Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
További tömegesítés az iskolai sport célkitűzése A pártszervezetek segítségévei IskWi sportunk az utóbbi két évben sokat fejlődött. Sok iskolában alakult sportkör, ennek következtében növekedett — mind az iskolán belül, mind az iskolán kívül — a rendszeres sporttevékenységbe bekapcsolódott tanulók száma. A testnevelési és sportmozgalmunk egészének fejlődése, társadalmi szervezetté történt átalakulása szükségessé tette, hogy az iskolai sport egyes területein is módosítást hajtsanak végre. Melyek ezek a szükségszerű változások? — erről beszélgettünk Adamik Ferencnével, a megyei középfokú iskolai testnevelési és sportbizottság elnökével. — Kezdjük azzal, hogy az első és legfontosabb változás az iskolai sport irányításában történt. Eddig a tanévenként kiadott központi sportprogram útmutatásai szerint kellett dolgozni. önálló kezdeményezésnek nem volt helye. Az új tanévben országos jellegű középiskolai és ipari tanuló bajnokságokra már nem lesz, helyette az irányítás teljes egészében a helyi TS, illetve annak bizottságaként működő középfokú iskolai testnevelési és sportbizottságok kezébe került. Van-e változás az iskolai sport célkitűzéseiben? — A célkitűzésekben lényeges változás nincsen, csupán arról van szó. hogy újabb feladatokat tűzünk ki, melyek — a reális lehetőségek határain belül — nagyobb követelményeket jelentenek. Mi mégis a legíontosabb célkitűzés? — Az iskolai sport célja — kötelező testneveléssel együtt — a tanulók testi nevelésének elősegítése. A jövőben az iskolai sportkör munkáját nem a minőségi versenyeken elért eredmények alapján értékeljük, hanem aszerint, hogy az iskola létszámához viszonyítva mennyi a rendszeres sportolásba bevont tanulók száma. Az iskolai sportmunka alapját, fő bázisát a tömegsportnak kell képeznie. Ezek szerint a versenyek megszűnnek? — Erről szó sincsen, sőt, a tanulók versenyzési kedvét kihasználva egész éven át nagy gondot fordítunk a versenyzési alkalmak számának növelésére. Első cél, hogy a tanulók minél többet, de hetenként legalább egyszer rendszeresen sportoljanak. Ezután következik fontossági rendben az osztálybajnokságok, iskolai házi bajnokságok hosszú sora. Ebben lehetőleg minden tanulónak részt kell vennie, tehát tulajdonképpen ez képezi a munka alapját. Ezután következnek a körzeti, majd a megyei bajnokságok. Beszéljünk most ezekről a körzeti és megyei bajnokságokról. Hány sportágban és hogyan rendezik meg? — Tíz sportágban lesz a tanév folyamán körzeti és megyei bajnokság. Asztalitenisz, atlétika, sakk, torna, vívás és úszásban, valamint a négy labdajáték, a kézilabda, kosárlabda, labdarúgás és röplabda sportágakban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy idén az indulók létszáma több mint az elmúlt években. Eddig kosárlabdában kezdődött meg a küzdelem, és itt a korábbi 7 indulóval szem ben 19 csapat nevezett. Ha sonló a helyzet sakkban is, ahol most folynak a körzeti versenyek. A legközelebbi megyei döntőre vasárnap Kunszentmiklóson kerül sor, ahol az asztaliteniszezők versenyeznek a megyei bajnokságért. Folynak már az előkészületek röplabdában és tornában is. A többi sportágak versenyeire — jellegüknél fogva — csak tavasszal, sőt, a nyár elején kerülhet sor. Az iskolai sportkörök különböző szakosztályai eddig néhány sportágban, így elsősorban kosárlabdában és kézilabdában lényeges szerepet játszottak a különböző szövetségi bajnokságokban. Lesz-e ezen a téren változás? — Bizonyos tekintetben igen. Az iskolai sportkörön belül, a tömegsportban alkalmazott módszerektől eltérően ugyan, továbbra is lesznek magasabb szintű felkészülést biztosító szakosztályok. Ezek a sportágak serdülő és ifjúsági versenyein — kivételes esetben legfeljebb a megyei bajnokságon — vesznek részt. Számukat azonban korlátozzuk, egy-egy iskolában csak annyi ilyen szakosztály lehet, ahány testnevelő van az intézetben. Legtöbb ilyen szakosztály kosárlabdában van, de továbbra is indul majd több kézilabda, labdarúgó és egy-két röplabdacsapat is a szövetségi bajnokságokon. Beszélgetésünk elején szó volt az önálló kezdeménjezésről. Mit értünk ezalatt? Van-e már ilyenre példa? Még csak az elején tartunk de máris van. Ide sorolhatjuk azt, hogy úszásban is megrendezzük a megyei bajnokságokat. De van még több is. Kosárlabdában például Kecskeméten az iskolai házi bajnokcsapatok városi kupamérkőzéseit tervezik. Atlétikában először osztályonkénti csapatbajnokságot, majd iskolák közötti csapatbajnokságokat, páros viadalokat szerveznek. Befejezésül azt kérdeztük meg, hogy a korábbi években annyi felesleges vitát okozó kérdés, a tanulóknak társadalmi sportkörökbe való kiadatása körül vannak-e még nehézségek? Ez a kérdés már teljes egészében rendeződött. A nagyobb városokban, Kecskeméten, Baján sincsen probléma. Példának említhetném, hogy a kecskeméti középiskolák, elsősorban a közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozata, a Katona József Gimnázium és a Bányai Júlia Gimnázium is, szinte minden számottevő sportolójukat kiadták a sportegyesületeknek. Nem helytálló az sem — amit néhány szövetségi vezető terjeszt —, hogy a testnevelő tanárok lebeszélik a tanulókat arról, hogy birkózó, ökölvívó vagy bármely más sportágat válasszák. Egy feltétele van csupán a kiadatásnak, a megfelelő tanulmányi eredmény és a jó magatartás. Iskolai sportunk tehát újabb, nagyobb célokért küzd. Alapvető, hogy a tanórán kívüli sportmunkát is felhasználja az ifjúság nevelése érdekében, mert elsősorban ezt szabta célul az MSZMP Politikai Bizottságának sporttézise, valamint az MTS kongresszusának határozata és az MTS Országos Tanácsának a testnevelés és sport további tömegesítését célzó intézkedése. Szabó Zoltán V álsághangulat az európai labdarúgásban Divat manapság az európai labdarúgás válságáról Írni és beszélni. Edzők, játékosok, szövetségi vezetők és újságírók keresik a kivezető utat és közben feltárják országuk labdarúgásának legtöbb problémáját. A kiindulópont természetesen Londonban és Párizsban, Madridban és Rómában mindig ugyanaz: kisebb, vagy nagyobb arányokban, de határozottan csökken a labdarúgó-mérkőzések nézőinek száma. S ez — különösen a profiklubok esetében — úgy is mondhatnánk: egzisztenciális probléma, hiszen a bevételek csökkenése az egész üzleti vállalkozás létét fenyegeti. Érthető hát, hogy mindenütt keresik a magyarázatot és a megoldást. Okot természetesen bőven találnak. A szakértők egy része azt mondja: „Helytelen irányokban fejlődik a futball, előtérbe került a védekező játék, kevés a gól, a labdarúgás elvesztette igazi szépségét és a keménység mesteremberei uralkodnak a zöld gyepen. Ezért csökken az érdeklődés, ezért kevesebb a néző.” E megállapításokban természetesen sok igazság van. Hiszen, mint a sportok általában, a labdarúgás is állandó fejlődésen megy keresztül. Amint a sportágak többségében felfedezték az erő és a gyorsaság forradalmat hozó jelentőségét, úgy ismerték ezt fel a labdarúgás szakemberei is. Gyorsabbá, lendületesebbé vált a játék, s ami ezzel együtt járt: fokozatosan átalakult az alkalmazható technika és taktika, gyakoribbá váltak az ütközések, a csapatjáték mellett szerepet kapott az egyéni kvalitásokat érvényesítő, a jobb fizikai felkészültségnek kedvező test-testelleni játék is. A játék és a játékosok felgyorsulása kezdetben természetesen a védőknek kedvezett, hiszen az eredményes támadásokhoz újszerű, kifinomultabb technika, gyorsabb helyzetfelismerés és nagy határozottság volt szükséges. Ennek megfelelően formálódott a taktika is, az edzők rájöttek, hogy a kapuelőtér megszállása gyors, ruganyos, jól fejelő játékosokkal, váratlan sikereket is lehetővé tesz. Jobb csapat ellen is el lehet érni a döntetlent, sőt szerencsés esetben a győzelmet is. A bajnoki küzdelmekben pedig nem a szépséget, hanem az eredményt honorálják. Az utóbbi két esztendőben azonban már lehetett látni a jeleit annak, hogy a támadó játékosok és velük együtt az egész támadó játék is kezd alkalmazkodni az új helyzethez. Rájöttek az edzők, hogy a kemény, gyors védőkkel nem elsősorban még keményebb és még gyorsabb támadókat kell szembeállítani, hanem ötletes futballistákat, akik gyorsak, küzdeni is tudnak, de elsősorban játszanak. A válsághangulat mégis megvan, mert kevés az ilyen csatár és ennek megfelelően kevés ország kevés csapata képes Megyeszerte készülnek a ve’.etőségválasztó taggyűlésekre a városi, községi, üzemi és termelőszövetkezeti MHS alapszervezetek. A vezetőségválasztás igen fontos és hosszú időre elhatározó jelentőségű esemény egy tömegszervezet életében. A bajai járás MHS-elnöksége is nagy gonddal készítette elő a taggyűléseket. Decemberben elkészült a részletes program, a járási elnökség még abban a hónapban megtárgyalta és elfogadta. Előzőleg valamennyi községi párttitkárral megbeszélték az előkészítés menetét, a taggyűlés időpontját, és gondoskodtak ehhez az ünnepélyes alkalomhoz illő helyiségről. Az alapszervezetek már a novemberi és decemberi taggyűléseken foglalkoztak a vezetőségválasztással. Előkészítették a beszámolót és megtárgyalták, hogy kiket vehetnek számításba az új vezetőség tagjainak kiválasztásánál. A járási elnökség kezdettől fogva sok segítséget kapott a járási és a városi pártbizottságtól. Nemrégiben a párttitkárok értekezletének programjában is szerepelt a vezetőségválasztással kapcsolatos feladatokról szóló tájékoztató. A pártbizottságok külön felhívták a titkár elvtársak figyelmét arra, hogy számítanak segítségükre, közreműködésükre. A járási pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője pedig vállalta, hogy a négy leggyengébben működő alapszervezetet — az érsekcs; - nádit, a sükösdit, a szeremleit és a felsőszentivánit — patronálja, a járási MHS-elnökkel együtt segít felkészíteni a taggyűlésre. A pártszervezetek melleit közreműködnek a taggyűlésekre való felkészülésben és a 1-bonyolításban a KISZ-bizottságok és a szakmaközi bizottságok is. Az előkészítés időszakában a honvédség helyi alakulatának KISZ-titkára és három politikai tiszt dolgozott a járásban. Az elnökség és a tartalékos tiszti tagozat vezetőségének tagjai pedig kivétel nélkül, valamenynyien már hetek óta látogatják az alapszervezeteket és segítenek a beszámoló elkészítésében. Az első taggyűlés Baján lesz január 19-én, s még ebben a hónapban az alapszervezetek többségénél megtartják. Ezután a terv szerint az új vezetőségek első feladata lesz hozzákezdeni a nyári sportévad előkészítéséhez. Holnap, január 11-én ülést tart a járási elnökség, amelyen értékelik az eddig végzett munkát, s megteszik az utolsó előkészületeket az egy hét múlva kezdődő taggyűlésekre. Kövesdi József Több mint 15 000 „tanuló" a sportiskolákban Az MTS Elnöksége 1963-ban egységesítette az addig különböző elnevezésű sportiskolák hálózatát így jött létre Budapesten a Népstadionban működő Központi Sportiskola, a húsz egyesületi — BVSC, Csepel, FTC, Ganz-MÁVAG, Bp. Honvéd, MTK, Ű. Dózsa, Vasas, Bp. Építők/ Debreceni VSC, Diósgyőri VTK, Dunaújvárosi Kohász, Győri V. ETO, Komlói Bányász, Orosházi Spartacus, Ózdi Kohász, Pécsi Bányász, SZEAC, Székesfehérvári Vasas, Tatabányai Bányász —, valamint a tíz városi és 37 területi sportiskola, összesen 67. 1964. évben a sportiskoláknak összesen 15 030 hallgatójuk volt — többségükben fiúk, de lányok is szép számmal akadtak közöttük. (MTI) színvonalas, érdekes játékra. Játékosokat nevelni, mindig nehéz és lassú folyamat volt, ezért a válságból másfelé is keresik a kivezető utat. Ezek közé tartozik például a szabályok megváltoztatásának a sürgetése. Szüntessük meg a lesszabályt, mindjárt érdekesebb lesz a játék, több lesz a gól! Partdobás helyett vezessük be a partrúgást! Osszuk háromharmadra a pályát, s ennek megfelelően alakítsuk ki a szabályokat, határozzuk meg, hogy a védekező harmadban hány védő és hány támadó lehet egyszerre! Sokan teljesen leegyszerűsítik a nagy kérdést, s az érdeklődés csökkenését a televízió megjelenésével magyarázzák. A tv vitathatatlanul nagy versenytárs, hiszen elviszi a lakásba a sporteseményt, bár a személyes élményt sohasem pótolja. Sok helyütt kitört a háború a futballkiubok, szövetségek és a televíziós társaságok között. A vége mindenütt kompromisszum lett, mert a felek rájöttek, hogy nem lehetnek meg egymás nélkül. Amennyit a televízió elvisz nézőben, legalább annyit használ propagandában. Egyébként is egyre többen vannak, akik azt állítják, hogy a nézőszámok csökkenése nem jelenti egyben az érdeklődés csökkentését is. Csupán arra utal, hogy az emberek világszerte civilizáltabb körülményekhez szoknak hozzá, s jobban meggondolják, hogy mit kezdjenek szabad idejükkel. Az európai országok többségének labdarúgása pedig az új igényekhez nehezen alkalmazkodik. A franciáknál szorít legjobban a cipő, ott csökkennek legrohamosabban a nézőszámok, érthető, hogy náluk vetették fel a legerőteljesebben, hogy szakítani kell a téli futballal. Az okoskodás rendkívül ésszerű: a futball az időjárás viszontagságainak kitett játék, s esőben, hóban, fagyban érthetően mindenki meggondolja, hogy kimenjen-e a stadionokba. Úgy kell tehát a legfontosabb mérkőzések időpontjait megválasztani, megválasztani, hogy kevesebb szerepe legyen az időjárás szeszélyének. Éppen a magyar példát hozták fel sokan és sürgették a téli futball felszámolását. A hagyományok azonban egyelőre erősebbek az ésszerűségnél. S ráadásul a nemzetközi sportkapcsolatok jelenlegi rendszere is ennek az ésszerűtlen rendszernek kedvez. Nyilvánvaló, hogy ezt a problémát rövidesen fel kell vetni a nemzetközi fórumokon, s nemcsak azért, mert az európai országok egy részének kedvezőtlen a jelenlegi rendszer, hanem elsősorban azért, mert minden európai klubnak anyagilag is hátrányos. Adatok bizonyítják, hogy a decemberben, januárban, vagy februárban játszott kupatalálkozóknak még olasz, vagy spanyol körülmények között is sokkal kevesebb a nézője, mint azoknak a mérkőzéseknek, amelyeket áprilistól októberig bonyolítanak le. A magyar példa egyébként is figyelmet érdemel. Nálunk ugyanis a válságjelek alig tapasztalhatók. Támadószelle mybb lett a játék, több a gó s a nézőszámok is újra eme! kedö tendenciát mutatnak. A út tehát, amelyre léptünk, úg tűnik helyes. Mi mindenesetr nemcsak vitatkozunk, hanem próbálunk is valamit
