Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-20 / 15. (16.) szám
«MS. január 30, szerda 1 oldal Három kérdés és a válaszok Ütban Baja felé fellapozom füzeten'ben azokat a jegyzeteket, amelyeket nyár derekán vetettem papírra, a Kismotor- és Gépgyár gyáregységében. Néhány fizikai dolgozóval és műszaki vezetővel beszélgettem akkor. Az átszervezés óta eltelt hat hónap ezernyi gondját, baját sorolták. „Késik a nagycsarnok építése, állnak a gépek ..; Kevés a szakmunkás... A vezetők is igen nehezen nőnek fel a feladatokhoz ...” — Olvasom a legsúlyosabb panaszokat és aztán szép sorjában odabiggyesztek mindegyik mögé egy-egy kérdőjelet. A válaszokból majd kiderül, hogy sikeirült-e megbirkózni az üzem dolgozóinak a fejlődéssel együttjáró nehézségekkel. Jelen és jövő A Dózsa György út apró házal között azóta felépült agyáregység 2-s számú üzemcsarnoka is. Szeptember végére fejezte be a munkát a városi tanács házilagos építobrigádja. A közel nyolc hónap késedelem miatt körülbelül 10 millió forint értékű áruval termelt kevesebbet az első fél évben az üzem. Mielőtt belépnénk a csarnok hatalmas vasajtaján, Balogh Tibor igazgató egy széles mozdulattal körülint: — Ugye nehéz elhinni, hogy 1963 őszéig csak „préri” volt itt? De amit lát az még csak a kezdet, 1966 derekára elkészül az út melletti fronton a többszintes irodaház. Ebben az épületben kapnak helyet a szociális létesítmények: öltözők, mosdók és az étterem is. A következő két év folyamán pedig újabb műhelycsarnokokat építünk. És végül a távolabbi jövő: 1980-ban már körülbelül 3000 dolgozót foglalkoztat az üzemünk, évi termelési értéke a jelenleginek négyszeresére, 200 millió forintra növekszik. — De maradjunk azért még egy kicsit a jelenben — ajánlja vendéglátóm és szemmel látható büszkeséggel mutatja az új műhely berendezését: — Ezek például szovjet gyártmányú automata forgácsoló gépek. Celler Béla esztergályos hármat kezel. Feladata csupán annyi, hogy beállítsa és anyaggal „etesse” az ügyes masinákat. A kommunisták segítségével Az ablak melletti sor egyik gépénél dolgozik Tóth Erzsébet. Mindössze egy éve van az üzemben, itt tanulta a szakmát. Teljesítményét mégis megirigyelhetné akármelyik idősebb, rutinos esztergályos is. — Az első negyedévi nagy kilépési hullám után elhatároztuk, hogy ahol lehet nőkkel pótoljuk a munkáshiányt — magyarázza az igazgató. — Az év kezdetén körülbelül 40 százalékkal kellett emelnünk a munkások számát. Ráadásul igen sok régi dolgozónk — köztük számos szakmunkás — felmondott. — Mi indította el a kilépési hullámot? — vetem közbe. — Elég későn, november közepe táján született meg a végleges döntés, hogy január 1-én végrehajtják az átszervezést, az idei évben már minisztériumi felügyelet alatt dolgozik az üzem. Nem volt idő arra, hogy feletteseink pontosan felmérjék a ránk váró termelési feladatot, illetve ennek megfelelően alakítsák ki a gyáregység béralapját. Ezért az első hónapokban nem tudtuk emelni az átlag órabéreket. — „Megnőtték a követelmények, a kereset viszont maradt a régi. Így nem vállaljuk a munkát” — ilyen formán indokolták a felmondást a dolgozók. Részben igazuk is volt. De mit tehettünk? Akkor csak ígérni tudtuk, hogy rövidesen rendezzük majd a béreket. Mint ahogy időközben rendeztük is. Az üzem vezet® mindent elkövettek annak érdekében, hogy megoldják az égető létszámkérdést. A kommunisták és a szakszervezeti aktivisták segítségével részletesen felmérték, hogy milyen munkaterületen alkalmazhatnak nőket a férfiak helyett. Majdnem száz nőt vettek fel az első fél év folyamán és képeztek ki, főképpen az egyszerű szerelési munkára. Sokan közülük azonban gép mellé kerültek — mint Tóth Erzsébet is. A gyáregység jelenlegi munkaügyi helyzete tehát összehasonlitatlanul jobb, mint amit fél évvel korábban tapasztaltam. Igaz, hogy még mindig csak a 75 százaléka van betöltve a szükséges szakmunkástétszámnak, de már az iskolapadban ül az uánpótlás: 157 ipari tanulója van az üzemnek, az egyetemen 5 ösztöndíjas fiatal tanul, 43 dolgozó pedig technikumba, illetve gimnáziumba jár. Sikeres vizsga — Nehezen várjuk a fetal mérnököket, technikusokat és a szakmunkásokat, hiszen tovább kell erősítenünk a vezetőgárdát is — mondja nagyot sóhajtva Pálmai István, a gazdálkodási osztály vezetője. Kérdés helyett a fél évvel ezelőtt elhangzott panaszukat idézem: „A vezetők is nehezen nőnek fel a feladatokhoz.” — Igen, ezt még ma is elmondhatjuk — hallom a választ, de mielőtt odaírhatnám füzetembe a harmadik kérdőjel mögé, Ealogh Tibor így folytatja: — A fejlődés azonban e téren is megmutatkozik. A kipróbált szakmunkások közül választott vezetők mindent megtettek azért, hogy teljesíteni tudjuk a ránk szabott feladatot. Pedig nem volt könnyű dolgunk, hiszen 50 millió forint értékű árut kellett termelnünk 1964-ben, jórészt olyan cikkeket, amelyek mindannyiunk számára teljesen ismeretlenek voltak: TM-motorokat és különféle gépjárműszerelvényeket. A bajai gyáregység tehát sikerrel vizsgázott az első év végén. Ha kisebb zökkenőikkel is, de végrehajtotta idei termelési feladatát. Dolgozók gárdája bebizonyította, hogy képes helytállni a valóban nagyüzemi termelésben is. A fél évvel ezelőtti problémák nagy része azóta megoldódott, és így a tavalyinál lényegesen jobb körülmények között láthatnak hozzá az idei terv végrehajtásához. Békés Dezső Ládák — a toiá Csaknem másfél ezer csibét, s százezer Rajna ■ menti kislibát keltetnek az idén a bajai keltetőállomáson. Elképzelhető, hogy ehhez hatalmas mennyiségű tojásra van szükség. Az „alapanyagot” a bajai és a kalocsai járás gazdáinak tenyésztelepeiről szerzik be. A tojás kezelésénél gondosságra, szállításánál fokozott óvatosságra van szükség. Ezért az állomáson speciális ládákat készítenek a szállítás megkönnyítése végett. Felvételünk e munka utolsó szakaszát mutatja: a keltetőállomáson dolgozó asszonyok sablon segítségével festik a ládákra a rendeltetési hely nevének betűit Négy felé osztott segítség A kalocsai járási tanács vb egyik határozata értelmében a vb-tagok, összefogva munkahelyük . dolgozóival, a pártmunka keretében a járás egy-egy községében a „profiljukba tartozó” üzemeit patronálják, segítik. Így a Kalocsai Dózsa György Mezőgazdasági Technikum tanári kara, élén Pénzes Pál igazgatóval, a párt vb tagjával, Homokmégy község négy termelőszövetkezetének nyújt szakmai segítséget. A mezőgazdasági mérnöki képesítéssel rendelkező tanárok — szám szerint tízen — felosztották maguk közt a szövetkezeti gazdaságokat, s a múlt év tavasza óta folyamatosan kapcsolatot tartanak a községi tanács vb-tagjaival, illetve a tsz-ek vezetőivel. Az igazgató állandó részvevője, sőt egyik előadója is a községi rendezvényeknek, pártnapoknak, taggyűléseknek. A gazdasági feladatok megoldásában pedig a technikum tanárai nyújtanak rendszeres vizsgálatokkal segítséget. Tavalyi felméréseik felölelték a termelőszövetkezetek gazdálkodásának egészét. A szakmai tanácsadáson kívül megtárgyalták a vezetőségi tagokkal, hogy a közös gazdaság milyen nehézségekkel küzd; s a határban és a majorokban végzett szemlék, az üzemágak munkájának alapos tanulmányozása után intézkedési tervjavaslatot készítettek. Mindenekelőtt felülvizsgálták a község távlati terveit, majd ennek alapján kimunkálták, milyen intézkedések megtételére van szükség gazdaságonként, különös tekintettel a tsz-eknek a későbbiekben tervezett összevonására. A megyei tanács vb településtervező csoportja által javasolt terveket valamennyi termelőszövetkezetre lebontották, hogy így az idei gazdasági tervek már ezek figyelembe vételével készülhessenek el. Bizonyos vonatkozásokban módosítást javasolnak a patronálásban résztvevő nevelők például a vetésszerkezetben. A kenyérgabona vetésterületének változatlanul hagyása mellett a takarmánytermő terület növelését tartják célravezetőnek. A jó jövedelmet nyújtó egyéb növényfélék termesztésének mértékét pedig attól függően határozzák meg, hogy a tsz-ek mekkora munkaerővel rendelkeznek. Ez eléggé súlyos probléma Homokmégyen. Hiszen a Kinizsi Tsz-nek például 27 éven aluli gazdája egy sincs, a tagság jó- részét hatvan éven felüliek teszik ki. Jellemző, hogy az elmúlt évben 63 év volt a cséplőcsapatuk tagjainak átlagos életkora. Kitér a tanárok tervjavaslata az állatállomány legmegfelelőbb kialakítására, számbeli arányának a meghatározására is. Megállapítja a többi közt, hogy a Kinizsi Tsz-ben a szőlő készpénzes művelésének megszüntetése, s a részes művelésre való áttérés lenne célszerű. Ezzel szemben az állattenyésztésben dolgozókat készpénzben kell fizetni. A továbbiakban a javaslat elemzi a vezetőség és a tagság közti kapcsolatot, az uralkodó közszellemet is. A tárgyi feltételek meglehetősen „szorosak”, a szövetkezeti gazdaságok a községben számos nehézséggel küzdenek. Ennek ellenére, ha közgyűlési határozatba foglalják az őket segíteni kívánó szakemberek véleményét, tanácsait, s természetesen, ha ezeket meg is valósítják, nem éppen máról holnapra, de mindenképp előbbre jutnak. A lelkiismeretes, jószándékú szaktanárok abban a tudatban végezték és végzik patronáló munkájukat, hogy tapasztalataikat a ma még gyengébben gazdálkodó tsz-ek a saját érdekükben hasznosítják is. És ha javaslatuknak csak egy csekély hányada valósul is meg és segíti, teszi jobbá a gazdálkodást — már nem dolgoztak hiába. J. T. Tervesik as új évet Az idei gazdasági tervek elkészítését napirendre tűzték a császártöltési Felszabadulás Tszben is. Rfendkívüli vezetőségi ülésen már előzőleg határozatot hoztak, amelyek értelmében a tervek összeállítása nem kizárólag a vezetőség gondja. Hogy egy-egy üzemegység mekkora részt vállal a szövetkezeti gazdaság termelési tervéből, brigádértekezleteken szabják meg, figyelembe véve a terület nagyságát, a talaj összetételét stb. is. Az üzemegységek vállalását azután családokra bontják, egyenként értve szót mindegyik szövetkezeti gazdával. Az eddigi tapasztalatok alapján tudják, hogy milyen nagyságú legyen az a terület, amelyet egy-egy gazda alaposan, az agrotechnika előírásainak megfelelően százalékosan művelhet. A kertészeti növényekből általában három és fél hold vállalása látszik gazdánként a legalkalmasabbnak. Ugyancsak a szövetkezeti gazdák véleményének figyelembe vételével készült alapszabálytervezetük — amelyet nemsokára közgyűlésen tárgyalnak meg — ésszerű intézkedéseket tartalmaz a többi közt a szociális kedvezmények igénybevételét illetően. így megszabja a ledolgozandó munkanapok számát, ami előfeltétele a kedvezményekre való jogosultságnak. A betegek eddig napi fél munkaegységet kaptak. A munkaegység értéke azonban csak zárszámadáskor vált ismertté, a rászorult gazda évközben az összegnek csak bizonyos százalékához juthatott hozzá. Az új tervezet szerint a szociális alapból betegségi segély fejében egységesen napi 25 forintot juttatnának. Szó van arról,is, hogy a három császártöltési termelőszövetkezetben azonos elvek szerint állapítsák meg a tagok jogait és kötelezettségeit. A kidolgozás alatt levő új munkarend a jövedelemelosztás arányát is egyesítené. Hogy csak egy példát említsünk: a kukorica kapálásért járó munkaegység-részesedés eddig tsz-enként más és más volt. Az új munkarend egységesen 500 négyszögöl megkapálásáért javasol 1,25 munkaegységet. Hasonlóképpen egységes elveket tartalmaz a munkarend a gazdálkodás valamennyi ágával kapcsolatban. Elfogadásáról a közeljövőben döntenek majd. A bevezető sorokra visszatérve, minden bizonnyal számos, az eredményeket fokozó, a közös gazdálkodást még előbbre vivő ötletek, vélemények adnak majd hangot a császártöltési Felszabadulás Tsz gazdái. Jóba Tibor Javult a vidék tüzelőéi látása Április 1-en kezdődik a SZOT tiizelőakciója A Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP Főigazgatósága most összegezte a fűtési idény eddigi tapasztalatait. Ebből megállapítható, hogy az 1964. évi tüzelőellátás kielégítő volt. Évek óta először sikerült a főváros és a vidék között levő aránytalanságokat is csökkenteni. A földművesszövetkezeti kereskedelem például a tervezett 117 000 vagon helyett 1^ 000 vagon tüzelőanyagot hozott vidéken forgalomba. A többletmennyiség nagy részét az eddig hiányosan ellátott területek kapták. Ennek következtében az eltelt időszakban huzamosabb áruhiány sehol sem jelentkezett. Az ellátás nemcsak mennyiségben, hanem a választékban is javult. Jól bevált a SZOT tüzelőakció szeptember 30-i határidejének pontos betartása, ami lehetővé tette, hogy a kisebb tételekben vásárlók igényeit fennakadás nélkül, korlátlanul ki tudták elégíteni. A ttizelőhelyzet jelenleg is biztató. A készletek, a hazai bányák és a folyamatosan érkező import biztosíték arra, hogy a fűtési idény még hátralevő három hónapjában sem okoz problémát a tüzelőellátás A TÜZÉP egyébként már a uj évadra készülődik A tervei szerint SZOT-utalványokra a tavalyihoz hasonló mennyiségű tüzelőt adnak ki, s ehhez biztosít árualapot. Az akció a már jól bevált menetrend szerint április 1-én indul (MTI)
