Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

1965. január 30. szombat

5. oldal

Zenekari hangverseny

szovjet művész közreműködésével

As iskola mégis életben marad

NÉHA a véletlenek összejátszása igen kedvezőtlenül befolyásolhatja egy jónak ígérkező hangverseny sorsát. Ez történt hétfőn is, a Postások Szimfonikus Zenekarinak kecskeméti koncertjén. Az eredeti terv szerint ezt a műsort a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara adta volna elő májusban, vezető karnagyuk, Vavrinecz Béla vezényletével. A városunkban egy ízben már vendégszerepelt együttest nagy érdeklődéssel vártuk, kíváncsiak voltunk Vavrinecz több éves karmesteri munkájának eredményeire, mellyel zenekarát — mint hallottuk — magas művészi szintre emelte. Ehelyett — sajnálatos csere folytán — idegen együttest kellett vezényelnie, ráadásul a külföldi szólista is megváltoztatta műsorát, majdnem az utolsó pillanatban, s a szólistával mindössze egyszer, a hangverseny előtt tudott a zenekar próbálni. Ilyen előzmények után került sor a hétfői hangversenyre Kecskeméten.

Ügy hisszük, Vavrinecz Béla saját zenekarával sokkal jobbat produkált volna. Kitűnő muzsikus, minden ízében él a zene, ugyanakkor a legapróbb részletekig tudatos. Elképzeléseit azonban nem elsősorban a pillanat ihletében, mint inkább tartós és szívós nevelő folyamatban tudja közölni, a keze alatt muzsikáló együttessel.

A MŰSORON Kókai Rezső, a múlt század nemzeti zenéjének hangját feltámasztó Verbunkosszvitje, Liszt örökké népszerű Esz-dur zongoraversenye és Schumann romantikus dallamokban gazdag, de meglehetősen egysíkú III. (un. rajnai) szimfóniája szerepelt. Sajnos, a Postások Szimfonikus Zenekara ez alkalommal igen gyenge formát mutatott. Régen hallottunk egy hangversenyen belül ennyi pontatlanságot, technikai bizonytalanságot, intonálási hibát. Mindezekért csak néhol kárpótolt a hangzás szépsége, elsősorban egy-két exponált fúvósszólóban.

SZÓLJUNK végül az est legbiztosabb pontjáról, a vendégszereplő Vladimir Krajnyev zongoristáról. Mint mindegyik fiatal szovjet művésznél, nála is elsősorban a káprázatos technika nyűgözte le hallgatóit. A szovjet művészképzés alapja a hangszer fölötti tökéletes uralom megszerzése, s ez követendő példa lehetne nálunk is. Az, hogy Krajnyev ma még inkább kívülről közelít a zene lényege felé, magyarázható igen fiatal korával. Zeneileg azonban így sem volt semmi kifogásolható a játékában: erő és szenvedély, líra és játékosság volt benne (az eredetileg műsoron szerepelt Beethoven-mű nyilván több problémát tartogatott volna a

számára), legjobban a versenymű allegretto-részének jól megragadott scherzo-hangvétele. tetszett. A ráadásként előadott Chopin- és Prokofjev-műben virtuozitása még egyértelműbben jutott érvényre, mint a Liszt-koncert félelmesen nehéz kadenciáiban.

A MÜSORSZÄMOKAT Rácz György ismertette, fölényes tudással, közérthető, élvezetes stílusban.

Körber Tivadar

A Hazafias Népfront dunavecsei járási elnöksége mellett működő jogi akcióbizottság nyolc témából álló előadássorozatot indít a járás valamennyi községében. Előadásokat rendeznek a tsz-vezetők, a szociális bizottságok, a kulturális bizottságok, a háztáji bizottságok és tsz-tagok részére a mindennapi élettel és a munkával kapcsolatos jogi kérdésekről. Az előadásokat helyi jogászok, bírák, ügyészek tartják.

Ugyanez az akcióbizottság biztosítja a járás jogászainak továbbképzését egész éves programmal.

A növényi kártevők évente több milliárdnyi kárt okoznak az országban. Védekezni ellenük — eredményesen — csak a korszerű mezőgazdasági vegyészet útján, legnagyobb részt permetezéssel lehet. Fejlett nagyüzemi gazdaságokban a permetezést ma már nem lehet kézi erővel végezni. Okos és nagy teljesítményű gépeket csináltak és csinálnak erre a célra. Ezeknek a gépeknek a kezelését, valamint a hozzájuk tartozó vegyészeti anyagok kezelését alaposan képzett hozzá-A mezőgazdasági akcióbizottság a háztáji bizottságok számára rendez előadásokat a nagy mezőgazdasági munkák megkezdése előtt. A háztáji bizottságoknak igen sok vitás kérdésre kell választ adniok. A háztáji gazdaságok körül eddig felmerült sok bonyodalmat ki kell küszöbölni és összhangba kell hozni a termelőszövetkezet érdekeit a tagság egyéni érdekeivel. A mezőgazdasági akcióbizottság feladata továbbá, hogy az eddigi munkabrigádokat bevonja a családi művelésbe ott, ahol a termelőszövetkezetben családi részesművelés folyik.

értő emberek végezhetik. Szakemberek, szakmunkások.

Ezeknek a mezőgazdasági szakmunkásoknak tömeges képzése jelenleg nagyrészt tanfolyamokon történik. Az iskolarendszerű szakoktatás keretében öt olyan iskola létesült az országban, amelyen mezőgazdasági növényvédő gépészetet tanítanak: Győrben, Velencén,

Nagykállóban, Orosházán, és Kunszentmiklóson.

Hiába keresnek tanerőt!

Meglátogattam ezt a rendkívül fontos iskolát és beszélgettem Nagy Gézával, az intézet igazgatójával. A fiatal igazgató a kötetlen, őszinte beszélgetés keretében komoly problémákra hívta fel a figyelmet.

— Három évvel ezelőtt indult meg nálunk a növényvédő szakközépiskola első osztálya — mondotta az igazgató. — Ma már három osztályban 91 tanuló tanul. A szakma természeténél fogva csak fiúk lehetnek nálunk hallgatók. Az iskola célja, hogy a növényvédő gépek kezelésére szakszemélyzetet neveljen. Ennek megfelelően az iskola tantervében szaktantárgyakat tanítunk. Azaz, hogy csak tanítanánk ...

— Itt van például a mezőgazdasági gépészet. Ezt csak mezőgazdasági gépészmérnök taníthatja. Ilyen azonban nincs, a megyei növényvédő állomáson — bázisüzemünknél— sincs.

A három osztályban heti 9 órában kellene ezt a fontos tárgyat leadni. De nincs szakember. Volt egy a növényvédő állomáson, de október elsejével elment, nagyobb kereset után nézett... Mert ez a döntő. A nagyobb kereset. A mezőgazdasági gépészmérnök nem jön el hozzánk tanítani, hiszen nálunk csak havi 1500-at keres összesen. Inkább oda megy, ahol ennek a többszörösét kapja. így állunk: van iskola, de nem tudunk tanítani...

Műhelygyakorlat — csellengéssel

Aztán panaszolja tovább az igazgató: Az iskola 4+2-es rendszerben oktat, hetente 2 nap műhelygyakorlattal, öszszel és tavasszal ezenkívül még 2—2 hét és a nyári szünetben 1 hónap. Ezt a gyakorlatot a megyei növényvédő állomáson kellene eltölteni. Ki is mennek a gyerekek, 30—35-en egyszerre. De a műhelyben csak 5 gyerek számára van gyakorlási lehetőség. Mit csinál a többi, amíg az öt gyakorlati munkát végez? Cselleng, rosszalkodik, semmittevéssel tölti a drága időt. Ennek a nagyon káros állapotnak elejét lehetne venni, ha a növényvédő állomáson

korszerű tanműhelyt építenének.

Az tehát a helyzet, hogy van a megyének egy növényvédő szakközépiskolája, amely iránt az érdeklődés a fiatalság körében egyre nő. Ez az iskola azonban alig tudja betölteni a hivatását, rajta kívül álló okokból.

A tanári karban feltétlenül biztosítani kellene egy státust, mezőgazdasági gépészmérnöki, vagy végső esetben technikusi végzettségű tanerő számára. A felkínált fizetés azonban kevés ahhoz, hogy annyiért akadjon vállalkozó. Magasabb fizetést viszont, a többi pedagógus sérelme nélkül, nem lehet biztosítani. Óradíjasán? Azt sem lehet, mert egyszerűen nincs ilyen szakember az egész környéken. Még ideiglenes előadónak sincs.

Megértették és segítenek

Az iskola tanmenetében fontos helyet foglalnak el a mezőgazdasági gyakorlatok. Ezt a helyi tsz-ekben, mivel tancélra azok alkalmatlanok, nem lehet elvégezni. Kínálkozna megfelelő lehetőség az Apajpusztai Állami Gazdaságban, de a nagy távolság legyőzéséhez be kellene szerezni a növényvédő állomás számára egy autóbuszt. Ezzel lehetővé válna az állami gazdaság megközelítése.

Ezek a problémák odáig vitték az iskola válságát, hogy az a gondolat merült fel: jövőre már ne is indítsanak első osztályt. Mivel azonban ez az iskola úgy kell a mezőgazdaságnak, mint falat kenyér az embernek, a megmentésére hivatottak nem hagyták annyiban a dolgot.

A megyei. tanács művelődési osztályának képviselője és az iskola igazgatója tárgyalásokat "olytatott az érdekelt szakminisztériumokkal. Ennek eredményeképpen a megyei tanács januári végrehajtó bizottsági ülésén megszületett a határozat, mely eldönti — kedvezően — a kunszentmiklósi szakközépiskola sorsát: "

1. Az első osztályt egy évig szüneteltetik; 2. a megyei tanács az FM által díjtalanul rendelkezésre bocsátott vasanyagból csővázas műhelyt létesít és azt elnéptelenedett tanyai iskolák téglaanyagával befalaztatja; 3. a Munkaügyi Minisztérium Ígéreteit tett rá, hogy a következő tanév elejére mezőgazdasági gépészeti tanerőt biztosít az iskola számára.

Így tehát ez a fontos iskola életben marad.

Balogh József

A lajosmizsei könyvtárban szívesen látott vendég felnőtt és gyermek egyaránt. A könyvtár könyvállománya egy év alatt 1500 kötettel gyarapodott. Most 6500 kötet könyv közül válogathatnak az olvasók. A kicsiknek Gazsó Lajosné könyvtáros segít a válogatásban.

Art Buchwald:

Amerikai történetek

A z első történet Edward Crumleyről szól, akiről egyetemi évfolyamtársai egy szavazáson úgy „döntöttek”, hogy „ő a legesélytélenebb arra, hogy valaha is sikere legyen az életben”.

Huszonöt év telt el, s egy osztálytalálkozón mindnyájan megállapították, hogy Crumley nincs jelen;

— Kíváncsi vagyok, mi történhetett vele? — kérdezte egyikük.

— Bizonyára belebukott mindenbe, amit csak megpróbált.

Hirtelen felpattant az ajtó és ott állt Edward Crumley, kezében egy 45-ös pisztollyal.

— Megvagytok csirkefogók. Fél a kezekkel! Mindenki tegye ki a pénztárcáját. Ezután majd kétszer is meggondoljátok, hogy kit neveztek esélytelennek arra, hogy sikere legyen az életben.

Crumley összegyűjtötte a pénztárcákat. de miközben, az ajtó félé tartott,

az egyik volt évfolyamtársa, egy New Jersey-i rendőrfőnök kiütötte kezéből a fegyvert és néhány másodperc múlva már rákattintotta a kézibilincset.

. Miközben Crumley a rendőrkocsira várt, körülpillantott évfolyamtársaira és azt mondta:

— Oké, lehet, hogy most se arattam le életem legnagyobb sikerét, de ez még nem jelenti azt, hogy nem vagyok boldog.

*

A tízéves Timothy O’Leary-t egyedűl hagyták otthon kedvenc kutyájával, Rouserral. Este kilenc óra felé tűz támadt a pincébe, s a füst betört a ház összes szobáiba.

Rouser, a kutya nyugodtan aludt tovább, de Timothyt felébresztette a füst és köhögve, fulladozva, de felbotorkált a második emeletre kutyájáért és biztonságba helyezte.

A hírt közlő újságok azonban azt állították, hogy Rouser mentette meg a kisfiú életét, nem pedig fordítva. Amikor Timothy helyreigazítást követelt, a szerkesztők azt felelték néki: A történetnek nincsen poénja úgy, hogy te mentetted meg Rouser életét. Mi azt

akarjuk, hogy az olvasók egy kicsit élgondolkodjanak.

*

A rthur Rubinstein, a kiváló zongo-J’* raművész hangversenyt adott Buffalóban. A koncert végén odajött hozzá egy nő, s egy kilencéves kisfiút vonszolt magával.

— Kérem, Mr. Rubinstein, nagyon szeretném, ha meghallgatná a fiam zongorajátékát.

— Asszonyom — felélte a művész — én nagyon elfoglalt ember vagyok. Nem érek rá arra, hogy minden kisfiú zongorázását meghallgassam.

De az anya addig makacskodott, amíg Mr. Rubinstein beleegyezett a másnap délelőtti találkozóba.

A kisfiú lábai alig érték él a pedált, s egy Chopin-számot játszott. Amikor a végére ért, Rubinstein kijelentette:

— Kétségtelenül ez volt a legrosszabb zongorajáték, amit életemben hallottam.

Az anya bólintott és azt mondta a

fiána'k *

— No látod! Most legalább abbahagyod a zongoraleckéket és elmész játszani a Little League baseball csapatba.

*

A z utolsó történet hőse egy Joseph Flack nevű festőművész. Flack eleinte házakat, fákat és csendéleteket festett, s nagy nehezen sikerült kiállítást rendeznie. A kritikusok gyilkos indulattal ledorongolták. Azt írták, hogy nem érti az idők szavát, ecsetjét áruba bocsátja és nincsen semmi érzés abban, amit fest.

Flack megdühödött, visszament a műtermébe, és elkezdett festéket fröcskölni a vásznaira, anélkül hogy bármi elképzelése is lett volna. Négy nap alatt negyven vásznat mázolt tele kékkel, zölddel, pirossal és sárgával. Azután megbeszélte a galériában, hogy újabb kiállítást rendez.

A kritikusok ismét' eljöttek, és nem akarták elhinni, hogy a képeket egy és ugyanaz az ember festette.

Azután rohantak az írógépükhöz és azt írták: Flack még mindig nem érti az idők szavát, ecsetjét áruba bocsátja és nincsen semmi érzés abban, amit fest.

Fordította: Zilahi Judit

Akcióbizottságok segítik a népfrontmunkát Dunavecsén