Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
1964. december M, péntek 5. oldal M indent jól... Beszélgetés Schwetz Andrással Megkérdeztem néhány szülőt: mit tanul most a gyereke ebből vagy abból a tantárgyból? Legtöbben nem tudták megmondani. Ilyen válaszokat kaptam: „Honnan tudjam én azt!” „Nincs arra nekem időm.” „Érre még nem is gondoltam.” „Látja, ezt nem tudom.” „Szégyen, nem szégyen, nem tudom.” És így tovább. Alig volt olyan, aki közelebbről tudott volna valamit arról, amivel épp akkor foglalkozott a fia vagy a lánya az iskolai órák alatt. Arra a kérdésre, hogy megnézi-e rendszeresen gyermeke házi feladatát, a legtöbben őszinte „nem”-mel vetve, mint a régi tiszteknél. SzétferpesZtett lábakkal állt meg a szoba közepén. — Szóval mégis itt van? — vetette oda a tanárnak a foghegyről. — Nem vitték el és nem is halt meg. A mi eszünkön akarnak túljárni? — s az adjunktus felé intett, aki tehetetlenül a kezeit tördelve állt a háttérben. _ Elvittek, de visszahoztak — szólaii meg Küszöb meglepő nyugalommal. Nem érzett félelmet, hiszen semmi bűn nem nyomta a lelkét. Tisztának, becsületesnek érezte magát. Szavaival a főorvost és munkatársait akarta menteni, aki még a naplót is meghamisította, hogy megkímélje a zaklatástól. — Csak ne védje őket, mindenről tudunk. A katonákat is megtaláltuk az alagsorban. Azt hiszik, hülyék vagyunk? Vagy hogy itt nincsenek becsületes, forradalmi érzelmű emberek, akik beköpik az ilyen disznósá- gokat. Tanár úr, a nemzetőrség nevében letartóztatom. Parancsom van az előállításra. Ellen- forradalmi izgatással van vádolva. Kár volt pofázni ott a szobornál — tette még hozzá szinte derűsen. — No, mozgás, öltözni. Kerítsenek valami hacukát a tanár úrnak — szólt hátra a bámészkodó személyzetnek. Annus futott elő valahonnan. Égett a szeme a visszafojtott sírástól. — Mondtam én, hogy baj lesz, lihegte az adjunktus füléválaszoltak. Ritka az olyan szülő, mint amilyenről Kovács Gergely tanár barátom beszélt legutóbb. Ez az apa ugyanis szülői értekezleten elmondta, hol tart a fia jelenleg az egyes tantárgyak tanulásában, mi okoz neki problémát, s mi az, amiben ő, az apa tud, és mi az, amiben nem tud neki segíteni. Ennél még szebb az a példa, amit Ádám József igazgató mondott el: Egy édesanya azért iratkozott be hozzájuk az Állami Zeneiskolába hallgatónak, hogy rendszeresen ellenőrizhesse leánya tanulását. Saínos, az ellenkező példa sokkal több. Sok szülő nem törődik azzal, hogy mit csinál a hez hajolva. El kellett volna vinni innen. Valaki besúgta. — Na, menjenek, a tanár úr biztosan szégyenlős — tuszkolta ki a szobából a személyzetet a bőrkabátos, s csak az adjunktust engedte ott maradni. — Kösse be! — mordult rá! — Lehet, hogy ott nem lesz kötszer! De gyorsan! Nem érünk rá packázni. Más dolgunk is van — és egy listát kezdett el böngészni, ceruzát vett elő, meg- nyálazta és kipipálta a nevet — Karsai Béla tanár. Az adjunktus friss kötést tett a tanár fejére, és egészen a füléhez hajolt: — Kit értesítsünk? — Szabó Kata, ha ide jönne, vagy Horváth tanár... — Kuss, pofázás tilos! — bökött feléjük a géppisztollyal a bőrkabátos, miközben megelégedetten gyűrte zsebre a cédulát. — Ne féljen tanár úr, nem fog unatkozni, sok jó ismerőst talál egy rakáson. Na mehetünk? Támaszkodjon a vállamra, úgy látom, elég erős. Odalent vár a kocsi, ne féljen, nem megyünk gyalog, tudjuk, hogy mi a becsület —, s rászólt a kint állókra, hogy segítsenek, ne tátsák a szájukat. Két markos legény ragadta meg a szótlan igyekezettel, ellenvetés nélkül lassan lépdelő tanárt, s szinte vitték lefelé a lépcsőn, a kijárat felé. — Aztán a főorvos úrral még tárgyalunk, mondják csak meg neki. Nem szeretjük az ilyen stikliket — kiabált vissza a kisgyereke az iskolában, milyen problémái vannak a tanulásban. Sokan arra hivatkoznak, hogy ők maguk kevesebb iskolájuknál fogva nem ismerik, nem értik azt, amit gyermekük tanul. Igaz, hogy sok mindent nem értenek abból, ami manapság az iskolában követelmény, de ez nem lehet oka a nemtörődömségüknek. Nem arról van szó, hogy az elemit vagy általánost évtizedekkel ezelőtt végzett fizikai munkás a múltidejű melléknévi igenévről, a tárgyas ragozásról, a szénsav képletéről, vagy akár Xerxesz hadjáratairól beszélgessen a fiával, de legalább azt tegye meg, hogy naponta megkérdezi: készen van-e a feladat? Kisebb gyermekeknél meg is kell nézni naponta, de legalább hetenként egy-két alkalommal. A szülő időnként beszélgessen el tanuló gyermekével, kérdezgesse ki az iskolai életről, osztálytársai felől is érdeklődjék, barátairól, mindarról, ami valamiképp összefügg a gyerek tanulásával. Ha csak teheti, keresse fel a gyermekének tanárait, elsősorban az osztályfőnökét, érdeklődjék a gyerek magatartásáról, s általában iskolai tevékenységéről. Minden szülőnek éreznie és tudnia kell, hogy gyermeke nevelése, felkészítése az életre olyan nagy és bonyolult feladat, amit a szülői háznak és az iskolának közösen kell megoldania. Ezt azért szükséges hangoztatni, mert mostanában gyakran hallatszik a pedagógusok részéről olyan panasz, hogy egyes szülők túlzottan és egyoldalúan csak az iskolától várnak mindent, s ók maguk alig tesznek valamit a gyermekük nevelésében. Ahol a szülők egymás közti kapcsolata rendezett, ahol meghitt, családias a légkör, a szülők és gyermekek között tartósan jó viszony tapasztalható és a szülők nehéz munkájuk közben sem mulasztják el a gyermekük iskolai tanulásával foglalkozni, ott rendszerint az eredmény meg is mutatkozik, s nem kell szégyenkezniük saját gyermekük miatt. vér bőrkabátos, aki úgy látszik, valami parancsnokféle lehet. A betegek izgatottan tárgyalták az esetet. Az adjunktus a telefonhoz rohant, hogy értesítse a főorvost, de aztán inkább az egyik portást küldte el érte, Anna nővér a lépcső karfájánál állt és nézett lefelé. Nem tudott onnan elmozdulni, míg a gépkocsi fel nem berregett. Ebben a pilanatban Szabó Katica lépett be a főutcai kapun — kezében kis csomag, talán süteményt hozott benne — és sietett fel a lépcsőn. — Jaj, ugye bemehetek? Nem jöhettem előbb, sorba álltam kenyérért, folyton hátra szorítottak. — Üljön le egy kicsit — tessékelte Anna az egyik pádhoz, és ő is mellé telepedett. Nagy lélegzetet vett, és nyugalmat erőltetve magára, akadozva elmondta a történteket. Katica arca kigyúlt az izgalomtól, s keze ökölbe szorult. A kis törékeny lányra alig lehetett ráismerni. — Hát már őt is? Ugyan mit vétett nekik? Ezt nem fogjuk titokban tartani. Elmondjuk mindenkinek, hadd lássák, milyen becstelenek. A fiúk ezt úgysem hagyják annyiban. Itt a levél is, S ketten kezdték el olvasni Horváth tanár levelét, amiben nem sok érdekes volt a kívülálló számára. „A dolgok jól haladnak. Nem vagyunk egyedül. Vigyázunk magunkra és rájuk is — Laci — u. ij Tanácsodat megíogadjuk.’j Milyen is valójában egy fiatal színész festék, kosztüm, szerep, megszállottság nélkül, jó messzire még a színháztól is? Nehezen lehetne megkülönböztetni hasonló korú társaitól. Nincs reklámmosolya és nincsenek nagy szavai, nem játssza meg civilben a tépelődő Hamletet. Komoly és zárkózott. Elhúzódik a lámpa fénykoréból, meglehetősen bizalmatlanul várja az újságíró kérdéseit. — Rossz interjúalany vagyok — közli rögtön az elején. — Nem szeretek magamról beszélni. Mit is mondhatnék? Egy fiatal géplakatos egyszer szavalni kezdett, inkáb csak a maga örömére. A többi már olyan egyszerű ... Ez a történetem... Egyszerűnek tűnik annyi év és a főiskola elvégzése után. Mert igaz, hogy a gyárból egyenes út vezetett a színházba, de nem a színpadra Először díszítő lett, majd sokáig fentről, a zsinórpadlásról figyelte a színpadot. A szeme elé táruló kép furcsa volt, eredeti és valószerűtlen. Vonzó, mint a mélység, amely csak a bátraknak és a beavatottaknak fedi fél titkait. — Akkor szinte idomban éltem. És hittem az álmokban. Aztán jött a főiskola Űjabb álmok, újabb illúziók. Az első szárnypróbálgatások kitűnő tanárok — Pártos Géza, Ádám Ottó szakavatott irányításával. Mindent megtanultunk, amit elméletben csak lehet. Játszottunk egymásnak, önmagunknak. A gondolattal is játszottunk, hogy színészek vagyunk. Most, amikor itt Kecskeméten elkezdődött számomra a valóságos színészi élet, az elméletben tanultak gyakorlati bizonyítása, most gondoltam először arra: Milyen jó is lenne színésznek lenni... Vajon sikerül? Furcsa kérdés. Hiszen ta- 1 lálkoztunk már vele a filmvász- I non, a képernyőn és felfigyel- i tünk a játékára. Vagy nem elég ; meggyőző érvek az Asszony a I telepen, az Utolsó előtti ember — című filmek, a Lázadás reg- igelig és A nagy fény tv-film szerepei? — Mindent, amit gyakorlatban tudok, a filmnél tanultam imeg. Bs ez jó is, meg rossz is. ■A film leegyszerűsíti az embert, Katica halkan magyarázta Annusnak a levél értelmét. Annus azután behívta a kis hálófülkéjébe, és ott hosszasan beszélgettek. Mint jó barátnők váltak el egymástól. — Máskor is gyere el — mondta Annus. — Ha tudok. De korán sötétedik, és este egyedül veszélyes az utcán. Igaz két testőröm is van, két fiú lent vár, de mégis, Gyere el te is, mihozzánk, felírom a címünket. — Jó — suttogta Annus, mintha attól félne, hogy valaki meghallja. És mint két testvér, megcsókolták egymást. XXIII. A járásbíróság nagy, komor, sárga épületének hátsó frontján volt az alig öt-hat cellás börtönépület. Nem sokáig időztek itt a rabok sohasem. Legfeljebb az előzetes letartóztatás idején, amíg a vizsgálat tartott, vagy a bírósági ítélet utáni pár napig. A nagyobb bűnösök elkerültek a megyei, meg az országos fegyintézetekbe, börtönökbe, ki hova, kinek milyen büntetést kellett letöltenie. Itt legfeljebb a kis csirketolvajok, besurranó cigányok, garázdaságért pár hónapra elítéltek maradtak. Az épületbe máskor ki-bejártak a felek, a pereskedők, az igazságukat keresők, válni akaró házastársak és fürge ügyvédek. Csak a hátsó fertály volt elzárva a magas kerítéssel, ott szokott állni, vagy üldögélni egy-egy fegyőr a kis vasajtónál. IFolyiatása következik.) de gondolkodni tanít, bensőséges játékra ösztönöz, sokszor kialakíthatja egy színész egyéniségét. De mindezeket a tapasztalatokat áthelyezni a színpadra eddig csak elméletben nyílt alkalmam. Ezért félek. Van egy adag gátlás bennem. Nincsenek itt a tanárok és az első, a bemutatkozó szerepem is Kecskeméten szokatlan feladat. Az első szerep: CharUe a Mayában. Operett. Talán ez okozza a szorongást, a bizonytalanságot. — Ne értsen félre, nem az operett ellen tiltakozom. Szeretek énekelni, persze közelebb áll hozzám a musical. Izgat ez a szerep is, csak valahogy félek tőle. Jó kirándulni a köny- nyű műfajba, a smink, a ruha is sokat segít, de' olyan gátlástalannak, elegánsnak, hódítónak lenni mint Charlie — úgy érzem nagyon nehéz. Talán az a baj, hogy operettekkel nem foglalkoznak a főiskolán. Hiába gondolkodom a helyes megoldáson. Itt mosolyogni kell, fogat mutatni, énekelni, táncolni. Ez a Charlie nem gondolkodik. Kedves fiú, semmi egyéb ... Schwetz András jellegzetesen mai típusú színész, egyéniségéhez jobban illenek a drámai, gondolatébresztő szerepek. A kizárólag drámai szerepkör ellen mégis tiltakozik. — Mikor leszek biztos abban, hogy igen, most már művész vagyok? Nem hiszem, hogy ez kizárólag a drámai, „nagy” szerepekkel bizonyítható. Szeretem például az epizódszerepeket is. Kapok két percet, ennyi idő alatt nem lehet „lazítani”, emlékezetest kell produkálni. Hát, ezért nehéz és csodálatos minden epizódszerep ... Feladatok kellenek, munka. Honnan is tudnám melyik a jó szerep, mikor még nem játszottam se jót, se rosszat. Szíve szerint mégis mit szeretne leginkább eljátszani? — Nincsenek különös kívánságaim ... Mindent. Mindent, jól. Ez az én dolgom, a többi pedig az időre és a közönségre tartozik. V. Zs. Kelemen László mellszobrának svaié ünnepsége Imre Gábor kecskeméti szobrász művész készítette el Kelemen Lászlónak, az első magyar színigazgató- nak^ mellszobrát, amely a Kecskeméti Katona József Színházban fogja őrizni a nagy előd emlékét. A szobrot december 19-én, szombaton este háromnegyed 7-kor, a színházi előadás előtt, ünnepélyesen avatják fel. a város vezetőinek és a Katona József Társaság küldötteinek jelenlétében« Kalocsán megháromszorozódott a műszaki irodalom könyvtári forgalma Kalocsán minden negyedik ember beiratkozott olvasója a könyvtárnak. Kedvező ez az arány, jobb az országos átlagnál, s ebben jelentős szerepe van a Nagy Lajos Könyvtár és a TIT tömegeket vonzó rendezvényeinek. A drámaest sorozat legutóbbi előadásán például 300 főnyi közönség előtt mutattak be részleteket Csehov drámáiból a Kecskeméti Katona József Színház művészei. Nagyon sokan szinte második otthonuknak tekintik a könyvtárat, délutánonként ott tanulnak, jegyzetelnek. Jelenleg ezer középiskolás diák és ipari tanuló tagja a könyvtárnak, és mind több az ipari munkás. Az iparosodó Kalocsán, ahol 4000 ember dolgozik a város különböző vállalatainál, a könyvtár összforgalmának már több mint 30 százalékát a tudományos és szakiroda- lom teszi ki. Tízezer kötet különféle szakkönyvvel rendelkezik jelenleg a Nagy Lajos Könyvtár és ezeknek a műveknek a kölcsönzési forgalma az idén éppen háromszorosa a tavalyinak. Képünkön a könyvtár olvasóterme. K. A. A SZÜLŐ ÉS AZ ISKOLA
