Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-29 / 24. szám
1963. január 89, péntek 3. oldal Több fény a tűnyákon A fagylaltról - télen Járművek éles, hideg, fehér fénye, neonok játékos zöld-piros betűi intenek az ablakon át — megszokott esti kép az Aranyhomokban. A bársomyfűggöny nem tudja kirekeszteni a magyar nóták dallamát, letompítva, távolian, de hívogatón áradnak befelé ide is, a különterembe. Mégis, csend van itt. Várakozással, izgalommal telt. Hatan ülnek a hosszú asztal mellett. Egyik oldalon Szel gr ád Pálné, a Kereskedelmi Tanulóiskola igazgatója, Games Márta tanfolyamvezető, és Endrédy Győző üzletvezető, szaktanár. A másik oldalon Virág Józsefné, Eperjesi József és Kiss Andorné, a vendéglátó-eladó szakmunkásképző tanfolyam hallgatói. Félévi beszámoló folyik, s míg a vizsgázók a kihúzott tételek vázlatát készítik, halkan beszélgetünk. „Sajnos, túl kevesen vannak” — mondja Endrédy Győző, aki osztályfőnöke is a csoportnak. — „Több mint fele kimaradt. De ők beiratkozásuk óta egyszer sem hiányoztak. Vállalták, sokszor heti pihenőnapjuk terhére, a fárasztó utazást is, a késői hazatérést.” Ebben a tanévben, a módosított tanterv alapján, fokozott jelentőséget kaptak a gyakorlati foglalkozások. Itt. a korszerű, új, szép szállodában minden lehetőség megvan az elméletben elsajátított anyag szemléltetésére. IZ” őzben a tétellapok megtelnek, szót kap az első vizsgázó, öt tárgyból tett előrehaladásról kell számot adni. Ezek: értékesítés, vendéglátóipari technológia, áruismeret, szakmai számtan és magyar. Eperjesi József először az üzletkialakítás feltételeiről beszél A helyiségek beosztása, fűtése, világítása, bútorzatának ismertetése után rátér a második tételre: „Milyen fémből készült felszereléseket használnak a cukrászdákban és eszpresszókban?” A ki azt gondolná, erre igazán könnyű felelni téved. Több kiegészítő kérdéssel segít a szaktanár a felsorolásban. De nem olyan „mentőkérdések” ezek, amit a bukástól rettegő rossz diák kap. A szorgalom, a jó feleletek nyomán ellenőrzőkbe és osztálynaplóba került jegyek azt bizonyítják, hogy a beszámoló sikeres volt, a hallgatók elérték a négyes átlagot! Ami egyben oktatóik számára is dicséret. — sm — A Kecskeméti Járási Pártbizottság az idén kísérletképpen egyetlen tervbe vonta össze mind a művelődési, mind a propagandamunka összes programját. Ezután pedig gondos ellenőrzésekkel figyelemmel kísérte az újfajta tervezés eredményeit. A tapasztalatok szerint nemcsak a tervezés volt jobb ebben az évadban, hanem a végrehajtás is. A pártszervezetek ugyanis figyelemmel kísérik és segítik a művelődés valamennyi területét; a pártoktatáson kívül az állami oktatást, a szakoktatást és a tömegszervezetek előadássorozatait, tanfolyamait. Nem arról van szó itt természetesen, hogy a pártszervezetek végzik el a munkát a népművelők és a pedagógusok helyett. Nem is ez volt a cél. A változás abban áll a régihez képest, hogy a pártszervezetek a maguk ügyének is érzik a művelődést, belefolynak az irányításába, és főképp segítséget adnak ott, ahol szükség van rá. Milyen eredményeket hozott eddig ez a módszer? Minden községben hozzáláttak az eddiginél nagyobb erélylyel az írástudatlanság felszámolásához. Hat községben alapismereti tanfolyamok indultak. Máshol egyénenként foglalkoznak az analfabétákkal. Ladánybenén tizenegy felnőttet a pedagógusok, Lajosmizsén pedig húszat a KISZ-aktivisták tanítanak. A dolgozók iskolájában több mint 350-en kezdték meg a tanévet. Az idén már a tanyai lakosság fokozódó érdeklődésének is tanúi lehettünk. A helvéciai és az izsáki tanyai iskolák körzetében annyi a jelentkező, hogy önálló V. és VI. osztályt kellett indítani. Csaknem négyszázan tanulnak a dolgozók középiskolájában, s a hallgatóság több mint fele a mezőgazdasági technikumba iratkozott be. Érdemes volna a többi nagy községben is követni a tiszakécskei példát. A dolgozók gimnáziumának kihelyezett osztályaiban már harmadik .éve folyik itt a munka, több mint száz tanulóval. Sok közöttük a nő, aikk egyébként nem tudnának hozzájutni az érettségi bizonyítványhoz. Eredetileg 31 mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam alakulása szerepelt a tervben. Az igények azonban ezt az elképzelést is túlszárnyalták. Több mint 800 szövetkezeti gazda jelentkezett, s ezért a terven felül még 9 szakmunkásképző tanfolyarhot kellett szervezni. A TIT-előadásokból is elhangzott már több mint 200, ezenkívül 25 jogi és 63 egészségügyi előadást tartottak az évad első felében a járásban. Megkezdődött a pedagógusok, orvosok és egészségügyi dolgozók politikai továbbképzése, s az ellenőrzések mindenütt jó eredményeket mutattak. Igen nagy az érdeklődés az idén a szakkörök és a klubfoglalkozások iránt. A formák igen változatosak. Ifjúsági klub, aszszonyok klubja, báb, fotó, modem tánc, ének-zene, kézimunka, szabás-varrás és nyelvszakkörök alakultak — összesen több mint ötven. Nagyon helyes, hogy például az izsáki modern-táncklubban illemtan oktatás is folyik. Élénk az érdeklődés járásszerte a felszabadulási kulturális szemle iránt. Negyvennégy csoport és huszonnyolc szólista nevezett a szemlére. Hozzáfogtak már valamennyi községben a helyi eredményeket szemléltető kiállítások anyagának öszszegyűjtéséhez is. A kecskeméti járásban csak az utóbbi években kezd eljutni a kultúra a tanyai lakossághoz. Ma már azonban a legtávolabbi tanyákra is elérnek a népművelők. Különösen az olvasó mozgalomban értek el nagy eredményeket, összesen 70 000 kötet könyv áll a lakosság rendelkezésére, az utóbbi négy évben megháromszorozódott az olvasók száma, a művelődési autó rendszeresen járja a 22 tanyai körzetet, s a lakosság 18 százaléka beiratkozott olvasó. Különösen nagy az érdeklődés az író—olvasó találkozók iránt. Egy-egy találkozón átlagosan több mint százan vesznek részt. Bár a tanyavilág lakóihoz természetesen még jóval kevesebb jut el a kultúrából, mint a belterületi lakossághoz — hiszen nem egy községben már szinte városi színvonalúak a szórakozás és a művelődés lehetőségei — mégis nagy a fejlődés. Hogy példákat említsünk: Kisnyírben rendszeresek a klubfoglalkozások. Gedeonban citerazenekar alakult, Tiszakécskén a művelődési ház kultúrcsoportja a tanyai kulturális körzetben is tart előadást. A művelődési évad az idén jól indult. S ha vannak is még gondok, az összkép nagyon biztató. Arra ösztönzi a művelődési aktívákat, és a pártszervezeteket, hogy még több erőt fordítsanak erre a munkára, s még többet törődjenek a tanyai lakosság kulturális ellátásával, mert az igények Örvendetesen megnőttek. A feltételeket biztosítani mégis csak könnyebb és lelkesítőbb feladat, mint ha még mindig az igények felkeltésével kellene törődni. Horváth Ignác Esőben, szélben A Kalocsai I. István Gimnázium tetején, a volt csillagá'szati obszervatórium helyén jelenleg meteorológiai megfigyelőállomás működik. A megfigyeléseket Selmeczi Károly nyugdíjas matematika-kémia szakos tanár végzi. A 80 éves pedagógus naponta négyszer végez megfigyeléseket. ■Selmeczi bácsi a hőmérő és a barométer állását ellenőrzi. Az idős tanár Kalocsa les:magasabb pontján a napsütés intenzitását figyeli. Megfiatalodik a 105 éves iskola GÉDERLAKON az öreg, 105 esztendős iskola mellett áll az új általános iskola. De még szükség van a régire is — csakhogy azt már a rendszeres tatarozás ellenére is úgy elkoptatta az idő, hogy tovább nem halasztható a felújítása. Hiszen a megrokkant falak helyenként már a kidőléssel fenyegetnek. Nemrégiben helyszíni szemlén állapították meg az illetékesek ezeket a hibákat, s ennek nyomán megszületett a határozat az öreg ház átépítésére. A terv tehát nem pusztán a felújításra szól. Azonkívül, hogy szigetelik a nedvesség ellen a falakat, rendbehozzák a tetőszerkezetet és új kéményeket is emelnek, nagyobb arányú átalakításra is sor kerül. A régi iskola valósággal megfiatalodik, lesz benne egy két és fél szobás összkomfortos nevelői lakás, s itt kap helyet az iskola napközi otthonos konyhája a hozzátartozó kiszolgálóhelyiségekkel együtt. A felújítási terveket a Bács megyei Tervező Iroda készíti. Az építkezést 1966-ban fejezik be, s összesen mintegy félmillió forintot fordítanak rá. Molnár János nák. Emberei beszóltak, sürgették. A barátom másnap este újra jelentkezett, most már egyedül. Körülzárták a várost, ők már nem jutottak ki, emberei elszöktek, a százados úr, elesett. Szállást kért. Mikor kettesben maradtunk — Sanyi megkérdezte, adhatnék-e civil ruhát? Nem tudtam adni. Sanyi azonban gyakorlatiasan segített magán, konzerveket cserélt az -iső emeleti kormányfőtanácsos úrék itthagyott cselédjétől, csupa divatjamúlt holmit, Így hasonlított az erdélyi menekü’tekhez. Aztán eltűnt, néhány napig lappangott még a környéken, velem már nem beszélt. A felszabadulás után, nagygyűlésen hirdettem meg a földosztást otthon, mint a megye miniszteri biztosa — alig fért a nép a községháza udvarán. Sanyi odajött, nem akarta elhinni, hogy a magaformájú huszonötholdas parasztok nem kaphatnak földet, azt hitte addig, elsősorban köztük porciózzák szét az uradalmakat. Aztán nemigen találkoztunk. Sanyi is politizált, a kisgazdapártban. S ötvenegyben, furcsa levelet kaptam tőle. „Kedves Barátom! Nagyon nagy bajban vagyunk, gyere azonnal, csak te segíthetsz rajtunk! Régi barátod... Sanyi.” Nekem is lábamra tekeredett az élet, nem mentem volna, de anyám is sürgetett Sanyiék érdekében, így aztán levonatoztam. Sanyi elém jött, izgatottan vezetett a gádorban, suttogta, hogy utcai szobáikat elvették, ott idegenek laknak. Kicsi udvari szobában szorongott az egész család — ágyon kívül alig fért be egyéb bútor. Sanyi testes feleségét akkor ismertem meg, először reszketve teríteni akart, hogy egyem valamit egyedül — aztán gyűrögetett egy százforintost, útiköltségre. Kászálódott kék gatyában, mezítláb, öreg Kovács, rídogálva bizonykodott, ha nem segítek rajtuk, felköti magát. Közben a barátom kirakta a papírokat, kapkodva magyarázott, és nagynehezpn megértettem a helyzetet: Sanyit és apját, kuláklistára tették, a gazdasági udvai't, azt a helyet, ahol a ház áll, mind a földbirtokhoz csapták — felszorozva! — hogy felül legyen a huszonöt holdon. S ez még semmi, nagy összegű pénzbüntetéseket szabott ki a tanácselnök, s mivel nem tudták megfizetni, tárgyalást tartott a bíróság, Sanyit és apját egyévi börtönre ítélték, az ítéletnél nem lehettek jelen, mert az idézést a tárgyalás napján hozta a kisbíró... Mit tehetek én ez ügyben? A bíróságra utaztam. Az ismerős ügyvédek legyintettek, mutatták, hogy a fellebbezés határideje két nappal lejárt. Postára adjam Sanyiéknak az iratokat, meneküljek? Elmentem még a bíróságra, bár semmit nem reméltem! S a lépcsőn a vezető ügyésszel találkoztam, akit negyvenötből ismertem. Ügy mondtam, én vagyok a hibás: nem adtam be a fellebbezést —, s valóban gyötrődtem, miért nem utaztam le előbb? Az ügyész makogott: kivételesen elintézi, úgy iktassák a fellebbezést, mintha időben jött volna, hol van? Kinyargaltam a bíróságról, így már találtam ügyvédet, visszamentünk hamarosan a takaros papírossal. Az ügyész beíratta. ígérete szerint. Sanyiék hálálkodó leveléből tudom: a következő tárgyaláson felmentették őket, csak az ügyvéd követelt sokat. Aztán később — más szélfúvásból — elért: ki tették az ügyészt is. U armadik alkalommal a rokonok hívattak haza, tanácskérőn — mert agitátorok járták a falut. Ötvennyolcban volt ez, a nagy földindulás idején. Két tsz volt korábban a faluban, de csendben kimúltak. S most az egyik „népnevelő csoport” vezetője éppen a volt ügyész, aki mostanra egy nagy gyár jogtanácsosa. Találkoztam vele a faluban. Halványan se emlékezett Kovács Sanyiék ügyére, neki sok ilyen emléke volt. Kovács Sanyi viszont idegennek tűnt egy kicsit, csak sérelmeiről beszélt, hogyan jegyeztettek vele békekölcsönt, meg a többi. Hírlett: a régi gazdák Sanyit tekintik vezetőjüknek, s közösbe nem lépnek soha! „Lehet tsz a faluban — álljanak be az újgazdák, akik most kapták a földet.” Értekezlet volt a tanácsházán, eljöttek a régi gazdák is. Az ügyész beszélt az új paraszti sorsról. Kovács Sanyi csak anynyit mondott a végén: — Lehet közös... de csak akkor, ha a hozzáértő gazdák külön szövetkezetét szervezhetnek! Elutaztam a faluból. Az lett a vége, a gazdák szövetkezete előbb megalakult, a szegény parasztok még utoljára jól kiveszekedték magukat, idegenből hoztak elnököt, a gazdák meg Kovács Sanyit választották. Bár olyan hírek verődtek, a gazdasoron is baj van, fel akarják gyújtani Kovács Sanyi kazlait. Amint a két szövetkezet megalakult, gyűlést tartottak a faluban, az egykori ügyész, a vállalati jogtanácsos volt a szónok. S megírták az újságok — olvastam én is — Kovács Sanyi elmondta nyilvánosan, az ötvenegyes karácsony történetét. Évek múltak el, nem voltam a faluban. A két szövetkezet egyesült ott, Sanyi alelnök lett, de elvégezte a mezőgazdasági technikumot, beiratkozott az egyetemre. Nemrég levelet írtam neki, kiadós beszélgetésre van szükség, meg szeretném írni az életét, s azt miként élnek ma és a jövőben Sanyi gyerekei? * A negyedik találkozás helyett — amely Sanyival összeköt — csak üdvözletei kaptam. — Ezen a télen — írja, Svájcba utazik a feleségével, rokonlátogatásra: az asszony hozzátartozói — rémlik — még negyvenötben mentek el. Sanyi azt ajánlja, keressem fel az apját, színes szavú ember az, jól ismeri a paraszti • múltat, a régi falut. Igen ám, de engem a jövő érdekel. Ugye megértik olvasók? Szentiványi Kálmán
