Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
1965. január M, vasárnap S. Pld* Ami szűkszavúan is sokat mond... A közös gazdaságok zárszámadása megerősítésének időszakában vagyunk, sőt — miként arról lapunkban is hirt adtunk — megyénkben néhány helyen már a zárszámadási közgyűlések megtartására is sor került. Arról is beszámoltunk, hogy a kiskunhalasi járásban elsőkként a tsz-közi vállalkozások, illetve a kisszállási Szabadság Tsz zárszámadását erősítették meg. Egészítsük ki most közlésünket a gazdálkodás eredményességét bizonyító néhány számszerű adattal. A kisszállási Szabadság Tszben a gazdák átlagjövedelme a tervezett 8144 helyett 11127 forint, a vártnál tehát kis híján háromezer forinttal több. A tsz közös vagyona 6 millióról 7 millió 200 ezer forintra növekedett, s ebből 700 ezer forintot tesz ki a beruházott vagyon. A jánoshalmi tsz-közi vállalkozás hasonlóképpen biztató fejlődést tükröző zárszámadásából emeljük ki, hogy a hízósertések minden kilogramm súlygyarapodására 12,20 — a munkabérrel együtt 14,24 — forintot fordítottak. A bizalom az arra érdemeseké Rakéta-korszak A kiskunhalasi járási pártbizottság és a járási tanács vb egyaránt élénk figyelemmel kíséri a járás szövetkezeti gazdaságaiba k'helyezett, dotációban részesülő szakemberek tevékenységét. Ezek nagy többsége 1963-ban került a termelőszövetkezetekbe, s az első esztendő amolyan „kísérleti” időszakot jelentett számukra. Az elmúlt évben azonban felettes hatóságaik már fokozott igényeket támasztottak velük szemben, a dotációsok mind jobban „reflektorfénybe” kerültek; működésüknek nem csupán a szakmai, hanem a politikai, emberi oldalát, tehát a példamutatásukat is vizsgálták, és nem fukarkodtak sem az elismeréssel, sem pedig a bírálattal. A járási vezctcs feltételei Mint ismeretes, a kihelyezett szakemberek zöme a gyengébben gazdálkodó tsz-ekbe került. Ezekben már az elmúlt év tavaszán a járási tanács vb, illetve a mezőgazdasági osztályának a képviselői átfogó, minden részletre kiterjedő vizsgálatot folytattak, s rávilágítottak a gazdálkodás erényeire és hibáira. A járási tanács vb egyébként a vissza nem térítendő állami támogatás további juttatását általános és egyedi feltételekhez is kötötte. Az előbbiek a gazdaságok mindegyikében követendő korszerű termelési eljárások, a jó agrotechnikai módszerek és a megfelelő állattenyésztési tennivalók alkalmazását foglalják magukban. Emellett azonban olyan követelményeket is támasztottak, amelyek egy-egy gazdaság kirívó hibáinak a kiküszöbölésére, a helytelen termelési gyakorlat felszámolására irányultak. E követelmények megszívlelésének, elsősorban a szakemberek lelkiismeretességétől, képzettségétől, alaposságától függően, például a szakszerű trágyakezelést, a tejhozam, illetve a fejési átlag növelését, a gazdaságos takarmányozást stb. kellett eredményeznie. Nem mindenütt sikerült... Ezeket az elveket, szempontokat nem sikerült teljességükben érvényre juttatni a járásban. Hogy miért nem, erre majd a zárszámadások megerősítése, illetve a termelőszövetkezeti közgyűlések után lehet csak végső választ adni. Miért családtagként? Az év eleji, városi, járási asszonytanácskozások mindegyikén felvetődött és élénk vitát váltott ki a kérdés: Miért csak családtagként vesz részt a termelőszövetkezetekben adódó munkákban a falusi asszonyok jelentős hányada? Nem azért vetődött ez fel, mert a bedolgozóként, családtagként végzett munkát bárki is kisebb értékűnek tekintené, mintha ugyanazt valaki tsz-tagként végzi el. A bedolgozók, családtagok igenis nagyon jelentős értékkel gyarapították a közös gazdaságokat, sokat köszönhetünk nekik, hiszen nem egy helyütt ugyanolyan értékű munkát vállaltak, s végeztek el, mint a szövetkezeti tagsággal rendelkezők legjobbjai. Éppen munkájuk elismerése az, ami a fenti kérdést az év első napjainak asszonytanácskozásain felvetette. Mert ha már becsülettel dolgoztak, s a tagokkal egyenlő arányban vették ki részüket a munkából, akkor jogaiknak is egyenlőnek kellene lenniük. Ám e jogok gyakorlásának alapvető feltétele a termelőszövetkezeti tagság! Ennek alapján részesülhetnek — a többi között szülési segélyben, társadalombiztosítási juttatásokban, idős korukra nyugdíjban és sorolhatnánk tovább. De a szövetkezeti tagság révén formálhatnak csak jogot arra, hogy munkájuk, képességeik, tudásuk arányában szóljanak bele a közös gazdálkodásba, a közösség és egyéni érdekeiket, boldogulásukat egyaránt szolgáló, jobb munkafeltételek kialakításába is. Az elkövetkező hónapok egyik fontos feladata, hogy a tömegszervezetek, a közvélemény falusi irányítói, pe csupán a termelőszövetkezeti tagsággal együttjáró kötelezettséget, de a jogokat és előnyöket is széles körben ismertessék a falusi asszonyok között. A megyében több, mint 26 ezer asszony és leány tette már mérlegre, hogy érdemes e vállalni a kötelezettségeket, a tagsággal járó jogok ellenében. E 26 ezernél több tsz-tag asszony és leány mellett azonban még mintegy nyolctízezren, csak családtagként vesznek részt a munkában. Természetesen az előnyök felismertetése mellett sok helyen alapos, körültekintéssel kell munkálkodnunk az asszonyok termelőszövetkezeti taggá válásának feltételein. Szubjektív feltétel: tsz-vezetőségeink is fokozottabban igényeljék, hogy a nők tagként dolgozzanak a közösben. (Mert a tapasztalatok szerint néhol ezzel is baj van. Erre enged következtetni, hogy míg az összes termelőszövetkezeti tagság 34,1 százalékát alkotják megyénkben a nők, van olyan termelőszövetkezet, mint például a lászlófalvi Üj Élet, ahol a nőtagok aránya a két százalékot sem éri el.) Többet kell tennünk a dologi feltételek megteremtésében is, ahhoz, hogy az asszonyok bátran, fenntartás nélkül vállalni tudják a tsz-tagsággal járó kötelezettségeket. Egyetlen példa erre: Egy sor községünkben csak óvoda működik — napközi nem. Pedig ahhoz, hogy a kisgyermekes édesanya rendszeresen dolgozzon, meg kell oldani a gyerekek ellátását, felügyeletét. Azt is tudjuk, hogy az anyagi lehetőségek egy-egy községünkben sokszor igen korlátozottak. Ilyen esetben segít, ha a termelőszövetkezetben olyan közszellem van, amely igényli, megbecsüli az asszonyok munkáját — és közreműködik az akadályok elhárításában is. Mint például Fajszon, ahol mind a két termelőszövetkezet jelentős hozzájárulást szavazott meg a napközik fenntartásához, hogy minél több gyermek ellátásáról gondoskodhassanak. De Fajszon nem is panaszkodnak a tsz-vezetők arról, hogy kevés asszonytagjuk van. A cikk elején említett kérdés, de méginkább a reá adható magyarázat sokkal bonyolultabb, többoldalú annál, mintsem, hogy egyetlen írás keretében minden vonatkozását feltárjuk. .fe Cikket gondolatébresztőnek szántuk, azok számára is, akik ma még családtagként dolgoznak a termelőszövetkezetekben, s azok számára is, akik illetékesek a tsz-ekben dolgozó asszonyok munkájának elbírálására, fejlődésük, teljes értékű tsz-taggá válásuk elősegítésében, meggyorsításában. Eszik Éva Címzett: a telefonközpont Ötödször hívjuk a számot, de a rövid, szaggatott csengetés most is azt jelzi: foglalt. Ujjunk remeg, szemünk káprázik az idegességtől nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy mellé nyúlunk az egyik számnak, és amikor végre jelentkezik a vonal túlsó végén valaki, fogcsikorgatva hallgatjuk: — Nem kérem, ez nem az Elégvegyes Vállalat, hanem a Topcsáklakás. Most tegyük a szívünkre a kezünket és válaszoljunk — őszintén, hányszor mondjuk ilyenkor: Óh én mafla! Roszszul tárcsáztam. — Ugye sokkal, de sokkal kevesebb esetben hibáztatjuk becses személyünket mint a „központos kisasszony” — aki, ahelyett, hogy figyelmesen dolgozna, biztosan meleg harisnyát kötöget nénikéjének. Nem azért, mert a nénikének fázik a lába, hanem azért, csak is azért, hogy minket bosszantson. Igen, az esetek 99,99 százalékában őt hibáztatjuk, aki a hangja után ítélve „kisasszony” ugyan, de jóllehet, hogy többgyermekes családanya. És nem kötöget. Erre akkor sem lenne módja, ha fél tucattal több keze lenne, ' mint amennyi van. Sőt, az sem rajta múlik, hogy negyedórákat kell várni a vonalra, hanem kizárólag a felügyelete alá helyezett masina túlterheltségén. — És azon is, hogy valamivel többször telefonálunk mint amennyiszer feltétlenül kellene. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy rokonságomban egyetlen postás sincs, jómagam nem kívánok másodállást vállalni a telefonközpontban. E néhány sort kizárólag azért vetettem papírra, mert a kecskeméti posta egyik dolgozója, név szerint Gál Lászlóné türelmesen, udvariasan, segített lebonyolítani egy számomra igen fontos, de ugyanakkor igen körülményes telefonbeszélgetést. Miután letettem a kagylót enyhe bűntudat fogott el, hiszen én sem vagyok jobb mint a többi telefonáló, én is mormogtam már fogam között egyet és mást a hívó jelre várva. Mindössze bűnös lelkemen próbáltam tehát könynyíteni e kis cikkel. Békés Dezső Kétségkívül erősen hátráltató tényezőként szerepeltek az objektív nehézségek. Némely helyen például a jégverés megtizedelte a termést, s akadt olyan közös gazdaság is, ahol az esőzések, majd a talajvíz miatt a terület jó részén vízben került sor az aratásra! A szubjektív tényezők azonban (ezek közül az, hogy a kihelyezett szakemberek hogyan végezték munkájukat) nem kis mértékben estek latba. Természetesen nem érdektelen, hogy a kihelyezett szakemberek a problémák megoldásához kaptak-e segítséget, támogatást, felettes járási szerveiktől. Válaszul mindenekelőtt elmondhatjuk, hogy a nagyobb gazdasági feladatokat megelőzően — az év folyamán három ízben — a járási pártbizottság és a tanács részletes megbeszélést tartott a gazdasági vezetőkkel, köztük persze a kihelyezettekkel is. E tanácskozások minden esetben a szakemberekkel — nem utolsósorban a kihelyezettekkel — való kapcsolat előmozdítását, folyamatosságát, a járási szándékok, célkitűzések tudatosítását szolgálták. A hivatalos jellegű tanácskozások mellett „napirenden” voltak a kihelyezett szakemberekkel folytatott személyes, közvetlen megbeszélések. Ezek az eszmecserék a szakemberek java részénél célra is vezettek, s előnyös kihatásuk a gazdálkodás fejlődésén is lemérhető. Csökkentették és megvonják a dotációt Egynéhányuk munkájában azonban ennek ellenére sem történt változás! Emiatt már az elmúlt évben nyolc szakember dotációjának az összegét kisebb-nagyobb mértékben csökkentették. Ez az intézkedés aztán év végéig az esetek többségében a hanyagság, felelőtlenség megszűnését és a munka javulását eredményezte. Összességében a járási tanács vb múltheti ülésén értékelték a dotációs tevékenységet. Az ülésen határozatot hoztak arra, hogy február 1-vel kezdődően több mint tíz járási szakembertől meg kell vonni az állami támogatást. A megvonásban részesített mezőgazdasági szakemberek közt volt, aki többszöri figyelmeztetés után sem intézkedett a nagyüzemi táblák kialakítása érdekében, s akadt, aki a takarmányozás megszervezésében bizonyult hanyagnak. Egy másik agronómus nem tudott számot adni a gazdaság egyik alapvető problémájáról. Legtöbbjük hibája a szakszerűtlenség a nem megfelelő vezetési készség, az irányításra való alkalmatlanság de van olyan is, akinek az italozás, vagy a tagokkal szembeni eladósodást! !) kellett hibául felróni. A legfőbb elv Ami a jövőt illeti: a járásban érvényesítik a legfőbb elvet, hogy anyagi támogatás csak eredményes munka után járhat. A felsőbb szervek még pontosabban határozzák majd meg a feladatokat, s azok végrehajtásához is fokozottabb segítséget nyújtanak. Az eddiginél gyakrabban „értenek szót” a kihelyezett szakemberekkel, akár állami, akár termelőszövetkezeti fizetéskiegészítést kapnak. A juttatások előfeltétele — s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — az eredményes szakmai tevékenység, a szövetkezeti gazdaságok fellendítésére irányuló szüntelen törekvés. Mint az említett vb határozat is bizonyítja: a támogatásra a jövőben csak az arra mindenképp méltó szakemberek számíthatnak! Jóba Tibor — Valóban szép masina — tolakodott szánkra az elismerés, amikor a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat egyik műszaki vezetője „bemutatta” legújabb szerzeményüket, az EU—500-as típusú egyetemes esztergagépet. 'éim * -Szekeres József esztergályos büszke mosollyal nyugtázta a gépét ért dicséretet és a mindig kezeügyében levő olajos ronggyal végig is törölgette néhányszor — hadd csillogjon még jobban a látogatók előtt. — Nagyon megszerettem. Nemcsak azért, mert kifogástalanul működik, könnyebbé teszi a munkámat, hanem azért is, mert minden „porcikája” formás. Öröm ránézni — vallotta később, beszélgetésünk során. Aztán mint egy tárlatvezető, hátrább parancsolt bennünket és úgy magyarázta: — Hunyorítsanak rá a szegnyeregre. Ugye olyan, mint egy kilövésre kész holdrakéta? A keresztszán hatókara pedig — kicsit balra — a rakéta farkára hasonlít. A jó szemű esztergályosnak valóban igaza volt, ezt olvasóink is megállapíthatják a fotók alapján. (Az alkatrészeket természetesen önkényesen helyeztük el így egymás alá-) Nem is lehet csodálkozni azon, hogy korunk tervező műszerészét megihleti a rakétatechnika. De azon sem szabadna csodálkoznunk, hogy egy új munkagép olyan harmonikus, modern vonalú, mint az igazán szép lakberendezési tárgyak. Sajnos, hosszú évekig nem fordítottunk kellő gondot erre, pedig ma már, különösen a külföldi vásárlók előnyben részesítik azokat a gyártmányokat, amelyek nemcsak jók, hanem tetszetősek is. Szeretnénk egyre több olyan külsejű géppel találkozni üzemeinkben, mint az EU—500-as esztergapad. B. D.
