Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

t. oldal 1965. Január 9, szombat Sukarno végleg bejelentette: Indonézia kilép az ENSZ-böi Újabb offenzíva Binh Ghiánál MIND az ENSZ-ben, mind az ENSZ szakosí­tott szerveinek dj akartai hivatalában újabb meg­lepetést keltett Sukarno elnök csütörtöki beje­lentése. Mint már közöltük, Sukarno csütörtö­kön, egy igen lelkes hangú djakartai nagygyűlé­sen végleg bejelentette, hogy Indonézia kilép az ENSZ-ből, sőt az ENSZ szakosított szerveit is elhagyja, így például az UNESCO-1, az UNI­­CEF-et és a TAO-t is. Csütörtöki beszédében Sukamo többször hangoztatta, hogy ezeknek a szerveknek a részéről Indonézia amúgy sem ka­pott számottevő segítséget. Leszögezte, hogy kor­mánya nem kivonult, hanem kilépett az ENSZ- ből, nem kötik többé a világszervezetnek adott ígéretei. „Saját lábunkra állunk, s ez nagy előny” — mondotta. A különböző ENSZ-szervek djakartai hivatalnokai — körülbelül 100 külföl­diről van szó — most lázasan törik a fejüket, hogyan oldják meg az egyszerre nyakukba sza­kadt problémát. Mint ismeretes, a világszerve­zetet Indonézia azért hagyta el, mert Malaysia a Biztonsági Tanács nem állandó tagja lett. A Reuter jelentése szerint a világszervezet New York-i központjában legalább olyan meglepetést keltett, hogy Indonézia az ENSZ szakosított szer­vezeteit is elhagyja, mint az az eredeti bejelen­tése, hogy kilép az ENSZ-ből. Bár, New York­ban ismételten hangoztatják, hogy a döntésről a djakartai kormány írásban nem tájékoztatta az ENSZ-titkárságot, most már kezdik felismer­ni, hogy a döntés megváltoztatására aligha van remény. Jelenleg összesen ötvenezer angol kato­na tartózkodik a brit sugalmazásra létrehozott államszövetségben. Csütörtökön este egyébként Londonból újabb, brit ejtőernyős egység indult el repülőgépen Malaysiába. Birch Bayh, Indiana állam demokrata szenátora csütörtökön felszólí­totta Johnson elnököt, hogy állítsa le az Indoné­ziának folyósított amerikai segélyt. Martin ka­nadai külügyminiszter is közölte, hogy kormá­nya a legutóbbi fejlemények nyomán „ismét megvizsgálja” az Indonéziának nyújtott kanadai segély ügyét. Martin sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Indonézia kilépett az ENSZ-ből. AZ AMERIKAI katonai hatóságok közlése szerint Saigontól délre, Binh Ghia kőriseiében a dél-vietnami partizánok csapatokat vontak ösz­­sze és ismét támadásba lendülték. Az ameri­kaiak által kétezer fő­nyire becsült egység állí­tólag ötven kilométer­nyire délkeletre tartózko­dik Saigontól, Binh Ghiától pedig, ahol a múlt héten az amerikai—dél-vietnami erők vereségét szenvedtek, mindössze nyolc kilométernyire te­vékenykednek. A saigoni kormány napalm- és bombavetőket, valamint vadászgépeket küldött Binh Ghia fölé. Az elmúlt két nap folyamán — mint az AP-hírügynökség írja — hét dél-viet­nami zászlóaljnak sem sikerült veszteséget okoz­nia a Binh Ghia-i szabadságharcosoknak. Pén­tekre virradó éjjel heves csata volt a közép­vietnami Hue mellett is. A várostól körülbelül hat kilométernyire csaptak össze a kormányerők a szabadságharcosok egy zászlóaljnyira becsült alakulatával. Később rakétafegyverekkel felsze­relt amerikai helikopterek és páncélkocsik je­lentek meg a helyszínen. A harcokban elesett a helyi dél-vietnami tartományi főnök is. Hue vá­ltósban egyébként ugyanezen a napon megint kormányellenes tüntetést rendeztek a buddhis­ták és diákok, akiknek felhívására napok óta ál­talános sztrájk van Hueban, megbénítva a város életét. A felvonulók kormányellenes jelszavakat hangoztattak és elégették a miniszterelnököt áb­rázoló szalmabábut. A hanoi sajtó részletes ada­tokat közöl a Dél-Vietnami Felszabadítási Front harcosainak Binh Ghia mellett aratott nagysze­rű győzelméről. A jelentés szerint a szabadság­­harcosok teljesen felmorzsoltak három ellensé­ges zászlóaljat, megöltek, illetve megsebesítettek és fogságba ejtettek 19 amerikai katonát. A par­tizánok ezenkívül tetemes anyagi károkat okoz­ták a kormánycsapatoknak: 24 repülőgépet le­lőttek, tizenegyet pedig súlyosan megrongáltak. Ezenkívül harcképtelenné tettek nagyszámú M— 113 típusú páncélautót, M—24 típusú tankot és más járművet. 1984 végén a szabadságharcosak általános támadást indítottak a katonai arcvonal egész hosszában. Decemberben több súlyos csa­pást mérték a saigoni kormány harci alakula­taira: Anh-Lao, Quang-Nam, My-Tho, Khanh- Tho, Ba-Ria és Ben-Tre tartományokban össze­sen 2805 kormánykatonát semmisítettek meg. Ezek a győzelmek — mutat rá a hanoi sajtó — azt bizonyítják, hogy a dél-vietnami felszabadí­tási hadsereg megerősödött, nagymértékben fo­kozta ütőképességét. EGY NAP Á KÜLPOLITIKÁBAN A francia lapok Peyrefitte moszkvai látogatásáról Kádár János fogadta a japán nagykövetet Chile diplomáciai kapcsolatot létesített öt szocialista országgal SANTIAGO (UPI) A chilei külügyminisztérium csütörtökön bejelentette, hogy Chile nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesített Lengyelországgal, és fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, Bulgáriával, Csehszlovákiával, valamint' Ro­mániával is. I Podgornij vezette küidöttség Izmirben IZMIR (MTI) Namik Sentürk, Izmir kor­mányzója, január 7-én este vacsorát adott, a szovjet parla­menti külöttség tiszteletére. A kormányzó, miután üdvö­zölte a szovjet vendégeket, megelégedését fejezte ki amiatt, hogy a két ország közeledése ország közeledésének útján. De ez csak a kezdet. Feladatunk az — és véleményem szerint en­nek megoldása még előttünk van —, hogy mindenekelőtt kölcsönös megértést teremtsünk országaink között.” A kereskedelmi kapcsolatok­ról szólva Podgornij a követ-Podgornij, az SZKP KB elnökségének és a Legfelsőbb Tanács el­nökségének tagja — a szovjet parlamenti küldöttség törökországi tartózkodása során — találkozott Feridun Erkin külügyminisz­terrel. Képünk: Podgornij (balról) és a külügyminiszter. megfelel Kemal Atatürk — a Török Köztársaság megalapító­ja — ismert alábbi elvének: „Békét az országban — békét az egész világon.” N. V. Podgornij, a szovjet parlamenti küldöttség vezetője, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének tagja, vála­szolva az üdvözletre, hangsú­lyozta, hogy a szovjet küldött­ség törökországi tartózkodása már hozott eredményeket. „Tet­tünk néhány lépést előre a két kezőket mondotta: „A kereske­delmi kapcsolatok fejlesztése megfelelne a közös érdekeknek. A kereskedelem — képletesen szólva — híd a barátság, a béke és a jószomszédi viszony felé. Űj oldalt kell nyitni a szovjet—török kapcsolatok tör­ténetében. Nincs közöttünk semmi olyan akadály, ami gá­tat vethetne az igazi baráti kapcsolatok megteremtésének.” Podgornij a török népre tirí« ette poharát. A Szovjetunió és Lengyelország népgazdasági tervének egyeztetése A francia sajtó nagy figyel­met szentel Peyrefitte tájékoz­tatásügyi miniszter moszkvai látogatásának. A francia lapok kiemelik Nyikolaj Meszjacev­­nek, a Szovjet Állami Rádió és Televízió Bizottság elnökének, valamint Peyrefitte francia tá­jékoztatásügyi miniszternek a két nép barátságát és a köl­csönös megismerés fontosságát méltató szavait. Peyrefitte útjának célja, hogy a két ország közötti rádió és te­levízió együttműködésről tár­gyaljon. Ebből az alkalomból bemutatják Moszkvában a fran­cia színes- televízió eljárást, Kádár János, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke pénteken bemutat­kozó látogatáson fogadta Ken- Ichiro Sysnidat, Japán magyar­­országi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét (MTI) A KGST ajánlásának megfe­lelően a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság Állami Tervhivatalának képviselői Moszkvában január 4-től 7-ig tanácskozást tartottak a két or­szág 1966-tól 1970-ig terjedő időszakra vonatkozó népgazda­sági tervének egyeztetéséről. E tanácskozás eredményeként Pjotr Lomako, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, az Állami Tervbizott­ság elnöke és Stefan Jedry­­chowski, a Lengyel Állami Tervhivatal elnöke jegyzőköny­vet írt alá. A tárgyaló felek megállapod­tak abban, hogy a közeljövőben közleményt adnak ki tárgyalá­saik eredményéről. Lázadás a görög kormánypártban A görög kormány csütörtö­kön minisztertanácsot tartott, miután a kormányon levő Cent­rum Unió Párt 14 tagja, Szav­­vasz Papapolitisz vezetésével nyilatkozatban közölte a kép­viselőház elnökével, hogy kilép a Centrum Unió Pártból és pártonkívüli képviselőként kí­ván tovább működni. A „láza­dás” kormánykörökben súlyos aggodalmakat keltett. Papand­reu miniszterelnök közölte a minisztertanáccsal, hogy amennyiben a párt elveszíti többségét a parlamentben, ez nemcsak a kormány megbukta­tását, hanem a parlament fel­oszlatását is maga után vonná és ebben az esetben új választá­sokat kellene kiírni. A Cent­rum Unió Párt nem léphet koa­lícióra a Nemzeti Radikális Unió Párttal — mondotta Pa­pandreu. Az egykori kisfiúk Ők is voltak kisfiúk. Anyjuk dédelgette, puszilta őket. Játszott velük. Szép napos tavaszi reggelen boldogan tartotta őket is a fénybe, emelte a magasba. A kisfiúk, anyjuk magasra nyújtott kezében csodála­tos kedves hangon kacagtak fel. Hasonlí­tott ez madárdalhoz, aranycsengőcske csi­lingelőséhez. Az édesanyák és kisfiúk kö­rül csupa ragyogás, nevetés volt az élet, a világ... Hallgattak dallamos meséket is ezek a kisfiúk. Azokban a jó, az igazság és a szépség mindig diadalmaskodott a gonosz, a hazugság és a rút fölött. Játszottak is ezek a kisfiúk. Nekikezd­­tek még egyszer, ha ledőltek az építőkoc­kák. Sírtak, ha a másik elrontotta a kis bádogautót. Aztán hittanórákon áhítattal csüngtek a tisztelendő vagy tiszteletes úr ajkán, ahon­nan a tízparancsolat igéi szálltak: „Sze­resd felebarátodat..— „Ne ölj!” Meg édes találkákra is mentek valaha ezek a kisfiúk.... Mivé lettek?!... Hogyan történhetett, hogy most brutális izmaikat, kegyetlenül erős csontozatra épült testi hatalmukat fitogtatják — Guatemalában éppúgy, mint Kongóban, Dél-Vietnamban csak úgy, mint az Egyesült Államok bűzhödt zugaiban, ahol Kuba ellen fenik a kést?... Minde­nütt a Föld kerekén, ahol feltámadtak az elnyomás alatt szenvedő népek. Az egykori kisfiú, akit becsületes mun­kából élő apja a békés otthon kényelmé­ben az életben való helytállásra nevelt — most szőrös bikamellét pöffeszti a fotó­­riporter gépe elé. A fényképezőgép lencséje rideg üveg. Közömbösen tűri, hogy tükrös felületén csillogó képbe álljon a Borzalom, az Aljasság, az állattá süllyedt ember... Nem, nem, nem! Az állatokhoz'nem sza­bad hasonlítani a Zsoldost! Az állatok tisztességesek. A Zsoldos, az egykori szöszi fiúcska, aki valamikor anyja ölében szundikált, akiről az anya a legszebbeket képzelte, míg sely­mes haját simogatta — ez most egy kon­gói fiatalember koponyacsontját tartja a kezében. A koponya még nyirkos, hiszen a Zsoldos nemrég „skalpolta” le róla a húst, a bőrt, az emberi arcot. A kongói szabad­ságharcos néger tegnap még élt. örült a napnak, erős, egészséges testét súrolták az erdő bokrai, levelei. Arra gondolt, hogy az egyszerű kunyhóban, valahol a folyó mentén várja vissza két örege. Vagy az asszony, s a kis fekete gyerekek, akiknek végre emberhez méltó életet akarnak te­remteni. Hogy ruhájuk legyen a meztelen­ség helyett; hogy a föld porából ágyba kerüljenek; hogy emeletes házakat építse­nek, gépeket tervezzenek... A Zsoldos most — cigarettával a szája sarkában —, cinikusan vigyorog a kopo­nyára. Az apáéra, a vőlegényére, a kongói fiatalemberére... Mert sok van már a Zsoldos vackában ezekből a koponyákból: Ügy gyűjti őket, mint más... mint, mint. Mint az a valamikori kisfiú a színes üveg-, csont- vagy kőgolyókat. Szörnyetegek a Zsoldosok... Merészek, ravaszak, ügyesek, erősek, a legraffinál­­tabb modem fegyverekkel osztogatják a halált... Az egyszeri kisfiú, aki a cicát is megsajnálta, ha a lábára lépett — ma fo­gát csikorgatva védtelen embereket rug­dal, tapos mocskos bakancsával... A ré­gi iskolásgyerek, aki elandalgott, mikor Hamburgban, Brüsszelben, Párizsban vagy Chicagóban felzengett a templomi orgona­szó, s a kórus rákezdte — „Csendes éj, szentséges éj...” — ez az egyszeri gye­rek, ma röhögve nyomja a vézna vietnami partizánt a vízzel téli hordóba. Nyomja őt fejjel lefélé, lábánál fogva, — míg a szerencsétlen utolsót nem rándul és már csak egy fáradt buborék jelzi, hogy nem­rég még egy emberrel több volt a föl­dön. Egy dolgos, küszködő, szorgalmas emberrel, aki a kezét munkára, építésre használta, hogy — másnak is jobb legyen, ne csak neki. A Zsoldos, a régi kisfiú, az anya kin­cse, kedve, virága havi tíz-tizenöt-húsz­­ezer forintnak megfelelő bért, őserdei pótlékot és hűségpénzt kap mindezért. Hűségpénzt! Borzasztó kiejteni is. Kihez, mihez hűségesek ezek a bérgyilkosok? A hazához, a családhoz, a barátokhoz? Hisz akkor otthon maradtak volna Lübeckben, Toulonban, Zürichben, Sidneyben, Otta­wában! Azokhoz hűségesek ők, akik ép­pen fizetnek. Kik tudnak fizetni? Akik munkásaik, parasztjaik, idegen, elnyomott népek munkájából gazdagodtak és gazda­godnak. Az imperialisták. Köztük a leg­­gyilkosabb zsandár, az amerikai nagytőke a vezérsakkozó a kizsákmányolok táborá­ban. Ű az, amelyet egyaránt ott látunk Tajvanon, Délkelet-Ázsiában, Afrikában vagy Latin-Amerikában... Az ő törvé­nyük a farkasok törvénye: aki erősebb, annak joga van uralkodni a gyengébbek felett... Taylor tábornok éppúgy moso­lyogva koccintott pezsgős poharával a szeretet ünnepén meg szilveszterkor, mint vérebe, a Zsoldos. Semmi lelkiismeretfur­­dalást nem érzett egyik sem. Csak éppen a kezüket mosták meg a vértől, mielőtt üveget bontottak ... Ők, az egykori szöszi, barna, fekete hajú, angyalarcú Kisfiúk. . Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents