Petőfi Népe, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
1965. január 16, szombat 3. «ldal A gépkocsivezetők képzése és továbbtanulása a víz nem minden... A MEGYE megnövekedett gépjárműparkja szükségszerűen írja elő, hogy a KPM Autóközlekedési Tanintézete fokozottabb mértékben foglalkozzon a gépjárművezetők képzésével és szakmai ismereteik bővítésével. Az idei tervekről érdeklődtünk Papp Elektől, a tanintézet igazgatójától. Ebben az évben folyamatosan végzik a nem hivatásos, másnéven úrvezetői tanfolyamok indítását, illetve a magángépjárművezetők képzését. A megyében Soltvadkerten, Kiskunmajsán, Solton, Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán kezdődnek ilyen tanfolyamok, Kecskeméten pedig már el is kezdték ezt a munkát. A motorkerékpárokhoz, segédmotor-kerékpárokhoz szükséges tananyagot ismeretterjesztő előadásokon tanulhatják meg a résztvevők, amelyeket a megye egész területén rendeznek, ahol kellő számú jelentkező lesz. A LEGNAGYOBB érdeklődés természetesen, a hivatásos alapfokú gépkocsivezetői tanfolyam iránt mutatkozik meg. A közeljövőben Izsákon, Solton, Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön és Kecskeméten szerveznek ilyen oktatást. Az Autóközlekedési Tanintézet vezetői gondolnak arra is, hogy a megnövekedett gépkocsiparkkal egy időben folyamatossá váljon a gépjárművezetők továbbképzése is. Ennek érdekében szaktanfolyamokat indítanak. A középfokú gépkocsivezetői tanfolyam március 15-én kezdődik meg, s jelentkezéseket még elfogadnak erre. A tanfolyamra az jelentkezhet, akinek érvényes gépjárművezetői igazolványa van, két éve járművet vezet, valamint rendelkezik vállalati igazolással és javaslattal. A LEGMAGASABB gépkocsivezetői szakképzettséget a garázsmesteri tanfolyam elvégzése jelenti. Ilyen jellegű oktatás márciusban kezdődik, de február 15-ig még szántén elfogadnak jelentkezéseket. A KPM Autóközlekedési Tanintézet kecskeméti iskolája patronálja a bajai járásit, ahol hivatásos és nemhivatásos tanfolyam indult a közeljövőben. Hasonlóképpen szerveznek gépkocsivezetőképzést Kiskunhalason, Kalocsán és Bácsalmáson is. A belügyminiszter, valamint a közlekedési és postaügyi miniszter a legutóbbi rendelkezése értelmében csak az kaphat gépjárművezetői igazolványt, aki sikeresen letette a vizsgát. Lényegében tehát, a gépjárművezetői igazolvány megszerzéséhez szükséges a tanfolyam anyagának elsajátítása. ERRE a megyénkben minden városban, sőt nagyobb községekben is lehetőség kínálkozik. G. G; A termelőszövetkezetek öntözéses gazdálkodását a bajai, dunavecsei, kalocsai és a kiskőrösi járásban két év óta szaktanácsadóként egy-egy öntözési mérnök segíti. Ténykedésük magában foglalja az öntözőberendezések megvásárlásának, az üzemelési és agronómiái tervek elkészítésének, az öntözés megszervezésének valamint annak segítését, hogy a szükségletnek megfelelő számú szövetkezeti gazda sajátíthassa el a mesterséges csapadékellátás tudnivalóit. Természetesen szorosan együttműködnek az e tekintetben gondjaikra bízott járás tanácsának mezőgazdasági osztályával. Ök tesznek javaslatot arra is, hogy mely tsz-eknek engedélyezzék az öntözőberendezések megvásárlását. Legfőbb szempont: csakis ott folytathassanak öntözéses gazdálkodást, ahol „megértek” már annak lehetőségei. Csak egyike a tucatnyi tényezőnek Az általános tapasztalatokról, s a kalocsai járásban elért eredményekről beszélgettünk Bakos Béla szakmérnökkel. Ö az öntözési szaktanácsadók megyei csoportjának vezetője, egyszersmind az ottani szaktanácsadóval együtt segítséget nyújt a kalocsai já-Indul a rekamié, a kombinált szekrény... Sűrűn indulnak útnak Kecskeméten, a Rákóczi úti bútoráruház elől a szállító kocsik, hogy a szebbnél szebb lakberendezési tárgyak mielőbb elfoglalják helyüket új gazdáik otthonaiban. S hogy a bútor is kezd mindinkább elsőrendű közszükségleti cikké válni megyénkben, mutatja az áruház forgalmi statisztikája. Eszerint 1963-ban 21 millió 700 ezer, 1964-ben 24 millió 380 ezer forint értékű bútort vásároltak. Az ez évi előzetes tervelőirányzat pedig mintegy 28 millió forint. S hogy a vásárlók még inkább kedvet kapjanak a szép bútorok megvételéhez, elősegíti majd az év első felében megnyíló lakberendezési áruház is, amely a bútoráruház jelenlegi kirakati részeiben kap helyet... rás tsz-einek az öntözéses gazdálkodás szakszerűségének biztosításához is. — Az öntöző víz nem minden — mondotta. — Az öntözés nem „megváltó”, csak segítő módszer, csupán egyike a tucatnyi agronómiái tényezőnek. Nem megfelelő helyen és módon üzemeltetett öntözőberendezés, a talajmunka és a trágyázás elhanyagolása több kárt okoz, mintha nem öntöznének. Ezenkívül megfelelő munkaerőre is szükség van a mesterséges csapadéfcellátás eredményességéhez. Elvként elfogadhatjuk, hogy csak ott folytassanak öntözéses gazdá'kodást, ahol a szárazgazdálkodást már nem lehet tovább fejleszteni! Mindezeket a kalocsai járásban, de megyeszerte másutt is' a korábbi években nemegyszer figyelmen kívül hagyták, aminek a kedvezőtlen anyagi kihatáson kívül az öntözésből való kiábrándulás lett a következménye. Több helyütt úgy gondolták, hogy például a gyengén gazdálkodó tsz-eket csupán öntözőberendezés üzemeltetésével meg lehet erősíteni. Aztán kiderült, hogy a kellően meg nem alapozott gazdálkodásnál üzemszervezési és egyéb szempontból csak tehertételt jelent az öntözés. Az viszont bebizonyosodott, hogy ott veszik nagy hasznát a mesterséges csapadéknak, ahol egyébként is jól gazdálkodnak. A példamutatók Elmondotta azt is, hogy a kalocsai járásban negyedszáz termelőszövetkezet több mint félszáz öntözőberendezés üzemeltetésével mintegy 8000 holdat öntöz. (Ebben nincs benne a más szakmai felügyelet alá tartozó öntözőfürt hétezer holdas területe.) A járási székhely egyetlen közös gazdasága, az Iszkra Tsz, s a bátyai Haladás, valamint a dunaszentbenedeki Üj Hajnal már két év óta példamutatóan gazdálkodik az öntöző vízzel. Megfelelően végzik el a talajmunkákat, gondoskodnak elegendő szerves- és műtrágyáról, s törődnek a szakemberellátással is. Ami az utóbbit illeti: a dunaszentbenedeki tsz-ből például egy szövetkezeti gazda elvégezte Kenderesen a hathónapos öntözőgépész-tanfolyamot, Reprezentálni... Az Üj írás augusztusi számában színes, érdekes, izgalmas beszámolót írt franciaországi útjáról K. L. Máig is fogva tart néhány, a kapitalizmus szűkmarkúságát kifejező, szemléltető példája. Gondoljuk esak el! Meglátogatott többek közt, három, nemzetközi hírnévnek örvendő egyetemi tanárt, mindegyiket más-más egyetemen, de a saját tanszékén. És most essen le az olvasó álla: Mindegyikhez egyenest a folyosóról lehetett bejutni, csakúgy mint az egyszerű gyakornokhoz, vagy a bonyolultabb tanársegédhez. Ráadásul mindjárt kopogás után! Persze, a mi szocialista gavallériához szokott honfitársaink most azt képzelik, hogy odabent aztán az ég kárpitját verte a csillogó, dús reprezentáció. Hát ez az, amiben élénken tévednek. Hogyne, majd a kapitalista művelődési kormányzat ad pénzt mély fotelekre, pamlagokra, hajmeresztő dísznövényekre, szőnyegekre, híres festők híres műveire! Dehogy, kérem. Egyszerű, csak korszerű irodai bútorzat volt a világhírű professzorok szobájában. Semmivel sem különb, mint a tanszék többi dolgozójánál. Ami pedig a burzsoá elidegenedést legmeggyőzőbben támasztja alá: titkárkisasszonya sem volt a professzoroknak! Ha pedig egy egyetemi tanárnál se előszoba, se hangulatfelelős múzsa sincs, világos, hogy hiányzott a reprezentatív fekete, továbbá a reprezentatív italokkal terhes hivatali bár is. Elképzelhető, milyen színtelen, fantáziátlan, unalmas lehet ott a tanszéki élet! Mert ugyan mi származhatna abból más, hogy az egyetemi tanárok hivatalos helyisége csupán szürke munkára és hivatalos megbeszélésekre szolgál. Ezek után igazán semmi vicc nincs abban, hogy kopogtatás után, közvetlenül a folyosóról be lehet menni ezekhez a nemzetközi tekintélyű emberekhez. Azt gondolnák egyesek, hogy — no, azért csak pótolják a smucig kapitalista tanintézetek az elspórolt reprezentációt mondjuk a tudományos symposionokon. Ismét csalódást kell okoznunk. Ez a szegény, itthoni bőkezűséghez szokott K. L. részt vett egy húsz főt számláló kutató konferencián. De Loach amerikai professzor tartotta ezt az egész szűk körű konzultációt. De képzeljék csak el, milyen körülmények között! Egyszerű V-alakú asztalnál ültek, amelyen csak néhány íiamutartó árválkodott és a professzor előtt vizespohár meg kancsó. Nos, mit szólnak hozzál! Azonkívül saját cigarettáját szívta mindenki. Szendvics, fekete, ital? — hát még mit nem! így dolgoztak este hatig. (Persze kétórás ebédszünet után.) K. L. azt hitte, hogy a takarékosságnak ez a túlzott módja csak az állami intézményekre jellemző. Várta, hogy majd a magánintézmények kirukkolnak. Ellátogatott Bretagneba, az egyik legnagyobb baromfi- és takarmányipari tőkés cég vágóhídjára. Az igazgatónak ott sem volt sem előszobája, sem titkárnője, sem kárpit, sem puha fotel, sem fikusz, sem szőnyeg nem díszítette irodáját. Még az osztályvezetőkét sem, akik beosztottjaikkal egy helyiségben dolgoztak. Hát most tessék mondani: Ne ábránduljon ki szívvel-lélekkel az az ember abból a sötét, fukar, kapitalista miliőből? Nem kiégett, kiszikkadt, hamvábahótt, lelketlen társaság az egész; egyetemi tanáraival, gyárigazgatóival? Sajnálják a kenyeret azoktól a kedves, bájos titkárkisasszonyoktól? A kis pénzt a kárpitos-, szőnyegszövő-, irodabútor- meg szeszipartól? A virágkertészettől? Azoknak talán nem kell megélni? Nem, a tőkés gyárosnak, kormányzatnak erre nincs pénze. Ök csak arra áldoznak, ami a munkához elengedhetetlenül szükséges. Mennyivel másképp csináljuk mi. Nálunk nincsenek tőkések, akik megvonnák a titkárkisasszonyokat az egyetemi tanároktól, s a falatot a titkárkisasszonyoktól, akik ékességei az igazgatói előszobáknak is. S ha az ember nincs elidegenedve sajátmagától, de még embertársaitól sem, hol ihatna igazán jó hangulatban duplafeketét, égetett szeszt, mint reprezentatív munkahelyén, ahol végeredményben életének döntő részét tölti? A mi előkelőbb szintű irodáink egyikébenmásikában elámulhat az ide látogató kapitalista, az a zsugori, aki pénzét a fogához veri. Nálunk fotelba süppedhet, mokkát, vodkát, ba racícot kedvére választhat, s szédeleghet a szebbnél szebb titkárnői kacsoktól, melyek tálcát tartanak eléje. Mi világszerte arról vagyunk ismertek, hogy bel- és külföldi vendégeinktől semmit sem sajnálunk, ha házigazdák vagyunk. Pláne reprezentatív költséget, pénzt... Az igazán a legkevesebb. Tóth István s rajta kívül 1963-ban öten vettek részt a Kalocsán megrendezett háromhetes bentlakásos tanfolyamon. A bátyaiak közül heten tanultak az utóbbin. Tavaly a szakszerű öntözésre való felkészülést illetően — akárcsak a gazdálkodás egyéb területein — nagyot léptek előre a géderlaki Üj Élet Tszben is. Amíg például korábban az öntözőgépeik kapacitását csupán öt-tíz százaléknyi mértékben használták ki, az elmúlt év utolsó negyedében véget vetettek ennek az állapotnak. Az őszi szántást elsősorban már a csőkutak környékének öntözhető területein végezték el, másrészt pedig saját brigádjukkal — ily módon nyolcezer forintot megtakarítva — ikresítették a csőkutakat. így a motorszivattyú, a teljesítőképességének megfelelően, percenként kétezer liter vizet tud a növényzetre juttatni, míg azelőtt egy-egy kút — a cső szűk metszete miatt — csak 800 liter vizet adott. Az öntözés hatékonyságának fokozása végett egyébként a nyolc berendezéssel rendelkező kalocsai Iszkrában az idén kisebb — 650 hold — területen folytatnak „nedves” gazdálkodást, mint tavaly. így a mesterséges csapadékot nagyobb mennyiségben juttathatják a növényfélékre, végeredményben tehát — nem feledkezve meg az egyéb agronómiái tényezőkről sem — nagyobb terméshozamok elérésének a lehetőségét teremtik meg. Szakmunkások és diákok A szakember-ellátásról szólva Bakos Béla beszélt arról is, hogy a járásból tavaly előtt 108, az elmúlt évben pedig 43 szövetkezeti gazda tanult az öntözési tanfolyamon. A hallgatók létszámának csökkenése csak látszólag mond ellent annak az általános törekvésnek, hogy az öntözéses gazdálkodást fejlesszék a járásban. A két évvel ezelőtti tanfolyam hallgatói ugyanis összesen 150 óra alatt ismerkedtek a szakmai tudnivalókkal, s így kaptak szakmunkás-bizonyítványt, — az elmúlt évi tanfolyam résztvevői előtt viszont jóval magasabbra tették a mércét: 450 órai oktatás után, tehát még két hasonló időtartamú tanfolyam elvégeztével lehetnek öntözőszakmunkások. (Az újabb tanfolyam nemsokára indul.) Jóval képzettebb szakemberekhez jut tehát a járás — s ennek van egy másik lehetősége is. A kalocsai fiúgimnázium idén érettségiző tanulói a politechnikai oktatás keretében négy éven át az Iszkra Tsz öntözőtelepén dolgoztak. A szakmérnök és a közös gazdaság vezetői szerint megtanulták mindazt, amit a háromszor 150 órás tanfolyam hallgatói előreláthatólag elsajátítanak. Nagy részük rövid konzultáció után kétségtelenül sikerrel megállná a helyét a szakmunkásvizsgán. Jó lenne, ha az FM szakoktatási igazgatósága a Művelődésügyi Minisztérium illetékeseinél közbenjárna annak engedélyezése végett, hogy a diákok vizsgázhassanak az öntözés ismereteiből. Kétségtelenül többen megtennék ezt, s az idei nyáron, de nincs kizárva, hogy később is, mint jól képzett öntözőszakmunkások dolgoznának a járás tsz-eiben. A Duna menti járás speciális helyzete, az öntözéses gazdálkodás magasabb követelményei indokolják az engedély megadását, az, hogy — a víz nem minden! Tarján István
