Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

1965. január 7, csütörtök 8. oldal Kutyakomédia Londonban NAGY sikerrel játsszák film­színházaink Walt Disney ked­ves, bájos rajzfilmjét, a „101 kiskutya” történetét. A kalan­dos mese nem minden alap nél­kül való. A történet színhelyéül éppen azért választották az al­kotók Londont, mert az angol főváros valóban a kutyák para­dicsoma. Erről szól az itt kö­vetkező úti élmény. Persze csak az idegen szemé­ben tetszik komédiának, amit a londoniak kutyarajongás dolgá­ban elkövetnek. Nekik termé­szetes az, ahogy kutyáikról, macskáikról gondoskodnak. Akár a város külsőbb kerü­leteiben, akár a City-ben sétál­gatunk, íel-feltűnnek a kedven­ceiket pórázon húzgáló, ölben tartó, nemegyszer az autóban külön selyempárnán dédelgető kutyabarátok. A sétaterek sok holdas füves térségein szabadon hempereghetnek és futkározhat­­nak a beláthatatlan formát és alakot öltő kutyanemzetségek. Van ott pamacsfülű, pamacsfar­­kú uszkár, orrbarúgott, lapos­képű bulldogszörny, kurtalábú, földet söprő szőrzetű tacskó, nyurgalábú agár, nehéz testű vizsla, kisíklott pedigréjű korcs. Az angol idegenekkel szem­léén zárkózott. De a kutya ré­vén könnyen köt ismeretséget. A KUTYAKULTUSZT ható­sági intézkedések, de élelmes magáncégek vállalkozásai is tá­mogatják. A sétatereken min­denütt terjedelmes gyepterüle­tek állnak a kutyák kedvtelé­seinek rendelkezésére. Méter­nyi magas vízvezeték-oszlopok tetején szájba fecskendező cső van a gyermekek szomjának hi­giénikus oltására. A cső tövé­ben tenyérnyi kőitatóvályú, az ebeknek. A csap kívánság sze­rint felfelé, vagy lefelé adja a friss vizet. A magánvállalkozók meg iga­zán mindent elkövetnek, hogy a kutyáknak gond nélküli éle­tük legyen Albionban. Elég sű­­íűn látni kutyaszalonokat, ahol nyírják és fürösztik a kutyákat, sőt faj tisztaságra ügyelő házas­ságkötéseiket is lebonyolítják. Az ilyen üzletek előtt nemegy­szer látni autót, amelynek a te­tején fehérre festett fauszkár áll. Ezen az autón szállítják a kutyavendégeket a szalonba, és dolguk végeztével onnan haza. Egyik napon a főutcához közel egy olyan üzlettel találkoztam, amelynek tulajdonosa kizárólag — Hogy-hogy? — csodálkozott a díványra telepedő tanár. Csajáginé úgy tett, mintha at­tól félne, hogy a falnak is füle van, és súgva mondta: — Bejönnek az amerikaulk, csak azt várják, hogy mind elő­bújjanak a kommunisták. Az­tán majd lesz haddelhadd, ne féljen. A Csaba üzent haza, hogy megadja mind a pénzt, csak forduljon még egyszer a helyzet, ö jobban tudja. Fontos helyen volt. — Merre vette az útját? — Ausztriában van, ha igaz. Hát azért volt szüksége a pénz­re. Neki mennie kellett. Azt mondja az anyja, hogy tán még fel is akasztották volna, mert­hogy segített leállítani a bányá­kat, hogy ne dolgozzanak. Egy egész teherautóval mentek ki Bécsbe, s onnan mentek tovább Amerikába. Megcsinálta a sze­rencséjét. De hiszen a maga ta­nítványa is vele ment, nem is tudja? — A Czakó? Valamit már hallottam róla, de hogy együtt voltak, ezt nem tudtam. — Sőt, még egy kislány is, valami Zsuzsa, olyan szép kis nő. Egyszer együtt jártak itt a Csabával, mert hogy megtetszett a fiúnak, s folyton együtt vol­tak. Még Pestre is felvitte. Cza­kó már úgy ment utánuk. Alig tudott innen elmenni. A Kovács nem akarta engedni. —- Miért? a kutyák és macskák ellátására, illetőleg fogyasztására alapozta egzisztenciáját. Kaphatók ebben a boltban kutya-, macskakon­­zervek. Nem kutya- vagy macs­kahúsból készültek, hanem ku­tyáknak és macskáknak valók. A televízió reklámadásaiban be is mutatják, hogy miféle, kutyá­nak, macskának kedves anya­gokból főzik össze ezeket a kon­­zerveket. Reklámkutyák és macskák be is kebelezik a kon­­zerveket. Gépnyomásos dobo­zokban kutyakeksz, kutyabon­bon szintén kapható. De a leg­érdekesebb cikk. amit a kira­katban láttam, a műanyagcsont volt, amelyet a kutyafogak tel­jesítőképességének fenntartása céljából jobbnak mondott az ajánlás a természetes csontnál. Könnyű volt ilyet állítani. A leginkább érdekeltek, a kutyák se pro, se kontra, legalább is emberileg érthetően, úgy sem tudnak nyilatkozni. A NYILVÁNOS közlekedési eszközökön is külön kedvez­mény jár a kutyáknak. Menet­díjat nem fizetnek. Egyetlen ki­kötés, hogy gazdájuk pórázon tartsa őket, és hogy az emeletes piros buszoknak csak emeleti részén utazhatnak. De azért, ami igaz, az igaz és nem illenék elhallgatni, hogy nemcsak a kutya, de a gyerek se kutya. Üzletek előtt gyakran látni gyerekkocsit, mellette őr­ködő kutyával. A gondos mama bevásárol az üzletben, és mind­két kedvencét kívülhagyta, vi­gyázzanak egymásra. Hét végi kirándulásokra együtt megy az egész család apástul, anyástul, gyerekestül, kutyástul. A Trafalgar téren lát­tam, hogy egy kis család le­szállt az egyik autóbuszról. A mama elől kézen fogva vezette a két apróságot. A családfő há­tán hátizsák 'volt. Bal kezében kantárszerű szíjon a harmadik kisgyermek rugkapálódzott, amikor apja jobban megemelte, egyébként önállóan is próbál­gatta egymás elé rakosgatni lá­bacskáit. Az apa jobb kezében póráz feszült. A póráz végén egy kutya szemmel láthatólag abban fáradozott, hogy meg­számlálja az útjába eső londoni sarkokat. A JELENET az azonos, vagy hasonló jelenetek között senki­nek sem tűnt föl, csak nekem, az idegennek. Joós Ferenc — Mert azt mondta, hogy lassan már egyedül marad, és ha valami baj lesz tarthatja egymaga a hátát. Most aztán igaza lett, mert elvitték sze­gényt. Hát, kellett beleártani magát ilyesmibe? — Bizony, kár voft. — Na ugye. S ón is, hogy mit álltam ki itthon egyedül. A nagy darab nő hirtelen pi­­tyeregni kezdett. Elérzékenyül­­ve törölgette szeméből az oda­­szivárgó nedvességet. — Remélem, most «»ár vég­leg itthon marad? — szápókolta elérzékenyülten. Karsai zavartan krákogott: — Hát izé, hogyismondjam, egyelőre feltétlenül. Ez még a jövő zenéje. — Élünk úgy, mint eddig. Engem ezelőtt sem érdekelt, hogy ki a polgármester, vagy elnök, ahogy ezek nevezik, vagy a rendőrkapitány, fin azt se tu­dom, hogy az a rendőr, aki itt járt százados-e, vagy őrmester. Az én jó uram, amíg élt, az isten nyugosztalja, mindent el­intézett helyettem. Most meg befizetem az adót és kész. Mit érdekel engem, hogy kik lak­nak ott szemben, csak minket ne háborgassanak. Igaz, tanár úr? Csák vegetálunk ebben a rendszerben. Azelőtt legalább néha összejöttünk. Jártak hoz­zánk tisztek, ügyvédek, orvosok. Ittak, kártyáztak, ősszel nagy szüreteket csaptunk a szülőbe­Miről vall az üvegpohár? A szabadszállási Csintova ha­tárrészen a kecskeméti múzeum régészei vallatták a földet. Ős­kori települések hitelesítő ása­tásait végezték, amikor váratla­nul népvándorláskori sír buk­kant elő a földből. Az ásatást vezető H. Tóth El­vira régész tárta fel a sírt és abban egy fiatal férfi hanyatt fekvő csontvázát találta. Ám a koponya fordított helyzetben fekszik, tetővel a nyak felé. A Koponyával együtt, ugyancsak fordított helyzetben ott voltak a sértetlen nyakcsigolyák is. A nyakcsigolyák sértetlenségéből arra lehetett következtetni, hogy a halál után a halott fejét gon­dosan elválasztották a törzstől. Tehát ki van zárva az erősza­kos halál, például a lefejezés. Erre lehetett következtetni ab­ból is, hogy a sír eredeti álla­potban volt, későbbi bolygatás nyomait nem mutatta. Pohár a halott fejénél A csontváz mellett ősi szer­számok, vas ásó és kapa feküd­tek. 4 legérdekesebb azonban egy 17 cm hosszú kúpalakú, li­­lás-vörös színű üvegserleg, amely a halott fejéhez közel fe­küdt. A serleg a föld súlya alatt kissé összeroppant, A sírt természetesen leleteivel együtt azonnal múzeumi gondo­zás alá vették. H. Tóth Elvira régész és a múzeum restaurá­tora gondosan megtisztították a rátapadt földrétegtől az üveg­serleget. Ekkor már tisztán le­hetett látni, hogy a pohár pe­reme alatt körbefutó görög be­tűk bukkannak ki. Alatta szé­les sávban három lovas férfi művészi ábrázolása között há­rom női alak válik láthatóvá. A finom rajzolatú alakokat és az őket körülvevő díszítő eleme-Az üvegpohár letisztítatlan állapotban. két eredetileg aranyozás borí­totta. Ez azonban az egykori használat következtében csak nyomokban maradt meg. A ser­leg az akkori üvegipar remeke, a bíbor üvegalapon nagy mű­vészi készségre valló ábrázolá­sok aranyozása impozáns, mai szemmel és mai mértékkel mér­ve is tökéletes munka. — Melyik korból való a lelet? — A sír népvándorláskori, a pohár közeli rokonságot mutat a késő római és bizánci művé­szet fennmaradt emlékeivel —. mondta H. Tóth Elvira régész. — Ami a pohár peremének gö­rög nyelvű feliratát illeti, pon­tos fordítás még nincs, a filoló­gusok vitatkoznak rajta. Any­­nyi biztos, hogy a szöveg a bor­­ivásra vonatkozó lelkes felhívást jelent. A koponya rejtélye Egyelőre nincs megfejtve • koponya állásának rejtélye Gyilkosság nem történhetett, er­re mutatnak a külső jelek: épek a csigolyák. Mégis mi lehet a titka a dolognak? H. Tóth Elvira így válaszol a kérdésre: — Sokféle változat lehetséges. Talán az a legvalószínűbb, hogy babonából vágták le gondosan a fejét, és azért tették fordítva a törzs elé, hogy a lélek ne tér­hessen vissza a megcsonkított testbe, és így ne kísértse a hoz­zátartozókat. Szimbolikus értelme lehet a borospohár eltemetésének, ta­lán erősen borbarát volt az il­lető fiatal férfi, akinek a csont­váza mellett az idők rejtélyét megőrizte ez a csodálatosan szép­mívű üvegpohár. Balogh József Korunk tudománya címmel új sorozatot indít az Akadémiai Kiadó Ezekben a napokban került a könyvesboltokba Szabó Imre Társadalom és jog című mun­kája. A kb. 150 oldalas köny­vecske népszerű formában fog­lalkozik az állampolgároknak a joghoz való viszonyával, vagyis a jogtól való idegenke­dés okaival, a jogszabályok is­merésének kötelezettségével, a szocialista jogfejlődés ellent­mondásaival, az állampolgári magatartás követelményeivel, a kényszer és az önkéntesség szerepével; a jog és az erkölcs kapcsolatával. A Társadalom és jog első kötete az Akadémiai Kiadó Ko­runk tudománya című új isme­retterjesztő sorozatának, amely a tudomány egy-egy területének mai állását és várható fejlődé­sének irányát kívánja bemu­tatni a nagyközönségnek. A so­rozat meg fog ingatni bizonyos még elég közkeletű, de elavult nézeteket, s rámutat azokra az igényekre, amelyeket a tudo­mány rohamos fejlődése tá­maszt a tudásokkal és a külön­böző szakterületek dolgozóival szemben. A soron következő kötetek közt szerepel Sós József Táp­lálkozás, egészség, betegség, Erdey-Gruz Tibor A világ anyagi szerkezete. Rényi Alf­réd Párbeszédek a matemati­káról és Sőtér István Alom a történelemről (a Madách-prob­léma) című munkája, amelyek előreláthatólag negyedéves idő­közökben fognak megjelenni. A sorozat külön érdekessé­ge, hogy tudósok, akadémiku­sok írják, tehát kielégíti azt a jogos igényt, hogy a tudomány leghivatottabb művelői maguk tájékoztassák a nagyközönséget tudományuk legújabb eredmé­nyeiről. Ajándék a javából Emberségességből és az öregek iránti tiszteletből kitűnőre vizs­gáztak a bajai Micsurin Terme­lőszövetkezet gazdái. A tsz-ta­­gok javaslata alapján ugyanis a közös gazdaság szociális bi­zottsága kenyérgabonát, tüzelőt és pénzsegélyt ajándékozott ka­rácsonyra a termelőszövetkezet 150 nyugdíjasának. i*r, *»'- -ímm ..... . BP--­X&- $$$ llllH IIÄMillilM «MS# A fiatal férfi csontváza, fordított koponyájánál az üvegpohár, mellette a sírásó szerszámok. gyen, eltelt az idő. Most csak élünk, éldegélünk. Azt hiszi el­hittem egy percig is, hogy visz­­szajön még az a régi szép vi­lág? Amikor még volt tekinté­lye az olyan embernek is, mint az én drága férjem volt. Soha nem lesz már olyan világ. Ugyan ki hozná vissza és mi­nek? Az idő múlik. Hol van már az erő, a fiatalság? A mi fiatalságunk. Ezetk a maiak? Ugyan. Fogalmuk sincs, mi volt az úrnak, igazi úrnak lenni — mondta panaszosan és váratlan mozdulattal odahúzta a széket a szoborrá dermedt Karcai kö­zelébe. „Ügy kell nekem — gondolta a tanár elkeseredve —, bár ma­radtam volna veszteg. Hogy ma­rasztaltak a háziak, de hát fejembe vettem, hogy jobb lesz így a tisztes távolból.” A legjobbkor megszólaló ka­pucsengő mentette meg szoron­gatott helyzetéből. A postás ér­kezett. Az asszony ment ki aj­tót nyitni, s átyette a kis össze­hajtogatott lapot. Furcsa, gya­nakvó képpel forgatta a hiva­talos írást, amelynek bal felső sarkában vörösszínű, csillagos körpecsét éleskedett. — Magának hozták — nyúj­totta oda a még mindig egy­azon helyen ülő tanárnak a le­velet —, a pártból küldik. Ügy látszik, oda hivatják. Karcai arcát figyelte, aki át­futotta a meghívót, amelyben arról értesítették, hogy az MSZMP városi szervezete hol­nap estére tartja első rendes taggyűlését, melyre okvetlen el­várják. — Meg sincs lepve? — cso­dálkozott a háziasszonya. — Egyáltalán nem, sőt, már vártam ezt. — Biztosan kihallgatják. — Nem valószínű. — Hát akkor mit akarhat­nak? Nem furcsa, hogy pont ma­gát? — Egyáltalán nem furcsa. Sőt, így van rendjén — állt fel a ta­nár, s mosoly húzódott a szája szögletében. — így van rend­jén. Mivel én is közéjük tarto­zom. Beléptem a pártba. — A kommunista pártba? — hőkölt vissza Csajáginé. — A Magyar Szocialista Mun­káspártba. — És az más? — Nem más, lényegében ez is ugyanaz. Most így hívják. — Nem értem — hátrált egé­szen az ajtóig a háziasszony. — Idáig azt hittem, hogy maga úriember, és nem vegyül közé­jük. Vagy ez csak taktika ugye, hogy ne bántsák? — Nem taktika. Komoly el­határozás. Munkás emberek, dolgozó, jobbat akaró, becsüle­tes munkásemberek vannak ott. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents