Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 4. szám
Világ proletárjai, egyesüljétek! MUWKÄSPÄRT BÄCS-IOSKAAM MEOtYTE« LAPJA XX. ÉVFOLYAM. 4. SZÄM Ara 60 fillér 1965. JANUÄR 6, SZERDA Szállítógépek, daruk, betonkeverők Jelentősen bővül a megye építőiparának gépparkja Az Építésügyi Minisztérium a fokozottabb gépesítéssel enyhíti a munkaerő-problémákat. Az idén több mint 300 millió forint értékű géppel segíti az építkezéseket. A földmunka gépesítésének elveit az idén megváltoztatják. Az eddig használt kotrógépekhez ugyanis a föld elszállítása miatt sok dömperre volt szükség. Most is 500 dömpert igényeltek, de csak 25-öt kapnak. Ezért a kotrógépek helyett fokozatosan áttérnek a földnyeső és földtoló gépek felhasználására, mert ezek a berendezések magukkal viszik a földet, s nincs szükség külön szállítógépre. Az idén már összesen 47 különböző földtoló és nyeső gépet szereznek be. Az építőiparban az anyagmozgatás foglalkoztatja a legtöbb munkaerőt. Különösen sok erőt von el a rakodás, ezt a munkát most gumikerekes kis kotrókkal gépesítik. A Szovjetunió gyártja ezeket a gépeket és ebben az évben összesen 75 kis kotróval segíti a lapátolható építőanyagok rakodását. Az építkezéseken sok munkaerőt mentesítenek majd a betonkeveréstől, mert az idén 10 új központi betontelepet állítanak fel az országban. Lengyel-Készill az új magtár Nagy építkezésbe fogott Solton, a vasút melletti szántóföldeken a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat. Négyszáz vagon termény tárolására alkalmas magtárt épít a Gabonafeldolgozó és Felvásárló Vállalat megrendelésére. A munkások jelenleg a vastraverzek összeszerelésén dolgoznak. A Dunaújvárosi Vasmű által készített vasszerkezetek ilyen célra történő felhasználása kísérleti jellegű. Az aratás előtt átadásra kerülő létesítmény előreláthatólag másfél millió forintba kerül. Az új magtárt hídmérleggel és iparvágánnyal is ellátják. ország szállítja a telepek korszerű keverőgépeit. Felkészülnek a 20—25 emeletes toronyházak építésének gépesítésére is. Többek között beszereznek egy különleges darut, amelynek az az érdekessége, hogy lépést tart az épület magasodásával. A megye építőipara is több millió forint értékű gépparkkal gazdagodik. Az ÉM. Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz, amely előreláthatóan a legnagyobb építőgép-beruházást kapja, még nem érkezett meg az értesítés, mire számíthat. A tanácsi építőipar 2 és fél millió forint értékű gépet — betonkeverőket, felvonókat, szállítószalagokat, rakodógépeket — kap. A KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságának gépparkja 3 darab árokásó traktorral, nyolc talajmaróval felszerelt kis traktorral, egy műhelygépkocsival, három markológéppel, két bitumenszóró berendezéssel bővül. A ktsz-ek megrendeléseiből eddig nyolc építődarut, hat betonkeverőgépet és hat szállítószalagot igazoltak vissza. jól vizsgáztak a konzervek A megyei Minőségvizsgáló Intézet múlt évi tapasztalatai A Bács-Kiskun megyei Minőségvizsgáló Intézet munkatársai több mint 14 ezer vizsgálatot hajtottak végre az elmúlt évben. A vizsgálatok zöme a megyei élelmiszeripar termékeinek minőségével foglalkozott — különös tekintettel az exportcikkekre. A konzervek többsége jeles bizonyítványt kapott a vizsgán. A Kecskeméti Konzervgyár árui — az intézet megállapítása szerint. — országos viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. De nem sokkal maradnak el mögöttük a Kalocsai Paprikafeldolgozó és Konzervipari Vállalat befőttjei, savanyúságféleségei sem A kecskeméti gyár dobozolt paradicsomkonzervének a zamata elismerésre készteti a legigényesebb külföldi vevőket is, de — mint a Minőségvizsgáló Intézet igazgatója hangsúlyozta — különösen piros színértéke igen magas: eléri az 57—60 százalékot. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy Amerikában például 52 százalékos színértéket írnak elő a hasonló, első osztályú készítményre. Kedvező eredménnyel zárult a gyár szárítmányainak minőségvizsgálata is. Az áruk csomagolása azonban még elmarad a kívánalmaktól. Az intézet munkatársai az elmúlt évben is különös figyelmet szenteltek a tanácsi és a földművesszövetkezeti szikvízüzemek szörpkészítményeinek. Korábban ugyanis igen sok panaszra adott okot a citrom- és a narancslé minősége. Bizonyára a rendszeres ellenőrzés is hozzájárult ahhoz, hogy a szörpök minősége az utóbbi időben jelentősen javult. Számos vizsgálat foglalkozott a megyei sütőipar termékeivel. Ezzel kapcsolatban az intézet munkatársai elmondták, hogy véleményük szerint is a kalocsai vállalat süti a megyében a legjobb kenyeret. A magyarázat erre az, hogy a kalocsaiak igen jó kapcsolatot alakítottak ki a Malomipari Vállalat dolgozóival és jó előre tudomást szereznek arról, milyen fajta búzából készült lisztet kapnak a következő időben. Ennek megfelelően alakítják ki aztán a legjobb gyártási technológiát B. D. Munka, szorgalom, hűség Fő témánk a téliesítés volt. Mikor ezzel végeztünk, ezt mondotta még a főművezető: — Volna még sok mondanivalónk, de... ne keverjük a gondokat. — Félig-meddig tanácstalan mozdulattal jelezte, hogy amit még közölni szeretne, azon mi, egy eszmecserével úgysem változtathatunk. Azért egy-két percen belül csak kijött a szóból, mi fáj legjobban. így folytatta: — A munkafegyelem, a munkahelyhez való hűség ... Ebben az ügyben üljenek már össze a miniszterek. Próbálják kiokoskodni, hogyan jussunk ki a kátyúból, amelyben most megrekedtünk ... Alig tudjuk öszszefogni az embereket... Mindig halljuk a biztatást: „Építsenek az elvtársak az emberek öntudatára. Neveljék őket. A lelkesedéssel hegyeket is lehet mozdítani...” De mit tegyünk azzal, akinél nincs öntudat?! Hogyan csináljunk neki? Van-e erre időnk nekünk szakvezetőknek, akik száz felé szakadva irányítjuk a munkát? Ott az a homlokzat — mutatott fel egyik épületre a főművezető. Mikor csak az volt hátra a külső munkálatokból, hívom az egyik szaktársat: Legyetek szíves ahhoz hozzáfogni. — Egyből kijelenti: „Nem csinálom.” Nem tudtam hovalenni a megdöbbenéstől: Ő mondja ezt, a több évtizedes szakmai múlttal a háta mögött? Az öreg' szakmunkás? „Nem csinálom” — ismételgette. Miért? „Mert nem lehet rajta keresni” — indokolta meg. Persze — sok könyörgésre, mégis csak megcsinálták a homlokzatot, s kisült, hogy tíz forintos órabér jutott érte ... Nem értem, miért makacskodnak? Én álljak oda öntudatra nevelni egy régi szakmunkást? ... Mindez egyvégtében, azzal a vaskos, fegyelmezett szenvedélyességgel ömlött a főművezetőből, mellyel a nyugodt emberek szoktak kifakadni, ha már túlfeszített a türelmük. Mikor elhallgatott, a másik vezető kezdte rá. — Igen, nagyon időszerű, hogy összeüljenek a miniszterek. Valamit tenni kell, hogy ne Csúszszon ki minden a kezünkből... Jómagam például megfogadtam, hogy nálam nemtörődöm, fegyelmezetlen embernek nincs helye... Mi történt a napokban? — és sok hasonló esetet mondhatnék. Ebédszünet után az egyik brigádból hiányzik egy ifjúmunkás. Aznap, másnap — hiába kerestük. Két nap múlva megjelent, de — eb vagy kutya — eszébe sincs, hogy közölje, hol járt. Miért távozott el? — kérdeztem. „Dolgom volt” — felelte flegmán. Kérte valakitől, hogy elmehessen? „Nem. Dolgom volt.” Beadtam fegyelmire, kíváncsian várom, mi lesz? Nemrég szigorúan felelősségre vontam valakit. Megsértődött, kikérte a munkakönyvét. A központ egyetértett velem, hogy megdorgáltam — és elirányította másik építkezésünkre, ahol kapvakaptak rajta... így van, ha másik vállalathoz megy is... Legalább a munkakönyvében lenne nyoma, ha ilyen okok miatt megy el a vállalattól... Hogy neveljük így az embereket? Ebből semmi jó nem lesz. Tovább nem panaszkodtak, siettek dolgukra. Az újságírói jegyzetfüzetben kérdőjeles lett a beszélgetés. Igaza van-e a két elkeseredett vezetőnek, akit határozottságáról, kiegyensúlyozottságáról ismertünk eddig? Akik városunk történelemkönyvébe modern lakónegyedek, üzemek építésével írták be nevüket. Nemcsak a magukét, hanem a vezetésük alatt építő munkásokét is, akiket számtalan cikkben, képes riportban megdicsértünk. A keserűség diktálta végkövetkeztetésben nem volt igazuk, hiszen a munkások öntudatának, becsületes erőfeszítésének ezernyi bizonyítéka nőtt fel szemünk előtt — például az új városnegyedekben. Igazuk annak a meglátásában volt, hogy elharapóztak olyan jelenségek, melyek sértették a becsületes dolgozók igazságérzetét, s lassan kikezdték egyikük-másikuk hitét is a tisztességes munka értékében. Mert igaz. hogy új gyáraink, toronyházaink, emeletes palotáink a lelkiismeretes munka, törekvés eredményei. De vajon nem sértette-e az önérzetes, öntudatos munkást, hogy nyereségrészesedéstől kezdve, céljutalmon, üdülőbeutalón, munkaruhán, egyéb szociális juttatásokon át a pótszabadságig szinte minden dolgozó egyformán részesült. Az is, aki hosszú éveken át kitartott munkahelyén, az is, aki „vándormadár” szeszélyésségével váltogatta a vállalatokat. Az is, akit mindig noszogtatni, lökdösni kellett, hogy megközelítően dolgozzon meg a fizetéséért és az is, áki a munkaidőt becsületes munkával töltötte el. Az is, aki nem tartotta meg a foglalkozási szabályokat, megsértette a műszaki átvételre vonatkozó előírásokat, meg az is, aki szívvellélekkel törekedett a legjobb minőségű munkára. Így aztán a csupán jó szóból álló nevelő munkának lassan kopni kezdett a hitele. Az önérzetes, becsületes munkás is elgondolkozott: „A tervet például nem a „vándormadarak”-ra, hanem a tisztességes munkát végzőkre készítik. Ha százunk közül harminc örökké munkahelyet változtat, rengeteget kell nekünk, stabil dolgozóknak ráhúznunk — miattuk. Hiszen általában minden munkahely-változtatás 3—4 napos termeléskiesést, tehát 2—3 ezer forintos veszteséget okoz a népgazdaságnak — nekünk. Ez csak egy ember helyváltoztatásából keletkező kár ... Érdemes hűségesnek lenni, ha ezeket úgy értékelik juttatások, kedvezmények szempontjából, mint minket?” Követhetnénk sok vonatkozásban a tisztességes munkát végzők kérdésfeltevését — „Érdemes-e?” Többek között odáig, hogy a tőlük a pár forintos selejtkárt is levonják a fizetésből, de eltűnt a felelősségrevonás tíz- vagy százezreket jelentő rossz tervezések esetén. Hogy kormányzati szinten is megértették a változtatás szükségességét, hogy — amint a főművezető elvtárs kívánta — „összeültek a miniszterek”, bizonyítja az Elnöki Tanács új rendelete a juttatások igazságosabb elosztásáról, a kilépésről, felmondásról, a munkaügyi I döntőbizottságokról. Ez a ren| delet a tisztességes munka be| csületét erősíti, s állítja helyre, 1 ahol arra szükség van. Bizto- i sítja társadalmunk alapvető elvének gyakorlati érvényesülé| sét, hogy: Mindenki képességei | szerint, mindenkinek munkája, szorgalma, hűsége arányában. * Tóth István
