Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1964. december 9. szerda 3. oldal A vezetőségi tag szemével FzűpopQ2a HCPCAIDASACi — Azelőtt is vezetőségi tag volt az alapszervezetben? — kérdem a sápadtas arcú, fekete hajú elvtársat, Pólyák Józsefet, a dunavecsei Virágzó Tsz bog- nárát. — Nem. Most sem voltam a jelölő listán. Pleskovics Sándor traktoros brigádvezető javasolta, hogy vegyenek rá engem is. Hadd legyen a segédüzem és a traktoros brigád területén is egy vezetőségi tag, hiszen mintegy negyvenen dolgozunk abban az egységben. A munkát megfizetjük — Hogyan szavazott a taggyűlés? — Huszonnégy-huszonhárom arányban esett rám a választás az eredeti jelölttel szemben. — Mi volt az elvtársak véleménye magukról? Pólyák József elmosolyodik. — A másik elvtárs ellen sem volt semmi kifogás. Általában jól dolgozott az előző vezetőség. Engem csak azért választottak, hogy innen is legyen valaki, aki a vezetőségben képviseli a segédüzemieket, erőgépvezetőket, szerelőket... — Nem hangzott el valami bírálat is a taggyűlésen? Hogyan lehetne még jobb a pártélet? — Őszintén, mondom, különösebb kifogása nincs a tagságnak. Erős tsz vagyunk, pénzzel fizetünk, aki dolgozik hasznát látja. Polyákók lakásában vagyunk. A csinosan berendezett szoba egyik fő ékessége a nagyképer- nyős televízió. Színes a fal, ízlésesek a bútorhuzatok, hangulatos a kis lakás. A múlt év nyarán, a szövetkezet pályázatára, bányából jött ide az elvtárs — családostól. Felesége — barna fiatalasszony — egy darabig figyeli beszélgetésünket. A jövedelmeknél ő is megjegyzi. — A nagy kampánymunkák idején 3—4 ezret megkeresnek a traktorosok. Volt kombájnos, aki jóval többet... Mi is jobban jövünk ki, mint mikor bányavidéken éltünk. Ezután dolga akad az asz- szonykának, magunkra hagy. — Mint új vezetőségi tag, mit tart fontos feladatoknak a közeljövőben? — A taggyűlésen az agitációs munka megjavítására, a párt- oktatás megszervezésére, s a hátralevő őszi munkák befejezésére hoztunk határozatot. A két utóbbinál már nem lesz hiba, de az agitációval sem. Nem hat a sablonos érv — Mit értettek az alatt, hogy megjavítani az agitációs munkát? — Többen is felszólaltunk. Arról beszéltünk, hogy az emberekre nem lehet már sablonos, unalmas érvekkel, szólamokkal hatni. Magam sem vagyok annak a híve, hogy például nekiindítunk egy kampányt, s ha kell, ha nem hozzáfogunk nevelni az embereket. Akkor és ott beszélgessenek, vitatkozzanak a kommunisták, amikor és ahol arra szükség van: Tájékoztatást várnak a dolgozók, bizonytalanok például valami politikai kérdés megítélésében ... Ne nézzék el, hogy rendetlenül hagyják a szerszámokat a műhelyekben, ha valaki elhanyagolja a munkagépeket. Amikor mindenkire szükség van, elsők legyenek akik nem a nyolc óra munkaidőt nézik, hanem azt, hogy az aratást, szántás-vetést el kell végezni idejében, s addig nem számít, mikor kelünk, fekszünk. — Rendszeresen tartják-e a taggyűléseket? — Nincs értelme a szépítge- tésnek: nem minden hónapban tartottuk meg. Szorgalmas emberek — Milyen a vezetők és tagok viszonya: elnök, agronómus megfordul-e gyakran a munka- területeken, meghallgatják-e az emberek véleményét? — Ök? — nevet Pólyák József, s látszik örül, hogy ezt mondhatja. — Van úgy, hogy ötször-hatszor is megfordulnak egy-egy brigádnál naponta. Csőke István, az elnök, Nicso- vics György főagronómus a nagy esőzések alatt is járták a határt. Nálunk már nincs vetési gond. Az elnök azonban azt mondta: „Azzal még nincs minden rendben, hogy mi végeztünk. Segíteni kell a környék elmaradt tsz-eit is.” — Gépeink azóta más községek határában is dolgoznak. — A fiatalokkal meg vannak elégedve? — Jó KISZ-szervezetük van. Titkárát, Nagy Lajost, most ki is tüntették... Még nem volt tévénk, s a feleségemmel bevetődtünk egy alkalommal a kultúrterembe. Éppen egy KISZ- gyűlés közepébe... Nem tudtuk otthagyni, olyan érdekes, eleven volt. Tóth István 87 tonna kő kerestetik Valamelyik képes újságban láttam azt a fotográfiát, amelyen az egyik nemzetközi légijárat stewardesse mosolyogva mutatja, mi mindent felejtettek a gépen a szórakozott utasok. A humoros az, hogy a talált tárgyak között két mankó is szerepel. Nem kétséges, hogy tulajdonosa megdöntötte a hanyagság addig fennálló világrekordját. Szerintünk mégis csak a győzelmi dobogó második fokára állhat, mert az elsőt a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat anyaggazdálkodását irányító kartársak részére kell fenntartani. Ök ugyanis — akár hiszik, akár nem — 87 tonna zúzott kő hollétéről feledkeztek meg — nem is egy pillanatra. A tanulságos, de sajnos, igaz mese dióhéjban: A 9-es számú Autóközlekedési Vállalat október elején a következő panasszal fordult a Megyei Döntő Bizottsághoz: egy évvel korábban elszállított a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat kunszentmiklósi tárolóhelyéről 87 tonna zúzott követ a kalocsai keverőtelepre. A fuvar díját — majdnem 20 ezer forintot — azonban nem hajlandók kifizetni az útépítők, mert azt állítják, hogy a szállítás tulajdonképpen nem is történt meg. Csak úgy mellékesen közöljük, hogy mindkét vállalat a KPM felügyelete alá tartozik és ez a tény még bi- zarrabb színt kölcsönöz az amúgyis eléggé fura vitának. A döntőbizottság fél tucat tanút hallgatott ki: sofőröket, éjjeliőröket stb., akik egyöntetűen azt állították, hogy a követ igenis elszállították Kalocsára. Bizonyára be is építették valamelyik út burkolatába időközben, annak rendje és módja szerint. Heteken keresztül tartotta korábbi álláspontját a Közúti Üzemi Vállalat még a döntőbizottság előtt is, bizonyos aláírások hiányára hivatkozva. Ámde, aláírás ide, vagy oda, 87 tonna kő eléggé nagy kupac ahhoz, hogy hollétéről egy kettős könyvvitelt folytató adminisztráció tudjon. De ne nyújtsuk a történetkén- ket tovább. A Közúti Üzemi Vállalat végül is hajlandónak mutatkozott a fuvardíj kifizetésére és ezzel hallgatólagosan elismerte korábbi álláspontjának tarthatatlanságát. Mennyivel jobb lett volna .azonban alaposan körülnézni a vállalat házatáján — ha már korábban nem tette ezt —, legalább azelőtt, mielőtt a hosszú és költséges döntőbizottsági vizsgálatot elindították. Békés Dezső Túlteljesítette éves tervét a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat Országos munkákban — új gépkonstrukcióval Egyre nagyobb arányú öntözési és belvízrendezési tevékenység Akik a földet osztották Hogyan is történt húsz évvel ezelőtt a földosztás Mélykút határában? Erről vall a hajdani földosztó bizottság azóta megidősödött tagja: a hatvanöt éves Kiss András, aki éjjeliőr a helybeli földművesszövetkezetnél, és a nála két évvel korosabb Cseke Péter, a Kossuth Tsz nyugdíjas gazdája. A község határának majdnem a fele, 9600 hold, a vallásalapítvány tulajdonát képezte: egyházi birtok volt. Azok az itteni szegényparasztok bérelték, akiknek egyáltalán nem, vagy alig volt földjük. Sokan akadtak ilyenek. Közéjük tartozott Kiss András és Cseke Péter is. — Sok haszon nem volt ebből a bérletből, csak a szűkös megélhetés gondjait enyhítette valamelyest — emlékezik András bácsi. — Magas volt a bérlet, évenként és holdanként három mázsa búza, vagy annak az ára, s negyedévenként pontosan kellett törleszteni. Volt olyan is, aki nem bírta. Annak azután úszott a sajátja is, előbb a földje, aztán a háza. Megperdült a dob az udvarán ... A paraszti nyomorúságból való kilábalást 1944 ősze hozta rrjeg a mélykútiak számára. Már a község felszabadulását követő napokban megkezdődtek a föld felosztásának előkészületei. Létrejött a földosztó bizottság, amelynek tagjai közül — kettőjükön kívül — még él Kövesd! János és Szalonnás József is. — Könnyített a dolgunkon, hogy a falu lakói egy akaraton voltak, hiszen sorsuk is egyforma volt — szól közbe Péter bácsi. — Azzal fokozott gonddal törődtünk, hogy senkit se érjen méltánytalanság. Úgy határoztunk, hogy minden család a férj és a feleség után öt, a családtagok után pedig egy-egy hold földet kap. Illetve, e területet csökkentette a saját föld holdjainak a száma. így tartott tűk igazságosnak az osztást.. s És az egyházi birtok felett megfeszültek a láncok, amelyekkel kimérték a földeket. Húsz évvel ezelőtt Mélykúton 1300 parasztcsalád indult el az emberibb élet mezsgyéjén. ...Ma négy termelőszövetkezet gazdálkodik Mélykút határában — valamennyi példamutatóan. Gazdáinak életszínvonala a két évtizeddel korábbi, legmerészebb álmokat is túlszárnyalja. És a jövő lehetőségei szinte beláthatatlanok. 9 határ homokos részének sok száz holdján messzire nyálnak az új szőlők és gyümölcsösök sorai. Ezek a sorok tulajdonképpen a húsz esztendővel ezelőtti időszakból indulnak el, amelynek emléke oly elevenen él Kiss András és Cseke Péter emlékezetében. (Hatvani —* Pásztor) A gazdasági év végéhez közeledve megkértük Tóth Menyhértet, a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat elnökét, hogy lapunk olvasói számára summázza a társulat ez évi eredményeit, vázolja célkitűzéseiket. Az elnök elmondotta, hogy az 53 millió forint összegű idei tervük keretében elvégzendő feladatok vízrendezési munkákra, az öntözéshez szükséges cső- kutak fúrására, a közös gazdaságok tábláinak öntözésére, továbbá az e gazdaságok által megrendelt tervezési munkák elvégzésére, majd kivitelezésére oszlanak. Ez évi tervüket egyébként már az elmúlt negyedév végéig 98 százalékban teljesítették. A tevékenység zömét az öntözés teszi ki. Július végén került sor a Kalocsa környéki — Öregmajorban kezdtük a földosztást — emlékezik a térképre mutatva Kiss András és Cseke Pétexv 7400 holdas kísérleti esőztető öntözőtelep műszaki átadására. Ezt megelőzően már május 1-én •hozzáfogtak a telep területén gazdálkodó termelőszövetkezetek paprikatábláinak öntözéséhez. A nyári időszak csapadék- viszonyai azonban nem tették lehetővé az öntözési kapacitás teljes kihasználását. Közelebbről: a május—július hónapokban lehullott, összesen 300 millimétert megközelítő csapadék- mennyiség következtében — ami felülmúlja a legutóbbi nyolc évtized átlagát — mindössze másfél ezer holdon, tehát a telep területének ri}integy az egyötöd részén vált szükségessé az öntözés. Az érintett hét termelőszövetkezet vezetői egyébként — nem bízva abban, hogy az öntözőtelep határidőre üzemkészen áll majd — terveikbe nem a kellő mértékben „építették be” az öntözéses gazdálkodást; hozzávetőleg ugyancsak mindösz- sze másfél ezer holdon vetettek öntözést igénylő növényféléket. Az előzetes gazdaságossági számítások alapján — a szükséges épületek elkészülte, az állatállomány kialakítása és a kellő mennyiségű erő- és munkagépek üzembe állítása után — a nagyüzemi öntözőtelepről évenként mintegy 42 millió forint tiszta bevétel várható. A legfőbb követelmény természetesen az öntözés eredményességéhez szükséges üzemi feltételek megteremtése, elsősorban olyan növényi kultúrák termesztése, amelyek az öntözéssel párosulva a lehető legjobb hozammal fizetnek. A vízgazdálkodási társulat vezetői feltétlenül szükségesnek tartanák a megye állami és pártszerveinek közreműködésével egy olyan távlati terv elkészítését, amely az érdekelt nagyüzemi gazdaságok termelési irányát jó előre megszabná. Ilyen jellegű „szakosítás” egyébként már most is kialakuló félben van. A fajszi Vötermelő gazdaság, a fajszi Du- nagyöngye Tsz-ben pedig a szarvasmarha-tenyésztésre és hizlalásra vannak jó adottságok. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán most fáradoznak azon, hogy záros határidőn belül elkészítsék a hét tsz két évre szóló üzemfejlesztési tervét. Ami á társulat kútfúró szakgárdájának tevékenységét illeti, ők 22-en a Dunai Vízierőmű építési előmunkálatai során végeznek tudományos kutató fúrásokat. A jövő' év elején négy fúróberendezéssel vesznek részt a nagymarosi vízlépcső kutató fúrásaiban. Farkas Pál, a társulat főmérnöke a talajvíz- visszatöltődés, illetve elnyelés vizsgálatát megkönnyítő speciális berendezést szerkesztett, amelynek használatával jelentős megtakarítás érhető el. A kútfúró szakmunkások az évnek csupán az első felében létesített 110 csőkúttal a szövetkezeti gazdaságok öntözhető területét mintegy háromezer holddal növelték. Belvízrendező részlegük 1961, a társulat megalakulásának éve óta 108 kilométer hosszúságú csatornahálózatot újított fel és 280 köbméternyi vasbeton műtárgyat épített be. E három év alatt egyébként a járásban 18 ezer holdra növekedett az öntözött mezőgazdasági terület. A társulatnál jelenleg 220-an dolgoznak. A nyári időszakban természetesen csaknem megkét- szerődik az állomány. Jövő évi tervüket már felterjesztették az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. Addig amíg ennek jóváhagyása megtörténik, még korai lenne beszélni a várható feladatokról Annyit azonban már most megtudtunk a társulat elnökétő hogy a jövő évi tervben a járó közös gazdaságaiban a többi között mintegy hétezer hold öntözése is helyet kapott. J. T. rös Csillag Tsz például mag-.,,
