Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

1965. január 19, kedd

Szölöclivám i/ok

Mint csendes, halk szavú emberre emlékeztem Andrássy Elemérre, amint fehér köpeny ben vallatta Katonatelepen, a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János Telepén a szőlőnemesítés titkait.

Említett tulajdonságaiban mit sem változott, mégis meglepett, amikor a minap Mélyhűtőn, az Alkotmány Tsz központjának udvarán találkoztam vele.

— Valóban, fél éve is elmúlt, hogy kijöttem — meséli szelíd mosollyal. — Hogy miért? Kíváncsi vagyok, hogyan tudom folytatni a nagyüzemi gyakorlatban azt, amit az intézetben elkezdtem.

Kapcsolata a közös gazdasággal régebbi keletű. Két éve is elmúlt már, hogy Walter Bálint, a szövetkezet főkertésze, először járt Katonatelepen, érdeklődni: milyen fajta csemegevesszőkre tehetne szert, hogy a mélykúti földeken megkísé relje a zöldoltást; azt a módszert, amelyet az intézet parcelláin már sikerrel alkalmaztak.

A kibújó, apró zöld hajtásokból tehát híd született Mélykút és Katonatelep között.

Ez a híd azóta kiszélesült. Az intézeti kutatás eredményét az Alkotmány Tsz területén már 150 hold csemegeszőlő hirdeti. Érdemes felsorolni a fajtákat, vagy legalábbis közülük a legfontosabbakat: Kocsis Irma,

Ezeréves Magyarország Emléke, Saszla, Afuz Ali, Itália, Gloria Hungáriáé, Szőlőskertek Királynéja, Kecskemét Kincse ...

Am mindez csak a kezdet. Hogy Mélykút, s majd a környező vidék is a csemegeszőlő hazájává váljék, annak érdekében még rengeteg a tennivaló. Százezrekre van szükség a hibridek vesszőiből. Még hozzá minél előbb. S itt gyors eredményt csak a zöldoltványos szaporítással lehet elérni.

Az Alkotmány Tsz vállalta a félelmetesen nagy feladatot.

Megoldásához azonban szüksége van arra a szakemberre, aki lényegében kidolgozta az alföldi szőlővidéken eddig ismeretlen eljárást. Ez az ember: Andrássy Elemér.

— A szaporítás céljára 65 holdat jelöltünk ki, a gazdaság legjobb területén — magyarázza. — Már kitűnően megtrágyázott és megforgatott talajba eltelepítettük a vadalanyokat. És tavasszal elkezdjük a nagy munkát. A vadalanyok vesszőibe oltjuk be az új hibrideket, a Pannónia Kincse és az Attila, valamint kisebb mértékben az Olympia zöld hajtásait. Az Alföldön kockázatosabb ez a munka, mint a hegyvidéken, mivel itt a levegő is szárazabb. Ezt a hátrányt viszont ellensúlyozni lehet az úgynevezett fóliakötéssel, valamint a Vitemol nevű, parafinszerű anyag alkalmazásával.

Mindezek megvalósításához a fizikai dolgozók szaktudására és lelkiismeretességére is szükség van. Első pillanatban riasztónak tűnik a gondolat, hogy ezt a roppant kényes munkát olyanok kezébe adják akik eddig még a zöld oltásról sem igen hallottak. Ám a dolog nem egészen így áll. Az ültetvények műveléséhez a tsznek majdnem háromszáz szerződött dolgozója van. Az említett munkára közülük válogatnak ki hatvan-nyolcvan olyan személyt, többnyire fiatalokat, akiknek van már valamelyes gyakorlatuk a szőlőtelepítésben is. A télen több előadásból álló tanfolyamot végeztetnek velük, amelyen elsajátítják a szőlőnemesítés és szaporítás alapvető tudnivalóit.

Egyéb vonatkozásban is jelentkezik a kockázat. A szaporítóanyagot naponta kell hozni Katonatelepről, s még aznap be is kell oltani. A vállalkozás nemcsak úttörő jellegű — de izgalmas is.

— Már szinte látom magunkat, amint „ingajáratként” közlekedünk Mélykút és Katonatelep között — mondja nevetve a főkertész.

Andrássy Elemér arca azonban komoly marad. Ezt mondja:

— Amit most csinálunk, az végső soron versenyfutás az idővel. Most kell pótolnunk az elmulasztottakat. Ha elgondolom, hogy mindezt már az ötvenes évek elején elkezdhettük volna... Hol tartanánk már most! De, sajnos, akkor szavunk a pusztába kiáltott szó maradt.

Megkésve azért nincsenek. Az alföldi csemegeszőlőnek van jövője — ezt a külföldi kereslet is meggyőzően bizonyítja. Bárcsak már kielégíthetnénk az igényeket!

Erre is sor kerül majd. Reméljük, nemsokára...

A híd tovább szélesedik. Pár év alatt félezer holdon szándékoznak törzstelepet létesíteni, a csemege- és a minőségi borszőlőfajták szaporítására.

Andrássy Elemér nemrégiben a Földművelésügyi Minisztérium Fajtanemesítő Intézetének az elismerésében részesült. De nem kisebb elismerést rejtegetnek számára a majdani dróthuzalokra felfutó, nehéz fürtök özönét tartó venyigék most még alvó rügyei is.

Hatvani Dániel

W^Qdqpqsq

mEPCM ID AIMCi

Örök téma

Vannak úgynevezett „örök témák”. Ilyen téma például az irodalomban a szerelem. Ki tudná összeszámolni hány regényt, novellát, drámát, verset és egyéb műfajú alkotást szenteltek és szentelnek még ezután az írók a különböző nemű halandók gyengiéd kapcsolatának.

Bevallom, hogy néha-néha irigykedve gondoltam ezért szépírókra, akiknek lám egy érdekes és vég nélkül variálható témát adott örökös használatra az élet. — Bezizeg, a szegény újságíró minden áldott nap új és új események — ha úgy tetszik storyk — után kénytelen kajtatni. Mint mondtam irigykedtem egy ideig. Pontosabban addig, amíg rá nem bukkantam én is egy „örök témára”. Nevezetesen a hollandi ágy gyártásra.

Amikor elkezdte készíteni a megyei ipar a hollandi ágyakat, szárnyaló stílusban ecseteltem,

Rohamléptekben fejlődik a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat

A Kiskunhalasi Vastömegcifckipari Vállalat dolgozói öszszegezve múlt évi munkájuk eredményeit jelentős fejlődésről adhatnak számot, hiszen az üzem termelési értéke az 1963. évi 31 millió forintról 48 millió forintra növekedett.

A mennyiségi növekedés természetesen, nem minden esetben jelenti a munka színvonalának emelkedését is. A kiskunhalasi vállalat azonban a nép'azdaság számára igen fontos új termék, az aggregátorgyártás bevezetésével érte el a terme-Előreléptek a bátyai termelőszövetkezetek

(Tudósítónktól,)

A becsületes munka, s a jobb vezetés meghozta az eredményt a bátyai Piros Arany Termelőszövetkezetben. Az elmúlt gazdasági évben százötven családtaggal többen vettek részt a közös munkában, mint a korábbi esztendőkben. Ennek jóvoltából sikerült kigazdálkodnia a szövetkezetnek a másfél millió forintos mérleghiányt, valamint a

három év óta elmaradt földjáradékot és a bevitt vagyontárgyakra kifizetett közel másfél millió forintot. Mindemellett biztosított a munkaegységenként tervezett 25 forint is.

A helyi Haladás Tsz múlt évi kiváló gazdálkodása eredményeként viszont jóval felülmúlja a 35 forintban élőirányzott munkaegységrészesedést.

Hegedűs János

lésfelfutás nagyobbik hányadát.

Az utánfutóra épített áramfejlesztő berendezés a MEDICOR-művek számára készül és a speciális célokat szolgáló autóbuszok — például röntgenkocsik — áramellátására szolgál. A „mozgó rendelőintézetek” zömét külföldi megrendelésre készíti iparunk, ezért az aggregátorokat is exportminőségben kell gyártani. Az üzem dolgozóit dicséri, hogy a múlt évben ■ készített 78 áramfejlesztő-készülék megfelelt a magas követelményeknek. Az idén előreláthatólag a tavalyinak duplájára növeli a megrendelést a MEDICOR.

A „főgyártmány” rangos szerepét betöltő aggregátoron kívül főiképpen jármű alkatrészeket készített a Vastömegcikkipari Vállalat 1964-ben.

Az év vége felé indult a termelés a kunszentmiklósi új gyártelepen. Néhány hónapos huzavona után tisztázódott a telep profilja is: a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár részére készít ezer darab permetezőgép alvázat idén és ezzel jelentős részt vállal az üzem 60 millió forintos termelési tervéből.

mily üdvös ez a mezőgazdaságnak, mily nagymértekben járul hozzá a gyenge termelőszövetkezetek megerősítéséhez és az erősek még erősebbé tételéhez.

Hogy kimeríthetetlen témára bukkantam, erre akkor kezdtem ráébredni, amikor az ÉM Fémmunkás, Épületlakatosipari Vállalat kecskeméti és kiskunhalasi gyáregységének nem egészen kifogástalan együttműködése következtében átmenetileg akadozott a gyártás. „A mezőgazdaság várja, az ipar késlekedik” — dörögtem egy gyújtó hangú glosszában. Nem állítom, hogy emiatt, de az ipar teljes gőzzel rákapcsolt a hollandi ágy készítésére a múlt év elején és pótolta a mulasztást. Talán mondanom sem kellene, hogy e tényt optimista hangvételű cikkben tártam a nagyérdemű olvasók elé.

Ezzel azonban még nincs vége. A kiskunhalasi üzem főmérnöke nemrégiben azzal fogadott, hogy megint baj van a sajtó hasábjain oly sokszor szerepelt gyártmánnyal. Az AG ROTRÖSZT a múlt évre rendelt hollandi ágyak közül 156-ótnem szállítót el mind ez ideig. Az áru az udvaron halmozódik, mert ilyen óriási mennyiséget nem tudnak fedett raktárban elhelyezni. Hó lepi, fagy marja a vasszerkezetet és a paneleket. Ráadásul a vállalat pénzgazdálkodását sem túl előnyösen befolyásolja, hogy a legyártott áru nyomán nem jelentkezik a bevétel.

A beszélgetés adott okot e cikk megírására és arra is, hogy kijelentsem:* A hollandi ágy gyártás „örök téma”.

Sajnos, nem tudok olyan tiszta szívből örülni ennek, mint ahogy — gondolom — a szépírók örültek a szerelem „felfedezésének”. Kicsit sok ez már a jóból. Inkább nyakamba szedem a lábam és keresek mindennap új „storyt”, de rendeződjön már végre ez a bizonyos hollandi ágy kérdés.

Szállítsa el az AGROTRÖSZT mielőbb a rendelt árut és a jövőben csak annyit igényeljen az ipartól amennyire valóban szükség van. Nem azért, mert az újságíró — és bizonyára az újságolvasó is — unja már a témát, hanem azért, mert így kívánja a népgazdaság érdeke.

Békés Dezső

Pátosz és forradalmi romantika

EGY TÁRSASÁGBAN a mai időkről beszélgettek. Miközben korunk jellemző vonásait próbálták „megrajzolni”, egyikük eléggé lemondóan legyintett. — Az a baj — mondta —, hogy a mostani társadalmi életünkből, tevékenységünkből hiányzik a pátosz és a forradalmi romantika. Bezzeg csaknem húsz esztendeje! Meg a későbbi években is! Amikor tömegesen kimentünk az utcára, tüntetni a kizsákmányoló rendszer

visszakívánói ellen,__ amikor éhesen

és fagyoskodva romot takarítottunk ... híg bablevesen hidat, vasutat építettünk ... amikor felvonulásainkon táblával a kezünkben menny dörögtük: „Földet, gyárat vissza nem adunk!” Az volt ám a forradalmi szenvedély!

A kijelentés figyelmet érdemel, mert közösségi életünk féltését fejezi ki, ugyanakkor azonban szemléletbeli tévedést is tartalmaz. S mert többen is vannak a szóban levő — hangsúlyozzuk: jó szándékú — „nyilatkozóhoz” hasonló véleményen, úgy gondoljuk, szükséges megvizsgálnunk: csakugyan lelohadt-e társadalmunkban a pátosz, megszűnt-e a forradalmi romantika? S egyáltalán a mai életünkben szükség van-e rájuk? És ha igen, van-e a pátosznak és a forradalmi romantikának — hogy úgy mondjuk — „táptalaja”?

Mindenekelőtt tisztáznunk kell e két fogalmat. A pátosz a többi közt „szenvedélyes, emelkedett ünnepélyesség a szavakban, magatartásban» valamely

emberi tettnek, cselekvésnek, alkotásnak, szándéknak nagyszerűsége, emelkedett, fenséges volta, szenvedélyes lendülete.” A forradalmi romantika: „A proletárforradalom harcának és építésének hősiessége, jövőbe mutató lelkesültsége, illetve annak kifejezése.”

HA E MEGHATÁROZÁSOK tükrében szemügyre vesszük társadalmi életünket, megállapíthatjuk, hogy jelenlegi fejlettségi foka elérésének a küzdelmeiből, harcaiból csakugyan nem hiányzott a pátosz és a forradalmi romantika. Hiszen szenvedélyes lendület, jövőbe mutató lelkesültség kellett hozzá, hogy a kizsákmányolás megszüntetésével egy gazdaságilag, politikailag és kulturális téren elmaradott országból olyan hazát teremtsünk a dolgozó néppel magának a dolgozó népnek, amelyre — eredményei alapján — mind nagyobb tisztelettel tekintenek a világ távoli részein élő népek is.

Tévednek azonban azok, akik úgy gondolják, hogy a pátosz és a forradalmi romantika csupán a hatalomért való harc, a társadalmi fejlődés egyre több lehetőségét megteremtő szocialista forradalom kezdeti időszakát jellemezte. A társadalmi élet, együttműködés pátoszának és forradalmi romantikájának a megnyilvánulási formája ugyanis nemcsak az utcán való felvonulás, tüntetés s egyéb demonstráció lehet.

Nem kell hozzá magyarázat, hogy

ma már — az ünnepélyes alkalmak

demonstrációja kivételével — nincs szükség erre, mert ugyan társadalmunk melyik rétegével szemben kellene megvédenünk a földet, gyárainkat, — s ugyan ki gondolna arra, hogy éhesen, fagyoskodva, híg bablevesen kell dolgoznunk.

Mint minden fogalom, így a pátosz és a forradalmi romantika jellege is korszakok szerint módosul, mondhatnék így is: minőségi változáson megy át. Érthető, hiszen a különböző időszakokban mások a társadalmi feladatok, amelyeknek megoldásában a pátosz és a forradalmi romantika megnyilvánulási formája is természetszerűleg más és más.

KÜLÖNBSÉG VAN a másfél-két évtizeddel ezelőtti, meg a korábbi és a mai pátosz, s forradalmi romantika közt abban is, hogy míg annak idején ezek társadalmunknak csak egy részét — a munkásosztályt, a szegényparasztságot, illetve eleinte csak e leghaladóbb osztály és réteg legöntudatosabbjait — töltötték el, ma már társadalmunk egészét áthatják. Hiszen nem lehet emelkedett ünnepélyesség nélkül számba venni, szemlélni, hogy a magunk munkájával, s rendszerünk nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően, még a legeldugottabb falvakban is bölcsődék, napközi otthonok, vízművek, művelődési házak épültek, kigyulladt a villany — és sorolhatnék a végtelenségig.

Nagyszerű eredményeink képezik az alapot ahhoz, hogy a hatalom birtokában most már a szocializmus teljes

felépítéséért menjünk harcba „más köntösbe öltözött” pátosszal, forradalmi romantikával, s nem utcai felvonuláson, hanem ki-ki a maga munkaterületén, a dolgos hétköznapok feladatainak megoldásával.

Ha tehát napjaink traktorosa künn, a hidegben, esőben, az éjszakában attól a szenvedélytől fűtve szánt, hogy idejében megfelelő magágya legyen a jövő évi kenyérnek, ha a mérnök a tervezőasztal felett attól a szándéktól áthatva töri a fejét valami újításon, hogy társadalmunk előrelépését szolgálja, ha... és végigsorolhatnók, hogy ha ki-ki a jövőbe mutató lelkesültséggel végzi dolgát — éppúgy pátosz, forradalmi romantika jellemzi magatartását, tettét, mint jellemezte a szocializmus győzelméért 20 évvel ezelőtt, vagy még korábban, és más módon harcolókét.

A társadalmunk előtt álló feladatokat persze tudatosítani kell önmagunkban, mindannyiunkban, mert enélkül magatartásunk tetteink pátosza hamis lesz.

E TUDATOSÍTÓ — azaz nevelési — feladat megoldásához elsősorban a kommunisták szenvedélyes magatartására, jövőbe mutató lelkesültségére van szülség, hogy ennek nyomán, eddigi nagy szerű eredményeink „talaján”, egész társadalmunk még nagyobb lendülettel, forróbb pátosszal, s — hogy úgy mondjuk: korszerű — forradalmi romantika érzésétől áthatva lépjen előbbre.

Tarján István