Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

1965. január 30, szombat

S. «Mal

A határozatok nem maradnak papíron

A kun jelen

Vörös Sándor több mint másfél éve titkára az alpári Búzakalász Tsz pártalapszervezetének. Hasonló funkciót tölt be a község másik alapszervezetében is, s így voltaképpen ő Alpár párttitkára.

Arról beszélgetünk: mi történt a szövetkezeti pártszervezetben, vezetőségének a tavaly ősszel történt újjáválasztása óta.

— Kezdjük onnan, hogy amikor megválasztottak tsz-párttitkárnak, huszonkét tagja volt az alapszervezetnek. Most harmincötén vagyunk és öt tagjelöltünk is van. Hogy ez még mindig kevés, talán elég, ha azt mondom, hogy szövetkezeti gazdáink száma több mint másfél ezer. Eredeti célkitűzésünket azonban, hogy a tsz minden brigádjában legyen legalább három-négy kommunista, máris elértük. Biztosan remélhetjük, hogy alapszervezetünk taglétszáma év végéig ötvenre növekszik.

ÜJ

Mire alapozza bizakodását a párttitkár? Elsősorban a huszonöt pártonkívüli aktívára, akiknek a nevelésével céltudatosan és állandóan foglalkozik az alapszervezet.

— Most vannak például a politikai könyvnapok. Ez alkalomból négyezer forint értékű könyv eladását vállaltuk — mondja Vörös Sándor. — S nézzen körül. Egyetlen eladásra váró könyvet sem lát az irodában. Aktíváink terjesztik a könyveket, nagyobb részüket már el is adták. Másik példa: A pártvezetőség tagjai és a tsz vezetői a tél folyamán tizenhat előadást tartanak a szövetkezet távlati terveiről a gazdák részére. Mindegyik előadás másmás helyen hangzik el, hogy a távolabb lakóknak ne kelljen a központba gyalogolniuk. Nos, ennek megszervezésében is jelentős részt vállalnak a pártonkívüli aktívák. Munkájukról időnként be is számolnak.

A további fejlődést egyre inkább a fitalokra, a tsz 127 tagú KISZ-szervezetére alapozhatjuk. Sokan közülük iskolába járnak, de nagyobb hányaduk a gazdaságban dolgozik. Tavaly 40 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben. Jelenleg hatvanan vesznek részt 'az esti politikai oktatáson. Magyar Imre, a KISZ-titkár, tavaly részt vett a Béke-Világtanács Moszkvában megtartott kongresszusán. A fiatalok közül csaknem félszázan tevékeny tagjai a helyi sportkörnek.

— Életkoruk miatt az idén még nem lehetnek tagjelöltek — vélekedik a párttitkár. — De már foglalkozunk a felkészítésükkel.

2.

A pártvezetőség újjáválasztásakor hozott határozatban szerepel az állattenyésztés további fejlesztése is. Ebbén az ágazatban egyébként az utóbbi másfél-két év alatt lényeges javulás következett be. Törzsállományukat 270 tehén és 125 anyakoca képezi. Legutóbb rendezték az állattenyésztésben dolgozók bérezését: 800 forint készpénzfizetést kapnak, valamint a hozamok után munkaegységben számított prémiumot, így átlagos havi bérezésük eléri az 1600 forintot. A hozamok növelésében jelentős szerepe van Molnár László főállattenyésztő szaktudásának is.

Az öntözéses gazdálkodásnak nagyok Alpáron a lehetőségei. Éppen ezért elhatározták, hogy az idén 120 holdon juttatnak mesterséges esőt a zöldségfélékre. (A takarmánynövényeket ennél jóval nagyobb területen öntözik.) A kertészkedést ezáltal biztonságossá és jövedelmezővé teszik; szerződtek is már a Kecskeméti Konzervgyárral és a MÉK-kel. De ellátják friss zöldségfélékkel fővárosi standjukat is. Gergely Ferenc személyében Öntözőmérnököt is fd’glalkoztatnak.

S mindebben nem kis szerepet játszik a tsz kommunistáinak ténykedése.

~5T

Hogy a határozatok ne maradjanak „papírbörtönükben”, hanem érvényesüljenek a valóságban, ahhoz nem elég csak a pártalapszervezet erőfeszítése.

Szükség van a gazdákkal és a szövetkezet vezetőivel való egyetértésre is. Az előbbiekkel sohasem voltak gondok, s két év óta a gazdaság új vezetői részéről is meghallgatásra találnak az alapszervezet határozatai. Kialakulóban van a kollektív vezetés.

— A vezetés megszilárdulásának is köszönhetők tavalyi eredményeink, amelyeket a mostani zárszámadás híven tükröz — mondja Vörös Sándor. — A tavaszi árvíz miatt egymillió forint mérleghiányt vártunk. És a végeredmény? Bevételi tervünket 125 százalékra teljesítettük. A százalékos művelésből származó részesedést is hozzászámítva, a munkaegység 44 forintot ér. És még tartalékolni is tudunk.

Máris tények igazolják tehát a korábbi határozatok valóraváltását.

H. D.

A havas utcán kunkalapos férfiak szaporázzák lépteiket, kosaras asszonyok sietnek a piactér irányába. Zajlik a község hétköznapja. S itt benn, a kellemesen fűtött irodában, Moldoványi Ferenccel, a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz üzemgazdászával, a jelen eredményeiről beszélgetünk.

— Sokat emlegetjük a kunság múltját, a még élő népszokásokat, táncokat, hagyományokat — formálja szavakba feltoluló gondolatait. Ám figyeljük meg a jelent, vegyük számba a fejlődésnek, a község szép ülésének mérföldköveit is.

— Felsorolni sem

tudnám a község arculatát csupán az elmúlt esztendőben megváltoztató tényezőket. Hamarjában csak az jut az eszembe, hogy — ahol eddig bokáig érő sárban kellett gázolni — létrehoztuk az állomásig vivő egy kilométeres bekötő utat. A ráfordított százezer forintok mellett nem kis értékű társadalmi munka is benne fekszik a kövekben.

Vagy ami bennünket még közelebbről érint: a bodakúti tanyavilágban a „gazdakör” eddig magtárnak használt, elhanyagolt épületét művelődési házzá építette át a tsz. Ehhez tudni kell, hogy gazdáink 90

százaléka tanyán él.

Nemrég avattuk fel a kultúrának ezt a villanyvilágítással, színpaddal, tv-vel ellátott új hajlékát. A pusztán eddig jóformán semmi lehetőség nem volt a művelődésre, szórakozásra. Érthető, hogy a fiatalok elvágytak innen Hogy e létesítménynek mekkora lesz a visszatartó és visszahúzó hatása, azt most még nem mérhetjük fel. De önmagában véve az, hogy a társadalmi munkától eddig meglehetősen viszolygó fiatalok egymással versengve dolgoztak az épület szebbé tételén —, sokat mond.

J. T.

A feltételezés igaznak bizonyult

Hét tiltott pálinkafőzőt leplezett le a pénzügyőrség Kecskeméten

Január elején lapunkban értékeltük a pénzügyőrség kecskeméti szakaszának elmúlt évi tevékenységét. Cikkünkben akkor utaltunk egy új, most jelentkező veszélyre, a tiltott pálinkafőzés elterjedésére. A pénzügyőrség kecskeméti szakasza e súlyos szabálysértések megelőzése, illetve leleplezése érdekében igen sokat tett január hónapban. Ennek eredménye: hét tiltott pálinkafőző felderítése, a lepárló készülékek és a több mint 200 liter pálinka elkobzása.

Tetten ért szabálysértők

A pénzügyőrség járőrei az egyik napon bekopogtattak Czingel Ádám Hetényegyháza, Külsőnyír 300. számú tanyájába. Az udvaron két meglepett euber, a gazda és Mizsei János Lajosmizse, Andrássy út 58. szám alatti lakos, no meg a pálinka illata fogadta őket.

— Min munkálkodnak? — kéredzte az egyik pénzügyőr.

A zavart dadogás nyilvánvalóvá tette, hogy a kamrában

nem éppen szabályos dolgot művelnek. S valóban, a helyiségben egy vasüstben, vasüstsisak alatt főtt a cefre, sőt a hűtő csövéből éppen csordogált a „rézeleje”. Czingel Ádám ott a helyszínen elismerte, hogy az ő nyersanyagából főzték Mizsei készülékével a pálinkát. Némi keresés után még 20 liter kisüsti is előkerült. A pénzügyőrök a 20 liter alszészt és a készüléket lefoglalták, most Czingel és Mizsei az értékesítés bevétele helyett azt számolgatják, vajon mennyi lesz a szabálysértési bírság.

Mi van a padláson?

Ladánybene Csikósdűlő 8. számú háza már régen gyanússá vált a pénzügyőrök előtt, hogy ott Hájas István főzi a pálinkát. Eddig nem tudták

tetten érni, s ezért ismét felkeresték a családot. Hájasné és leánya, amikor megtudták a pénzügyőrök jövetelének okát, nevetni kezdtek, sőt megkérték őket, keressék meg a készüléket.

A pénzügyőröket nem kellett biztatni, s fáradozásukat végül is siker koronázta. A padláson egy hulladékhahnsz és rossz - ruhadarabok alól előkerült a „bűnjel”, egy zománcozott pálinkafőző üst, s a szükséges hűtőberendezés. A mosoly az arcára fagyott a két nőnek, s végül elismerték, igenis foglalkoztak pálinkafőzéssel, de összesen 12 litert állítottak elő „saját szükségletükre”. Ezt a védekezést természetesen nem tudták elfogadni, hiszen Hájas István nem azért szerzett be ilyen komplett készüléket, hogy a saját fogyasztását — szabálytalanul — biztosítsa.

MANDULA

A véletlen úgy hozta magával, hogy hivatalos kapcsolatba kerültem Mandula Pál osztályvezetővel. Egy általam képviselt és hivatalból rá tartozó rendkívül bonyolult közügyet átlagon felüli elozekenységgel és bürokráciamentesen oldott \ meg. Őszintén bevallom nekem imponált Mandula, különösen amikor megtudtam róla, hogy mindig nyugodt, sohasem ingerült, beosztottjaival törődik, és a hozzáforduló ügyfelekhez végtelenül türelmes. A hivatalban és környékén mindenki csak jót mondott róla. Becsülik, szeretik, tudják, hogy szigorú, de igazságos, nem perel, nem veszekszik, türelmesen magyaráz és csak a végső esetben büntet. És azért — mert nemcsak jó és megértő, de ha kell, büntetni is tud — még jobban imponált nekem Mandula Pál osztályvezető.

A sors útjai azonban kiszámíthatatlanok. A napokban kétségbeesett hangú panaszos levelet kaptam Mandula Pálné aláírással, ami érthetően elgondolkoztatott és száznyolcvan fokos szögben változtatta meg eddigi véleményemet Mandula Pál személyét illetően. A feleség természetesen nem tud a férje és köztem kialakult hivatali kapcsolatról, hiszen úgy mutatkozik be levelében, mint aki feltételezi, hogy most hallok először róluk. Az adatok stimmelnek: név, állás, beosztás, minden! Világos, hogy a feleség vad Mandula Pálja és az én szelíd Mandula lálom egy és azonos személy. Most még jobban érdekelt Mandula. Találkozót beszéltem meg a feleséggel. Alig harmincéves, mélytüzű fekete szemekkel. Tizenegy éves házasok. Anyagkönyvelő egy iparvállalatnál.

— Férjem zsarnoki természetű — kezdi zavartan Mandula Pálné —, kegyetlenkedő ember. Félünk tőle. A gyerekeket rettegésben tartja, minden apróságért szidja, sőt nemegyszer minden ok nélkül nádpálcával meg is veri.

— Talán rossz a gyerek? — vetettem közbe.

— Ilike semmivel sem rosszabb, mint más kilencéves leánygyermek. Szeret játszani, nyáron a kertben ugrándozni, kedves, élénk kislány. Apja éppen erről akarja leszoktatni: legyen otthon, üljön a szobában csöndben, szótlanul és ne „csavarogjon”. Ha a gyerek végül is lemegy az udvarba, hogy a pajtásaival játsszék, igen nagy árat fizet érte. Apja dühösen kiabál vele, órákra a sötét fáskamrába zárja. Gyakran napokra, hetekre elveszi a gyerektől kedvenc játékait, mesekömyveit. És nem ismer megbocsátást!

— Ön persze közbelép.

— Rendszerint. De ha meg akarom védeni, a férjem eltaszít, a szomszédok pedig megrendülve hallgatják a gyerek sírását, kiabálását. Beleszólni nem mernek, mert ez „magánügy”. A szomszédok is félnek tőle, ami nem csoda, hiszen nagy, erős ember.

— És milyen a hivatalában? — kérdezem a fiatal aszonyt, mintha még sohasem hallottam volna a férjéről.

— Éppen ez bánt a legjobban — panaszolta. — Ott rendes, türelmes és megértő.

— Az osztályvezetőknek — és másoknak is — három különböző típusa késztet gondolkozásra — magyaráztam. — Vannak, akik otthon, a családi körben és a munkahelyükön is, egyaránt türelmesek, megértők és emberségesek. Viszont vannak mások, akik otthon jóságosak, önfeláldozók, példás családi életet élnék,

de a munkahelyükön komiszkodnak és ingerültségük a munkahelyükön robban ki. Aztán vannak osztályvezetők és mások is, akik sem a munkahelyükön, sem otthonukban nem képesek a barátságos együttélésre: a családi körben éppen olyan kiskirályok, mint bent a, hivatalban.

Az asszony félbeszakította megnyugtatására szánt érveimet:

— Hát az én férjem akkor egy bizonyos negyedik típushoz tartozik. Ahhoz a típushoz, aki a munkahelyén figyelmes és előzékeny, jó kolléga és megértő jó barát, törődik a környezetével és a beosztottjaival, az ügyfelekkel kedves és mértéktartó. De otthon, a családi körben nem lehet ráismerni: végtelenül türelmetlen, és indulatos, a munkahely minden izgalmát hazaviszi, méltatlanul bánik a feleségével, kínozza a gyerekét és pokollá teszi a családi életét.

— Ez így van, sajnos — mondom őszinte meggyőződéssel —, de miben tudok én segíteni?

— Nagyon kérem, ^ írja meg a beszélgetésünket, hogy a férjem és más hasonló férjek is magukra ismerjenek, de a valódi nevét másítsa meg. Egyrészt, mert szégyellem, másrészt pedig semmiképpen nem szeretném férjemet a nyilvánosság, de különösen a hivatalában lejáratni.

— Tiszteletreméltó kívánság — szóltam, majd elbúcsúztunk egymástól és névadó ünnepség mellőzésével, azonnyomban Mandula névre kereszteltem az én ellentmondásokkal terhelt osztályvezetőmet. Elárulom: titokban arra gondoltam, hogy a Mandula név megbélyegző szállóigévé válik, és minden ilyen férjet, kellő nyomatékkai, így szólít majd a felesége: „Te Mandula!”

*«W«s Iisöcgsí ,

Százötven liter szesz a tyúkólban

Nem mondható szegény embernek Bujdosó Pál Lajosmizse, Hunyadi út 8. _szám alatti gazda. A falusi házán kívül négy hold szőleje, tíz hold szántója, s egy tanyája van Benén. Itt a benei tanyáján keresték a pénzügyőrök a pálinkafőzőt. A gazda tiltakozott: „Nincsen sem pálinka, sem pedig főzőkészülék.”

A vizsgálatot végzők hitetlenkedve hallgatták a szavakat, s egyenesen a tyúkólat vették alapos ellenőrzés alá. Az ól egyik rekeszében egy elfalazott bunkerből előkerült az 50 literes vasüst és a lepárló készülék. A felszerelések mellett árulkodóan ott volt ledugaszolt üvegekben a 150 liter pálinka. Bujdosó Pál ebből az alszeszből —az új „árat” számítva — nem kevesebb mint 9000 forintot kereshetett volna.

A pénzügyőrség jól számolt amikor fokozott ellenőrzés végzett a tiltott pálinkafőző' körében, mert sikerült lel'r lezni őket. Az ő munkájuk • szabálysértések felszámolásár túl, jelentős segítséget nyújtott ahhoz is, hogy a zugpálinka-méréseket megszüntessék.

fiémfis Gábor