Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
Napköziben, öregek között tértum, ma pedig már hét működik. A helyi támogatás a döntő — Ez az eredmény tulajdonképpen az öregek iránti nagy érdeklődésnek köszönhető — tájékoztatott Deák Árpád. — Az öregek napközi otthonának létesítését ugyanis a helyi tanácsoknak kell kérni. Ezzel egyidejűleg azonban gondoskodniuk kell a szükséges helyiségekről, esetleg társadalmi szervek segítségével, közreműködésével a bútorokról, evőeszközök, konyhai felszerelés előteremtéséről. Nem kis dolog ez, de hét helységben már vállalták ezt a gondot — az öregek érdekében. Sőt az „üzemelés” első évében még a fenntartási költségekről — személyzet, fűtés, takarítás — is helyileg gondoskodtak, de második évtől már számíthatnak az Egészségügyi Minisztérium támogatására is. Hogy kik a beutaltak? Gondviselő nélkül maradt öregek, akiknek van ugyan otthonuk, de nincs, aki egy kis meleg ételt készítene számukra, aki behordaná a tüzelőt és begyújtana szobájukba, vagy akivel igényeik szerint, kedvükre eltársaloghatnának. A környezettanulmány után ezek az idős emberek kerülnek a napközi otthonba. A legnehezebb feladatot Megyénkben elsőnek a bajai járásban ismerték fel a napközi otthonok létrehozásának jelentőségét, s itt tettek a legtöbbet azért, hogy a magukra maradt öregek társadalmunkban — a napközi otthonok révén is — megnyugtató, szilárd támaszra, segítőre találjanak. Mindaz, amit az útközben folytatott eszmecsere után az öregek napközi otthonaiban láttam, hallottam, tapasztaltam — megindító és felemelő volt. Első benyomásom az, hogy azokon a helyeken, ahol igazán szívükön viselik az öregek sorsát, elhárítanak minden akadályt, ami a napközi otthon létesítését megnehezíti. Vegyük elsőnek a legnehezebbet, a helyiség kérdését. Jánoshalmán egy elköltözött orvos gyönyörű lakásában, Bácsalmáson egy óvodának már kicsi, de erre a célra igen alkalmas helyiségben, Bácsbokodon egy volt kocsmában, Csátalján egy kihasználatlan termelőszövetkezeti raktárban, Vaskúton pedig a tűzőrséggel azonos fedél alatt biztosítottak helyet a napközik részére. Az eredmény Mindenütt, ahol jártunk, szép, tiszta, világos helyiségekben boldog, mosolygó öregeket találtunk. Alig győztük hallgatni a hálálkodó szavakat a gondoskodásért, azért, hogy öreg napjaikat barátságos, jól fűtött helyiségekben tölthetik. S közben mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot, szórakozást is. Legtöbben kézirnunkázgatnak. Találkoztam egy 64 éves nénikével is, aki előtt fürgén pergett a rokka és nagy gombolyagba nőtt a szép gyapjúfonál. Volt, ki a naplóját írta, má'ok kártyáztak, dominóztak, olvasgattak, vagy „csak” beszélgettek. De mindegyikük, kivétel nélkül jól érezte magát a napköziben. Ütünk utolsó két állomására éppen az ebédkiosztás idején érkeztünk. A napközis konyhák főztjét én is megkóstoltam —, s nagyon ízletesnek találtam. Csak egy kérésük volt. Az, hogy néha jól esne az ebédhez egy kis gyümölcs is. Több év óta foglalkozom az elöregedés élettani és társadalmi problémáival, de ez a nap számomra felejhetetien élmény volt, mert kétszáz öreg ember megelégedett, kedves arcán láttam, hogy azok az álmok, tervek, melyek évek óta foglalkoztatnak — immár a megvalósulás stádiumába jutottak. Dr. Szarvas András főorvos LEMONDOK RÓLA... Munkában a korszerű desztilláló berendezés az új üzemrészekkel bővült Gyógyszeripari Kutató Intézetben, amely technológiákat dolgoz ki a magyar gyógyszergyártás számára. PETÖP NÉPE A • Magy&r szocialista Munkáspárt Bács-Kiskuo megyei Bigotte-V és a megyei tanács lapja, rőszckeszvö: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadr: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház iterkesztőségi telefonközpont- 26-19.25-16. Szerkesztőbizottság:.'. Kiadóhivatal: Kecskemét; Szabadság tér l/a. Telefon: 17-0». Terjesül a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. F.Iőfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Rács-Ki ik on megyei nyomda V. Kecskemét indes.- 25 «5. Telefon: M-S5, A kecskeméti tanácsülésen ” a megyeszékhely fejlesztésének négy esztendő alatt elért eredményeiről és az 1965-ös év ilyen jellegű tennivalóiról zajlott a vita. Az elmúlt négy esztendő alatt elért eredmények számadatai derekas munkára vallanak, hiszen, ha csak a nagyarányú ütés járdaépítésre gondolunk, a lakosság évtizedes igénye került le végre napirendről. De hivatkozhatnánk más eredményekre is, amelyeket jólesőn könyvelt el a tanácsülés. S érdekes: a tanácstagi vitában mégsem lehetett észlelni az önelégedettség, vagy valamilyen lelkendezés hangját. A felszólalásokra inkább az volt a jellemző, hogy az igények alapján a továbbhaladás lehetőségeit latolgatták. és minden köntörfalazás nélkül tették szóvá a munkaközben elkövetett hibákat. Valahogy úgy, ahogyan az a jó gazdára jellemző. A tanácstagok felelősségérzetének bizonyítékául számos felszólalásból idézhetnénk. Például a véleményeket és ellenvéleményeket a Kossuth téri csemegeüzlet további sorsát illetően, érdemes-e a felújítására milliós összeget fordítani, ha pár éven belül esetleg a város rendezése diktálja majd a lebontását? Vagy Szabó Júlia tanácstagot, aki a Zsinór utca páros oldalán tervezett, de el nem végzett járdaépítést tette szóvá. Nemcsak annak járhatatlanságát, hanem a felszedett és ott kallódó tégla, illetve kő miatt. ég megfontoltabban, takarékosabban gazdálkodni pénzzel, anyaggal, erővel — kimondatlanul is ez csendült ki a legtöbb hozzászólásból. Egyszer csak felállt az őszülő bajuszé, alacsony termetű Katona János, külterületi tanácstag, s látszólag szorosan nem is a napirendhez tartozó témával hozakodott elő. Mintha csak a szűkebb kis családját korholná a következő szavakkal: „Tisztelt tanácsülés! Tudomásomra jutott, hogy a tanácstagok autóbusz bérletéért évenként 960 forintot fizet ki a tanács. Nagyon sokallom ezt. Mert, ha csak a magam példájából indulok ki, én ugyanis külterületen élek, nem hiszem, hogy egy év alatt tízszer igénybe vettem azt a bérletet. De számoljunk másként. Mondjuk, hogy heti jegyet veszek, az csak nyolc forintba kerül. És, ha ezt beszorozzuk az esztendő ötvenkét hetével, úgy is csak valami kis föle lenne a négyszáz forintnak ... Szóval,. azt akarom mondani, ezzel az éves bérletre kifizetett pénzzel is lehetne takarékoskodni. Én, a magam nevében ezennel lemondok a tanácstagi bérletről!” 1/ atona János szavait egyet** értő, helyeslő közbeszólások, fejbiccentések jelezték. Kitűnt, hogy az ő véleménye sok tanácstagtársának nézetével találkozik. S amikor felszólalása után újra leült, a tanácsülésen vendégként jelenlevők közül, úgy hiszem, nemcsak nekem jutott eszembe: 1962 februárjában nem véletlenül esett az úrréti 105-os körzet lakosságának választása immár harmadszor éppen Katona Jani bácsira. Pemy Irén Az elmúlt év egyik igen jelentős létesítménye volt az új nyíregyházi konzervgyár. Ez évben már 3250 vagon konzerv készül itt, jórészt a nyírésgi és tiszántúli nyersanyagok, gyümölcsös zöldségfélék felhasználásával. Sűrű köd ülte meg a tájat, amint egy téli reggelen elindultunk Kecskemétről úticéluhk, a megye déli része felé. Tervünk Őt község — Jánoshalma, Bácsalmás, Bácsbokod, Csátalja és Vaskút — idős emberek számára létrehozott napközi otthonának meglátogatása. Magam sem ifjú ember lévén, nagy várakozással tekintettem e körút tapasztalatai elé. Útközben kísérőmet, Deák Árpádot, a megyei tanács szociálpolitikai csoportjának vezetőjét alaposan kikérdezgettem e napközi otthonokról. Tudomásom szerint nemrég még csak három ilyen otthon létesítését engedélyezte az egészségügyi minisz-Ismét előbbre Kezdeményező: a bajai járás Megjegyzés: Jobb későn, mint soha Mint azt lapunk is hírül adta, karácsony másnapján tűz pusztított a solti presszóban, s a berendezés nagy része a lángok martaléka lett. A tetemes anyagi kár mellett . azonban egyéb következményei is vannak a tűzesetnek. A Solton napjában áthaladó, a helybeliek szerint legalább harminc távolsági autóbuszjárat utasainak mindeddig a presszó szolgált várótermül, melegedőül. Külön témát érdemelne arról vitatkozni: vajon helyes megoldás volt-e ez, és ekkora közlekedési csomóponton nem lenne-e szükség kizárólag autóbusz-váróterem céljait szolgáló épület létesítésére. Mindenesetre, jelenleg még ez a szükségmegoldás sem áll az utazóközönség rendelkezésére, s akik eddig ott leltek menedéket, most a sz-átfed ég alól néznek Saskasszemet a presszó üszkös, kormos épületével. Természetszerűen a száz kilométerekről jövő utas-népnek egyéb jellegű testi szükségletei is vannak. A kiégett presszónak azonban — mivel az épületben lakás is van, benne ingóságok, s a lakók másutt voltak kénytelenek menedéket keresni — az udvarát is lezárta a hatóság. Az így megközelíthetetlen illemhely hiányában az utasok ott könnyűének magukon, ahol tudnak. Az általuk a szomszédságban ellepett üres telek — nem éppen festői látvány; a dolog higiéniai oldaláról nem is szólva! Mindkét gond kis jóakarattal megszüntethető. A presszóval szemközti művelődési házban bizonyára akadna egy olyan helyiség, amelyet — legalább átmenetileg — váróteremnek lehetne kinevezni. Az udvarában levő WC-re pedig — inkább ma mint holnap — szembetűnő felirattal, táblával hívják fel a figyelmet! . Az illetékes szerveknek gondjuk lehetne az ilyen, még ha jelentéktelennek is tűnő kellemetlenségek felszámolására. Az .sem baj, ha két héttel a tűzeset után... J. T. Elkészült a tanárképző főiskolák tantárgyainak részletes programja A tanárképző főiskolák nappali és esti tagozata tantervének megjelentetése után most újabb fontos segédeszközt kaptak kezükbe a főiskolák hallgatói: Első ízben adták közre nyomtatásban valamennyi tantárgy részletes programját. A tanárjelöltek ezekből a kiadványokból részletesen megismerhetik azokat a követelményeket, amelyeknek főiskolai tanulmányaik ideje alatt eleget kell tenniök, s már jóelőre tájékoztatást kapnak arról, hogy milyen elméleti és gyakorlati foglalkozásokon kell részt venniök. A szakemberek az oktatási reform követelményeinek megfelelően már dolgoznak az első évfolyam új tantervének és jegyzeteinek megírásán, illetve a régiek átdolgozásán. A tanárképző főiskolákon oktatott 180 tantárgyhoz szükséges jegyzetek mintegy-fele már elkészült és a tervek szerint 1966. végéig valamennyi jegyzet megírását, illetve átdolgozását befejezik Nagy gondot fordítanak a jegyzetek szerkesztésére: Egy-egy jegyzet megírása előtt főiskolai és egyetemi tanárok, valamint gyakorló oktatók cserélik ki tapasztalataikat, az elkészült jegyzetet pedig több szemszögből megvizsgálják, véleményezik. (MTI)
