Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
W65. Január 10, vasárnap. 0. oldd A megye ipari fejlődésének távlatairól nyilatkozott Buda Gábor, a megyei tanáé» végrehajtó bizottságának elnökhelyettese Bács-Kiskun megyében ma már több mint 5 milliárd forint értékű ipari terméket állítanak elő. Ebből 1,2 milliárd forint értéket képviselnek az exportra készülő gyártmányok. Felkerestük Buda Gábort, a megyei tanács vb elnökhelyettesét, s megkértük tájékoztassa lapunkat a megye iparának jelenlegi helyzetéről, s 'fejlesztésének további lehetőségeiről. Húsz évvel ezelőtt a malomiparon és a kis kapacitással rendelkező élelmiszer iparon kívül alig találhattunk más jellegű üzemet ezen a tájon. Milyen ipari tevékenység, folyik jelenleg a megyében? A felszabadulás előtt a megyében szorosan a mezőgazdasághoz kapcsolódó élelmiszeriparon kívül igen elenyésző volt az ipari tevékenység. Lényegében a bajai posztógyár, a Kecskeméti Gépgyár és Cipőgyár volt a más jellegű ipari termelés bázisa. 1945 után — de különösen az utóbbi hat évben — a párt vidéki iparfejlesztési politikája eredményeként ugrásszerűvé vált a fejlődés. Évről évre új üzemek jöttek létre, mind minisztériumi, mind tanácsi irányítás alatt. Ilyenek Kecskeméten többek között a Reszelőgyár, Magnetofon Gyár, Baján a Ganz Villamossági Művek Készülékek Gyára, Kismotor és Gépgyár telepe. Kiskunhalason a Faipari Vállalat, Vastömegcikkipari Vállalat. Ma már csaknem minden nagyközségben is létrejött az ipari fejlődés magva. Tiszakécskén a Permetezőgépgyár, Lajosmizsén a most épülő Vízgépészeti Gyár, azután. Kerekegyházán, Jánoshalmán, Kiskunmajsán, Kunszentmiklóson, Dunapatajon, Kiskőrösön is megtalálható valamelyik vállalat telephelye. Ezek fejlesztése biztosítékot nyújt az említett községek iparosításához. Ily módon egykori mezőgazdasági városaink, falvaink lakói közül igen sokan az új ipari üzemek dolgozói sorába léptek. A fejlődést jól érzékelteti, hogy ma már egyre több nagy szakértelmet kívánó termék kerül ki üzemeinkből. Elektromos készülékek, villamosipari cikkek, magnetofonok, vegyiipari berendezések és más gyártmányok igazolják, hogy megyénk egykor elmaradt vidékei gyors ütemben számolják fel a terület ipari elmaradottságát. A megyei tanács a vállalatok egész sorát hozta létre. hogyan fejlődtek ezek? A megye ipari fejlődésének magvát a tanácsi vállalatok képezték. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár kivételével gyakorlatilag egyetlen központi üzemépítkezés sem volt a legutóbbi időkig. Más célra létesített, már meglevő épületek felhasználásával — zömében tanácsi kezelésben — jöttek létre az új üzemek. E tekintetben lényeges változás csak 1956 után következett be. Azóta a megye összipari termelési értéke megkétszereződött. Elsősorban a tanácsi ipar fejlődése volt igen erőteljes. Előállított termékeinek értéke az 1957. évi 330 millióról közel 900 millióra növekedett, annak ellenére hogy közben több tanácsi vállalatot átadtunk a minisztériumi iparnak. A tanácsi ipart extenzív módon fejlesztettük. A fő cél a foglalkoztatottság biztosítása volt, különösen az ellenforradalmat követő években. Ez a módszer időlegesen háttérbe szorította a tanácsi vállalatok műszaki színvonalának emelését Ma már a változott körülmények között — amikor egyre kevesebb szabad munkaerő található — az intenzív iparfejlesztést kell előtérbe helyezni. Sajnos, a tanácsi iparirányítás nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel ahhoz, hogy megfelelő ütemben fejleszthesse a termelés színvonalát. Ezért a minisztériumi ipar viszonylag kedvezőbb beruházási, gép- és anyagellátási lehetőségei arra bíztatnak bennünket, hogy a tanácsi keretekből kinőtt üzemeket átadjuk a tárcairányitás alá tartozó iparnak. Annál is inkább, mert kedvező tapasztalataink vannak, a már korábban átadott bajai, kiskunhalasi, kiskunfélegyházi, kalocsai üzemekkel kapcsolatban. Ezeket ugyanis jelentős beruházásokkal korszerűsítették, s növelték termelésüket. Január 1-ével újabb üzemeket adtunk át. A Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá került a Kiskunfélegyházi Műanyagfeldolgozóipari Vállalat, a Nehézipari Minisztérium irányítása alá a Tiszakécskei Permetezőgépgyár, s a Könnyűipari Minisztérium irányítása alá a Kecskeméti Faipari Vállalat. Mi úgy véljük, a tanácsi irányító szervek megtették amit vártak tőlük. Üzemi légkörhöz szoktatták az eddig mezőgazdaságban és háztartásban dolgozókat, lerakták a fejlesztés alapjait, kialakították azt a gazdasági és műszaki irányító gárdát, amelyre rá lehet bírni nagyobb feladatok végrehajtását is. Az új irányító szervezet feladata lesz kedvezőbb anyagi körülményeiből adódóan a műszaki színvonal további emelése, nagyipari üzemek kialakítása, ahogyan az az átadás—átvételi megállapodásban le van fektetve. Hogyan növekedett a foglalkoztatottság az iparosítás következtében? Mint már említettem a tanácsi iparfejlesztés homlokterében a lakosság foglalkoztatottságának megoldása állott. A mezőgazdaság átszervezésének idején különösen sok probléma mutatkozott e téren, s ennek tudható be, hog}' a megye lakossága 1950 és 1960 között mintegy 3,5 százai éltkai csökkent. Ezt a folyamatot csak úgy lehetett megállapítani, ha a városokban és nagyobb községekben munkaalkalmat teremtünk. Ezt az igényt az elmúlt hat évben a megye minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti ipara általában kielégítette. Ma már csak néhány nagyközségünkben mutatkoznak elhelyezkedési nehézségek. Ezek megoldása Is folyamatban van. Az iparfejlesztés jelentős változást eredményezett az önálló keresettel rendelkezők megoszlásában. Tíz év alatt a szorosan ipari tevékenységet végzők száma megkétszereződött, jelenleg mintegy 45 ezerre tehető. Ma már tízezer lakosból hatszázan ipari dolgozók. Különösen nagy fontosságú az iparfejlesztés a nők foglalkoztatottsága szempontjából. Városainkban általában már minden munkakereső nő számára tudunk munkaalkalmat biztosítani. Az idén több üzemünk munkaerőhiánnyal küzdött, ugyanis a jelentkezők válogatnak a munkalehetőségek között. Ennek következménye például, hogy a konzervgyárak egyre ke, vesebb munkaerőt kapnak. Milyen elgondolások vanlak a tanácsi ipar továbbfejlesztésére? Az imént említettem, hogy több helyen már munkaerőhiány jelentkezik. Ennek következtében a tanácsi iparban is elsőrendű követelménnyé vált, hogy napirendre tűzzék a műszaki színvonal erőteljes fejlesztését. Mindemellett a tanácsi iparnak a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésére. Ezért az áru termelést csak olyan mértékig fejlesztjük, amely bázisul szolgál az egyes városokban, községekben még jelentkező szabad munkaerő foglalkoztatásához, illetve amelyhez a tanácsi anyagellátás lehetőséget biztosít. A jövőben is törekszünk arra, hogy a tanácsi ipar kereteit túlnőtt üzemeket átadjuk minisztériumi irányítás alá, ha azok továbbfejlesztését garantáltnak látjuk. További feladatunk, hogy a nagyközségekben létrehozott ipari bázisok megerősítését biztosítsuk. Ezáltal az ott jelentkező munkaerőfelesleg, illetve az eddig csak háztartásban tevékenykedő nők számára is munkaalkalmat, lehetőséget teremtünk — fejezte be nyilatkozatát Buda Gábor elvtárs. N. O. EMLÉKEZNEK kisiskolás korukból az unatkozó kiskanász meséjére? Hadd idézzük most dióhéjban. A faluszélén a kondára ügyelő kiskanász unalmában azzal szórakozott, hogy időközönként elkurjantotta magát: „Jön a farkas! Jön a farkas!” A falu népe komolyan vette és kisei’eglett farkasüldözőbe. Csakhogy a farkas nem volt sehol. A kis kanász furcsa unaloműzése kétszer sikerrel járt — a falu népének nem kis bosszúságára. Harmadjára azonban, amikor a farkas valóban megtámadta a kondát, már senki nem vette komolyan a fiú segélykiáltását, s bekövetkezett a nagy baj. A mesét egy sok aláírással ellátott levél juttatta eszembe, amelyben immár öt éve beváltatlan ígéretről panaszkodnak a Kecskemét, Kiskőrösi út, Szelei falu és Ballószög lakói. De beszéljen a levél önmagáért: „1959. őszén a KPM Közúti Vállalat Kecskeméti Igazgatóságának képviselője a. népfront-1 bizottság egyik ülésén megígérte, hogy a Kiskőrösi út egy kilométeres szakaszát kikövezik — ha a környék lakossága a földmunkákat vállalja. Megkezdődött tehát a társadalmi munka szervezése és a közúti igazgatóság által mérnökileg kijelölt útszakaszon a kivitelezése is. A hatalmas munkába bekapcsolódott az egész környék lakossága, az Új Tavasz Tsz dolgozói, fogatai, erőgépei is, mivel jelentős közügyről volt szó. A társadalmi munkánk értéke meghaladta az ötvenezer forintot. Amikor a földmunkák csaknem elkészültek, értesítést kaptunk a közúti igazgatóságtól, hogy a kijelölt útszakaszra nem tudnak anyagot biztosítani, a kövezés egyelőre elmarad. Aztán az ígéret megismétlődött, s mindmáig nem lett belőle semmi. Pedig évek óta állandóan jelentkezünk a kérésünkkel. Jól tudjuk, hogy az országban nagyon sok kövesútra van szükség és egyszerre nem lehet Elsőnek a megyében Elkészítette zárszámadását a szabadszállási Lenin Tsz A tavalyi év gazdálkodásáról megyénkben elsőnek a szabadszállási Lenin Tsz készítette el a zárszámadását. Az eredmények viszonylag gyors rögzítését az tette lehetővé, hogy a szövetkezetben egész éven át havonként vizsgálták a gazdálkodás különböző ágazatainak költségeit. A 3800 holdon gazdálkodó tsz-ben a közös vagyon értéke megközelíti a húszmillió forintot. Az egy évvel korábbihoz képest kétmillió 700 ezer forint a növekedés. A termelési alapot jelentős beruházásokkal növelték: csővázas színt, szénaszárítót, juhhodályt és sertésfiaztatót építettek, s egyebek között öt traktort is vásároltak. Ezt lehetővé tette az éves bevételnek mintegy kétmillió forinttal történő túlteljesítése — a hozamok összes értéke meghaladja a nyolcmillió forintot. Nagyobb hányada a növénytermesztésből származik. A munkaegység 45 forintot ér — az előző évi 33-mal szemben. Minthogy a gazdák — közöttük is főként a traktorosok és a fogatosok — prémiumban is részesülnek, átlagos évi jövedelmük meghaladja a 18 ezer forintot. Ezenkívül földjáradék címén összesen 236 ezer forint kerül kifizetésre. Figyelemre méltó még, hogy termelési és biztonsági alapra egy millió forintot tartalékolnak. A zárszámadás felülvizsgálatát már megkezdték a Dunavecsei Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán. Az évet lezáró közgyűlés megtartására még január második felében sort kerítenek. Húsz százalékkal csökkent a veszteségidő Űj munkaszervezési módszerrel küzdenek a veszteségidő csökkentéséért a Kismotor és Gépgyár Bajai Gyáregységében. Korábban drága perceket, sőt negyedórákat rabolt el az esztergályosok munkaidejéből, míg beszerezték a gyártáshoz szükséges műszaki rajzokat, szerszámokat. Az új módszer — amit itt „tálcás rendszernek” neveznek Az ígéretekről minden igényt kielégíteni, de lehetetlen megérteni, hogyan lehet több száz dolgozó fáradságos munkáját így lebecsülni, és feledésben hagyni. Az út azóta járhatatlanná vált az esőzések és a hóolvadás miatt. A töltések nagy részét belemosta a víz az árkokba, kárba veszett a sok munkánk. Tavaszig szinte lehetetlen ezen az útvonalon bármiféle szállítást végezni.” AZT MONDJÁK, hogy minden hasonlat sántít egy kissé. De vajon ennek az 1959-ben elhangzott ígéretnek a sorsa nem hasonlít-e a kiskanász meséjéhez? Vajon az érdekelt városrész lakossága könnyedén hisz-e az ígéreteknek ilyen tapasztalat után? Legyünk azonban tárgyilagosak. A lakosság növekvő és tegyük hozzá: jogos igényei nemegyszer szívós utánajárásra késztetik például a községek vezetőit. Annyira, hogy a döntésben, segítésben érdekelt felsőbb szerveknek olykor a lehetőségek felületes latolgatás után könnyebb az ígéretet kimondani. S csak amikor a beváltás számonkérésére kerül sor, akkor derülnek ki az akadályok. Nem vitás.: ígérni könnyebb, mint minden lehetőséget alaposan számbavenni, vagy éppen a kedvezőtlen választ a lakosságnak megmagyarázni. Mert az az első pillanatban népszerűtlen feladatnak tűnhet. Valójában pedig ez a becsületes dolog. Az emberek megértik, ha jogos kérésük teljesítésének egy ideig indokolt akadályok állnak az útjában. VISSZATÉRVE azonban a Kiskőrösi út, Szelei falu és Ballószög lakóinak panaszára: itt már nehéz lenne magyarázatokat találni. Hiszen ígéretet kaptak, értékes társadalmi segítséget nyújtottak és immár öt esztendőt vártak is jogos kérésük teljesítésére. Alapos csalódásukat helyrehozandó — most már igazán indokolt lenne az egy kilométeres útszakasz megépítése. P. I. — lényege az, hogy a gyártóeszköz gazdálkodási részleg dolgozói minden szombaton megkapják a következő heti gyártás programját. Van idejük tehát arra, hogy műveletenként összeállítsák a szükséges rajzokat, szerszámokat. Az esztergályosok hétfőn reggel néhány perc alatt sorban megkapják — egy jókora fatálcára rakva — a soron következő munkához járó eszközöket a szükséges tartalékokkal és zavartalanul dolgozhatnak. Július óta — ekkor vezették be az új módszert — 20 százalékkal csökkent a veszteségidő a forgácsoló műhelyben. A Lerrnváros föépitésvezetöje — Halló, ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat? — Igen, itt Tánczos József főépítés vezető. — Három héttel ezelőtt beszélgettünk ugyancsak telefonon a leninvárosi távfűtés üzembehelyezéséről. Akkor arról volt szó, hogyha a távfűtőhálózat gerincvezetékét bekötjük a hőerőmű kazánjába, nem lesz akadálya a fűtés megkezdésének. Az ügy érdekében a Kecskeméti Konzervgyár, a Lakatosipari Vállalat és a Béke Tsz hajtatótelepe lemondott két napra a gőzszolgáltatásról, hogy az ÉM Csőszerelő Vállalat 5-ös üzemegységének dolgozói elvégezhessék a bekötést. — Igen, pontosan ez történt. — Mint korábbi beszélgetésünkkor említette, a többi már az önök vállalatának feladata és úgy tervezik, hogy január közepén üzembe helyezik a távfűtést. — Alijuk a szavunkat. Módosulás csupán annyi van, hogy az épületek fűtőberendezéseinek bekötését nem egészen egymagunk, hanem az ÉM Csőszerelő Vállalat 5-ös üzemegységének segítségével végezzük el. Január 15-én történik meg a már elkészült két kilenc emeletes lakóház fűtőberendezéseinek műszaki átvétele. Ezután további hét épületet kapcsolunk még rá a távfűtésre. Mindez természetesen gondos munkát igényel, hiszen az épületek hőközlő berendezéseit be kell szabályozni, s a lakásokban is kisebb szereléseket végzünk. Ügy gondolom, ezt a „kellemetlenkedést” a lakók már szívesen elnézik nekünk, hiszen saját érdekeikről van szó. —Si —ó
