Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-09 / 7. szám
Diáktalálkozó a fehér asztalnál Ketten a „füld mélyébe66 készülnek „To borzó beszéd66 egy csésze tea mellett Pályaválasatási ankét f ülopssálláson Az év végi vizsgák várható eredménye mellett talán a pályaválasztás az, ami leginkább foglalkoztatja az idei tanulmányi esztendőben végző diákokat. A közelmúltban már beszámoltunk lapunkban a megyei pályaválasztási tanács tevékenységéről, és ismertettük több szakmával, hivatással kapcsolatban a népgazdaság jelenlegi igényét. A következőkben egy érdekes kezdeményezésről számol be fülöpszállási tudósítónk, Szabó Sarolta. A fülöpszállási általános iskola pedagógusai, és az úttörőcsapat vezetői ugyanis újszerű, érdekes módon tartottak pályaválasztási tanácsadást. A fülöpszállási általános iskola tanári kara és a helyi Hamán Kató úttörőcsapat vezetősége a hetedik és nyolcadik osztályt végző pajtásoknak segítséget akart nyújtani ahhoz, hogy megalapozottan válasszanak élethivatást, szakmát. Ne csak a „divatos pályák” felé vágyakozzanak, hanem érezzék azt is, hogy képességeiket, ügyességüket milyen munkaterületen tudnák a legcélszerűbben, a legeredményesebben hasznosítani a jövőben. Ezért határozták el, hogy az iskola végzős hallgatóinak klubdélutánjára meghívják az elmúlt években vizsgázott „öreg diákokat” és a környék nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemeinek KISZ-képviselőit is. így a diákok a legkülönbözőbb munkaterületen dolgozó, illetve a különböző szakközépiskolákban és gimnáziumokban tanuló fiataloktól, kedves, baráti beszélgetés során hallhatják majd egy-egy pálya legérdekesebb ismérveit. Az iskola nagytermében már kora délután mintegy hetven meghívott vendég és végzős diák gyűlt össze. Az úttörőcsapat vezetője, Alexy Rezső bevezetőül elmondotta, hogy ezután minden esztendőben megrendezik a már végzeltt és végző tanulók találkozóját, ami bizonyára elősegíti a nyolcadik osztályosok pályaválasztását. Végezetül, felkérte az „öreg diákokat”, hogy mondják el, KÖBBEN jr Életveszélyes! VALAHOL Kalocsa és Kis- ez az ostoba könnyelműség, kőrös között járunk. Autónk Mert ha arra van eszük, hogy mái- csak nagyritkán kerül hazamenjenek, tudják, merre olyan zónába, hogy elfogadható tartsanak, azt is felfoghatnák, távolságra belássuk az utat. minek teszik ki magukat ilyen Piszkosszürke ködrétegek hőm- állapotban a ködbe borult orpölyögnek a vidék felett. Nem szágúton. Ha a pilóták szíve vastagok, hiszen a gépkocsiból gyorsabban ver „vakrepülésfelfelé tekintve a szép csilla- kor”, — úgy ezeknél a felelőtgos eget láthatjuk. len ittasoknál is adhatna vala-Előttünk, körülöttünk azon- miféle „jelzést” az értelem. De ban sűrű, lustán mozgó köd. mikor éppen azt „itták el”! A vezető előre hajol, kihúzott Vajon nem utoljára látták derékkal, kinyújtott nyakkal ül őket odahaza, mielőtt szivora kormánynál, lába minden nyázni mentek? Hát ha a köpillanatban kész a fékezésre, vetkező autó éppen az út köze- Szeme szinte rezzenéstelenül pére bekóválygott testükbe — mered a ködre, hogy az utat ütközik? Ki lesz a felelős a figyelje, amely bizony majd- szerencsétlenségért? nem eggyé olvad az általános ISMÉT akkox'át billenünk, szürkeséggel. Az országút pad- de nemcsak a kerülés, hanem kájának egy-egy sötétebb sáv- a fékezés miatt is, hogy még ja, meg a kilométerkövek ad- az agyunk is belerendül. Ekkor nak némi támpontot, hogy már a lovas stráfkocsi oldalá„irányba” tartsa az autót. nál járunk. Alig-alig válik ki ÖVATOS tempóban hala- a vak szürkeségből a szürke dunk észak felé. Simán, ügye- alkotmány, amelyen egy tűsen kerülgetjük a munkából hegynyi fény sincs, nemhogy hazatartó kerékpárosokat, csak viharlámpa lógna szabályszerű' akkor szisszenünk fel, ha lám- en rajta. Ráadásul az előtte pánk fényében egész közelben baktató lovak orra csaknem válik ki a gomolygó homályból beleér egy másik, szintén kiegy-egy biciklis, akinek jár- világítatlan kocsiba. A két fuművén nincs hátul macska- varos gyalog kíséri a fogatoszem. Ilyenkor arra gondolunk, kát. Sötétség! Sötétség! Nemmilyen érthetetlen közömbös- csak a ködben, éjszakában, haséggel játszanak egyesek az nem az ilyen lelkiismeretlen életveszéllyel. Elég volna csak emberek fejében is! Mi van annyi. hogy gyakorlatlanabb ilyenkor az eszük helyén? Vagépkocsivezető futna mögöttük, lami másnak kell ott „tartózakinek reflexeit pont a kriti- kodnia”, különben gondolnákus találkozásnál fagyasztaná nak arra, hogy a halált is be az idegesség. Vagy síkosabb fuvarozzák kocsijuk deszkáin, út húzná keresztül egy ügyes Igazán csak a .véletlenen műsofőr „becentizett” számítását, lik, hogy az éber gépkocsivezes a nemtörődöm kerékpárost tők ügyessége mellett is, nem hiába várná otthon a család. lesz tragikus következménye A nemjóját! Mi volt az? vétkes gondatlanságuknak. Hát Alaposan kibillentett függőle- ezeknek a fásult kocsisoknak ges helyzetünkből egy hirtelen egy ócska lámpát sem ér az irányváltás. „Az anyátok!...” emberélet?! Benne az ő életük — kapjuk ugyanakkor oldalt, is?! s hátra a fejünket Két csíz- NEM CSODA, ha nem éppen más, kucsmás alak dűlöngőzik szalonképes modorban kiáltunk angyali pimaszsággal a sötétü- ki rájuk. Hátha meghallják? lő ködben. Részegek. Borzasztó ff— milyen pályán tevékenykednek, beszéljenek szakmájuk szépségéről, s arról, miért választották pályájukat élethivatásuknak, s milyen erőfeszítésre van szükségük ahhoz, hogy céljaikat megvalósítsák. A nyelvtanulás szépségeiről, az idegennyelvek módszeres tanulásáról Biczó Piroska, az egyik német nyelvű gimnázium hallgatója beszélt. Érdekes, és helyenként mulatságos esetekkel fűszerezve mondókáját, arról szólt, milyen nagyszerű eredetiben olvasni a klasszikus és a mai német irodalmat. A mezőgazdasági munka szükségességéről és a szakma érdekességéről Morvái József, a helyi Kiskunság Termelőszövetkezet KISZ-titkára — aki traktorosként dolgozik a közös gazdaságban — tájékoztatta a diákokat. Majoros József, a Fülypszállási Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola hallgatója pedig — aki nemrégiben még az általános iskola padjában szorongott — egy csésze tea me lett valóságos „toborzóbeszédet” tartott, színesen ecsetelve, hogy milyen érdekes dolgokkal ismerkedhetnek meg a hallgatók a szakmunkásképzőben. Páli Pista és Tóth Laci az iparitanulóélet egy-egy epizódját mesélték el, Réh Vera viszont a technikumban tanuló diákok szorgalmas munkájáról, s vidám életéről számolt be. A pajtások — beszámolók utáni — kérdésözönén a csapatvezető úgy segített, hogy az asztalok összetolását javasolta, így egy végzett és egy végzős diák került minden paciban egymás mellé, s a kezdetben „hivatalos” beszámoló vidám eszmecserévé változott. A klubdélutánnal, vagy teadélutánnal (mintegy, hogy minek nevezzük) összekapcsolt ankét után az úttörőcsapat vezetősége gyors statisztikát készített. Ezek szerint a nyolcadik osztályosok közül technikumba hét, gimnáziumba három, ipari tanulónak 15, ápolónőnek egy, mezőgazdasági szakmunkásnak pedig tizenkét diák jelentkezett. Két pajtás pedig a föld belsejének titkait szeretné megismerni. ök ugyanis a vájárok nehéz, de nagyon megbecsült pályáját választották. Összegezve az ankét tapasztalatait: Nagyon jól sikerült a találkozó. A néhány héttel ezelőtt végzett továbbtanulási felmérés is módosult, hiszen sok pajtás, merítve az ankéton elhangzott beszámolókból, kedvet kapott egy-egy érdekes szakma megismerésére. Olyan pálya tanulásához, melyet élethivatásként, életcélként tud választani. Vadászat — puska nélkül :. ói, , Megkezdődött a puska nélküli vadászat megyénk apróvadban gazdag vidékein. Elsőnek a dunavecsei járás vadásztársaságai feszítették ki a hálót. A már befogott ezer fogoly után megkezdték a nyulak csapdázását. A tervek szerint mintegy félezret fognak be élve a megye más vadásztársaságaival együtt — amennyiben az idő erre megfelelő lehetőséget nyiíjt — hatezer vadnyulat fognak be élve, és továbbítanak az ország más vidékére, illetve külföldre vérfelfrissítés céljából. Macskák és egerek A kisszállási macskák háromnegyed része elpusztult. Alig van ház a faluban, ahol ne „siratnának” egy Cirmost, vagy Cilucit. Általános macskagyász van. És nagy hiány cicákban. Ez azonban még nem olyan nagy katasztrófa. A cicák tavasz jöttével majd meggyorsítják az utánpótlást. Ami mögötte van a dolognak, az az érdekes. Illetve felháborító! — Ősz elején — mondotta Ilricska István, a községi tanács vb elnöke -r- az EM. Vetőmagtisztító Vállalat engedélyt kért és kapott hatheti szabadtéri tárolásra. A legkülönféle minőségi vetőmagvakat jutazsákokban rakták össze a község egyik terén. A hat hétből lassan négy hónap lett, de a zsákok százai ott vannak a szabad ég alatt, kitéve az időjárás pusztító viszontagságának. És a millióm egérnek! Az egerek kifúrják a zsákokat, az egérlyukon elfolyik az értékes vetőmag. Az embernek fáj a szíve, ha a töméntelen kiömlött borsót, lucernát, kölest látja. És mit tett a vállalat a pusztulás láttán? Mérgezett kolbászt rakott ki az egerek ellen. A kolbászt egyformán fogyasztották a macskák és az egerek. Persze, felfordultak tőle. A döglött egeret is megették a macskák és attól is másvilágra mentek. Egér még rengeteg van, macska már kevés. A felelősség felemlegetése mellett hadd kérdezzük meg: Nem lehetett volna a bajt elhárítani egyszerűen úgy. hogy felszámolják a szabadtéri raktározást?. .. Bal— PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt B ács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont 28-19. 23-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér na Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Elő fizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl] i hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065. A ZOKNI Eddig abban a téves, de jóleső hitben éltem, hogy normális emberi alkattal látott el a természet. Ebben megerősített, hogy a néhány év előtti katonai sorozáson is hasonló véleménnyel voltak földi porhüvelyemről. Márpedig azok értenek hozzá. Csalódásomat egy pár zokni okozta, mégpedig olyan határozottsággal, ami elképesztett. Azt hittem ugyanis, hogy nekem a térdem ott van, ahol a felső és alsó lábszáram találkozik. Szakmai nyelven ezt ízületnek nevezik, s ez a rész sok esetben egyik leggyengébb pontja a étestnek. Sok évi keserű tapasztalat után mondom ezt. Ha ugyanis egy Kleopátra-szerü amazon közeledik felém, azonnal remegni kezd, s hasonló tüneteket észlelek rendkívüli öröm és nagy megpróbáltatások esetén is. Mindez azonban ezután kissé módosul, mert a térd jóval feljebb helyezkedik el, amint arról a napokban vásárolt térdzokni is meggyőzött. Ez a strimfli a szóbanforgó csuklót eltakarva, merészen fut felfelé, mígnem a comb negyed részénél enyhe gumizással befejeződik. Itt van tehát a térd, minden ellenkező híreszteléssel szemben. Hogy miért hiszek inkább a zokninak, mint a tényeknek? A válasz erre mindennél könnyebb. Mielőtt ugyanis a harisnyagyár hozzáfogott volna a gyártáshoz, bizonyára nagy felméréseket végzett a számításba jöhető férfiak körében, s így állapította meg a kellő hoszszúságot. Engem a kutya sem kérdezett meg, pedig jól esett volna. Igaz, nem várhatom el senkitől ezt a megterhelő figyelmességet, meg aztán, úgy gondolom, tapintatlanság lett volna egy teljesen idegen embertől megkérdezni, hogy milyen hosszú a. lábaszára. Az ismerősök, az más. A hiba csupán az, hogy a gyár körül csupa hosszúlábú óriás lakik s ami nekik térdzokni, az nekünk, úgynevezett középtermetüeknek, majdnem harisnyanadrág. Persze lehetne ezen is segíteni úgy, hogy az illető legyűri a felesleges részt. Egy üzemi dolgozónál azonban ez is bonyodalmakat okozhat, mert a portás könynyen azt hiszi, hogy a térd alatti dudor társadalmi tulajdon, s az ártatlan embert üzemi szarkának véli. Ilyen beláthatatlan következményekkel járhat, ha egy kis ember térdzoknit v 'sárol, abból is a legkisebb ‘számot. Egyetlen szerencsénk az enyhe tél. Maradhatunk a bokafixnél. —gál—
