Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

1965. január 6, szerda 3. oldat A tapasztalatok alapján A tél nyugalma súlyosod ik mindenfelé a földeken. Látszó­lag csend honol a Városföldi Állami Gazdaság majdnem 13 ezer holdján is, de ez csupán első látásra van így. Hiszen az állattenyésztés, a gépesítés mun­kásai és a szakmai vezetők is változatlan erővel dolgoznak, munkájuk jellegénél fogva. Ve­lük párhuzamosan a gazdaság pártvezetősége is szorgos mun­kát fejt ki az 1964-es esztendő tapasztalatainak összesítésében. Hogy e tapasztalatok jó ered­ményeket (»szegeznek, erről a járási párt vb legutóbbi ülésén elhangzott beszámolójuk is ta­núskodott. A 15 éve működő állami gaz­daság pártszervezete vezetőség­választó ülésén újból Misányi Gyulát választotta titkárának. Beszélgetésünk során kitűnik, hogy az új pártvezetőség a legnagyobb gondot válto­zatlanul a termelőmunka szervezésére és ellenőrzésére fordítja, hiszen az elmúlt évi, 100 millió forintot megközelítő termelési tervüket is — a különösképpen mostoha időjárási viszonyok el­lenére — a példás szervező és ellenőrző munka segítségével tudták csak teljesíteni. A most lezárult évben nem kevesebb mint 750 vagon árut termeltünk a népgazdaság növekvő igé­nyeinek kielégítésére. A többi közt 185 vagon kenyér­­gabonát, 92 vagon húst; szőlő- és gyümölcsféléből, valamint zöldségből pedig 234 vagonnal. Tejből másfél millió litert, to­jásból pedig 3 millió darabot adtunk át az állami felvásárlás­nak — magyarázta beszélgetés közben. Eredményeikkel azonban ko­rántsem elégedettek. Kedvezőbb időjárás és a talaj adottságok még alaposabb kihasználása mellett nemcsak összességében, hanem részleteiben is könnyeb­ben sikerült volna ezt a „feszí­tett” tervet teljesíteniük. A pártvezetőség ezért úgy hatá­rozott, hogy a homokhasznosí­tásra kidolgozott telepítési ter­veket felülvizsgálják, egyszer­smind a már meglevőkön kívül újabb szőlő- és gyümölcs­­csomagoló és tárolóhelyisé­geket létesítenek. Olyan gépek beszerzésére is fel­hívták az állami gazdaság ve­zetőinek figyelmét, amelyek a rakodási és a betakarítási mun­kákat gyorsítják. Ezek alkalma­zásával ugyanis jelentős mér­tékben csökkenne a most még meglehetősen sok gondot okozó munkaerőhiány. A MÉRCE Ahogyan közeledik a zár­számadás ideje, a termelőszövet­kezetekben mind több szó esik­­a végzett munkáról, az eredmé­nyekről. Az év végi mérleget szakemberek csoportja készíti el pontosan és lelkiismeretesen ki­mutatva a gyarapodást s a hiá­nyokat. De a tagság is készít mérleget, s ez a mérleg az em­berek súlyát, értékét latolgatja. Elsősorban az elnökét, aki a figyelem központjában áll, aki­től mindenki a legtöbbet várja. S ennek az emberi mérlegnek az alapján a jó elnökkel szem­ben két fő követelményt állít a tagság: a szakértelmet és a tisz­ta erkölcsöt. Crvendetes, hogy a tudás, a szakértelem megszerzése ilyen központi üggyé vált falvaink­­ban. Az egyik alapvető követel­mény ma az, hogy a parasztem­bernek úgy kell értenie a gépek­hez. ahogyan valaha a lóhoz ér­tett. A mai korszerű mezőgaz­daságban mér nemigen lehetne kézi kaszával, ásóval és gereb­­lyével nagy dolgokat művelni. Csak géppel és szakértelemmel: Márpedig a géphez érteni ma­Ami a pártépítést és a dol­gozók soraiban végzett politikai nevelőmunkát illeti, a központi üzemegység pártszervezetének 61 tagja és tagjelöltje van. Kö­zülük nyolcnak a felvételére 1964-ben került sor. Az állandó törzsgárdának mintegy 15 szá­zaléka a párttag. Említésre mél­tó az is, hogy az MSZMP lét­száma 60 százalékkal nagyobb, mint annak idején az MDP tag­jaié volt. A párttagságból 11 a műszaki szakember: 15 növény­­termesztő, 9 állattenyésztő, 11 kommunista pedig a gépesítés­ben dolgozik. A kommunisták háromne­gyed része vesz részt szer­vezett politikai és szakmai oktatásban. Ennek jó hatása megmutatko­zik a pántonkívüliek között is. 9 kommunista mellett 10 pár­­tonkívüli tanul a mezőgazdasá­gi technikum levelező tagoza­lYem „alszik” — EsSóre érve bizony elfá­rad az ember — sóhajt Tóth István, a kecskeméti Törekvés Tsz gazdája és egyúttal a szö­vetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke. Ezt el is hiszem neki, mivel túl van már az ötvenen, s a fizikumát sem lehet éppen­séggel az „atlétatermetű” jel­zővel illetni. Az irodában beszélgetünk, a villanylámpa fényköre alatt. Körös-körül beesteledett a vi­dék: némán dermednek a beta­kart szőlősorok, s köztük a gyü­mölcsfák. De bent, a könyve­lésben dolgozók lepedőnyi ki­mutatások fölé hajolnak, zörög a számológép, újabb számje­gyek segítenek az idei gazdál­kodás minél pontosabb felmé­réséhez. Zárszámadás előtt va­gyunk. És a leltározás utolsó szaka­szában. — igen, ma a szerelőmű­hely felszerelését vettük számba — sorolja Pista bácsi. — Ép is a leltározó bizottsággal tartot­tam. Nemrég vásároltuk a be­rendezést, 10 ezer forintért. Kí­váncsi voltam, hiányzik-e vala­mi. Rendben volt minden. — Utána? — Aztán mentem zsákolni. Mert hiszen az az én fő dol­gom itt. De azért az ellenőrzés­re is jut időm. Holnap például a gépek leltárba vétele követ­kezik. Onnan sem akarok le­maradni. Hogy honnan ismeri Pista bácsi a leltározás „menetrend­jét”? Egyszerű annak a nyitja, tán. A marxizmus—lereinizmus második évfolyamán a 13 párt­tag mellett 7 pártonkívüli is fejleszti tudását. Az időszerű kérdések tanfolyamát húszán, a szakszervezeti és a KlSZ-okta­­tást pedig hatvanan látogatják. Az új pártvezetőség minden tagja egy-egy tömegszerve­zetnek nyújt segítséget, hogy még jobban betölthessék összekötő szerepüket a párt és a tömegek között. A múlt év­ben egyébként 14 brigád küz­dött a szocialista címért, a KISZ tagjai társadalmi munkával há­rom sportpályát építettek, s az MHS alapszervezete is jól dol­gozik. A Városföldi Állami Gazda­ság pártvezetőségének még szá­mos terve, célkitűzése van. Ezekről azonban majd később, megvalósulásuk után számolunk be. Horváth Ignác az ellenőrzés megkapta ő is az ütemtervet. Nemcsak ő, hanem az ellenőrző bizottság másik két tagja, Csu­kás Imre és Dudás László is. Nem „alszik” tehát az ellen­őrzés. De ne gondoljuk, hogy csak most, a zárszámadási elő­készületekre „ébredtek fel”. Egész évben ébren voltak ők, s negyedévenként a főkönyvet is revízió alá vették. Ebben nagy segítséget nyújtott Dudás László, aki — mivel maga is a könyvelésben dolgozik — eliga­zodik a számvitel rejtelmeiben. Ám Pista bácsit sem kell fél­teni, hiszen negyedik éve látja el e megbecsülésnek örvendő tisztséget. S egy-két tapaszta­latra sikerült szert tennie. — Leginkább a terménykész­let megóvására ügyelünk — te­szi hozzá. — Csábító alkalom ugyanis itt adódik leginkább a r közös megkárosítására. De szem­­mel tartjuk a vetéseket is. — Igaz, sokat segít a tsz vagyon­őre, Felcskei Sándor is, aki egész nap a határt járja. Mióta megbíztuk ezzel a feladattal, még filléres lopás sem fordult elő. Igaz, a ragadós kezű em­bereket is kitessékeltük azóta a tsz-ből. S eÉmoradia még, hogy hozzáfogták már a beszámoló elkészítéséhez is. Mert a gaz­dákat, ha összejönnek az évet lezáró közgyűlésre, pontosan kell tájékoztatni, hogy miként ügyeltek egész évben a közös tulajdonra. Mindnyájuk vagyo­nára. H. D. * ga is szakértelmet kíván. S a géphez való hozzáértés még csak egy hányada a megköve­telt ismereteknek. A kémia pél­dául éppen olyan forradalmi módon hódít napjainkban a me­zőgazdaságban, mint a gép. A vegyszerek sokaságával bánni, alkalmazásuk technológiáját el­sajátítani nem gyerekjáték. Mégis hány brigádvezető, mun­kacsapat-vezető, mezőgazdasági szakmunkás ura már a gépek és a vegyszerek használatának. Ho­gyan tarthatna az az elnök te­kintélyt ilyen emberek között, hogyan vehetnék komolyan in­tézkedéseit, ha kiderülne, hogy mindenki mindenhez jobban ért, mint ő. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy-egy tsz­­ben az elnök legyen a legjobb állattenyésztő, ő értsen legjob­ban a szőlőhöz s a baromfine­veléshez, ő legyen megfellebbez­hetetlen szakembere a búza és a görögdinnye termesztésének is. Azért van főagronómus, ag­­ronómus, azért a többi szakem­ber és szakmunkás, hogy egy­­egy termelési ág kiváló specia­listája legyen. De általános me­zőgazdasági szaktudás, művelt­ség és tájékozottság nélkül ma már nem lehet megállni az el­nöki poszton, nem lehet ered­ményesen irányítani. Természetes, hogy egy talpra­esett, okosan, szakszerűen irá­nyító' elnökre felnéz a tagság s megbízik benne. Felnéznek rá, mert a parasztember megbecsü­li a tudást, méltányolja a szak­értelmet hiszen a saját bőrén — de leginkább a zsebén — ér­zi azt, ha a vezető érti a dol­gát, s azt is, ha nem érti. Min­den tsz-ben a legnagyobb elis­meréssel beszélnek az olyan el­nökről, aki szakértelmével na­gyobb terméshez, magasabb ho­zamhoz segíti a közösséget. Aki meg tudja győzni övéit arról, hogy mi a jobb, hiszen ismeri a jobbat. Akiben megvan a szakmai tudással párosult ma­gabiztosság ahhoz hogy vitás esetekben a jobb megoldást ajánlja, hogy útját állja a fe­lelőtlen. értelmetlen kísérletez­getéseknek. S ráadásul vezetni, em­berségesnek, igazságosnak lenni is csak az az elnök képes, aki bírja szakértelemmel, aki úgy tudja átfogni a nagy egészet, hogy ismeri a részleteket is. Enélkül hogyan tudhatná mi igaz, mi nem. kinek jár elisme­Irány a négy világtáj A kis Tisza menti község, Al­­pár utcáit járva sokan nem is sejtik, hogy a házak ablakai mögött mennyi megálmodott szépség fonódik valósággá. A szó szoros értelmében véve „fonódik”, s ennek rejtvénybe szítettek. Kókai Mihály telep­vezető tervezte. Tizenkétezer darabot exportálnak belőle Nyugat-Németországba, Olasz­országba, Ghánába. A szövetke­zet egyébként 1964-ben 1,3 mil­lió forint értékű árut exportált. Mintakollekció a Háziipari Szövetkezet gyártmányaiból. illő kifejezésnek az egyik ut­cát lezáró ütött-kopott épület­ben van a nyitja, az Alpári Háziipari Szövetkezetben. Több mint nyolcvanan saját otthonukban készítik a szebb­nél szebb vesszőből font dísz­kosarakat, demizsonokat, pohár­tartó készleteket. A központban negyvenen dolgoznak, készítik elő az anyagokat, s itt is van egy műhely, ahol vesszőfonás­sal, a messze földön híres al­pári kosarakat, kötött üvege­ket gyártják. A nagyteremben ki a fal tö­vében, ki kisszéken a terem kö­zepén foglal helyet. A kezek fürgén járnak. Ottjártunkkor éppen furnérból és vesszőből kombinált díszkosamkat ké­— Természetesen belföldi szükségletre is termelünk, s mintegy egymillió forint értékű ruháskosarat, bevásárló kosarat, dísztárgyat adtunk át a belke­reskedelemnek — mondja a te­lepvezető. — Az idén 25 ezer forintért vesszőhántoló gépet vásáro­lunk, százezer forintos beruhá­zással pedig 19 holdon vessző­telepet létesítünk. — Állandóan nagy anyaghiány­nyal küzdünk, ezért nagyon hasznos lenne, ha azok a tsz-ek, amelyeknek arra alkalmas te­rületük van, telepítenének vesz­­szőt. Nagy Ottó Fényképezte: Pásztor Zoltán Boros Béláné a műhelyben fumér-vesszőkosarakat fon. rés, kinek biztatás, kinek dor­gáló szó. Ilyen emberré nőni, különösen egy-egy kis eldugott faluban, tengernyi munka köz­ben, talpig embert kíván. Pedig van ilyen elnök, nem is egy, sőt, nem is száz. Dolgoztak és ta­nultak, viták, tévedések és jó tapasztalatok tanulságain váltak vezetővé, elnökké a szó legne­mesebb értelmében. S ezek a szorgalmas, mély felelősségtu­dattal áthatott emberek teljesí­tették a legszebben a másik el­engedhetetlen követelményt, az erkölcs normáit is. S az elnök jó erkölcse nem csupán a tiszta családi éle­tet követeli meg, hanem általá­ban a becsületes, tisztességes magatartást, a gazdálkodási ügyekben és tevékenységben. Jó néhány szép reményekre, tettek­re jogosító, szakértelemmel is felvértezett elnök bukott meg amiatt, hogy nem felelt meg ezeknék a követelményeiknek. Csábító alkalom mindenütt kí­nálkozik, s ha nincs erős tartás, határozott ellenállás, könnyen elmerül az ember. A saját jö­vedelem minden áron való gya­rapítása. az anyagi javak iránti fékezhetetlen sóvárgás, olykor megszédíthet egyes embereket» különösen, ha olyan nagy érté­kek vannak gondjaira bízva, mint a tsz-vezetőnek. Az elnök beosztása szerint so­kat van asszonyok, lányok kö­zött, s ilyen helyzetben szálak szövődhetnek, sokszor nem is az ő kezdeményezésére. Kísért a kocsma. a felkínált italok, a kü­lönféle vendégségek jó hangu­lata. Akad elnök, aki itallal, traktákkal akar jó kapcsolato­kat teremteni lefelé is és fel­felé is, már pedig ennek so­sincs jó vége. S ott vannak a rokonok, a jó barátok, akik közül nem egy jogot formál valami különleges bánásmódra. Követelőzik, sar­­colja az elnököt, s a vér jogán kíván magának jogtalan előnyö­ket. A tiszta erkölcsű elnök nem engedhet az ilyen győzkö­­désnek és mindig megfelelő em­bert állít a megfelelő helyre Magas mérce ez, talpig embert kívánó igényes követe mény. Aki ennek megfelel, an nak ereje, tekintélye sérthete' len lesz. Jóleső érzéssel álla píthatjuk meg, hogy tsz-elnö keink között mind többen van­nak már, akik megütik ezt a mérőé*. •K. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents