Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

1965. janáur 12, kedd

5. oldal

fl tanácsok a szocialista demokrácia szervei

.‘I Kossuth

Kiadó gondozásában a napokban került könyvárusi forgalomba dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjének A tanácsok a szocialista demokrácia szervei című hézagpótló könyve.

Dallos elvtárs, akinek ez irányú elemző munkáit már lapunk hasábjairól is megismerhettük, ezúttal összefoglaló mű megírására vállalkozott. Elég talán csak a könyv fejezetcímeire utalni: A szocialista államhalom helyi szervei. — A tanácstagok megválasztásának rendje. — A tanácstag államjogi helyzete és működése. — A tanácsok államhatalmi tevékenysége, a testületek működése. — A tanácsok bizottságai. — A tanácsok végrehajtó bizottsága. — A tanácsok gazdasági, művelődésügyi, szociális, egészségügyi, igazgatási-hatósági feladatai. — A hivatali szervezet. —

Nyikola) Babin, a Szovjetszkaja Zsenscsina című lap szerkesztője nemrégiben kéthetes látogatásra Magyarországra érkezett. Tegnap a megyei nőtanács vendégeként Kecskemétre érkezett, ahol rövid beszélgetést folytatott dr. Glied Károllyal, a megyei pártbizottság titkárával. Babin elvtárs elmondotta, hogy lapjuk maDr. Dallos Ferenc könyve

A tanácsok kapcsolatai más szervekkel. — A szocialista államigazgatási munka jellege. — A tanácsok fejlődésének útja.

Ezen belül részletesen szól a tanácsok kialakításáról, helyről és szerepéről a szocialista államban, gyakorlati tapasztalatai alapján elemzi a tanácstagok sokrétű tevékenységét, feladatait, megvilágítja a kollektív vezetés érvényesülésének helyes módszereit, s annak szervezeti biztosítékait az előterjesztésektől a határozathozatalig. Különösen tanulságosak az állandó bizottságok szerepéről, működéséről, a tanácsi demokrácia és hatáskör, a vezetés stílusáról és feltételeiről, s a szocialista közszolgálattal szemben támasztott személyi és erkölcsi követelményekről szóló fejezetek.

A több mint 350 oldal terjedelmű kötet elé — ez is raugyar nyelven is megjelenik mintegy százezer példányban, Asszonyok címen, s igen népszerű. A beszélgetés után a vendég a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe látogatott, ahol a termelőszövetkezet éledével és az asszonyok munkájával ismerkedett.

tatja a könyv jelentőségét — Dobi István elvtárs írt előszót.

„Az olvasó most kezébe kapja a tanácsi szervezettel, az államhatalom helyi szerveivel kapcsolatos ismeretek első és rendkívüli gondossággal, teljes anyagismerettel elkészült kézikönyvét. Örülök, hogy Dallos Ferenc vállalkozott a rendkívül szerteágazó, terjedelmes és bonyolult anyag összegyűjtésére és feldolgozására. Nagy munkáját nemcsak azért ajánlom a tanácstagok, a tanácsi aktivisták, az államigazgatási, helyi önkormányzati dolgozók, általában minden közügyek iránt érdeklődő állampolgár és — külön hangsúllyal — az ifjúság figyelmébe, mert a tanács, mint a legátfogóbb tömegszervezet, a dolgozó nép állandóan ható, működő politikai iskolája, hanem azért is, mert e kötet szerzője jó ismerője a tanácsi munkának, problémáinak, aki évek óta szigorú törvénytisztelettel, kommunista emberséggel végzi a tanácsi élet felső, országos szintjén kényes és rendkívül felelősségteljes hivatali munkáját. A hatalmat gyakorló minden szervezetnek és fórumnak, a törvények és rendeletek alkalmazásánál, a reábízott igazgatási és egyéb feladatok, de a nép egyszerű, hétköznapi, ügyesbajos dolgai intézésénél is az állami feladatok megvalósítását, és a lakosság törvényes érdekeinek érvényesítését kell előmozdítania. A szerző érdeme, hogy ez a szellem a mű minden fejezetéből kicsendül és meggyőződésem szerint hat majd mindazokra, akik e könyvet figyelemmel forgatják és tanulni akarnak belőle.” — írja előszavában Dobi István.

Úgy véljük, ennél szebb méltatást mi sem fűzhetünk dr. Dallos Ferenc könyvéhez, amelyet külön is megyénk dolgozóinak figyelmébe ajánlunk.

T. P.

Határidő előtt

Múlt annak idején hírül adtuk, december elején Jánoshalmán tartották a politikai könyvnapok országos megnyitóját. A Kossuth Kiadónak ez a nagyszabású akciója előreláthatólag februárban fejeződik be megyénkban. Összesen 72 pártszervezet, illetőleg községi pártvezetőség és pártbizottság kapcsolódott be az idén a mozgalomba.

Most érkezett a hír Nemesnádudvarról, hogy a múlt hét végén a könyvnapokat — a megyében elsőnek — mór be is fejezték. A község tavaly Tataháza előtt az országban első helyen végzett az egy lakosra eső könyveladás tekintetében. Az idén pedig itt adták el leghamarabb a könyvnapokra vállalt 13 ezer forint értékű politikai művet.

A Szovjetszkaja Zsenscsina szerkesztője Kiskunfélegyházán

Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?

MIT JEGYEZ fel Mátyásról a történelem? Erős kezű, nagy király volt, álruhában járta az országot, osztogatta az igazságot, „mellesleg” megteremtette és felvirágoztatta harcias honunkban a reneszánsz kultúrát. Csupa tündökletes erény, de ha hinni lehet — és miért ne lehetne — az 500 évvel ezelőtt élt udvari pletykásoknak, aknyokról kitűnő vígjátéki alapanyag. A film alkotói azonban többet akartak — szatírát, nem annyira a múlt, mint inkább a jelen fonákságaira irányított gonoszkodó, gúnyos nyilakkal. A nyilak aztán záporoznak is, egy részük telibe talál, más részük célját téveszti, viszont a kiállítás pazar, a díszletek és a kosztümök szépek, Illés György

kor Mátyás nemcsak az igazságot kedvelte módfelett, hanem a szépet is. A szépnemet. Egyébként ez is erény, férfiúi erény, bár Mátyás elsősorban uralkodó volt és ez a tény időnként összezavarta a dolgokat.

Mennyi bonyodalom származhat abból, ha egy király megfeledkezik trónjáról, féltékeny hitveséről, hivatali kötelezettségeiről és közönséges halandó módjára szoknya után veti magát? — rendre kiderül Makk Károly rendező új filmjéből. A forgatókönyvet Hubay Miklós írta Mikszáth: Szelistyei asszonyok című novellája nyomán, amelyből korábban operettlibrettó készült. A pajzán történet az álruhás Mátyásról és a csábos domborulatokkal ékeskedő szelistyei asszo-Kossuth-díjas operatőr jóvoltából a képekben is gyönyörködhetünk.

Néhány igazán jó ötlet is akad a filmben. Ilyen a külföldi árut becsempésző szépasszony, a történelmet vagy a valóságot jelentéseikben megmásító Írnokok, a folyton „házon kívül” tartózkodó fenség — akiknek előszobájában türelmesen várakoznak az „ügyfelek”. Közismerten mai jelenségek kosztümös kifigurázására vállalkozik egyébként a film minden jelenete. így Mátyás országjárása hamisítatlan, mai „kiszállásra” emlékeztet, a kikapós szelistyei asszonyok ieszármazottaiból is akad néhány napjainkban, ami pedig a házastársak „békés” egymás mellett élését illeti, itt is akad még nyílhegyre tűzni való.

vonják ki? — szólalt meg Horváth Laci enyhe gúnnyal.

— Az most nem ránk tartozik — mondta Kószó zavartan.

K arsai figyelmesen hallgatta őket, aztán csendesen megszólalt.

— Az ellenforradalom jó szándékú, bár igen helytelen útra tévedt fiatal áldozatait én is sajnálom. De sajnálom azokat a derék, becsületes embereket, elvtársakat is, s ha lehet őket még jobban, mert ők igazán nem akarták, s nem is keresték azt a harcot, akik ártatlanul áldozatul estek a meggondolatlan és ellenséges elemek fegyvereinek. Én mindegyikőjüket sajnálom. De azt hiszem, ha a nem élők újra élhetnének és itt most megszólalnának, kivétel nélkül amellett szavaznának, hogy kezdjük újra az életet, állítsuk helyre a rendet, tanuljunk, tanítsunk és okuljunk az Ő tragédiájukból. Rájuk tehát, azt hiszem kár hivatkozni, s arról is feleslegesnek tartom beszélni, hogy az emléküket ki szenynyezi be jobban. De ha majd lesz rá több időnk, erről még vitatkozhatunk, ha akarjátok. Ami Kovács tanár urat illeti, a bajt magának kereste és azt hiszem, hogy mi hiába is ágálnánk az érdekében. Meggyőződésem, hogy nem olyan sors vár rájuk, mint amilyen a nemzetőrség foglyaira várt volna, ha nem következik be a fordulat. Felettük tényleg törvényes bíróság ítélkezik majd, s mi legfeljebb, mint tanúk lehetünk jelen. Hányán is mentek ki nyugatra a ti osztályotokból? Négyen ugye? Nos, én inkább azokat sajnálom, mert velük tényleg nem tudjuk mi lesz... Mondtatok valamit a Kádár kormányról is. Nem tudom, mikor volt divat, hogy egy kis gimnázium növendékei, holmi feltételeket szabtak a kormánynak, a tanulás ellenében. Ugye ez egy kicsit nevetséges. Mi legfeljebb kérhetünk, s mondjuk azt, hogy: továbbra se kelljen fizetni olyan magas tandíjakat, mint a régi világban kellett. Legyenek ezután is ösztöndíjak. Mehessenek egyetemre ezután is az iskolánkból évente legalább annyian, mint az idén, mert tizen ketten mentek, ami nem kis szám. Azelőtt még az én időmben egy-kettő ha feljutott. S kérhetjük azt is, hogy ezután se legyen gond a fiatalok elhelyezkedése, hogy ne legyenek díjnokok, és óradíjasok, meg alkalmi helypénzszedők az iskola után még évekig. Mindezt kérhetjük, de még kérni sem kell, mert az az «gyík legnagyobb gondja és szívügye a kormánynak is, ha olvastátok a nyilatkozatát. Vagy el se olvastátok? Nagy kár, mert akkor láthattátok volna, hogy mennyi mindent valósít meg az ifjúság és a magyar nép kívánságaiból máris. S ha rend lesz, békesség lesz, biztosan lesz amnesztia is — annak, aki azt kiérdemli. De ebbe mi ugye, akikre a tanítást és tanulást bízták, nem avatkozhatunk közvetlenül bele. Említették a fakultatív nyelvoktatást is. Például milyen nyelvet tanulnátok szívesen?

— Az angolt, a franciát — szólalt meg az egyik fiú.

— No lám, az elsőt máris teljesíthetem. Tudok annyira angolul, hogy azt elkezdhetnénk. Francia szakos is van közöttünk, ez is menni fog. De remélem arabul senki se akar tanulni közületek, mert arra egyelőre nem vagyunk felkészülve.

A fiúk akaratlanul is elmosolyodtak. Karsai felállt.

— Sajnos, többet nem tudok mondani. A tanítást természetesen folytatjuk. Ezt ugyanis nem mi döntjük el. Gyertek csak ki velem a folyosóra.

— Látjátok, itt vannak az illetékesek — mutatott végiga folyosót dugig megtöltő fiatalok során. — Ha véleményt akartok, őket kérdezzétek meg.

— Fiúk! — harsant most Karsai hangja. — Eldöntöttétek-e már? Tanulunk, vagy nem tanulunk? Válaszoljatok* erre kíváncsiak a barátaink.

— Tanulunk! — zúgott a felelet végig a folyosókon, s visszhangozva verték vissza a falak.

— Látjátok, nem én mondom! — fordult most a harmadikosok felé. — Kószó Berci, a te apád munkás ember. —• És ő mit mond neked?

— Ö is azt mondta — hajtotta le a fejét Berci és nem mert felnézni, talán szégyellte, hogy ilyen engedékenyen áll a tanárok és a „sztrájktörő” diákok előtt.

— Akkor hát ugye befejeztük? — tette föl a kérdést Karsai s már intett is a kéznél levő Vencel bácsinak.

A szünet ideje letelt. A csengő felberregett.

— Majd még meggondoljuk!

vetette fel makacsul a fejét Kószó Berci és megindult akijárat felé. A csoport lassan utána lépdelt a folyosón álldogáló tanulók sorfala között.

Apró megjegyzések röppentek fel, s a tanárok intő szavai ellenére a gúny, a heecelődés is belevegyült.

A termek ajtaján ismét betódultak a növendékek. A „sztrájkolókkal” senki sem törődött tovább. Azok kis csoportokra szakadozva, majd egyenként oldalogtak hazafelé. Észre sem vették talán, hogy hárman-négyem szép óvatosan visszasompolyogtak közülük az iskola falai közé.

Karsai egy székbe roskadt a tanári szobában és megtörölte verejtékező homlokát.

— Phű, de nehezen ment!

Aztán Horváth Lacihoz for'

dúlt:

— Szólj már be Lacikám az

osztályomba. Pár percet késni fogok. Egy kicsit kifújom magam.

Amikor Horváth benyitott a negyedik osztályba, még elkapta az ott folyó beszélgetés egyegy mondatát:

— Küszöb jól megadta nekik. Karakánul viselkedett. Igaza volt. Az élet nem állhat meg néhány ember kedvéért...

A folyosókon csend volt, csak a termekből hallatszott ki a megszokott zsongás. Az iskola falai közé újra élet költözött.

Karsai a tanári szoba kis asztalánál egy pohár vizet kortyolgatott szórakozottan. Ki tudja, hol, merre kalandozott a gondolata.

iVége^

MAKK KÁROLY történelmi vígjátéka tehát a máról szól és ennek csak örülni lehet. A megvalósítás módjának kevésbé. A film felépítése nem eléggé kiegyensúlyozott, lassítja és zavarja a cselekményt a túl sok és helyenként funkció nélkül kimerevített állókép. A szellemes szövegbe is becsúsznak néhol szellemtelen „pesties” kiszólások.

Kárpótlásul a hibákért, nagy kedvvel komédiázó színészgárda igyekszik felvázolni egy-egy típus jellegzetes karikatúráját. Ez legjobban a kétballábas titkos testőrt megszemélyesítő Balázs Samunak, a balszerencsés szoknyavadász Dóczyt találóan karikírozó Bárdy Györgynek és a kis szerepében is emlékezetes Szendrő Józsefnek sikerült. Darvas Iván Mátyás királya főleg a külseje miatt rokonszenves — igaz, a szerep nem is nyújt különösebb lehetőséget a színészi játékra. Psota Irén Beatrix királynéja helyenként hisztérikus és nem olaszosan temperamentumos. Bájosak, szépek a szelistyei asszonyok: Pap Éva, Tordai Teri és Pécsi Ildikó.

MELYIK férfi őrizné meg nyugalmát láttukra? — vélekedhetnek jogosan a férfiak. És az asszonyok? Követik a haladó hagyományokat, Beatrix királyné lármás, harci módszerét. Elvégre törni való cserép most is akad minden háznál és ma sem közömbös, hogy hol járt egy férj 3-tól 5-ig.

k, Vadas Zsuzsa