Petőfi Népe, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-16 / 39. szám
1965. február 16, kedd 5. oldal Könyv— tízmillió forintért A könyvterjesztés nemcsak kereskedelmi feladat A szocialista brigádok példamutatása A NAPOKBAN a MÉSZÖV kecskeméti székházában tartott ankéton a Földművesszövetkezetek Járási Központjainak elnökei, főosztályvezetői és a szövetkezeti könyvesboltok vezetői behatóan értékelték az 1964. évi szövetkezeti könyvterjesztő munkát. A szövetkezeti könyvterjesztő apparátus a múlt esztendőben 9 millió 600 ezer forint értékű könyvet adott el a lakosságnak és a könyvtáraknak. Az előző évi forgalomhoz képest ez egymillió forintos növekedést jelent. A növekedés megyénkben 10,8 százalékos, míg az országos átlag csak 9,5 százalék. Az egy lakosra jutó vásárlási ösz- szeg tekintetében viszont lemaradtunk, mert az országos átlag 21,17 forint fejenként, míg a Bécs-Kiskun megyei szövetkezetek csak 20,24 forint átlagot értek el. Ez az összeg azonban eléggé ingadozó a megyében, mert amíg a kiskunfélegyházi faluellátó könyvesbolt 24,59 forintos átlagot ért el, addig a tiszakécskei bolt csak 9,60 forint eladást teljesített egy lakoshoz viszonyítva. MIVEL megyénk mozik, művelődési házak és könyvtárak tekintetében alatta van az országos átlagnak, ezt a hiányt a könyvterjesztés minőségi és mennyiségi javításával kell ellensúlyozni. Sajnos, a szövetkezetek kereskedelmi vezetői sok helyen száraz bolti munkának tekintik a könyvárusítást, holott egész évre szóló kultúr- munka, amit nekik is úgy kell tekinteniük, mint elsőrendű művelődési feladatot. Éppen ezért — mint azt Piukovich Miklós, a MÉSZÖV elnökhelyettese hangsúlyozta — ezután a munkaverseny értékelése szempontjából döntő feladatnak tekintik a könyvterjesztést. Ha egy szövetkezet általánosságban jó munkát végzett, eredményei alapján csak akkor kerülhet az első vonalba, ha a könyvterjesztési feladatokat is kitűnően látta el. Annak, hogy a fejlődés egyenlőtlen a megyében, részben a Könyvbarát Bizottságok sok helyt formális működése az oka, továbbá az, hogy a könyvtárfejlesztés nem mindenütt ésszerű. A megyében élő nemzetiségek könyvigényeit sem igyekeztek eddig megfelelően kielégíteni. Ezért a jövőben arra kell törekedni, hogy a könyvterjesztés népművelő feladat legyen. A MÉSZÖV az idén 250 ezer forintot fordít a falusi könyvtárak fejlesztésére, a tavalyi 180 ezer forinttal szemben. A KÖNYVTERJESZTÉSNEK nagy segítségére voltak eddig is a különféle társadalmi akciók, amelyek Bács-Kiskun megyében nagy múltra tekintenek vissza. Így például itt indult elsőnek útjára a becsületkosár, a falusi könyvterjesztés új és igen népszerű formája. Az úttörők pedig , már évek óta lelkesen végzik a házról házra árusítást a könyvhőnapok idején. Most új kezdeményezés indult Kiskunfélegyházán. A járásban minden szocialista brigád vállalta, hogy ebben az évben 2000— 3000 forint értékű könyvet ad el. B. J. A Csehszlovák Békefanács delegációja az Országos Béketanácsnál A Csehszlovák Béketanács hazánkban tartózkodó delegációja: dr. Jan Mukarovsky akadémikus, a Csehszlovák Béketanács elnöke és dr. Stefan Rais, a Csehszlovák Béketanács elnökségének tagja, a Szlovák Béketanács elnöke hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában találkozott a magyar békemozgalom vezetőivel. Részt vett az összejövetelen Szakosíts Árpád, az Országos Béketanács elnöke, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Dezséry László, az Országos Béketanács főtitkára és az Országos Béketanács több vezető munkatársa. A találkozón tárgyalásokat folytattak a csehszlovák és a magyar békemozgalom kapcsolatainak elmélyítéséről, egyes akcióinak összehangolásáról és megvitatták a béke-világmozgalom időszerű kérdéseit. (MTI) — Parancsolj. Egy kis rablóhús. Zsupán és felesége később vízért mentek a forráshoz, kulacsokkal felszerelve. Nem beszélitek. Ahogy mondani szokás, a fiatal orvos szagot kapott. Megértette, hogy Jászékhoz soha nem fűzheti őket igazi barátság. Nem a tüsikethúzási ■'jelenet miatt. Az csak mellékes figyelmeztető volt, amely kerülő úton utalt a lényegre. Átesett azon az összegező pillanaton, amikor valamelyik ismerősünkről szerzett tapasztalataink váratlan értékeléssé érlelődnek. Ilyen pillanatokban szokott eldőlni a barátságok sorsa, s az értékelés egyúttal a maguk helyzetét is segíti tisztázni. Ugyanabból a helyzetből sokféle következtetés adódhat, a szemlélő elfogultságától függően. Zsupán elfogult volt, mert útálta az önző embereket. Az az önleleplező mohóság, ahogy Jász ölbe kapta a bajba jutott fiatal- asszonyt, a maga jelentéktelenségében is felbőszítette a fiatal orvost. Nem habozott még attól a feltevéstől sem. hogy ugyanez a szolgálatkész lovag olyan helyzetben, ahol az éhenhalás- ról van szó, arra is képes lenne, hogy felsálszeletet hasítson magának egy frissen lemészárolt emberből. Mindezen nem csodálkozott. Sem Jász doktor feltételezett kegyetlenségén, sem a maga szélsőséges gondolattársításán. Az ejtette mélységes gondba, hogy vajon vele is megtörténhet-e, hogy a hivatástudatnak nevezett belső tartást elkoptatja majd a vidéki élet? Hogy » szellemi és erkölcsi igényesség helyét, lassan de biztosan elfoglalja a matériaimádat? A kelleténél sokkal többet tudott a buta zabálásokról, a szörnyű félműveltségről, aranyét fáradhatatlanul fitogtatnak egyesek, értelmiségi mivoltukat bizonyítandó, miközben bámulatra méltó szívóssággal harácsoltak annak érdekében, hogy minél fényűzőbb környezetet biztosítsanak egyedül fontos becsvágyuknak. az alapösztönök kielégítésének. Minden, amj ezen túl következik, érdektelen volt számukra, csupán annyira mutattak hajlandóságot az alkalmazkodásra, amennyire hasznosnak ítéljék jól felfogott érdekükben. Zsupán közéjük sorolta Jászt is, és előre megjósolhatta, hogy a felszínes ismeretségen. a szükséges kollegiális kapcsolaton kívül egyéb nem fogja kötni a szomszédos körzet orvosához. A forrásnál parancsolni kezdett a fiatalasszony, s az orvos nem tudott ellenállni az elérzé- kényülésnek. Magányos volt, és A Bács-Kiskun megyei Nyomdaipari Vállalat lajosmizsei dobozüzemében exportra készülnek a toronykockák. Tavalyi tervük 50 ezer darab volt, az idén azonban már 100 ezer toronykockát visz az ARTEX külföldre. A fiúk és lányok - egymásról ¥ zgatott a kérdés: hogyan látják egymást a fiatalok? Hogy ezt megtudjam, megkérdeztem 166 fiút és leányt. Tizenhat-tizennyolc éveseket. A válaszokból kibontakozott kép azt mutatja, hogy a fiúk éppen úgy nincsenek megelégedve a lányokkal, mint a lányok ővelük. Sőt, nemcsak egyszerűen nincsenek megelégedve egymással, hanem nagyon szigorú kritikával nézik egymást, s helyenként meglehetősen erős jelzőikkel fejezik ki véleményüket. A lányok beképzeltek, felvágósak a fiúk szerint. Legtöbben ezért hibáztatják őket, a megkérdezettek mintegy harminc százaléka. Mindjárt ezután következik a másik kifogás, ami szerint a lányok szélhámosak, egyszerre több fiúval udvarol- tatnak maguknak, nem mennek el a megígért randevúra, vagy éppen mással mennek el. Olyanok is akadtak, akik a lányokat zü llö ttséggel, erkölcstelenséggel vádolták, s egyesek szerint a lányokat az anyagiak érdeklik elsősorban, kedvelik a „pénzes pasasokat”, szeretik ha fizetnek nekik és különös érdeklődést mutatnak az autós, motoros férfiak iránt. Más vélemények szerint viszont a lányok rendesek, csinosak, szépek, szépen öltöznek, szerények, jó tanulók, műveltek. Több fiú azt kifogásolta, hogy a lányok gyakran lenézik a velük egykorú fiúkat. Mások szerint a lányok nem értenek a háztartási munkához, túlzásba viszik a divatot. (Érdekes, hogy ezt a hibát felróják a fiúknak a lányok is.). A fiúk szélhámosak, udva- riatlanok, rosszul, feltű- nősködve öltözködnek, beképzeltek, szemtelenkedők, üresfe- jűek — mondják a lányok. Feltűnési viszketegségben szenvednek, rendetlenkedők, dicsekvők, hazugok, csúnyán beszélnek, és megjegyzéseket tesznek a lányokra, beléjük kötnek az utcán, tolakodók és huligánok. Mások viszont azt tartják, hogy a fiúk rendesek, udvariasak, műveltek. Ez utóbbi azonban nagyon kevés. Többen azt kifogásolják, hogy a fiúkkal nem lehet irodalomról, könyvekről, zenéről beszélni, mert csak a Beatlesek érdeklik őket, a gitár, meg a csavargás. Többen azt tartják, hogy a fiúk nem becsülik, nem tisztelik eléggé a Iáilyenkor kevésbé szégyenl! érzelmi rohamait az ember. — Gitta ...' nagyon szeretlek. Az asszonyt esetlenné tette a halvány bűntudat. — Bocsáss meg ... Zsupán leült a forrás melletti pázsitra, ragaszkodva nézett át a .feleségére. — Azt hiszed, hibáztatlak? ... Van az úgy, hogy egy asszony megint kacér lány szeretne lenni. — De nem... — ugrott el a forrástól az asszony, mozdulatával is tiltakozva a gyanúsítás ellen. A férj szelíden intette le. — Hagyd ... Így emberi. — Félreérted ... — Kedvesem, szeretnélek meggyőzni, hogy nekem nem az a pillanatnyi kis cinkosság a fontos. Ártatlan dolog. Kettőnkről van szó. Zajlik az életünk, szinte oda se figyelünk, egyszer csak belénk döbben valami: nem hibáztuk el a választást? Valóban mi vagyunk akik kellünk egymásnak? — Sándor!... Lehetetlenségeket beszélsz!... — Várj, várj!... A döntés eltökéltségéről beszélek. Szokták mondani, hog^ minden házasság lutri. Ebben van valami. Nem féltem a szerelmünket. Itt már egyikünk számára sincs visszaút. De a többi. Abban is egyezik a döntésünk? Mindig az a fontos neked is, ami nekem? Ideje lenne már ezt közösen végiggondolni. Ezzel még tartozunk egymásnak. Az asszony szerelemmel hajolt hozzá, simogatta a homlokát. — Buta gondolatok... Hogy is juthatnak eszedbe. líisz any- nyira /egy vagyok veled, mint a sziámi ikrek ... Jólesett a nyugtalan, pillangó- rebbenésű tenyér érintése, Zsupán meg is bánta, hogy , tisztázatlanul gomolygó gondolataiba bonyolódott. Hiszen még fogalma sem volt arról, miként alakul végleges jövőjük. Maradnak, vagy visszamennek? Talán ezért hozakodott elő makacs kétségeivel, mert homályosan érezte, hogy a feleségének több köze van a döntésihez, mint neki. Érte volt, meg a gyerekekért, önfejűén nem ítélkezhetett felettük. Az asszony mondogatta becéző szavait, ő pedig hallgatásra intette. — Csitt. Most ne beszéljünk. Hadd gondoljak rád. Ahányszor látlak, mindig először látlak. Mohón összeölelkeztek, úgy megéheztek egymásra, mintha csakugyan először találkoztak volna. (Folytatása következik.) nyokat, sőt sokszor pimaszul ha- zudoznak, amikor baráti körben lányokról esik szó, s nem törődnek vele, hogy ezzel a becsületükbe gázolnak. A leginkább szembetűnő az, hogy a lányok sötétebben látják a fiúkat, mint azok őket, több rosszat mondanak a fiúkról, mint a fiúk őróluk. A megkér-1 dezettek között csupán egyetlen akadt, aki egyértelműen pozitív véleménnyel van a fiúkról. A többi vagy jót is, rosszat is mondott, vagy csak rosszat. Igaz ugyan, hogy mindkét nembeliek sokkal több rosszat mondtak egymásról, mint jót. Akadtak olyanok is, akik az ellenkező nemhez tartozó fiatalok hibáit próbálták magyarázni: egyesek a szülőket, mások a rossz társaságot hibáztatták. Egyik leány kifejtette részletesen, hogy milyennek képzeli azt a fiút, akit egyszer majd képes lenne megszeretni. Gyakran lehetett találkozni szellemes, tö- rpör, találó véleményekkel. Hadd álljon itt néhány közülük: A fiúk „ a szemtelenséggel és illetlenséggel összekeverik a modernséget”, „Azt szeretnék, ha körülöttük forogna a világ”, de ugyanakkor „Jobb barátok tudnak lenni, mint a lányok” és „Ügy viselkednek, ahogy a lányok viselkednek velük szemben”, s „A szélhámos fiú is megkomolyodik a rendes lány mellett”. És milyen szépen hangzik ez a mondot: „Én komoly fiúra vágyom, akitől csak szépet és jót tanulhatok. De nem biztos, hogy meg fogom találni.” Az is érdekes, amit az egyik negyedikes gimnazista lány mondott: „A fiúk? Helyesek. Jó osztálytársak. Szívesen súgnak, és odaadják a füzetet, ha kéri tőlük a ember.” Mit mutatnak mindezek? Mindenekelőtt azon ne ütőd- jünk meg, hogy a véleményüket gyakran nyersen mondják meg. Amennyire nyers, annyira találó is többnyire ez a vélemény —, s mindenesetre őszinte. AJ ások ők, mint mi voltunk . ifjú korunkban. Másképpen élnek. Jobbah és sokkalta szabadabban. Igaz ugyan, hogy némelyek szabadosabban is. De — mint a válaszokból láthattuk — a java elítéli azokat, akik visszaélnek a szabadságukkal, azokat, akik a jobb körülmények között nem törekednek szebben, értelmesebben, emberibb módon élni. Az ilyenek vannak kevesebben, s bizonyos, hogy egyre kevesebben lesznek. Varga Mihály
