Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
Érdemes-e „szerencsét próbálni“? Először arról beszélgettünk Farkas János elvtárssal, az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységének munkaügyi osztályvezetőjével, érdemes-e okkal, ok nélkül munkahelyet változtatni? Tudjuk, üzemükben régóta gond a fluktuáció. — Igen, a múlt évben is nyomott bennünket a munkaerővándorlás — mondotta. — Belépett hozzánk 441 dolgozó, belőlük 143 szakmunkás, itthagytak bennünket 519-en — köztük 188 szakmunkás. — Bárki ceruzát vehet, kiszámíthatja, mit jelent ez csak ebben az egy üzemben, mikor az iparban átlag 5490 forint értékű termeléskiesést okoz egy ember „váltása”, ki- és belépése. Milyen okok játszanak közre itt, a lakatosipari vállalatnál, hogy a sok segédmunkás mellett annyi szakmunkás is más üzemet keresett? Jobb munkakörülményekért — A vándorlások zöme szüreti időre esik. Mikor a segédmunkásokat busás kereseti lehetőség kecsegteti valami jó maszekszüretnél, odébbálnak Voltak, akiket a hónap 10. napján felvettünk, 12-én már le is köszöntek. — A szakmunkások — sajnos — azért mentek el elsősorban, mert egy műhely kivételével, nincsenek fűthető munkahelyeink. Többen beleuntak, belefáradtak abba, hogy téli fagyban, sárban kellett dolgozniok. Persze, akadtak, akiket a jobb bérek csábították más vasipari üzembe. Gyártmányaink természete eddig megnehezítette megfelelőbb munkanormák megállapítását. Közrejátszott ebben a műszaki, technológiai apparátus elégtelensége. Éppen ezért nem hanyagoljuk el a jövőben ennek megerősítését — fejtegette a munkaügyi osztályvezető. — Tehát „érthető” okokra is visszavezethető, ha mondjuk egy szakmunkás üzemet változtat. A Munka Törvénykönyv új rendelkezései még inkább növelik egy-egy gyár vezetőinek felelősségét, hogy törekedjenek jobb munkakörülmények megteremtésére. De vajon olyan biztosan teljesült a vándorló munkás reménye, amikor máshol magasabb bérre számított? — Közbe kell vetnem — mo solyodott el Farkas János, hogy eddig is volt a Munka Törvénykönyv szerint olyan megszorítás, amely megszabott időn át az előző munkahelyen kapott órabért írta elő az üzemet változtató dolgozónak — ugyanabban a munkakörben —, csak ezt nem tartották be. Ügy ne legyen az új rendelkezésekkel is! Elölről kezdheti... Valójában milyen következmények kísérték eddig is a vándorló munkást? Elhagyta régi szaktársait, barátait. A begyakorlott munka után az új helyen más feladatok fogadták. Ezekhez az új körülményekhez, helyi rendszerhez szokni kellett. Ez bizony jó ideig eltartott, mert ahogyan gazdasági szakelemzések bebizonyították, általában a negyedik hónap végén érték el eredeti teljesítményüket a helyváltoztatók. Mit kellett ezalatt átélni? Az új embert mindenütt árgus szemmel figyelik. Kaján összenézéssel kísérik sikertelenebb mozdulatait. „Próbálják” ravasz heccekkel, minden szavát kettős figyelemmel lesik. S csak az elsőkkel okozzon kiábrándulást, sértődést — még barátja se lesz. Mindehhez ezután hátrányos jogi következmények járulnak. Csak néhányat említsünk. Aki kilép, elveszíti munkaviszonyának folytonosságát. Kezdheti gyűjteni az éveket a szabadsághoz. 6 hónapig ez sincs. Nem kap jubileumi jutalmat. Alapbére nem lehet nagyobb az előzőnél. Nem beszélve olyan esetekről, hogy ha nem várja meg a felmondási időt, ha ugyanabban az évben kétszer, vagy többször felmond — akkor úgy kell eljárni, mintha fegyelmi úton bocsátották volna el. Ilyenkor is megszakad a munkaviszony, egy éven belül indoklás nélkül elbocsátható, rendes szabadsága csak egy év múlva van, egy évig nem lehet több keresete, mint az előző évi átlaga, 2 évig nem jár nyereségrészesedés, egyéb juttatás — és a többi... Kevesebb táppénz, munkaruha. Természetesen, az új rendelkezések csak a fegyelmezetleneket sújtják, akik közömbösségükkel másutt is bomlasztanak. A Munka Törvénykönyv azonban mindenkinek lehetőséget ad annak bizonyítására, hogy belátta: érdemes hűségesnek maradni. Kilépő dolgozó esetében 2 évi, fegyelmi úton elbocsátottaknál pedig 3 évi folyamatos munkaviszony után teljes rehabilitáció jár. Minden régi jogát visszanyeri. Kiemelkedő munka, magatartás után, a szakszervezet és a munkahelyi vezető javaslatára ezt az időt meg is lehet rövidíteni. — Bizonyára csökkenti a munkaügyinek gondjait az új rendelkezés? mályos a fogalmazás, nem vehető ki határozottan ezt vagy azt hogyan kell értelmezni... Hiányolunk belőle olyan kitételt, amely a munkát először kezdő fiatalokat mentesíti olyan hátránytól, hogy első évükben indoklás nélkül elbocsáthatók... Szükség van sok egyéb finomításra is. Vegyünk példának egy munkást a mi üzemünkből, aki műszerész szakképzettségű, de nálunk lakatosként dolgozik, mert műszerész munka nincs. Akkor került ide, mikor a városban még nem tudott abban a szakmában elhelyezkedni. Ha van ilyen üzem, s ő vissza szeretne menni tanult szakmájába, viselnie kell a jogi következményeket? Hiszen munkakönyvébe ez kerül: „Felmondás a dolgozó részéről.” Nagy segítségünkre van az új rendelet, de még meg kell tanulnunk. Ügy tervezzük, hogy 15-ike után házi tanfolyamot tartunk a szakvezetők, előadók részére, s pár héten keresztül témakörönként elemezzük végig az új rendelkezéseket — fejezte be tájékoztatását Farkas János elvtárs. Tóth István írta: Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára Még világosabban A legjobbkor jött! — ismerte el Farkas elvtárs. Már nagyon kellett. Viszont rossz időben jelent meg a rendelet. Az év legutolsó napjaiban, holott már január elején hatályba lépett 1965-ben. Vezetők, szakelőadók úgy álltunk előtte, mint ismeretlen előtt. Helyes lett volna előtte idejében felsőbb szintű tájékoztató tanfolyamot tartani... Az ünnepek alatt is ezt bújtuk. Év elején egymás kezéből kapkodtuk a rendeletet, hiszen a dolgozók kérdéseit nem hagyhattuk felelet nélkül... Ráadásul nem egy részében ho-Leltár a pincében Négy és fél ezer hektoliter bort tárolnak az apostagi pincészetben. Telve vannak a hordók .jóféle, fehér és vegyesborokkal. Ám ezt a tényt — év eleje lévén — hivatalosan is rögzíteni kell, s így leltárba veszik a borkészletet, a pincészet összes felszerelésével együtt. A leltározás szükséges azért is, hogy megállapítsák a préselési arányt, vagyis, hogy egy mázsa szőlőből mennyi bort nyerlek. Apostagon 78— 79 liternyit — ami jó eredmény. Felvételünkön az egyik, 35 hektós hordó tartalmát ellenőrzi Major József leltárfelelős, Nagyváradi István pénzügyőr és Kollár László pincemunkás. A battonyai kultúrcsoport látogatása megyénkben A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a battonyai vegyes nemzetiségű kultúrcsoportot a kalocsai járásban népgyűlésekkel összekötött előadásokon lépteti fel. Január 12-én, kedden Bátyán, 17-én, vasárnap pedig Dusnokon lép fel a kultúrcsoport. Mindkét előadás este 7 órakor kezdődik. Dusnokon vasárnap délután 3 órakor az ifjúság részére is tartanak előadást. A népgyüléssel összekötött előadáson Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára mond be- i szedet. Napjainkban sok jelentős értekezleten hangzik el az a vélemény, hogy a magyar nőmozgalom legfontosabb tennivalói ma a falvakban adódnak. Ebben a vonatkozásban foglalkoznak a nömozgalom ügyeivel a megyei és járási pártbizottságok és természetesen a Magyar Nők Országos Tanácsa is. Néhány hónappal ezelőtt kérdést intéztünk a parasztasszonyokhoz, miként látják megváltozott helyzetüket a múlthoz viszonyítva. Kérdéseinkre sokan válaszoltak. Feleleteik igen tömören fejezik ki a fejlődés lényegét. Szólották a könnyebb életről, a magasabb életszínvonalról, a létbiztonságról, a kulturális felemelkedésről és a velejáró szélesebb látókörről. Mindez a fejlődés kétségtelen bizonyítóim. Tükrözik a válaszok azt is, hogy a mai parasztasszonyok milyen fejlett öntudattal és felelősségérzettél vesznek részt a termelőmunkában, a közösség életében. Mindezt — igen jól tudják — a törvény ben biztosított jogaik és a meg változott termelési viszonyok tették lehetővé. De az út, amelyen a falu társadalma megindult és halad — sok küzdelemmel és ellentmondással is terhes. A nők fejlődésére különösen érvényes igazság ez. Egyidejű helytállásuk a munkában, az anyai hivatásban és a tanulásban — sok olyan feltétel megteremtését igényli még mindig, amelyet a közös munka, az egész társadalom további felemelkedése teremt meg és fejleszt tovább. Milyen a mai falusi asz szony, akit a közös munka formált át az új társadalom új emberévé? A termelőszövetkezeti tagság 38,5%-a nő (418 215), és mintegy 200 000 nő családtagként vesz részt a tsz közös munkájában. A nők tehát közvetlen részesed a nagyüzemi gazdálkodásnak, benne élnek a nagyüzemek közösségében. 1963-ban a nők által megtermelt érték egy főre eső átlaga 18 500 forint volt. A növénytermelési munka 60—70%-át nők végzik. A termelőszövetkezeti elnökök egyre több elismeréssel mondják: „A kapásnövények ápolását, beta karítását nők nélkül el sem tudnánk végezni.” És az egyre fokozódó gépesítés ellenére még sokáig kézimunkára épül a növényápolás zöme. Csak azt. kifogásolják a nők, hogy e területen a munkanormák és a kereset aránya hátrányos a számukra. A baromfitenyésztés szinte kizárólagosan, azaz 90— 95%-ban a nők munkaköre lett. Nagyüzemi gazdálkodás két új vonása a női munka esetében is megmutatkozik. Az egyik a versenyszellem. Ismeretes, a nők és a nőmozgalöm szerepe a versenyszellem ébresztésében. Például a baromfi- és tojástermelés érdekében indított és ma már elevenen ható akció nemcsak az árutermelés növekedédését segítette. Elérte azt is, hogy a verseny meggyökeresedett a köztudatban, fepleszti a jó munka szellemét és előmozdítja a résztvevők emberi fejlődését. A nagyüzemi gazdálkodás másik vonása a mezőgazdasági munka szakosodása. Az egyes munkaterületek a szakmunka rangjára emelkednek. Ezzel együtt növekszik a parasztaszszonyok szakmai érdeklődése is. Ez a tény ugyancsak táplálja a tanulás és a művelődés iránti igényüket. Sokat kellett pótolniuk a falusi nőknek az elmúlt 20 évben. Ne feledjük: 1930— 1931-ben a szegényparaszti lányok közül csak minden 21 ezer jjk’hötqtt közégi&koiitbíi. A most folyó tanévben — ez is a nagy tanulási kedvet mutatja — a dolgozók általános iskolájában 34 000 nő tanul. Közülük 53,3% falusi. És bár, tekintélyes a szakmunkásképzésben részt vevő nők száma, még mindig nem kielégítő. Az asszonyok az iskolarendszerű tanulás mellett részt vesznek politikai és ismeretterjesztő előadásokon, tsz-akadérruákon, a nők akadémiáin, a nőklubok eladásain* a nőmozgalom szakkörein, a különféle pedagógiai előadásokon. A Hazafias Népfront, a SZÖVOSZ és a Nőtanács által szervezett olvasómozgalom lelkes támogatói. De még mindig jelentős akadályokat kell legyőznie a lelkesedésnek. A mezőgazdaságban helytálló dolgozó nő háztartásának lelke, s a háztáji gazdaság legjobb munkaereje. Ugyanekkor a családon belül még erősen hat a régi „szellem”. A régi abban az értelemben hat, hogy csaknem minden munka gondja az anyára nehezedik. Szerencsére a szolgáltatások fejlesztéj&e, az üzlethálózat és a háztartási ismeretterjesztés igyekezik segítem a nők gondjain. Lényeges a társadalom által a nőknek adott segítség, de az igények rohamos növekedéséhez mértén — még mindig nem elegendő. A nő családon belüli helyzete a múltban méltatlan alárendelt volt. A változás sajnos, nagyon lassú, szívós munkát igényel. A nőmozgalom, az iskolák, a szülői munkaközösségek nevelői igen sokat tehetnek ebben a tekintetben. A visszahúzó hagyományok letörése az egyik jelentős tényezője a társadalmi haladás ügyének. Főként abban segíthetik a nőket hogy képesek legyenek szocialista emberré nevelni gyermekeiket. Ilyen módon a korszerűség levegőjét és erkölcsét vihetik a családi otthon falai közé. A nőtanács többek között azt kutatta, miilyen pályát szánnak a szülők a gyermekeiknek. Mire készülnek maguk a gyermekek? Elgondolkodtató volt az a tapasztalat, hogy azok az anyák, akik megértették a nagyüzemi termelés fontosságát — népgazdasági és egyéni előnyeit — olykor mily kevéssé érzik fontosnak gyermekeik számára a mezőgazdasági szakmát. Pedig látniuk kellene, miként változik a gépesítés és a szaktudás réven mind könnyebbé a hajdan oly nehéz munka. Igaz, még hosszú a folyamat, de a könynyebbség a gyermekek számára már általános lesz. Az a nő, aki ezt világosán látja, lelkesíti gyermekeit e pálya számára. A pedagógiai munka egyik fontos feladata, hogy ezeket a problemakat a szülői munkaközössegek tevékenységének középpontjába helyezze^ A Nőtanács által irányított mozgalom mintegy háromezer notanacs — közöttük 63 városi továbbá 1500 termelőszövetkezeti nobizottság csaknem félmillió társadalmi aktíva segítségévéi folytatja tevékenységét. A termelőszövetkezeti nobizottságok még fiatalok De “unkát feznek. Többségük eredményesen segíti a termelőszövetkezetek vezetősegenék munkáját. Támogatlak a termel őszövet kezetek 7enLe-Stóit ’ kulturális tenni-A termelőszövetkezeti nőbizottságok, munkájuk alapján egyre inkább fellépnek azzal a igénnyel, hogy a nők jelentőse!' szerepet kapjanak a vezetésbe A termelőszövetkezeti nőbizot; ságok segítése, továbbképzése, r jó módszerek elterjesztése egyik legfontosabb feladata a mozgatómnak. A mai falusi asszony
