Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

1985. január IS, nenls Ev eleji gondok átszervezés után Az igazgató szobájának ab lakán a vastag drapéria isösz­­sze volt húzva, hogy a külvi­lág zajából minél kevesebb szűrődjön át. Ám ezt nem az élettől való elzárkózás miatt tette. Sőt! Most év elején min­dent pontosan át kell gondol­ni, nehogy később súlyos szer­vezési hibák akadályozzák a termelést. Ezenkívül Pataki Árpád igazgató elhatározta, hogy bizonyít. Mit? Azt, hogy egy vállalat átszervezése után nem törvényszerű a termelés visszaesése. A bizonyítás ide­je adott: az 1965-ös év. Az igazgatása alatt álló tanácsi üzemet — a Kiskunfélegyházi Alföldi Műanyagfeldolgozó Vál­lalatot — ugyanis január 1-én a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium irányítása alá helyezték, s új neve Villamosszigetelő és Műanyaggyár Il-es számú Gyáregysége. Gyűlnek az ötletek A csendes szobában Pataki igazgató az íróasztalnál ül, hosszasan gondolkozik, időn­ként jegyzetel. Az ajtó sűrűn nyílik — mert a „bizonyítás” az egész üzem kollektívájának szívügyévé kezd válni. Ilyen­kor rövid tanácskozás kezdő­dik, gyűlnek az ötletek, a gon­dolatok, amelyek mind a ter­melést gátló és az átszervezés­sel járó nehézségek leküzdé­sét kívánják elősegíteni. Időn­ként Túri Józsefné párttitkár lép be, s összegezik — mire is jutottak eddig. Azzal a kéréssel töröm meg én is az igazgatói iroda csend­jét: mi az üzem idei feladata és hogyan kívánják végrehaj­tani? — Előre még nem látunk mindent — mosolyodik el az igazgató. — Az MSZMP Köz­ponti Bizottságának múlt év december 10-i határozata vi­lágosan kimondja, az idén úgy kell dolgozni, hogy minden részletében teljesítsük a máso­dik ötéves tervet. Mi most egy komplex intézkedési tervet ké­szítünk, amelyben a gazdasági és műszaki vezetésnek, a párt­­szervezetnek és szakszervezet­nek, minden brigádnak meg­határozzuk a tennivalóját. A legnehezebb feladat Hogy mi okozza számunkra a legnagyobb problémát? Mint általában minden átszervezés­nél — az új profilok kialakí­tása. Ebből pedig van bőven. A KGM több mint 700 féle híradástechnikai és járműipari műanyagalkatrész gyártásával bízott meg bennünket. Eddig ezek nagy részét a fővárosi társüzem készítette. Ott most — a népgazdaság terveivel összhangban — az üzemnek újabb termelő területre van szüksége, hogy automatizál­hassa a műanyagfék, alkat­részek és egyéb termékfélesé­gek gyártását, ugyanis ezek iránt megnövekedett a jármű­ipar igénye. Ez csak úgy le­hetséges, ha a mi gyáregysé­günk a munkaigényes gyárt­mányok termelését átveszi. 700 féle gyártmány Természetesen minden erőnk­kel igyekszünk e kívánságnak eleget tenni. Év elején azoknak a gyártmányféleségeknek ké­szítését vesszük át teljes egé­szében, amelyekkel már eddig is foglalkoztunk kisebb téte­lekben, azután pedig fokozato­san a többit. Nem hátrálhatunk meg a 700 féle gyártmánytól, hiszen egy­re több alkatrész készül mű­anyagból. A kutatók vélemé­nye szerint tíz év múlva már a gépek anyagának kb 50 szá­zaléka műanyagból lesz. — És vajon a kiskunfélegy­házi üzem lépést tart ezzel a fejlődéssel? — Februárban 32 présgéppel megkezdődik a termelés az új 530 négyzetméteres alapterüle­tű műhelycsarnokunkban. A harmadik negyedévben pedig még egy újabb ezer négyzet­­méteres 50 prés és fröccsöntő gép munkába állítására alkal­mas műhelycsarnokot avatunk. Ez évi tervünkben szerepel a szétszórt munkafolyamatok összpontosítása és egy központi kiszerelő üzem létesítése a fröccs- és présgépek alól kike­rült munkadarabok finomítá­sára. Mindez jelentősen növe­li majd a termelékenységet. Alapos felkészülés Hogy mi lesz tíz év múlva, azt nem tudhatom pontosan — magyarázta lelkesen az igaz­gató. — Nézzen azonban a fa­lon látható távlati tervre. 1969-ben itt már 4000—7000 négyzetméteres műhelycsarno­kok állnak majd. Épül öltöző, fürdő, valamint napközi, böl­csőde, mert a mi dolgozóink többsége nő — asszony és lány. Jelenleg h ötszázan dolgoznak itt, négy év múlva 1800—2000- en lesznek, mert munkaigé­nyes gyártmányokkal foglal­kozunk, s 200 millió forinttal nő addig az általunk évente előállított termelési érték. Felkészülünk szakmailag is a feladatokra. Ez évtől kezd­ve minden esztendőben 125 műanyagipari tanulót iskolá­zunk be, elsősorban érettségi­zett lányokat. A harmadik öt­éves terv végéig mintegy 200 műszaki szakemberre lesz szük­ségünk. Már folytatunk tár­gyalásokat a Kecskeméti Fel­sőfokú Gépipari Technikum­mal a műanyagszak szervezése iránt. Együtt fejlődik az üzem és a Táros Egy ideje dr. Dobos Ferenc, a városi tanács vb elnöke is a szobában tartózkodik, s velem együtt hallgatja Pataki elv­társ tájékoztatóját. Megkérde­zem tőle n i a véleménye a vázolt nagyszerű fejlődésről. — örülünk, hiszen a város lakosságának foglalkoztatott­sága megoldódik — válaszolja a tanácselnök. — Hasonló fej­lesztési programja van még a Vegyipari Gépgyárnak és a Cipőgyárnak. Az örömmel együtt gondjaink is növeked­nek. A fejlődő üzemek mun­kásai, szakemberei részére több lakás építésére lesz szükség, mint amennyivel eddig szá­moltunk. Az ezzel kapcsolatos feladatok elől azonban mi sem fogunk meghátrálni. Üjra nyílik az ajtó. S a jól elfüggönyözött szobába betó­dul az élet, a termelés zaja — azé az életé, amelynek terveit itt szövögetik, alakítják a gyár vezetői. Nagy Ottó A védőberendez önmagában kevés A tervkészítés első fázisa az elmúlt időszak eredményei­nek, hiányosságainak mélyreha­tó elemzése. Kívánatos, hogy az ipari üzemek gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottságai ezt a — termelés frontján jól be­vált — gyakorlatot alkalmaz­zák akkor is, amikor közös erő­vel hozzálátnak az idei, komp­lex munkásvédelmi terv össze­állításához. Megéri a fáradságot, ha ala­posan átnézik ismét az üzem múlt évi baleseti statisztikáját, felelevenítik, miért is következ­tek be a sérülések. A leggya­koribb baleseti források szám­bavétele és a szükséges intéz­kedés meghatározása után az­tán nekiülhetnek a terv kidol­gozásához. így készíthetnek olyan programot, amely való­ban a legfontosabb teendőkre mozgósít és következetes végre­hajtása meghozza a kívánt eredményt: csökken a sérülé­sek száma, a munkások zavar­talanul dolgozhatnak a terme­lési előirányzat megvalósítá­sáért. Ehhez kívánunk segít­séget nyújtani, amikor az SZMT munkásvédelmi bizottsá­gának múlt évi tapasztalatait felhasználva, felhívjuk a figyel­met a hiányosságokra, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1964 tizenegy hónapja alatt — az egész évi statiszti­ka még nem készült el — 2500, három napon túl gyógyuló sé­rülés történt a megye ipari üzemeiben — körülbelül há­romszázzal több, mint 1963-ban. A vizsgálatok szerint a sé­rülések 75 százalékát gondat­lanság okozta. Igen ritka az olyan eset, amikor a rossz munkakörülmények: a túlzsú­foltság, elavult berendezések stb. idézték elő a bajt. A leg­több baleset — mint a koráb­bi években is — abból szár­mazott, hogy védőberendezés nélkül használták a gépeket. Semmiképpen sem akar­juk lebecsülni a megfelelő mű­szaki feltételek jelentőségét. Távol áll tőlünk, hogy a ne­velő, felvilágosító munkát mint egyetlen üdvözítő módszert em­legessük. Nyilvánvaló, hogy ha rossz géppel kénytelen valaki dolgozni, vagy ha mérges gá­zokkal szennyezett levegőjű üzemben nem működik a lég­tisztító berendezés, akkor hiá­bavaló minden oktatás, figyel­meztetés. De nyugodtan kije­lenthetjük, hogy ilyesmi ma már viszonylag ritkán fordul elő. Az üzemekben tevékenykedő két és fél ezer munkásvédelmi őr akkor fejt ki valóban ered­ményes munkát, ha fáradhatat­lanul inti munkatársait: ne dobják félre a védőberendezést, még akkor sem, ha látszólag „útban van”. Munkájukban ter­mészetesen a legmesszebbmenő támogatást kell kapniok az üzem gazdasági és politikai ve­zetőitől. Tavaly már a vállalatok jó részében azt tapasztaltuk, hogy a munkásvédelmi tervekben név szerint meghatározták, ki a felelős az előírások betartá­sáért a szóban forgó üzem­részben. Váljon általánossá ez a gyakorlat. Mindenki jobban ér­zi a felelősség súlyát, ha sze­mély szerint neki címezik a végrehajtási utasítást. B. D. Javul az egészségügyi ellátás Baján A közelmúltban adták át Ba­ján a városi tanács kórháza rendelőintézetének új épület­szárnyát. A létesítmény rend­kívül nagy mértékben megja­vítja Baja és környékének szakorvosi ellátását. Az új épület földszinti helyiségeibe a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának bajai fiók­ja költözött be. A legnagyobb forgalmú ügykezelési munká­kat már itt végzik. Az épületszárny többi szint­jén a röntgenosztály, a belgyó­gyászat, a fizikoterápia, az orr-, fül-, gége- és reumaszak­rendeléseket végzik. A nagy­hatékonyisága a vállalat számá­ra közömbös volt, így nem ösz­tönözte eléggé a takarékosko­dást; ugyanis a felülről meg­szabott feladatok — gyakran minden áron való — teljesítése volt a munka mércéje; végül sokszor ellentmondás keletke­zett egy részről a népgazdaság, más részről a vállalat és a dol­gozók személyes érdekei között. AZ ÜJ IRÁNYELVEK több­irányú intézkedéssel kívánják felszámolni a felsorolt fogyaté­kosságokat. Mindenekelőtt leszögezik, hogy a népgazdaság tervszerű irányí­tásának alapja a távlati terv. Az ötéves távlati tervek kidol­gozása központi feladat, amely­ben a vállalatok is részt vesz­nek. Gyökeres a változás az éves tervek vonatkozásában, amelyeket a jövőben a vállala­tok dolgoznak ki a távlati ter­vek alapján, de amelyek a jö­vőben nem lesznek kötelező ér­vényűek! A változások lényege: a vál­lalatok merőben új érdekeltségi rendszere. Eddig a vállalat szá­mára a központilag előírt terv­mutatók teljesítése volt a leg­fontosabb, ami nem egyezett minden részletében a társadal­mai szükségletekkel. A jövőben egyetlen központilag meghatá­rozott mutató szabályozza a vál­lalatok termelését: a bruttó jö­vedelemből az állami költség­­vetésbe befizetett hányad. A fennmaradó tiszta jövedelem egy részét beruházási alapokra tartalékolják, továbbá kulturá­lis-szociális stb. alapot képez­nek, s a további hányad — ter­mészetesen államilag szabályo­zott elvek szerint — felosztha­tók a dolgozók között. Mindez lényegében azt jelenti, hogy a vállalat elsőrendűen érdekelt jövedelmezőségi eredményei ja­vításában, hiszen ez végső fo­kon befolyásolja a dolgozók ke­resetét. (Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a vállalat, a kere­setek viszonylag önálló megha­tározását, az országosan szabá­lyozott bérarányok skálájában „mozgathatja”.) AZ ŰJ IRÁNYÍTÁS lényege­­ges vonásai közé tartozik a vál­lalati önállóság erőteljes növe­lése, a felülről való adminiszt­ratív beavatkozás korlátozása, és általában a népgazdaságnak gazdaságpolitikai eszközökkel történő irányítása. A felsorolt reformók a válla­latok szervezetében is változá­sokat tesznek szükségessé. A tervek szerint, megváltozik a beruházási politika is. Csupán az országos jelentőségű, közpon­tilag finanszírozott, nagy beru­házások felett döntenek a köz­ponti szervek. A vállalatok sa­ját kezdeményezésükre és saját erőből végzik a felújítás és a kapacitásnövelés meghatározott hányadát, amelyet csak bizo­nyos esetekben támogatnak a költségvetésből. A jövedelmezőségi mutató helyes érvényesülésének feltéte­le: A társadalmi ráfordításokat jobban tükröző árak kialakítá­sa. Evégett háromféle árat ve­zetnek be: az alapanyagok, az energia, és az alapvető köz­szükségleti cikkek szilárd árait; a termékek második csoportjá­ban a limitált (maximális és némely esetben minimális) ára­kat, a termékek harmadik cso­portjában pedig a kereslet és a kínálat alapján kialakuló sza­bad kereskedelmi árakat, ame­lyeket a ipari és a kereskedel­mi vállalat együttesen határoz­za meg. E RÖVID ismertetésből is lát­ható, hogy a csehszlovák nép­gazdaság irányításában javasolt változások mélyrehatóak, és teljes megvalósításukhoz — amint azt az elnökség irányel­vei is hangsúlyozzák — hosz­­szabb idő szükséges. Lovas Márton forgalmú fogászat a legfelső emeleten kapott helyet. A kivitelezők — az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vál­lalat Bajai Főépítésvezetőségé­­nek — dicséretére legyen mondva — az új létesítmény nem került többé az előirány­zott 2 millió 800 ezer forint­nál. A rendelőintézet régi épü­letszárnyában nagyobb arányú felújításra kerül sor. Ennek tervei most készülnek. Itt kap majd helyet többek között a rendelőintézeti dolgozók negy­ven személyes ebédlője, több szociális helyiség, s lehetővé válik az egészségügyi dolgo­zók klubéletének kialakítása is. K. A. A városképet is szépíti a bajai impozáns épületszárny. vasútállomás parkjára néző

Next

/
Thumbnails
Contents