Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

1965. február 17, szerda 5. oldal * Ahol a „vizes” tudományokat tanítják Egy üres órában A bajai Sugovica-partján ha­talmas épület fut bele az ártér­be. Ha kint van az ár, az épü­let betonlábait körülfogja a víz, a négyszintes kolosszus ilyenkor a hullámok felett nyúlik el. Az impozáns épületen még a mes­terek keze ügyeskedik. A tem­póból látszik, hogy már a vége felé vannak, hamarosan átadják az épületet. Kinek adják át? A vízügynek. Itt tanulnak azok, akik a vízzel kapcsolatos tudományokkal kívánnak foglal­kozni. Vizsga — felnőtt fejjel — A mi iskolánk kevéssé is­mert még az ország közvélemé­nye előtt — mondja Czédli György, a Bajai Felsőfokú Víz­gazdálkodási Technikum igazga­tója. — Hiszen mindössze a harmadik évfolyamnál tartunk. Az a feladatunk, hogy a ma­gyar vízgazdálkodás számára felsőfokú műszaki ismeretekkel rendelkező szaktechnikusokat képezzünk. Az előadóteremben, ahol az igazgató információját hallga­tom, hosszú asztaloknál 15—20 nem egészen fiatal „tanuló” csendben rajzol. Most folyik a levelező hallgatók műszakirajz­vizsgája. Jelenleg éppen az igazgató a felügyelő tanár a vizsgateremben.; — A magyar vízgazdálkodás nagyon sokfajta vízi szakembert igényel — mondja az igazgató. — A folyószabályozás, árvízvé­delem, vízszabályozások, belvíz- rendezés, tározás, vízhasznosí­tás, a vízienergia rendszerek építése, ipari és ivóvízellátás, víztisztítás, a csatornázás, szennyvizek — ezek mind már külön tudományágat képeznek, és ehhez rengeteg szakember kell, méghozzá felsőfokú képe­sítéssel. Akik jelenleg a rajzasztalok mellett ülnek, levelező hallga­tók, akik valamilyen formában a „vizes” munkaterületeken dol­goznak és munkájuk után szük­séges, hogy ezt az iskolát elvé­gezzek. Felnőtt fejjel ülnek az iskolapadban. — A nappali tagozaton há­roméves a képzés, a levelezőn pedig 3 és fél. Általában érett­ségivel vesszük fel a hallgató­kat, de a levelező tagozatra a profilba eső szakmunkás-bizo­nyítvánnyal is felvehető a je­lentkező, ha matematikából, fi­zikából, rajzból és magyar nyelvből sikeres felvételi vizs­gát tesz. Mostoha viszonyok Elmondja az igazgató, hogy a 145 millió forintos beruházás­sal készülő új épület átadásáig elég mostoha körülményekkel kell megküzdeniük. A Deák Fe­renc utcai általános iskola épü­letében tengődnek-szorongnak. Ez a helyzet az oktatásban is érezteti a hatását, hiszen az el­ső éves nappali tagozatosokat az Országos Vízügyi Főigazgatóság siófoki üdülőjében helyezték él, 72 hallgató tanul itt. A tanárok egy része is ott lakik, többen azonban pendliznek Siófok és Baja között. Problémát jelent a nappali tagozat bajai kollégistáinak az elhelyezése is. Mivel a jelenlegi helyünk nagyon szűk, a hallga­tókat ugyancsak „vizes” módon, tanyahajón helyeztük el, a Su- govicán, és a Duna Szálló ét­termében étkeznek. Ha az új épületet átadják — előrelátha­tólag április 1-én már beköltöz­nek —, akkor a kollégium is megoldódik: 120 hallgató lakik majd bent a gyönyörű palotá­ban. Az, új épület teljes kényel­met ad majd az intézménynek: 16 ezer légköbméterében elfér az iskolának minden részlege, a siófokiakat is hazahozzák ak­korra. Konzultációs központok az országban A levelező hallgatók az or­szág minden részéből jelentkez­nek. Az ő helyzetüket nagyon megnehezítené, ha konzultációra Bajára kellene lemenni. Ezért az országban három helyen ál­lítottak fel konzultációs közpon­tot: Szolnokon, Budapesten és Baján. A levelező hallgatók ide­jéből félévenként konzultációra mindössze 10—12 nap megy el, ami azt jeleni, hogy 4—6 alka­lommal kell bemenniük a terü­letileg hozzájuk legközelebb eső konzultációs központba. — Van-e lemorzsolódás? — érdeklődöm. Van. Sokan, főként a levelező hallgatók időközben meggondol­ják magukat, állást változtat­nak és már nem tartják szük­ségesnek a nálunk való további tanulást. A jelenleg itt folyó műszakirajz-vizsgára is 15-en iratkoztak fel és csak 11-en vannak jelen. Ámde, ha valaki lemorzsoló­dik, az itt szerzett tudása nem vész kárba. Az első évfolyamon, tanult műszaki rajz és ábrázoló* geometria ugyanis olyan széles körű tudást ad, hogy ha abba­hagyja a hallgató a tanulást, az első év anyagával már nyugod­tan vállalhat műszaki rajzolói állást. Az intézetben szociális segélyt és ösztöndíjat kaphatnak a hall­gatók. Minden hallgató kérhet szociális segélyt. Egy jellemző adat: 119 hallgatóra kifizetett rendkívüli segély tavaly megha­ladta a 14 ezer forintot. Az országban nagy a kereslet vízügyi szakemberek iránt. Ez az egyetlen ilyen típusú szakis­kola. Kapacitása az országos igényhez képest kicsi: az első fél évre 70 tanuló vehető fel. Fejleszteni, bővíteni kellene te­hát, Balogh József IFJÜ MUZSIKUSOK Hangversenyre invitáló meghívót kaptunk a napok­ban. Kecskeméti zenetanárok kon­certjét hideti. Feb­ruár 22-én, hétfőn este 7 órakor a vá­rosi művelődési ház dísztermében Széli Zsuzsa zongorata­nárnő, H. Szikora Etel énekpedagógus ad hangversenyt Kovács Sándor, Körberné Nagy Má­ria és Körber Ti­vadar közreműkö­désével. Az utóbbi évek­ben sok világjáró művész játékában gyönyörködhet­tünk a megyeszék­helyen. Valljuk be, kicsit el is kényez­tettek bennünket. A hétfői hangverse­nyen szereplők ne­vével eddig hírügy­nökségek tudósítá­saiban, országos la­pokban nem talál­koztunk. Mégis örömmel várjuk el­ső önálló estjüket, bemutatkozásuka t. Nemcsak azért, mert kecskemétiek. Ez semmiképpen sert érdem, vagy előny. Várakozá­sunkat eddig házi hangversenyeken, alkalmi műsorokon hallott produkció­ik színvonala iga­zolja. Jól ismerjük őket. Tudjuk: tehet­ségesek és tisztelet­tel közelítenek a művészet birodal­mához. Örömmel hallgatjuk meg őket. Hétfőn, s azután is. H N. A bácsalmási könyvtár való­ban a legszebbikek egyike a megyében. Tágas, barátságos, íz­léses; mindenképpen alkalmas arra, hogy a betérő olvasók otthonosan érezzék magukat. S csakugyan, gyakran ugra­nak be ide egy-egy órácskára a helybeliek még akkor is, ha nem akarnak könyvet vinni — hiszen még el sem olvasták a legutóbb hazavitt csomagot —, csupán azért, hogy körülnézze­nek, lapozgassanak a halomnyi újságban, folyóiratban. És elbe­szélgessenek egy kényelmes fo­telben az ismerősökkel. A diákok nemegyszer csak azért néznek be ide, hogy ki­keressenek valamit a másnapi leckéhez. Amint képünkön is: Katona Klára negyedikes gim­nazista a Filozófiai Kislexikont kéri Szénást hászlóné könyvtá­rostól. Holnap logikaóra lesz, s Klára szükségét érzi jobban utána nézni a tisztázatlan fo­galmaknak. Hiszen jó tanuló, s érettségi előtt még erősíteni is akar, hogy megfeleljen bizto­san a Pécsi Pedagógiai Főiskola felvételi vizsgáján. Matematika és ének-zene szakos tanárnak készül. Nagy Mihály pedig szakköny­vet kér a könyvtárostól. Műsze­rész, többnyire a rádiótechnikai könyveket és folyóiratokat búj­ja. De segítségére van a könyv­tár a tanulásban is, hiszen ö is diák, már felnőtt fejjel iratko­zott be a gimnázium levelező tagozatára. Válaszol as illetéke» Az iskolabusz a diákoké / Lapunk január 27-i számában Iskolabusz felnőtteknek címmel arról írtunk, hogy a Lajosmi- zséről induló járatról rendszere­sen lemaradnak az iskolások. A cikkre a 9-es számú Autóközle­kedési Vállalattól az alábbi le­vél érkezett. Az Iskolabusz felnőtteknek cí­mű cikkükben foglaltakat ki­vizsgáltuk. Megállapítottuk, — hogy a panasz jogos. A diákok rendszeres lemara­dásának megszüntetése érdeké­ben utasítottuk a 'áratszemely- zetet, hogy a reggeli diáitjárai- ra csak a bérletjegyes diákokat vehetik fel. Felnőtteket és fize­tő utasokat február 4-től nem, vagy csak igen korlátozottan vehetnek fel. Reméljük, hogy ezzel a diá­kok utazási igénye maradékta­lanul ki lesz elégítve és a pa­naszra okot adó rendszeres le­maradás meg fog szűnni. Dr. Torna László személyforgalmi osztályvezető XIV. Évtizedek óta változatlan, mégis minden alkalommal más, minden alkalommal kissé ide­genebb a szülői ház. Zsupán röstellkedve veszi ezt tudomá­sul, ahogy körülnéz a múzeum­ba való szobában. Anyja a ta­nult gyermeknek kijáró szere­tette* — zavarral fogadja, seb­tében tiszta kötényt köt, ab­rosszal, étellel, borral ünnepé­lyesül az asztalt. Váltig a fia őszülő haját figyeli, meg is könnyezi. Zsupán észreveszi ezt a titkos vizsgálódást. — Ne aggassza ez a semmi­ség, édesanyám. Most kezdek fiatal lenni. Milyen lett az új bor? A parasztok legősibb mozdu­latával. az elégedetlenséget kife­jező legyintéssel válaszol az öregasszony. — Kevés. Meg rossz. Ami­gény­lyent a rövid nyár ad. Még sen­kit nem kínáltam belőle, csak a Szedlákot, aki fejtette. Tölt magának is, a fiának is. — Köszönöm... Egészségére, anyám — emeli arca elé a po­harat az orvos. — Inkább a tiédre, fiam. Ne­ked kell a jó egészség, hogy a másokéra is tudjál vigyázni. Koccintanak. — Apám emlékére — mondja az orvos. — Jaj, hova is lett szegény — sóhajtó ~ik az anya. — Ma is él­ne, ha előbb születsz. Kevély volt rád. Ha valaki nyavalyáról panaszkodott neki, odamondta vigasztalón: majd a fiam meg­gyógyítja. Aztán meg el-elbú- sult miattad. — Miattam?... — Mivelhogy férfi nélkül ma­rad a ház. — Szinte könyörgőre fogja a hangját. — Gyertek ha­za, fiam... Itt is lehetsz orvos, nincs orvosa a falunak. Árvább vagyok a koldúsnál... Zsupán félénken, titkolt ide­genkedéssel néz körbe újra a szobában. — örülni jöttem haza, anyám... — mondja halkan és úgy tesz, mintha le akarná nyel­ni a szomorúságát. Zaj támad a konyhában. Ahogy az már faluhelyen lenni szokott, jönnek a kíváncsi szom­szédasszonyok. Nyájas tolakodá­suknak nem lehet ellenállni. Né­gyen settenkednek be. — Szervusz, Sanyi gyerek! — köszönti csaknem szívrepesve az egyik asszony. — Hadd látom, hogyan áll neked a harminc év. — Köszönöm, Panni néni... deresedve. Hát magának a negy­ven? — Épp jókor kérded — plety­kál a másik. — Most lesz a lak- zija. Az orvos nagyot csodálkozik. — Csak nem?!... Mindig bá­tor asszony volt. Panni néni. Menyecskésen kezdi magát il- legetni a lakzira készülő fehér­nép. — Búsulásból nem élünk meg gyerekem. Amit elrontott az el­ső, azt majd helyrehozza a má­sodik. Mert a magamfajta csa­lódottak előbb-utóbb rájönnek ám, hogy a férfi hibáját csak férfi teheti jóvá. — Csoda jó! Aztán ki a szeren­csés vőlegény? — Szép ember. Jó ember —- újságolja a harmadik asszony. — Agronómus itt a csoportnál. Amikor betette a lábát a' falu­ba, azt mondta a népnek, hogy a csoportból mindenki megszök­het, ő akkor is marad. Rendnek muszáj lenni. Mit gondolsz, az egyik legény hanyagul szántott. Rászólt. A legény meg visszafe­leselt, hogy mutassa meg, ha olyan jól tudja. Ez reggel volt. Megfogta a legény gúnyáját, le­emelte a masináról, aztán a he­lyére ült. Estig szántott a géppel, utána egy szót se szólt, csak fütyörészve hazament. Hát ilyen ember. Zsupán pajkosan, elismeréssel kacsint a menyasszonyra. — Akkor csakugyan derék ember. — Már hogyne lenne az — hagyja helyben a negyedik asz- szony. — De a templomot nem szereti. Ha harangoznak, meg se billenti a kalapját. Semmi szavam nem lenne rá, ha a mi­sén is látnám. — Hát ha egyszer a Panni né- ném az üdvössége —, tréfálko­zik az orvos. — Elvárlak a lakzira, te Sán­dor. A feleségeddel együtt. Most miért nem hoztad magaddal? Zsupán tanácstalanul széttár­ja karját, hirtelen nem tudja, hogy mit hazudjon. Ráfogja hát: — Sok a dolga. — Ide kell költöznötök — erősködik a menyasszony. — Micsoda dolog ez. A mi gyere­künk vagy, aztán még sincs or­vosa a falunak. — Hej, ha ez olyan könnyű lenne... — sóhajt az orvos. Még egy asszony érkezik, de nem , kíváncsiskodva, hanem ijedten. — Jaj, a szerencse küldött. Sanyikám. Gyere már, nézd meg a Tera lányomat, valami baj kínozza. Zsupán csak bólint, s már sza­lad is, a szomszédba. A lány. akihez hívták, alig tizenhét éves. Bizalmatlanul hú­zódik a szoba sarkába, szep- penten várja, hogy mi fog tör­ténni vele. — Szervusz, kis Tera — kö­szönti az orvos. — Igazi hölgy lettél, amióta nem láttalak, Na,, gyere, beszélgessünk. Az anya aggodalmaskodik, szeretné látni a vizsgálatot, de az orvos kéri a tekintetével, hogy menjen ki. A lány ettől sem lesz bátrabb. Zsupán ol­vasni próbál a rezdülő leiekből, lassan megérti azt, amire az anya gondolni sem mert. — Hogyan viselkedik mosta­nában az udvarlód? — kérdezi. — Sándor bácsi azt hiszi?!. .. — rémül meg a lány, és keser­vesen elsírja magát. (Folytatása következik.) i

Next

/
Thumbnails
Contents