Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
KI VOLT A HIBÁS? Közlekedési balesetekkel kapcsolatos legfelsőbb bírósági állásfoglalások Kgy bisztró előtti megállóban néhány ember várakozott a város és a vasútállomás között közlekedő autóbuszra. A felszállók között volt egy férfi is, aki nem a hátsó ajtón, hanem az elsőn akart a kocsiba lépni. A kalauznő nem vette észre, lecsöngette a kocsit, ugyanakkor a gépkocsivezető — aki szintén nem látta az első ajtó előtt álló utast — becsukta az ajtót, éppen abban a pillanatban, amikor a férfi lába már a lépcsőn volt. Mikor a busz elindult, az illető elesett és bokáját törte. Szabályosan kell felszállni A bíróság M. Mihályt, a fenti eset gépkocsivezetőjét felmentette a foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés vádja alól. A felmentő ítélet ellen azonban a legfőbb ügyész törvényességi óvást nyújtott be. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában kimondta, hogy a törvé-PETÖFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: tO-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előűzetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-88. Index: 25 065, nyességi óvás alaptalan. A lábtörést szenvedett férfinak ugyanis módjában lett volna a hátsó ajtón felszállni, hiszen ott mindössze két-három ember várakozott. A gépkocsivezető nem is láthatta, hogy a férfi elöl akar felszállni: az illetőt a leszálló utasoktól nem vehette észre. A súlyosbitó körülmény L. István 31 éves gépkocsivezető felkereste egyik autószerelő barátját, akihez éppen akkor hoztak kisebb javításra egy Skoda személygépkocsit. A munka elvégzése után az autószerelő megkérte L. Istvánt, hogy üljön a volánhoz és vigye a kocsit a tulajdonos lakására, mert ő reggel már pálinkát ivott, s ezért nem vezethet. L. István elvállalta a megbízatást, annak ellenére, hogy aznap már ő is fogyasztott szeszes italt. Nem sokkal később bekövetkezett a karambol: A Skodával a járdára, majd a ház falának rohant. Sérülés szerencsére nem történt, a kocsi azonban megrongálódott. A bíróság ittas vezetés bűntette miatt négyhónapi szabadságvesztésre ítélte L. Istvánt, a megyei bíróság azonban fellebbezés folytán az ítéletet megváltoztatta és a terheltet tíz százalékos bércsökkentés mellett hathónapi javító-nevelő munkára kötelezte. Mindkét ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. A járásbíróság ítélete ellen azért, mert mellékbüntetésként nem mondta ki a foglalkozástól eltiltást, a megyei bíróság ítélete ellen pedig azért, mert javító-nevelő munkát alkalmazott. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvás alapos. L. István már három alkalommal volt elítélve veszélyeztetés bűntette miatt, azonban közkegyelem alapján mindhárom esetben mentesült a végrehajtás alól. Sem a korábbi ítéleteknek, sem pedig annak, hogy azok végrehajtása alól mentesült, L. Istvánra nem volt megfelelő hatással, ezért a gépkocsivezetői foglalkozástól eltiltották. Botcsinálta vontatóvezető B. Mihály 27 éves építőipari segédmunkás az ÉPFU egyik telepén megkérte a vontatóvezetőt, hogy olyan helyre álljon, ahonnan ő könnyeben le tudja rakni a szállítmányt. Erre a vontatóvezető nem volt hajlandó. Ezt követően a segédmunkás engedély és jogosítvány nélkül felült a vontatóra és kihajtott az útra. Amikor meg akart fordulni, látta, hogy vele szemben két kerékpáros nő közlekedik szabályosan, egymás mögött. Ennek ellenére megkezdte a kanyarodást és a vontatóval a kerékpárosok elé vágott. Az összeütközés következtében az egyik asszony súlyosan, a másik könnyebben megsérült. A járásbíróság foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt B. Mihályt hathónapi szabadságvesztésre ítélte, a megyei bíróság azonban az ítéletet megváltoztatva, B. Mihályt mindössze tízhónapi javító-nevelő munkára kötelezte. Törvényességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, amely a megyei bíróság ítéletét megváltoztatva a törvénynek megfelelően határozatot hozott. Helybenhagyta a járásbíróság ítéletét, de mellékbüntetésként kimondta a gépjárművezetői foglalkozástól való eltiltást is. A terhelt — hangsúlyozza az ítélet indoklása — magatartása olyan nagyfokú felelőtlenségre utal, amely szükségessé teszi, hogy meghatározott ideig ne szerezhessen gépjárművezetői jogosítványt. B. L. Ahol Toldi nem lehetne hős... Magas, bajuszos férfi Gyöngyösi Imre, a Kecskeméti Városi Tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, aki szinte újra átélve az élményeket, mesélte: — Kinn voltam 1936-ban a berlini, 1960-ban a római olimpián, 1964-ben pedig Tokióban, és eltökélt szándékom, hogy Mexikó Citybe is ellátogatok. Van, aki bélyeget gyűjt, gépkocsit vásárol, nekem az utazás a szenvedélyem — méghozzá olimpiára. Érdekes, hasznos szenvedély, különösen, ha valaki úgy gyakorolja, mint Gyöngyösi Imre. Az „olimpiai turista” ugyanis nemcsak az izgalmas sportversenyeken volt ott, hanem megfigyelte a japán nép hétköznapjait is, aminek alapján érdekes bepillantani az itt élő emberek világába. — Kisebbfajta magyar városnak is megfelelnek a tokiói áruházak — sorolja Gyöngyösi Imre. — Tökéletes udvariasság, bizalom az önkiválasztó pultok körül szemlélődő vásárlókban, az alkudozás teljes hiánya jellemzi ezeket. A felső emeletek a legkülönbözőbb célokat szolgálják. Téli kertek, szórakozóhelyek, strandmedencék,' kiállítási helyiségek vannak az emeleteken. Az egyik nagy tokiói áruházban került sor a világ eddigi legnagyobb gyűjteményes Picasso-kiállításra, ahol a mester 500 alkotását mutatták be. Külön kell szólni a tokiói magasútról, amelyből ez idáig 150 kilométer készült el, s egy méter építési költsége a mi pénzünkre átszámítva 280 ezer forint. A magasút megkönnyíti a tokióiak közlekedését. Fegyelmezettségükre csak egy példát: a Magyarország lakosságához hasonló lélekszámú fő-A napokban felkerestem Kuvernyák Kázmér állampolgárt, hogy egy rövid interjú keretében nyilatkozzon idei terveiről. Elöljáróban megkérdeztem: Véleménye szerint melyek azok a bosszantó okok a közéletben, amelyeket a következő évben jó lenne kiküszöbölni? KUVERNYÁK: Először is — azokai a járdákat, amelyeket csinálni akarnak, legfeljebb két évvel előtte tegyék tönkre, mielőtt bitumeneznék! Másodszor: Ha valaki valamit vásárolni akar, akkor azt mindig egy nappal előbb eszközölje, mint általában szokta, mert ezáltal elkerülhetjük a Képtelen interjú — Szatíra — tumultust és a „nincs kérem szépen, tegnap fogyott el” választ. Harmadszor: Helyes lenne, ha a Vas- és Edényboltban vásárolt gáztűzhelyekhez hasonlóan a göngyöleget mellékelnék, például a fűszeráruknál ts, természetesen külön felszámolva a zacskó árát, ami nagyban megkönnyítené a háziasszonyok munkáját. Negyedszer: Ki kellene rekeszteni a közlekedésből a kerékpárokat, s úgy nem fordulhatna elő az a bosszantó körülmény, hogy amikor valaki elsőnek támasztja le a kerékpárját a fához, vásárlás után kijőve az üzletből, azt tizediknek találja, természetesen felülről számítva. ötödször: A közkutakat fekete kávét adagoló automatákká kellene alakítani. Továbbá: El kellene érni, hogy a községgazdálkodási vállalat szemétkihordó részlege ne zaklassa napjában többször is a békés lakosokat a háztartási szemét elszállítása okából. S végül: A fiatalok tviszt-rajongásának kielégítése érdekében kötelezővé kellene tenni az iskolában a tviszt oktatását. TUDÓSÍTÓ: Véleménye szerint hogyan lehetne csökkenteni a nagymértékű idegnyugtató-fogyasztást? KUVERNYÁK: El kellene terjeszteni a köztudatban, hogy az idegnyugtatók az egészségre hasznosak. Ez a tény önmagában is elég volna a káros szenvedély meggátlására. TUDÓSÍTÓ: Mik a tervei az új évben? KUVERNYÁK: Külföldre szándékozom utazni és magammal viszek egy tucat magyar beretvapengét, hogy ezzel is öregbítsem a magyar ipar hírnevét. Kasza Sándor városban az olimpia nyitásának napján mindössze egy halálos közlekedési baleset volt. „Ha van paradicsom, akkor Niko a paradicsom előkertje” — vallják a japánok. Niko, a fővárostól 160 kilométerre elterülő nemzeti park a sintoista vallású japánok fő kiránduló, sportoló, szórakozó és zarándok helye. A szekta vallása a természet ismeretének, szeretetének és ápolásának kultuszán alapszik. A sintoisták templomai sziklás, vadregényes környezetben fekszenek. Niko egyik útját 16 ezer, átlag 30 méter magas cédrusfa szegélyezi. Niko területe egyébként akkora, mint egész Bács-Kiskun megye. „Aki Nikót nem látta, nem látott semmit”, vagy: „Azt a szót, hogy csodálatos, ne ejtsd ki, míg Nikót nem látod” — vallják a sintoisták. V annak „kitenyésztett” judoversenyző családok az országban, de a japánok döntő többsége alacsonyabb tei'metű a'z európaiaknál. Szívós, karcsú emberek. „Egyensúlyvesztésbe hozni az éllenfelet, majd csellel, ügyességgel legyőzni” — mondják. Náluk a nyers erőt az ész, az ügyesség, a csel pótolja, eszményképeik is azok, akik erre képesek. Toldi Miklós nehezen lehetett volna a japánok hőse. Szorgalmas, udvarias emberek a japánok. Családszeretők, betölti életüket a gyerekkultusz, az öregek iránti tisztelet. A család intézménye szent és sérthetetlen, a válások száma alacsony, mindössze félszázalek. Kelet és Nyugat találkozik Japánban, amikor a modern nyugati civilizáció legújabb vívmányai e keleti nép legősibb természeti, emberi hagyományaival, sajátosságaival ötvöződnek egybe. E kettősség határozza meg életformájuk valamennyi vonatkozását. Nem sokat tudnak a magyarokról, de az olimpia idején megtanulták a Hungary szó jelentését. Magyarokkal is találkoztunk, s magyarul beszélő japánokkal. Egy, mintegy 20 évvel ezelőtt hazánkban szolgálatot teljesítő japán diplomata magyar nőt vett feleségül. Irányuk — magas, nyúlánk, szép teremtés — ugyanúgy beszél magyarul, mint japánul. Amikor találkoztunk, tiszteletünkre elénekelte a Szép a rózsám ..., a Kis kút, kerekes kút... című dalokat. Mondhatom, különös, felejthetetlen élmény volt, nem messze a Fuji hófödte csúcsaitól egy kimonós japán leány ajkáról magyar népdalt hallani... Ekkor már a honvágy is hatalmába kerített bennünket, vágyódtunk az itthoniak után, és érthető volt a boldogságunk, amikor egy hónap után végre találkoztunk családunkkal. De azért jó lenne még egyszer visszatérni a felkelő Nap országába, amelytől így búcsúztunk: „Sayorana, Tokio, sayorana, Japán!” B. Gy. Kéményépítők (Pásztor Zoltán felvétel
