Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
1961 Januar I, hét Fő 5. oldal Társadalmi munkában a gyerekek kedvéért A szabadszállási művelődési házban a gyermekfoglalkozáson ismeretterjesztő filmet vetít Szabó József mozigépész. Társadalmi munkában végzi, „civilben” ugyanis a helybeli kisipari termelőszövetkezet dolgozója. * Itt pedig a nézők. 100 boldog gyerek szórakozik, kacag nagyokat Prokop, az akrobata mulatságos kalandjain. 1967-re halasztották a solti gimnázium építését Solton két esztendeje működik gimnázium. Az első két osztályban 58 gyerek tanul, jövőre az első osztályba 40 tanuló jelentkezését várják. Mivel az iskolának még nincs saját épülete, az első osztályt az általános iskolában helyezték el, a második osztály részére a községi tanács egy régebben iroda céljára használt helyiséget utalt ki. A szeptemberben induló harmadik osztályt a művelődési ház egyik klubszobájában fogják elhelyezni. Mivel az iskola osztályai évről évre népesebbek lesznek, a gimnázium megépítése egyre sürgősebbé válik, A Szegedi Tervező Iroda elkészítette a nyolcosztályos gimnázium műszaki tervét. A nyolc és fél millió forintos költséggel tervezett gimnázium építését már 1965- ben meg kellett volna kezdeni, ám a közbejött költségvetési átcsoportosítások következtében az építkezés megkezdését 1967- re halasztották. A Soltiak már nagyon várják az új gimnáziumot, mert egyre több általános iskolát végzett gyerek szeretne középiskolába iratkozni, de a jelen körülmények között kénytelen más városokba elmenni, hogy iskolába járhasson. barátságos és jó kedélyű ember volt, csak foghegyről felelt: — Láthatjátok! Majd kint lesz a tábla a kapun, addig várjatok türelemmel. De azért ő is idegesen nyitott be ilyenkor az igazgatói szobába. — Mi lesz már igazgató elvtárs? Még mindig nincs rend az országban, hogy elkezdhetnénk? A gyerekek már türelmetlenek. — Csak a maga dolgával törődjön! — utasította rendre az igazgató, aki még csak egy hete járogatott be délelőttönként s folyton a postát leste, az írást várta, ami azt mondaná, hogy elkezdődhet a tanítás. De az írás késik, a megyénél is sok a baj, az osztályvezetőt leváltották, s az új főnök pedig még gyakorlatlan a körlevelek írásában. Csak telefonon szólt le, hogy induljon a munka, hanem ez nem elég. Aztán majd ki vállalja a felelősséget? Mert nagy ám még a közvélemény nyomása. A napokban is itt járt vagy tíztagú diákküldöttség és kijelentették: amíg a Kádár-kormány lesz uralmon, ők az istennek sem tanulnak. — No. az istennek nem is kell, de azért nektek nem ártana — dörmögte az orruk alá Vencel bácsi. Csak az a baj, hogy az igazgató nem szólt egy 6zót sem. Október utolján őt is megfenyegették a forradalmárok, vagy ellenforradalmárok — mert az elnevezésben Vencel bácsi még maga is ingadozik — és azóta az igazgató nagyon behúzta a nyakát. Csak az öreg gondnokkal veszekszik, pedig az ugyan rá se bagózik azóta. Nem állhatja a „kétéltű” embereket. Majd adtam volna én a fiamnak, vagy az unokámnak, ha azt mondta volna egyszer is, hogy minek iskolába járni! — szokta kinyilatkoztatni nézeteit a szomszédoknak. De Ihát az igazgatónak még sem parancsolhat. Hanem most valami veszedelem készül. Horváth, meg az a — ki hitte volna, hogy kiabálni is tud! — se hús, se hal Karsai tanár szutyongatják az igazgatót. Az ajtót be se csukták, úgy sincs az épületben senki, s minden szavuk kihallatszik a folyosóra. Vencel bácsi, ha tíz füle lenne, mindet hegyezné. — Nem értelek igazgató elvtárs! — mondja Karsai az igazgatónak, pedig eddig csak „kartársozta” s ha eddig nem voltak egy elven, most még úgy sincsenek. — A pártbizottság világosan megmondta: — el keli kezde-Áldaisaios és eredményes munka Á falusi értelmiség a kecskeméti járásban A pártszervezetek — munkájuk során állandó és sokoldalú kapcsolatban vannak a lakosság széles tömegeivel, így az értelmiség különböző rétegeivel is. A pedagógusok, agronómusok és egészségügyi dolgozók a maguk szakterületén a párt politikáját váltják valóra. Az új nemzedék nevelése, a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztése, az emberek egészségének védelme nélkülük elképzelhetetlen volna. A szövetkezeti parasztok mellett az értelmiség előtt is megnövekedett feladatok állnak, és társadalmi előrehaladásunkkal együtt szerepük a jövőben is fokozódni fog. Ezért vizsgálta meg mintegy húsz aktivista bevonásával a Kecskeméti Járási Párt-végrehajtóbizottság a falusi értelmiség munkáját és vitatta meg az illetékesek közreműködésével készített jelentést. A tapasztalatok és az ezekre is épült vbhatározat szerepelt a nemrég megtartott párttitkári értekezlet napirendjén. Legfontosabb tapasztalat, hogy a párttal egyetértésben — a több mint ezer falusi értelmiségi nagyszerű eredményekkel, s mind tevékenyebben veszi ki részét a szocialista építőmunkából. Jelentős segítséget ad a szövetkezeti parasztságnak, hogy fejlessze közös gazdaságát, szélesítse műveltségét, emelje egészségügyi kultúráját, örvendetes, hogy a pártszervezetek és az értelmiség különböző csoportjai között őszinte légkör uralkodik. Pedagógusok, orvosok, agronómusok egyaránt így fogalmazták ezt meg: „Ilyen politika mellett, szüntelenül érezve a bizalmat, érdemes dolgozni és szívesen vállaljuk a társadalmi munkát is.” Pedig járásunk sajátosságaiból eredően elég nehéz körülményekkel kell nap nap után megküzdenie az agronómusnak, orvosnak, pedagógusnak. A tanyák szétszórtsága, az ebből is fakadó elmaradottság, az ősszel, télen alig járható utak sokszor próbára teszik fizikai, szellemi erejüket. Az agrárértelmiség majdnem kivétel nélkül sokágazatú gazdaságban dolgozik. Sok mindenhez érteni kell, és a feladatok ellátásához legtöbbször nem elég a napi tizenkét óra sem. A pedagógusok jelentős hányada, s az egészségügyiek majdnem kivétel nélkül zsúfolt munkahelyen végzik kötelességüket. Nem ritkaság, hogy egyetlen napon 60—70 beteget is el kell látnia egy-egy orvosnak. Így van ez például Lakiteleken dr. Kiss Ágoston körzeti orvosnál, de Helvécián, s jó néhány más községben szintén ez a helyzet. Pedagógusaink több mint 12 ezer gyermeket oktatnak, nevelnek. Jól készítik fel őket, hiszen a múlt évben végzett nyolcadik osztályosok közel 70 százaléka felsőbb iskolákban folytatja tanulmányait. A tanítók jó része „három műszakban” tevékenykedik, hogy eleget tudjon tenni a dolgozók általános, közép- és szakmai iskolái által támasztott igényeknek. Emellett .több mint százan főiskolán, egyetemen folytatnak tanulmányokat, akiket időnként még helyettesíteni is kell. Falusi értelmiségünk évente több mint ezer ismeretterjesztő előadást tart. Ezeken mintegy 25 ezer hallgató jelenik meg. A pedagógusok 85 százaléka iskolán kívüli társadalmi munkát végez, zömmel ők járnak elől a szocialista kultúra terjesztésében. Mind jelentősebb sikereket érnek el támogatásuk révén az öntevékeny kultúrcsoportok. A tiszakécskei Kovács Gézáné és férje hosszú évek szívós munkájával országosan is elismert irodalmi színpadot „kovácsolt össze”. Erről a közelmúltban a rádió is megemlékezett. Közel 100 pedagógus kapcsolódott be a községi művelődési ottonoknak a munkájába; azokat jórészt ők vezetik. Hivatásszeretetüket dicséri a gyermekfoglalkozásokon és az ifjúsági klubokban mutatkozó eleven élet. A járás falvaiban dolgozó értelmiségek több mint 60 százaléka a felszabadulás után szerezte diplomáját; a pedagógusok közül 334-en. Az értelmiségi pályákon növekszik a nők aránya: a pedagógusok 70 százaléka például közülük kerül ki. A házi betegápolást, gyermekvédelmet, óvodai teendőket kizárólag nők látják el. Megnövekedett a falusi értelmiség politikai aktivitása és érdeklődése. Nem kis szerepe van ebben annak, hogy a párt- és tömegszervezetek többet törődnek a közöttük végzett munkával. Pártpropagandistaként több mint negyvenen dolgoznak. A népfrontbizottságokban 230, a KISZ- és úttörőmozgalomban 260, a tanácsokban 145 értelmiségi visel választott tisztséget és feladatát növekvő szorgalommal teljesíteni. Javaslataikkal, kezdeményezéseikkel, példamutatásukkal nemegyszer lendítették előre egyik-másik alapszervezetünk munkáját. A szövetkezetek párton kívüli akii.istái között is szép számmal találunk agronómusokat, pedagógusokat. Az értelmiség politikai aktvitásának, érdeklődésének fokozódása megmutatkozik a pártépítés eredményeiben is. Jelenleg párttagságunk 16 százaléka érettségizett, vagy ennél magasabb iskolai végzettségű. Az agrárértelmiségnek közel egyharmada, a pedagógusoknak pedig 21 százaléka tagja vagy tagjelöltje pártunknak. A napokban is három ágasegyházi pedagógus kérte felvételét a tagjelöltek sorába. A már meglevő bugaci és lajosmizsei pedagógus pártszervezet mellett, a vezetőségek újra választása idején Tiszakécskén és Izsákon alakultak önálló alapszervezetek a tantestületekben. Az értelmiségi párttagok közül 77 a szövetkezetekben, közel ennyi az állami gazdaságokban, mintegy 40 a községi alapszerVezetek körzeteiben dolgozik. Egyébként a pártalapszervezetek 90 százalékban van értelmiségi foglalkozású párttag. Az utóbbi két évben a Helvéciái Állami Gazdaságban 12, Orgoványon 10 és Kerekegyházán két értelmiségit vettek fel a pártba. Érdemes megemlíteni, hogy a Városföldi Állami Gazdaságban dolgozó értelmiségiek 60 százaléka tagja a pártnak. Sajnos, az egészségügyiek között nem ilyen kedvező a párttagság aránya. Alig éri el az egy százalékot. Pedig közülük is számosán vallják, hogy magukénak tekintik a párt célkitűzéseit, politikáját és ideológiáját is. Törődünk a falusi értelmiség politikai képzésével, hogy az időszerű kérdések megértése mellett politikai műveltségük és tisztánlátásuk is bővüljön. Erre azért is szükség van, mert munkájuk során sok ember közt megfordulnak, s sűrűn várnak tőlük választ kérdéseikre, problémáikra. A pedagógusok — néhány idősebbet kivéve — több éven át tartó rendszeres politikai továbbképzés során ismerkedtek meg a dialektikus és a történelmi mateializmussal. Több mint százan tettek államvizsgát marxizmusból, s közel ennyien tanulják most — levelező úton. Még ebben a tanévben négy előadásból álló politikai képzés növeli majd valamennyi pedagógus tájékozottságát — időszerű kérdésekben. Orvosok és védőnők részére külön csoportokban indítottuk be ez évben a marxizmus—leninizmus kétéves tanfolyamát. Ezeken jól felkészült propagandisták segítik az anyag megértését. Legkevesebbet eddig az agrárértelmiség politikai képzésével foglalkoztunk. Jelenleg ahg egyharmaduk vesz részt pártoktatásban, pedig egyetemi szinten is csak tizenegyen tanulnak. Itt tehát van javítani való. A közeljövőben valamennyi községi pártvezetőség megtárgyalja az értelmiség között végzett munka tapasztalatait, s intézkedik a járási vbhatározatok megvalósítása érdekében. Januárban minden községben értelmiségi tanácskozásokat tartanak. Ezeken részt vesznek a járási párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetők is. Eddigi s jövőbeni munkánk tanúsítja, hogy a párt bízik a falusi értelmiségben, nagyra értékeli tevékenységét. Horváth Ignác nünk a tanítást. Ha a felsősök egy része sztrájkol, hadakozik a tanulás ellen, annál inkább. Hogyan akarunk így hatni rájuk, ha azt látják, hogy mi is bizonytalankodunk. így joggal hihetik, hogy nekik van igazuk. Pedig te is tudod nagyon jól, hogy ezt az elveszett egy hónapot is nagyon nehéz lesz pótolni, ha lehet egyáltalán. Én azt mondom, kezdjük el. Ha két osztállyal tudjuk elkezdeni egyelőre, akkor két osztállyal, ha eggyel, akkor eggyel, de kezdjük el, mert ez a semmittevés megmételyezi a jó szándékú, tanulni aKaró gyerekeket is. — Nem gondolod, hogy egy kicsit a felső cén kezdted? — nézett végig rajta gúnyosan az igazgató. — Ha jól tudom, éppen te szavaltál előttünk októberben a rendről és a fegyelemről. Nos, hát a fegyelem, a tantestületi fegyelem terád is vonatkozik Karsai elvtárs! — és az elvtárs szót jól megnyomta, kissé lekezelően, mintha azt mondaná: „Te csak ne szavalj előttem, tudom honnét jöttél, mit adod most a vonalast!” De aztán ki is mondta: — Ha nem tudnátok, nemcsak a gyerekek vannak a tanítás ellen, de kartársak is. Mit dirigál most a pártbizottság? Akkor ugrált volna inkább, amikor azok a taknyosok még az igazgatójukat is kiebrudalták az iskolából. Ki védett meg akkor például engem? Ugye senki! Még az a nagy tekintélyű pártbizottság sem. Hiába szaladtam hozzájuk. „Elvtárs, semmit sem tehetünk. Dezorganizálták a pártot. Látja, hogy nincs tényleges hatalom a kezünkben” — ezt szajkózták. És te most jössz azzal, hogy mi bomlasztjuk szét az ifjúságot? Nem az az igazi veszély, ha széjjel van a diákság, hanem ha itt van és néhány link alak elkezd nekik szavalni valamiről. Igaza van a kartársaknak, akik azt írják... Egy körlevélfélét dobott eléjük az asztalra. Olvasni kezdték. A pedagógusok megyei forradalmi bizottsága, amint írják „a pedagógusok becsületes többsége nevében” a tanítás további szüneteltetésére hívja fel az iskolák figyelmét. „Nem vennénk a szívünkre és történelmileg is felelősek lennénk érte, ha ezekben a nehéz és válságos órákban, amikor a kit kit győz le, még nem dőlt el véglegesen, újabb ferde nézetek befogadása veszélyének tennénk ki a magyar ifjúságot. Ezért...” (Folytatása következik.) .. _ ... ‘ d CJ
