Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
Ahol jó az egyetértés (K. Gy.) Mit kellene ehhez még hozzáfűzni? — kérdezhetné az olvasó. Ahol jó az egyetértés, ott könnyebben találnak orvoslást a bajokra, az emberek tele vannak munkakedvvel, bizalommal, egyszóval lendületesen, jól mennek a dolgok. S ahol valóban jó az egyetértés, vagyis a vezetők beosztottaikkal együtt törik a fejüket a bajok orvoslásán, meghallgatnak mindén jogos kifogást, okos javaslatot. Ahol pedig a közvélemény egyhangon beszél és komoly szerepet kap a gazdasági feladatok jó megszervezésében, a nyugodt alkotási lehetőség megteremtésében, ott valóban gyümölcsöző a jó egyetértés. De az életben, a mindennapok gyakorlatában mégis felvetődik az aggodalom: egyetérteni is többféleképpen lehet. A múltkoriban az egyik falu tanácsülésén nagyon hamar megegyeztek a törpe vízmű építésében. A tanácselnök előterjesztette a javaslatot, megnevezte az építendő víztorony helyét, elmondta melyik utcában kezdik a munkát, ki milyen közmunkát végez, hol lesznek közös vízcsapok, s ki mennyivel fog hozzájárulni az építkezéshez. Hozzászólás nem volt, mindenki bólintott és ellenvélemény nélkül megszavazták a javaslatot A tanácselnök nem kis megelégedéssel emlegette, hogy náluk ez már így szokás, könnyen mennek a dolgok, mert nem hiányzik az egyetértés. S még szét sem oszlottak a tanácskozók, máris kiderült, hogy valami még sincs rendben a kellőképpen felmagasztalt összhang körül. A tanácstagok, s a község lakói körében is különféle vélekedések keltek lábra. Sem a terveket, sem a pénzek kezelését, sem a munkák sorrendjét, s főképpen a kijelölt vízcsapok helyét nem találták megnyugtatónak. Részrehajlást, egyéni előnyöket emlegettek, s végül rágalomízű intrikák röppentek főként a tanácselnök címére. Persze, mindez óvatosan, titokban, a feladó megnevezése nélkül. S amikor elhangzott a kérdés, miért kellett ezt így csinálni — hiszen ott volt a tanácsülés, a legilletékesebb fórum, amelyen hangot kaphatott volna minden kifogás — az emberek azt válaszolták: az elnök nem szereti az ellenvéleményeket, s jobb ha egyetértenek vele... Rossz szokás az ilyenfajta „jó összhang”, s az ilyen hangtalan kényszerű egyetértésről csak a legsúlyosabb bíráló szavakat lehet elmondani. Ez a fajta „jó megértés” homlokegyenest ellentétes azzal a baráti, bizalmas természetű közszellemmel, mely mai közéletünket derűssé, nyugodttá teszi, s amely nem utolsósorban a szókimondásom, a vélemények szabad nyilvánításán alapul. Az említett rosszízű egyetértésnél azoknak az „egyetértése” rosszabb, akik valami közös visszaélést, hibát takargatva bólintanak rá egymás elgondolásaira; mert jól egyetértenek abban, hogy egymást mindenáron menteniük kell. A jó egyetértés alatt mi semmiképpen sem azt értjük, hogy minden esetben egyszerre emeljük magasba kezünket, s alig várjuk, hogy társaink véleményére kórusban mondhassunk igent. A közös megértés minálunk abból az elvből indul ki: mindannyian egymás boldogulását akarjuk, s feltételezzük egymásban az új világ felépítéséhez szükséges jó szándékot. Csakhogy a mi nagy feladataink megoldása lehetetlen fejtörések, viták; néha késhegyig menő ellenkezések nélkül. Hiszen a vélemények összemérése, próbálgatása során derülhet csak ki, mi a jó, és mi a helytelen. S a jó egyetértés már azt jelentse, hogy a jóért mindenki csatasorba áll, a rosszat pedig elitéld a közvélemény. Vitázni, harcolni a jóért, megalkuvás nélkül szókimondó bátorsággal kiállni érte, s ha nincs igazunk, azt beismerni —, ez az igazi egyetértés. Egyetértés azzal, hogy valóban egyet és jót akarunk. XX. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Elsőként az 1965. évi termelési, munkaügyi és állóeszköz-fejlesztési terv ágazati és szakosztályi bontását vitatta meg, illetve hagyta jóvá. A beszámoló, amelyet dr. Bruncsák. András, a tervosztály vezetője terjesztett elő, részletesen foglalkozott a termelés, a létszám, a termelékenység, a béralap és átlagbér, az anyagellátás stb. kérdéseivel. Mint megállapította: a tanács irányítása alá tartozó termelő és szolgáltató ágazatok termelési, szolgáltatási és forgalmi értékterve 4,8 százalékkal magasabb, mint az 1964. évi tervfeladat volt. A korábbinál alacsonyabb ütemű növekedés fokozottabb mértékben nyújt lehetőséget az úgynevezett minőségi mutatók — mint önköltség, termelékenység, korszerűség — kedvezőbb kialakítására, továbbá a helyi iparpolitikai tevékenység fejlesztésére, általában a tervszerűség betartására, s a központilag előírt termelési feladatok megalapozására és teljesítésére. Az 1905. évi terv sikeres végrehajtásának egyik alapvető feltétele a. létszámgazdálkodás megjavítása, tervszerűbbé tétele. A termelés növekedését a termelékenység fokozásával, tehát nem létszámnöveléssel kívánja elérni a terv. Az anyagfelhasználásban a legnagyobb takarékosságot kell elérni. Csökkenteni kell a felesleges készleteket, s az anyagtartalékot központosítva kell fellhasználni. Az ez évi helyi iparpolitikai terv — o lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésére — az előző évi tényszámokhoz viszonyítva mintegy 8,4 százalékos emelkedést ír elő. Az állóeszköz-fejlesztésnél a terv célkitűzései a rendelkezésre álló eszközök koncentrálását és a még folyamatban levő kivitelezések mielőbbi befejezését mondják ki. A vita, melyet dr. Varga Jenő, a megyéi tanács vb-elnökének felszólalása zárt be, a <4ra 60 fillér tartalékok feltárására, a második ötéves terv befejező évének gondos „beszegésére” s a harmadik ötéves terv jó előkészítésére hívta fel a figyelmet. Dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első- titkára azt hangsúlyozta, hogy a terveknek a Központi Bizottság határozatának megfelelő érvényesítése céltudatos politikai munkát is igényel a vállalatoknál, s ne tekintsék azt sablonos, számszaki feladatnak. Második napirendi pontként az Alföldi Állami Pincegazdaság jelentése szerepelt a vbülés előtt, az 1964. évi borfelvásárlás tapasztalatairól és az 1965—66. évi felkészülésről. A beszámoló és a vita az elmúlt évi átvételi, tárolási és szállítási gondok, nehézségek elemzésére, a már rendelkezésre álló adatok összegezésére és az ebből levonható tanulságok, feladatok meghatározására irányult. Igen élesen merült fel a borszőlő-, must- és borfelvásárlási ár arányainak kérdése, amely jelenleg nem ösztönöz a termelői tárolótér maximális kihasználására, s annak fejlesztésére, hanem inkább — a csúcsidőszakban amúgy is gondot okozó — szőlő átadására. Mint a jelentésből is kiderült, fokozatosan egyre nagyobb mennyiségben lépnek be új termőre forduló szőlők, melyek 1970-ig lényegesen meg fogják emelni az egy kata.sztrális holdra eső átlagtermést, illetve az össztermést is. Ennek megfelelően minden szinten gondoskodni kell a tárolótér növeléséről. Ez évben az állami pincegazdaság 256 ezer hektoliter tárolótér építésére kapott lehetőséget, amely csak enyhíti, de nem oldja meg a tárolási gondokát. Az új szüretig közel 800 ezer hektoliter árut kell a pincegazdaságnak megyénkben tárolni, illetve folyamatosan kiüríteni. Nagyon fontos, hogy a szüretig lényeges borkészlet ne maradjon a tárolóhelyeken, 1965. JANUÄR 13, SZERDA mert ez az új termés elhelyezését veszélyezteti. A múlt évi szüret legnagyobb tanulsága az volt számunkra — állapítja meg a jelentés —, hogy a tárolóteret a termelés helyéhez közel kell készíteni, mert a mezőgazdaságban az őszi csúcsidőszakban a szállítás teljes biztonságát nem teszi lehetővé. A termés elhelyezésének érdekében is szükséges növelni megyénkben az étkezési szőlő forgalmát, mind belföldi, mind exportvonatkozásban. Tovább kell fokozni a szőlőlé előállítását, a must forgalomba hozatalát, sűrítését és egyéb célokra való felhasználását. A termelésben bekövetkező egyenletes és következetes fejlődéshez, a terméseredményekben is egyre inkább kifejeződő minőségi változásokhoz hasonlóan, a feldolgozásban és a tárolóhely-bővítésben is érvényesíteni kell a gyorsabb ütemű, a tényleges igényekhez igazodó emelkedést, a termelő gazdaságok anyagi érdekeltségét, a termelés, tárolás, feldolgozás stb. egész komplexumának öszszehangolását, a helyes arányok és megfelelő szemlélet kialakítását. Ezt követően a dunavecsei járás oktatási helyzetének megtárgyalására került sor, a járási tanács vb beszámolója alapján. A megyei tanács vb ezután elfogadta az 1965. évi központilag jóváhagyott és módosít ott mezőgazdasági termelési, beruházási és felvásárlási megyei előirányzatok járási, városi tanácsokra történő bontását. A vb-ülés a továbbiakban bejelentéseket tárgyalt. T. P. Erdészeti szocialista brigádvezetők tanácskozása Kedden a MEDOSZ székhazában tanácskozásra gyűltek öszsze az erdőgazdaságok és a ke pcsolódó szakvállalatok szocialista brigádvezetői, hogy megvitassák a brigádmozgalom időszerű kérdéseit, s megválasszák küldötteiket a szocialista brigádvezetők márciusban összeülő 2. országos tanácskozására. A szakszervezet elnöksége, mint dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára többek kőzett hangsúlyozta, élénk ügyelőmmel kíséri a szocialista brigádok munkáját. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság munkahelyein — mondta a továbbiakban — jelenleg 472 szocialista brigád működik, s ezek tagjainak száma meghaladja a négyezret. Nagyon örvendetes, hogy ez a mozgalom olyan széles körű és eredményes összefogás, amelyben egymás kölcsönös segítésével, folyamatos szakképzéssel egész kollektívák emelkednek a legjobbak színvonalára. A tizenhatodik A tizenhatodik zárszámadásra készülnék az 1949-ben alakult tassi Petőfi Tsz-ben. A két leltározó bizottság nyolcmillió forintot érő közös vagyont mért fel az alig több mint kétezer holdon gazdálkodó szövetkezetben. Ugyanilyen összegű a tavalyi árbevétel is, ami bár nem éri el a tervezettet, kétmillió forinttal azonban meghaladja az egy évvel korábbit. A bevétel egyik fele az állattenyésztésből, másik a növénytermesztésből származik. Nem lehet panasz a gazdák jövedelmére sem Minthogy a munkaegység értéke eléri a 38 forintot, az átlagos részesedés várhatóan 20—22 ezer forint között lesz. Mindezzel egy időben egyre élesebben rajzolódnak ki az idei tervek is. Ami az öntözést illeti, ebben az évben ezer hold területre, az összterületnek csaknem a felére juttatnak mesterségesen csapadékot Az egyik nagy táblán most építik be az alagcsöveket. A mesterséges esőztetés lehetővé teszi, hogy — miként tavaly is — 30 holdon gyökereztessenek szőlővesszőt, valamint öt holdon oltványtelepet létesítsenek. Az utóbbi már új vállalkozásnak számít. A lent — amely tavaly 31 mázsa átlagterméssel fizetett — az idén újból száz holdon termesztik. Ez a képünk az irodában készült. Szűcs Miklósné főkönyvelő, Kiss Gabriella leíró és Bernáth Mária anyagkönyvelő megkezdték a leltáregyeztetést. • A takarékosság jegyében, és jobb minőségben hajtjuk végre az ez évi terveket A megyei tanács vb ülése Utoljára a gépalkatrészek leltározását hagyták. Felvételünkön I Marzseniczky Károly, a leltározó bizottság tagja és Horváth Ferenc raktáros látható. I
