Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

1965. január 30. szombat 5. oldal Zenekari hangverseny szovjet művész közreműködésével As iskola mégis életben marad NÉHA a véletlenek összeját­szása igen kedvezőtlenül befo­lyásolhatja egy jónak ígérkező hangverseny sorsát. Ez történt hétfőn is, a Postások Szimfo­nikus Zenekarinak kecskeméti koncertjén. Az eredeti terv sze­rint ezt a műsort a Belügymi­nisztérium Szimfonikus Zeneka­ra adta volna elő májusban, ve­zető karnagyuk, Vavrinecz Béla vezényletével. A városunkban egy ízben már vendégszerepelt együttest nagy érdeklődéssel vártuk, kíváncsiak voltunk Vav­rinecz több éves karmesteri munkájának eredményeire, mellyel zenekarát — mint hal­lottuk — magas művészi szint­re emelte. Ehelyett — sajnála­tos csere folytán — idegen együttest kellett vezényelnie, rá­adásul a külföldi szólista is megváltoztatta műsorát, majd­nem az utolsó pillanatban, s a szólistával mindössze egyszer, a hangverseny előtt tudott a zene­kar próbálni. Ilyen előzmények után került sor a hétfői hang­versenyre Kecskeméten. Ügy hisszük, Vavrinecz Béla saját zenekarával sokkal jobbat produkált volna. Kitűnő muzsi­kus, minden ízében él a zene, ugyanakkor a legapróbb részle­tekig tudatos. Elképzeléseit azonban nem elsősorban a pil­lanat ihletében, mint inkább tartós és szívós nevelő folya­matban tudja közölni, a keze alatt muzsikáló együttessel. A MŰSORON Kókai Rezső, a múlt század nemzeti zenéjének hangját feltámasztó Verbunkos­szvitje, Liszt örökké népszerű Esz-dur zongoraversenye és Schumann romantikus dalla­mokban gazdag, de meglehető­sen egysíkú III. (un. rajnai) szimfóniája szerepelt. Sajnos, a Postások Szimfonikus Zenekara ez alkalommal igen gyenge for­mát mutatott. Régen hallottunk egy hangversenyen belül ennyi pontatlanságot, technikai bi­zonytalanságot, intonálási hibát. Mindezekért csak néhol kárpó­tolt a hangzás szépsége, első­sorban egy-két exponált fúvós­­szólóban. SZÓLJUNK végül az est leg­biztosabb pontjáról, a vendég­szereplő Vladimir Krajnyev zongoristáról. Mint mindegyik fiatal szovjet művésznél, nála is elsősorban a káprázatos techni­ka nyűgözte le hallgatóit. A szovjet művészképzés alapja a hangszer fölötti tökéletes ura­lom megszerzése, s ez követen­dő példa lehetne nálunk is. Az, hogy Krajnyev ma még inkább kívülről közelít a zene lényege felé, magyarázható igen fiatal korával. Zeneileg azonban így sem volt semmi kifogásolható a játékában: erő és szenvedély, líra és játékosság volt benne (az eredetileg műsoron szerepelt Beethoven-mű nyilván több problémát tartogatott volna a számára), legjobban a verseny­mű allegretto-részének jól meg­ragadott scherzo-hangvétele. tet­szett. A ráadásként előadott Chopin- és Prokofjev-műben virtuozitása még egyértelműb­ben jutott érvényre, mint a Liszt-koncert félelmesen nehéz kadenciáiban. A MÜSORSZÄMOKAT Rácz György ismertette, fölényes tu­dással, közérthető, élvezetes stí­lusban. Körber Tivadar A Hazafias Népfront dunave­­csei járási elnöksége mellett működő jogi akcióbizottság nyolc témából álló előadássoro­zatot indít a járás valamennyi községében. Előadásokat ren­deznek a tsz-vezetők, a szociális bizottságok, a kulturális bizott­ságok, a háztáji bizottságok és tsz-tagok részére a mindennapi élettel és a munkával kapcsola­tos jogi kérdésekről. Az előadá­sokat helyi jogászok, bírák, ügyészek tartják. Ugyanez az akcióbizottság biz­tosítja a járás jogászainak to­vábbképzését egész éves prog­rammal. A növényi kártevők évente több milliárdnyi kárt okoznak az országban. Védekezni elle­nük — eredményesen — csak a korszerű mezőgazdasági ve­gyészet útján, legnagyobb részt permetezéssel lehet. Fejlett nagyüzemi gazdaságokban a permetezést ma már nem le­het kézi erővel végezni. Okos és nagy teljesítményű gépeket csináltak és csinálnak erre a célra. Ezeknek a gépeknek a kezelését, valamint a hozzájuk tartozó vegyészeti anyagok ke­zelését alaposan képzett hozzá-A mezőgazdasági akcióbizott­ság a háztáji bizottságok szá­mára rendez előadásokat a nagy mezőgazdasági munkák megkez­dése előtt. A háztáji bizottsá­goknak igen sok vitás kérdésre kell választ adniok. A háztáji gazdaságok körül eddig felme­rült sok bonyodalmat ki kell küszöbölni és összhangba kell hozni a termelőszövetkezet ér­dekeit a tagság egyéni érdekei­vel. A mezőgazdasági akcióbi­zottság feladata továbbá, hogy az eddigi munkabrigádokat be­vonja a családi művelésbe ott, ahol a termelőszövetkezetben családi részesművelés folyik. értő emberek végezhetik. Szak­emberek, szakmunkások. Ezeknek a mezőgazdasági szakmunkásoknak tömeges kép­zése jelenleg nagyrészt tanfo­lyamokon történik. Az iskola­­rendszerű szakoktatás kereté­ben öt olyan iskola létesült az országban, amelyen mezőgazda­­sági növényvédő gépészetet ta­nítanak: Győrben, Velencén, Nagykállóban, Orosházán, és Kunszentmiklóson. Hiába keresnek tanerőt! Meglátogattam ezt a rendkí­vül fontos iskolát és beszélget­tem Nagy Gézával, az intézet igazgatójával. A fiatal igazga­tó a kötetlen, őszinte beszélge­tés keretében komoly problé­mákra hívta fel a figyelmet. — Három évvel ezelőtt indult meg nálunk a növényvédő szakközépiskola első osztálya — mondotta az igazgató. — Ma már három osztályban 91 ta­nuló tanul. A szakma termé­szeténél fogva csak fiúk lehet­nek nálunk hallgatók. Az isko­la célja, hogy a növényvédő gé­pek kezelésére szakszemélyze­tet neveljen. Ennek megfelelő­en az iskola tantervében szak­­tantárgyakat tanítunk. Azaz, hogy csak tanítanánk ... — Itt van például a mező­­gazdasági gépészet. Ezt csak mezőgazdasági gépészmérnök taníthatja. Ilyen azonban nincs, a megyei növényvédő állomá­son — bázisüzemünknél— sincs. A három osztályban heti 9 órában kellene ezt a fontos tár­gyat leadni. De nincs szakem­ber. Volt egy a növényvédő ál­lomáson, de október elsejével elment, nagyobb kereset után nézett... Mert ez a döntő. A nagyobb kereset. A mezőgazda­­sági gépészmérnök nem jön el hozzánk tanítani, hiszen nálunk csak havi 1500-at keres össze­sen. Inkább oda megy, ahol en­nek a többszörösét kapja. így állunk: van iskola, de nem tu­dunk tanítani... Műhelygyakorlat — csellengéssel Aztán panaszolja tovább az igazgató: Az iskola 4+2-es rendszerben oktat, hetente 2 nap műhelygyakorlattal, ösz­­szel és tavasszal ezenkívül még 2—2 hét és a nyári szünetben 1 hónap. Ezt a gyakorlatot a megyei növényvédő állomá­son kellene eltölteni. Ki is mennek a gyerekek, 30—35-en egyszerre. De a műhelyben csak 5 gyerek számára van gyakor­lási lehetőség. Mit csinál a töb­bi, amíg az öt gyakorlati mun­kát végez? Cselleng, rosszalko­dik, semmittevéssel tölti a drá­ga időt. Ennek a nagyon káros állapotnak elejét lehetne venni, ha a növényvédő állomáson korszerű tanműhelyt építené­nek. Az tehát a helyzet, hogy van a megyének egy növényvédő szakközépiskolája, amely iránt az érdeklődés a fiatalság köré­ben egyre nő. Ez az iskola azonban alig tudja betölteni a hivatását, rajta kívül álló okokból. A tanári karban feltétlenül biztosítani kellene egy státust, mezőgazdasági gépészmérnöki, vagy végső esetben technikusi végzettségű tanerő számára. A felkínált fizetés azonban kevés ahhoz, hogy annyiért akadjon vállalkozó. Magasabb fizetést viszont, a többi pedagógus sé­relme nélkül, nem lehet bizto­sítani. Óradíjasán? Azt sem le­het, mert egyszerűen nincs ilyen szakember az egész kör­nyéken. Még ideiglenes előadó­nak sincs. Megértették és segítenek Az iskola tanmenetében fon­tos helyet foglalnak el a mező­­gazdasági gyakorlatok. Ezt a helyi tsz-ekben, mivel tancél­ra azok alkalmatlanok, nem le­het elvégezni. Kínálkozna meg­felelő lehetőség az Apajpusztai Állami Gazdaságban, de a nagy távolság legyőzéséhez be kel­lene szerezni a növényvédő ál­lomás számára egy autóbuszt. Ezzel lehetővé válna az álla­mi gazdaság megközelítése. Ezek a problémák odáig vit­ték az iskola válságát, hogy az a gondolat merült fel: jövő­re már ne is indítsanak első osztályt. Mivel azonban ez az iskola úgy kell a mezőgazda­ságnak, mint falat kenyér az embernek, a megmentésére hi­vatottak nem hagyták annyiban a dolgot. A megyei. tanács művelődési osztályának képviselője és az iskola igazgatója tárgyalásokat "olytatott az érdekelt szakmi­nisztériumokkal. Ennek ered­ményeképpen a megyei tanács januári végrehajtó bizottsági ülésén megszületett a határozat, mely eldönti — kedvezően — a kunszentmiklósi szakközépiskola sorsát: " 1. Az első osztályt egy évig szüneteltetik; 2. a megyei ta­nács az FM által díjtalanul rendelkezésre bocsátott vas­anyagból csővázas műhelyt lé­tesít és azt elnéptelenedett ta­nyai iskolák téglaanyagával be­­falaztatja; 3. a Munkaügyi Mi­nisztérium Ígéreteit tett rá, hogy a következő tanév elejére mezőgazdasági gépészeti tan­erőt biztosít az iskola számára. Így tehát ez a fontos iskola életben marad. Balogh József A lajosmizsei könyvtárban szívesen látott vendég felnőtt és gyermek egyaránt. A könyvtár könyvállománya egy év alatt 1500 kötettel gyarapodott. Most 6500 kötet könyv közül válogathatnak az olvasók. A kicsiknek Gazsó Lajosné könyvtáros segít a válo­gatásban. Art Buchwald: Amerikai történetek A z első történet Edward Crumley­­ről szól, akiről egyetemi évfo­lyamtársai egy szavazáson úgy „döntöt­tek”, hogy „ő a legesélytélenebb arra, hogy valaha is sikere legyen az élet­ben”. Huszonöt év telt el, s egy osztályta­lálkozón mindnyájan megállapították, hogy Crumley nincs jelen; — Kíváncsi vagyok, mi történhetett vele? — kérdezte egyikük. — Bizonyára belebukott mindenbe, amit csak megpróbált. Hirtelen felpattant az ajtó és ott állt Edward Crumley, kezében egy 45-ös pisztollyal. — Megvagytok csirkefogók. Fél a ke­zekkel! Mindenki tegye ki a pénztárcá­ját. Ezután majd kétszer is meggondol­játok, hogy kit neveztek esélytelennek arra, hogy sikere legyen az életben. Crumley összegyűjtötte a pénztárcá­kat. de miközben, az ajtó félé tartott, az egyik volt évfolyamtársa, egy New Jersey-i rendőrfőnök kiütötte kezéből a fegyvert és néhány másodperc múlva már rákattintotta a kézibilincset. . Miközben Crumley a rendőrkocsira várt, körülpillantott évfolyamtársaira és azt mondta: — Oké, lehet, hogy most se arattam le életem legnagyobb sikerét, de ez még nem jelenti azt, hogy nem vagyok boldog. * A tízéves Timothy O’Leary-t egye­­dűl hagyták otthon kedvenc ku­tyájával, Rouserral. Este kilenc óra felé tűz támadt a pincébe, s a füst betört a ház összes szobáiba. Rouser, a kutya nyugodtan aludt to­vább, de Timothyt felébresztette a füst és köhögve, fulladozva, de felbotorkált a második emeletre kutyájáért és biz­tonságba helyezte. A hírt közlő újságok azonban azt ál­lították, hogy Rouser mentette meg a kisfiú életét, nem pedig fordítva. Ami­kor Timothy helyreigazítást követelt, a szerkesztők azt felelték néki: A törté­netnek nincsen poénja úgy, hogy te mentetted meg Rouser életét. Mi azt akarjuk, hogy az olvasók egy kicsit él­gondolkodjanak. * A rthur Rubinstein, a kiváló zongo-J’* raművész hangversenyt adott Buffalóban. A koncert végén odajött hozzá egy nő, s egy kilencéves kisfiút vonszolt magával. — Kérem, Mr. Rubinstein, nagyon szeretném, ha meghallgatná a fiam zon­gorajátékát. — Asszonyom — felélte a művész — én nagyon elfoglalt ember vagyok. Nem érek rá arra, hogy minden kisfiú zon­gorázását meghallgassam. De az anya addig makacskodott, amíg Mr. Rubinstein beleegyezett a másnap délelőtti találkozóba. A kisfiú lábai alig érték él a pedált, s egy Chopin-számot játszott. Amikor a végére ért, Rubinstein kijelentette: — Kétségtelenül ez volt a legrosszabb zongorajáték, amit életemben hallot­tam. Az anya bólintott és azt mondta a fiána'k * — No látod! Most legalább abbaha­gyod a zongoraleckéket és elmész ját­szani a Little League baseball csapat­ba. * A z utolsó történet hőse egy Joseph Flack nevű festőművész. Flack eleinte házakat, fákat és csendéleteket festett, s nagy nehezen sikerült kiállítást rendeznie. A kritikusok gyilkos indu­lattal ledorongolták. Azt írták, hogy nem érti az idők szavát, ecsetjét áru­ba bocsátja és nincsen semmi érzés ab­ban, amit fest. Flack megdühödött, visszament a mű­termébe, és elkezdett festéket fröcsköl­ni a vásznaira, anélkül hogy bármi el­képzelése is lett volna. Négy nap alatt negyven vásznat mázolt tele kékkel, zölddel, pirossal és sárgával. Azután megbeszélte a galériában, hogy újabb kiállítást rendez. A kritikusok ismét' eljöttek, és nem akarták elhinni, hogy a képeket egy és ugyanaz az ember festette. Azután rohantak az írógépükhöz és azt írták: Flack még mindig nem érti az idők szavát, ecsetjét áruba bocsátja és nincsen semmi érzés abban, amit fest. Fordította: Zilahi Judit Akcióbizottságok segítik a népfrontmunkát Dunavecsén

Next

/
Thumbnails
Contents