Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

T965. február 18, csütörtök

a. «Mal

4 gépek mellett zászló

— Nehéz a választás, hiszen legalább három-négy olyan brigádot ajánlhatnék, amelyik példamutatóan dolgozik — mondja Karasz Györgyné, a Bács-Kis- kun megyei Textifeldolgozó Vállalat párttitkára. Miközben iiom- lokráncolva ujjára szedi a munkacsapatokat, félhangosan — inkább csak magának — elsorolja azt is, hogy melyiket miért emelhetné ki.

„Missziós“ feladat

A kurta mondatokból megtudom, hogy a nyolcas szalagon dolgozó szocialista brigád tavaly szinte „missziós” feladatot teljesített, Üj üzemet létesített a vállalat Kalocsán, és a frissen verbuvált munkásgárda bizony nehezen birkózott a feladatokkal az első hetekben. Veszélyben forgott a vállalat tervteljesítése is.

Kovács Jánosné jól összeszokott brigádját bízták meg a vállalat vezetői azzal, hogy menjen át az új műhelybe és tanítsa, biztassa a kezdőket. A brigádban dolgozók megértették, mit kérnek tőlük. Néhány hónap alatt „felhozták” az új üzemet is. Igaz ugyan, hogy teljesítményük csökkent ez alatt, sőt, versenyvállalásukat sem tudták maradéktalanul megvalósítani.

Év végén mégis úgy döntött a termelési tanácskozás, hogy érdemesek a szocialista címre. Egyik munkatársuk így indokolta a döntést: a vállalat érdeke alá rendelték a sajátjukat... Ügy dolgoztak Ott, mini a tésztában az élesztő.

— A 2-s számú szalagon dolgozik az egyik legjobb exportbrigádunk. — sorolja tovább Karasz Györgyné és a szép elismerést röviddel később megismétli a vállalat műszaiki vezetője is.

A brigád „fregolija“

A jó hírű szalag varrógépei mellett apró, háromszegletű zászlók hintáznak a sebesen pörgő alkatrészek csapta szélben. Egy piros és egy fehér mindenütt. Az egyik azt jelzi, hogy a gép mellett ülő teljesítménye ebben a dekádban is 100 százalék felett volt, a másikat pedig a kifogástalan minőséggel érdemelte ki.

A minőség különösen fontos követelmény itt, hiszen a brigád jórészt exportra dolgozik.

Határozott fellépésű, beszédes fiatalasszony Matos Ferencné, a munkacsapat vezetője. Sokéves szakmai gyakorlat táplálja ezt a biztonságot és természetesen az a felelősségérzet is, ami egy ilyen kollektíva igazgatásával együtt jár.

— Nem túlzók ha azt állítom, hogy a brigád „magját” alkotó néhány asszony szinte az üzem megalakulása óta együtt d"1 gozik — mondja büszkén.

— Ismerjük már egymás gondolatát is... — szólal meg csendesen Túri Józsefné, de gyorsan el is hallgat, lenyeli a mondat másik felét. Mint hallom, mindig ilyen kevés beszédű, vissza húzódó, pedig nincs oka a túlzott szerénységre. Ö a brigád „fregolija”. Kitűnően ismer minden munkafolyamatot, és ellenvetés nélkül áll arra a posztra, amelyik átmenetileg megüresedik valamelyik asszony betegsége miatt.

Naponta megújuló öröm

Beszélgetésünk során sok mindenről szó esik. Az egyik témánál különösen hosszan elidőzünk. Berta S. Józsefné indította el a gondolatsort azzal, hogy kijelentette: Szerinte nemcsak a megszokás kapcsolja össze ilyen szorosan a munkatársakat. És nem kizárólag hozzáértésüknek tulajdoníthatók a valóban Mváló eredmények. Sokkal inkább annak, hogy ezek között az asszonyok között jó dolgozni. Mindennap újra örülnek egymásnak és a munkájuknak.

— Ügy szokták ezt mondani, hogy kollektív szellem uralkodik nálunk.. — foglalja össze végül gondolatait. Mindannyian helyeselnek és a brigádvezető egy példával is illusztrálja az elhangzottakat: — Most két Ms- lány dolgozik nálunk, kisegítenek. Csak néhány napja kerültek ide egy másik üzemrészből, és máris könyörögnek, hadd maradjanak nálunk. Pedig mi tőlük is megköveteljük a munkát és a fegyelmet.

— Igen, ebben a brigádban valóban példás szellem uralkodik — szól közbe Lovas Györgyné, a műszaki vezető is. — Néhány hónappal ezelőtt például egy igen sürgős exportfeladatot kellett végrehajtanunk. Őket hívtuk segítségül. Ellenvetés nélkül vállalták a soron kívüli vasárnapi munkát. Pedig majdnem mindannyian családanyák.

— És a teljesítményünk jobb volt mint hétköznap — nevetnek össze az asszonyok, aztán egymás szavába vágva mesélik, hogy közös kirándulásra használták fel a vasárnap helyett kapott pihenőnapot.

Derűsen idézik a Szelidi-tó partján töltött vidám órákat, és közben a gépek orsójáról villámgyorsan fogy a sokszínű cérna.

Békés Dezső

A lettek bizonyságtétele

A tavalyinál gyengébb

eredményt elért termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén a tagság meglehetősen nyugtalan hangulatban kutatta a megtorpanás okait. A sok jó észrevétel és megállapítás között is legmeggyőzőbben hangzott az állattenyésztési brigádvezető bátor és okos kritikája. Szerinte a tsz vezetésében kevés volt a határozottság, a kezdeményezés, örökös tárgyalások, huzavonák és győzködések fékezték a munka ütemét, s a nagy egyezkedés közben elsikkadtak a tettek.

A tsz vezetősége mindent demokratikusan, közmegelégedésre akart csinálni. Mindenki véleményét, javaslatát hallani akarta, mielőtt valamibe belekezdett. S ez nagyon szép és helyes törekvés, ha a hasznos, termékeny viták nyomában a tettek sokasága halad. Csakhogy a vezetőség valójában csupán a demokrácia látszatára vigyázott. A lényeg, a közös felelősség vállalása, s a jó munka követelése elmaradt, így tehát a széles körű egyezkedés öncélúvá vált. Mindenkinek nem lehet igaza. Ezt sehogy sem tudta a vezetőség megérteni. S ahelyett, hogy a többség által követelt űj termelési módokat, a több jövedelmet biztosító növénykultúrákat határozottan, energikusan meghonosította volna, csak vitatkozott és várta, hogy az újat, a jobbat ellenzők is megértsék a változások fontosságát. Pedig a tettek bizonyságtétele meggyőzőbb, hatásosabb lett volna, mint az érteden emberekkel folytatott sokszor üres és felesleges szócséplés.

JSem csoda, ha ebben az általános győzködésben nem a csendben, szorgalmasan dolgozók becsülete nőtt nagyra, hanem a hangoskodóké, azoké, akik munka helyett inkább fecsegtek, okoskodtak, akik alkotás a közös vagyon gyarapítása helyett önmagukat mutogatták, gondolván, ők majd megmondják, mit kell felemelni, a többi pedig fogja meg és vigye.

Nem jó dolog, ha a szavak a tettek fölébe nőnek. A tsz-de- mokxácia nem nélkülözheti

ugyan az okos vitákat, a meggyőző érvelést, a közösség hasznos észrevételeit, kritikáját, de egymás nélküli győzködése — mindennapi bizonyító tettek nélkül — még nem demokrácia. A sok beszédből nem lehet megélni. A demokrácia pedig éppen azért van, hogy jobban éljüm,.

6 amint a brigádvezető a közgyűlésen igen helyesen elmondotta: a határozatlanságnak, a tehetetlenségnek a demokrácia jelszavával való ügyetlen ta- kargatása megzavarta a legjobbakat, a tettek embereit. Azokat, akiknek a tsz régebbi jelentős sikereit köszönthette. Akik mindig helytálltak, télen, dermesztő fagyban, a vetés, az aratás, a betakarítás idején is. Azelőtt ők diktálták a munka ütemét, ők voltak az új kezdeményezői, ők irtották, gyomlálták a maradiságot, az ósdi nézeteket. De a bizonytalan vezetési módszer elvette a kedvüket, s hovatovább szembe állította őket a vezetőséggel is. Mivel éles szavakkal bírálták az egy helyben topogást, s követelték a határozott intézkedéseket, az elnök izgága, tekintélyt nem tisztelő embernek mondta el őket. Pedig a tudáson, a széles látókörön, és a határozottságon alapuló tekintélyt nagyon is tisztelték, de a munka helyett inkább fecsegőkkel, a maguk pecsenyéjét sütögető fontoskodók- kal nem tudtak seót érteni. A tettek embere önérzetes ember, nem szívesen mond igent arra, amire nemet kell mondania, s nem szívesen árul egy gyékényen azokkal, akik csak szavaikban hősök, de ha a munka végét meg kell fogniok, inkább az árnyékba húzódnak.

Jó dolog, hogy a közgyűlés igen éretten és okosan tett igazságot. Megállapította, hogy semmiféle látszatdemokrácia nem helyettesítheti a cselekvést. A tettek mellett döntött. A tervek sokaságát villantotta fel, s nem azoknak adott izat, akik csak szavakban hajlandók hordozni a terheket, hanem azoknak, akik a vállukat támasztják alá.

K. Gy.

Munkában a háztáji bizottság

AZ ELMÚLT ÉV decemberé ben alakították meg a nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetben a háztáji bizottságot. A kilenctagú bizottság élére Mátrai Fülöpöt, a tsz bérelszámolási csoportjának vezetőjét választották meg.

Azóta elkészült a bizottság munkaprogramja, feladatterve is, amelynek értelmében havonta legalább egy alkalommal foglalkoznak majd a szövetkezeti és háztáji gazdálkodás összehangolásával, és az utóbbiból származó áru értékesítésének az eddiginél jobb megszervezésével.

Mint a bizottság elnöke elmondotta, feladatkörük meglehetősen szerteágazó. Ezzel szemben előnyt jelent az, hogy amíg eddig a háztáji gazdálkodás problémáinak megoldásán több bizottság is fáradozott, most a tennivalók többsége „egy kézben” összpontosul.

TERVÜK több pontban sorolja fel a közeljövőben megvitatásra kerülő témákat. Egyik teendő a nagy létszámú tagság soraiból kijelölt küldöttek bevonásával a háztáji területek kijelölése. A jogosultságot, illetve a juttatandó föld nagyságát a család létszáma, s nem utolsóÁratás “ télen

Festő ecsetjére méltó látvány, amint a téli délelőtt napsugarai ezüstös sziporkákban ' törnek meg a jégpáncéllal borított kis tavon, s a kétszeres embermagasságú aranybama nádszálák az aratók keze munkája nyomán kévékbe gyűlnek.

Gál István, a kecskeméti Rózsabarack Szakszövetkezet gazdája feleségével és kislányával együtt takarítja be négyszáz négyszögöl nádtermését. Ezek a fagyos napok rendkívül alkalmasak erre a foglalatosságra. A vastag jégen a saját szerkesztésű „aratógép” gyors és haladós munkát végez. A begyűjtött mintegy félszáz kéve nád jó fedőanyag lesz majd a háztáji gazdasági épületeken.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Érdekes takarmányozási kísérletek

Az Állattenyésztési Kutató Intézet irányításéval érdekes és sokrétű takarmányozási kísérletet folytatnak a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. A sertéstápok gazdaságos felhasználását tanulmányozzák.

Tavaly 33 féle „recept” szerint készült takarmánykeveréket minősítettek; ellenőrizték, hogy összetételükben mennyire alkalmasak a különböző korú sertések táplálására. Feljegyzéseket készítenek arról, is hogy a különböző arányú állati növényi és ásványanyagok, valamint vitaminok milyen hatással vannak az állatok fejlődésére. A tapasztalatok alapján készítik el a sertéstápokat a központi keverőüzemek részére.

A telepen 10-es és 50-es állatcsoportok etetésével háromszori turnusban „vizsgáznak” a különböző keverékek. Az egyik csoportban például tavaly libatápot kaptak a süldők. A szárnyasoknak készült takarmánykeverékkel etetett sertések nagyobb súlygyarapodást értek el, mint azok, amelyek süldőtápot fogyasztottak. Kísérleteket folytatnak az eddig más célokra használt

szakanyagokkal is a húsliszt pótlására. Kitűnt, hogy megfelelő adagolással az őrölt, pörkölt szaru jól helyettesíti a húslisztet.

A kísérletek során megállapították azt is, hogy a 20—30 kilogramm közötti sertések súlya táp- etetéssel egy hónap alatt kétszer jobban gyarapszik, mint a hagyományos és egyoldalú takarmányozással nevelteké.

A megfigyeléseket, jól bevált etetési eljárásokat majdnem havonként ismertetik a nagyüzemi gazdaságokkal.

A takarmány hasznosulásán kívül azt is figyelemmel kísérik, hogy a különböző növényi és állati eredetű tápok mennyire befolyásolják a hús ízét, zamatát. A kísérleti vágások során megállapították, hogy az állatok igényei szerint összeállított takarmánytápoktól ízesebb a sertéshús. Ugyanakkor a szegedi szalámigyárban azt tanulmányozzák, hogy az állati eredetű takarmányokkal etetett sertések húsa átveszi-e a takarmány jellegzetes szagát*

sorban a közös munkákban való részvétel mértéke határozza meg. A fejadagjuttatásnál is döntően figyelembe veszik, hogy ki-ki rendszeresen kivette-e részét a közös feladatok megoldásából.

A bizottság tagjai döntenek a háztáji jószágállománnyal rendelkező gazdák legelő-, illetve kaszálóterületének a kijelölésében, ezenkívül a családonként járó tűzifa, illetve alomszalma juttatásának a mértékét is ők állapítják meg.

Egyik legfontosabb feladatuk a háztáji gazdaságból származó termékek, állatok értékesítésének a megkönnyítése. A bizottság teremti meg a kapcsolatot a felvásárló vállalatok megbízottjai és a szövetkezeti gazdák között. A szerződéses termeléssel járó előnyöket a nemesnád- udvari gazdák jól ismerik, s évről évre mind jobban ki is használják a lehetőségeket.

AZ AKCIÓ megszervezésében, kiszélesítésében, lebonyolításában ennek ellenére sem lebecsülendő a háztáji bizottság szerepe.

„Menet közben” bizonyára adódnak még olyan tennivalók, amelyeket az újonnan alakult szerv eddig ugyan nem vont hatáskörébe, de elintézésükre a jövőben vállalkozik majd.

A termelőszövetkezet valamennyi gazdája sokat vár a mindnyájuk érdekeit képviselő háztáji bizottság tevékenysé gétől.

,