Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

A csapatkapitány Labdarúgásban is új korhatárok Aki megismeri, az szereti, mert szerény, bátor és szóki­mondó, és azért is, mert min­denről lehet vele vitatkozni. Fekete László, a testnevelő tanár, nagyon népszerű a ta­nítványai előtt. Mint osztályfő­nök, pedagógiai kísérleteket folytat. Igyekszik belátni a fia­talok leikébe. Ismerni akarja őket. Adatokat gyűjt otthoni körülményeikről, családi éle­tükről. A kecskeméti szakmunkás-, képző iskolában — ahol tanít — becsülik és szeretik a kollé­gái is. Munkája van bőven. A tanári hivatásán kívül a szak­mai munkaközösség vezetője, az iskolai sportkör elnöke, ezen­kívül még edző is, és a KISZ megyei bizottságának félfügget­lenített munkatársa. Időnként — leginkább este — még olvasásra is jut idő, és egy kicsit játszani másfél éves kis­fiával, Lacikával. — Jól kezeli már a labdát a gyerek — mondja, még lehet belőle jó kosaras. Mert az apa, az elmondottakon felül, még kosarazik is. Sőt — a Kecske­méti Petőfi NB I-es csapatának kapitánya. — Mióta kosarazol? — kér­dem tőle. — Gyermekkorom óta, de ak­tívan csak hét éve. — Ügy emlékszem, amikor öt évvel ezelőtt a Petőfihez haza­kerültél a főiskoláról, a csapat eléggé rosszul állt. Mivel ma­gyarázható ez a nagy út, amit azóta megtettek? Hosszasan gondolkodik. — öt év — tengernyi idő. Száznál több bajnoki meccs. Igen — akkor az NB II-ben is kiesés ellen küzdöttünk, mert sokan elmentek tőlünk. Akkor kezdődött a fellendülés, amikor néhányan visszakerültek. Elő­ször Zsadányi, azután Baumann és jómagam. Később Sahin-Tóth Gyuszi, Szeghalmi, Polgár és most legutóbb Bányai Laci. Guóth Iván vezetésével hal­latlanul keményen dolgoztunk. Tudtuk, hogy csak így állha­tunk helyt. Tavaly már az él­vonalban végeztünk. Itt közbeszólok. A tavalyi döntő szomorú emlék számod­ra? Vasárnap Kecskeméten .. .reggel 8 órai kezdettel ren­dezik meg a Vörös Meteor ter­mészetjáró szakosztályának vá­rosismertető tájékozódási verse­nyét. Rajt a Belső-városi sport­pályáról. Sportolnak a géderlaki úttörők A géderlaki általános iskolá­ban sem pihennek télen a spor­tolók. Minden héten két napon tartanak edzéseket és így ké­szülnek a Duna menti iskolák sportversenyére, amelyen Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek és a géderlaki iskola úttörői vesznek részt. Boivári Ferencnek, az úttörő­csapat vezetőjének irányításá­val edzenek a sakk-, asztali te­nisz-, kézilabda- és a négytusa­­versenyekre. A gyerekek közül kitűnik szorgalmával Kardos Sándor, aki már az elmúlt év­ben is megnyerte az asztalite­nisz-versenyt, és most is szeret­ne jól szerepelni. A tornacsapatból — akik szin­tén az iskolák közötti tornaver­senyre készülnek — Tóth Sarol­tát és Szűcs Gábort kell meg­említeni. Kettőjüket minden út­törősportoló elé példaképül le­hetne állítani szorgalmukért és sportszerűségükért. Molnár János — Igen, mert lábtörésem püatt a kispadról szurkoltam végig a mérkőzést. Ennél rosz­­szabbat el sem tudok képzelni. Persze, nem azért kaptunk ki — teszi hozzá mosolyogva —, mert én nem játszottam, ha­nem mert az ellenfél nyugod­­tabb volt. Vannak szebb emlékeid is? Van bizony. Itt van például a múlt nyári jugoszláviai utunk. A győzelmek, és persze maga az utazás. Az utakat felhasz­náljuk tanulásra, városnézésre. Megnézzük a történelmi és más nevezetességeket. Minden érde­kel bennünket. Szerencsére a fiúk mind ilyenek. Komolyan veszik az életet. így azután nekem — csapatkapitánynak, is könnyebb a dolgom. És a feleséged? Mit szól a sportoláshoz? — Régebben ő is elkísért a mérkőzésekre. Ezt most a gye­rektől és a tanulástól — mert egyetemi hallgató — nem te­heti. Nagy áldozat, amit hoz. Ha valamit eléftem, azt jórészt neki köszönhetem. A csapat további tervei, fel­adatai? — Az NB I. nagy feladat elé illít bennünket. Nem lesz köny­­,iyű dolgunk. így, terem nél­­ül, szinte lehetetlennek látszik .elytállnunk. Reméljük azon­ban, hogy a kitartó, szorgalmas munka meghozza gyümölcsét ezután is. Szeretnénk, ha a mi kedves szurkolótáborunk — kiknek eddig is nagyon sokat köszönhetünk — nem csalódna bennünk és továbbra is támo­gatna bennünket. Ilyen ember hát Fekete Lász­ló, a tanár és a csapatkapitány. Élő példaként állíthátjuk a ta­nítványai elé. Érhet el tehát a sportban is nagy eredményeket az, aki kitartással és állandó tanulással küzd a kitűzött cél­ja felé. Példa abban is, hogy a szép sikerek után is megma­radt szerénynek és a sporto­lást mindenkor össze tudta egyeztetni a munkával, a tanu­lással és a rendezett, szép csa­ládi élettel. Varga Mihály A serdülő és ifjúsági korhatár nem minden sportágban azo­nos, sőt — azok jellegétől füg­gően — lényeges eltérések is vannak (pl. labdarúgásban 18 év, cselgáncsban 21 év az ifjú­sági kor felső határa). A külön­böző helytelen értelmezések folytán különösen a labdarúgás­ban adódott ebből sok felesle­ges vita. A Magyar Labdarúgó Szövetség a most induló baj­noki évre vonatkozólag félreért­hetetlenül tisztázta, hogy milyen karú játékosok, mely osztályok­ban szerepelhetnek. A SERDÜLÖK 1965. évi baj­nokságában az 1950—51—52 és azok az 1953-as születésű játé­kosok szerepelhetnek, akik a mérkőzés napjáig a 12. életévü­ket betöltötték. AZ IFJÚSÁGI korcsoportban indulhatnak az 1947—48—49. évben született játékosok és, azok az 1950-ben születettek, akik a 15. életévüket már be­töltötték. FELNŐTT korcsoportban játsz­hatnak az 1946, valamint a ko­rábban született játékosok. A sportorvosi igazolás érvé­nyessége 6 hónap. Az ifjúsági játékosoknak, amennyiben fel­nőtt csoportban szerepelnek kü­lön sportorvosi engedélyre van szükségük. Ennek érvényessége 3 hónap. Ugyancsak külön en­gedélyt kell kérni a serdülőkorú játékosok részére is, hogy ifjú­sági korcsoportban szerepelhes­senek. Ennek érvényessége is 3 hónap. Az engedélyeket az ille­tékes Sportorvosi Intézet adja. Labdarúgó játékvezetőink szi­gorú utasítást kaptak a korha­tárok és a sportorvosi igazolá­sok ellenőrzésére. Tanácsoljuk a labdarúgó-szakosztályok veze­tőinek, hogy a sportolók orvosi vizsgáit most kezdjék meg, mert a bajnokság előtti utolsó he­tekben a rendelők zsúfoltsága miatt ez már sokkal nehezebb lesz. Végre lehet korcsolyázni. A csávolyi fiatalok ki is használják a község határában levő tükör­sima jeget, sőt mint a kezükben levő botok mutatják, még egy kis jégkorongozással is megpró­bálkoznak. Az eredményes sportmunka feltétele a jé alapozás n. Cikkünk első részében a fi­zikai képességekkel foglalkoz­tunk. Most lássuk, hogy az ala­pozó időszak céljait milyen mód­szerekkel, eszközökkel érhet­jük el: Futasok. Mezei futás. Bár­hol végezhető utcákon, tereken, parkban, mezőn stb. Nagymér­tékben fejleszti a szívet, tüdőt, a láb szívósságát. A távot foko­zatosan kell emelni. A végső táv a sportág követelményétől, az edzettségi szinttől és az élet­kortól függ. Felépítése: séta, fu­tás — könnyűiramú futás — közepes iramban. A hosszabb távok teljesítése önbizalmat is ad. A mezei futás az alapozó időszak közepéig tartson. Résztávos futás: Alapozó idő­szakban a helye megegyezik a mezei futáséval. Lényege, hogy a lefutandó össztávot részekre bontsuk. (10x200 m, 3x1000 m) és ezeket a versenyigénybevétel körüli iramban fussuk le. A résztávok közti szünetet sétá­val, lassú futással töltsük ki. A résztávok hosszát a verseny­igénybevétel szabja meg, például labdarúgó 50—100 m, kézilabdás 40—80, kosaras 20—60 m, bir­kózó, ökölvívó 200—400 m. A résztávos futással a verseny­igénybevételt tudjuk megközelí­teni. Az alapozás közepétől al­kalmazzuk a mezei futás he­lyett. Szabadgyakorlatokat, gim­nasztikát az általános és spe­ciális erősítésre, erőnlét fejlesz­tésre, lazításra, izomérzék fej­lesztésre használjuk. Erősítő ha­tása fekvő-testhelyzetekben a legnagyobb. Erőnléti hatás el­éréséhez legalább 10—15 perc­nyi folyamatos munka kell. Súlyemelés. Alkalmas gyorsasági és „lassú” erő fej­lesztésére, ruganyosításra, gyor­sításra, kis mértékben állóké­pesség fejlesztésre. Helyi prob­léma lehet a megfelelő berende­zés hiánya. Alkalmazható a ren­des súlyzó helyett csillekerék, kocsikerék, tengelyekre, rudak­­ra, csőre szerelt nehezékek. Kunszentmiklóson például ce­menttel töltött konzervdobozok­ba dugták a rudak végét és kitűnően megfelelt a célnak. A súlyemelés fő formái: Nyomás melltől, csak kar segítségével. Lassú erőt fejleszt. Lökés mell­től, kar és láb segítségével. Sza­kítás a talajról egy mozdulattal a fej fölé. Mindkettő gyors izom­­zatot ad. Guggolásból felállás súlyzóval a ruganyosság növe­lésére alkalmas. Alkalmazása fokozatosan növekvő terheléssel célszerű. A terhelés fölfelé -s lefelé halad, azonos súlysoro­zatban egyszerre 5—6 lökéssel vagy nyomással. Az elvégzendő munkát össz­súlyban, például 1,2 tonna, ezen belül gyakorlatfajtánként fel-, bontva határozzuk meg. Ezután előírjuk, hogy az egyes fajtákat milyen súllyal végezzük. Az összteljesítményt és ezen belül a legmagasabb súlyt fokozato­san kell emelni. A kísérletek azt mutatták, hogy a 70—80 szá­zalékos terhelés erősít a legjob­ban. Tehát nem a maximális súly! A súlyemelést szigorúan az egyénekhez kell és lehet is alkalmazni. Utána a merevedés elkerülése végett lazító gim­nasztika ' végzendő. Igen ered­ményes az egész évben végzett súlyemelés az erőszint megtar­tásában. Csökkentését a forrná­­bahozó időszakban kezdjük el. Az erősítés eszköze még a gumikötél. Igen jó erősítő és erőnlét fejlesztő eszköz. Előnye, hogy egyes izmokra speciális hatást tudunk adni. Az expan­der alkalmazása a gumikötélé­hez hasonló, de korlátoltabb mértékben használható. Az egyén fejlettségéhez igen alkal­mazható a rugók számának vál­toztatásával. Medicinlabdával a test szinte minden izmát meg­dolgoztathatjuk. Igen alkalmas dinamikus izmok nevelésére, te­hát a labdajátékoknál nélkülöz­hetetlen. Kézisúlyzók a súlyuk­tól függően önállóan is alkal­mazhatók erősítésre, vagy a kü­lönböző gyakorlatoknál terhe­lésként alkalmazva erősítő, erőn­létfejlesztő szerepet töltenek be. Ugrókötél a ruganyossági álló­­képesség fejlesztésénél nélkü­lözhetetlen. Különösen ott, ahol a gyors, pattogó, állandóan ak­ciókész lábmunkára van szük­ség (ökölvívás, kosárlabda), de az ugróerőt csak kismértékben fejleszti. Szertorna, igen jó erősítő és speciális ügyesítő gyakorla­tokra alkalmas, de komoly szak­tudást igényel. Ide sorolható a mászókötél is, mely a kar haj­lító izmainak és a tenyér izmai­nak erősítésére alkalmas. Szök­delő és ugró gyakorlatokat az ugróerő. általános láberő, és ezek állóképességének fejleszté­sére alkalmazzuk. Minden sport­ágban szükség van ezekre. Mi­nél nagyobb térdhajlítással vé­gezzük, annál erőteljesebb az eredmény. Hatásukat terheléssel fokozhatjuk (pl. medicinlabda, súlygolyó, súlyemelő tárcsa). Igen nagy súllyal helyben szök­delés lehetséges. Lehet terhelé­ses speciális ugrás is, például magasugrás kézisúlyzókkal. Szinte minden gyakorlat végez­hető terheléssel. A terhelés sú­lyának változtatásával pontosan lehet az erősítés mértékét sza­bályozni. Mint már elöljáróban elmond­tuk, az alapozó időszakban nemcsak a képesség fejlesztés folyik. A fizikai fejlesztéssel egyidőben az alaptechnika fel­újítása,. csiszolása, új elemek tanulása, a vége felé a taktikai gyakorlatok is helyet kapnak. Tisztára csak fizikai képessége­ket fejlesztő edzés kevés van, egy edzésen belül, arányosan elosztva mindegyik rész szere­pel kisebb-nagyobb mértékben. A fizikai képességek fejleszté­sét az alapállóképesség és az erő fejlesztésével kezdjük, majd a megfelelő alapok után kezd­jünk gyorsítani. A ruganyosítás a megfelelő erő megszerzése után a szökdelések gyorsított végrehajtásával történik, ez vagy á terhelés csökkentésével, vagy a térdhajlítás csökkentésé­vel történik. Az alapozás végén már csak magasszintű, a spe­ciális igénybevételt megközelítő futó munkát végeztessük. A sú­lyokat csökkentsük. A mozgé" gyors végrehajtására töreked jünk. A fizikai fejlesztés idej­­az edzésidő 40—50 százaléka le­gyen. Adamik Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents