Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
Z. oldal 1964. december 8. kedd De Gaulle fenyegetőzik... Ki less Segni utóda? Dél-vietnami helyzetkép MEGLEPETÉS erejével hatott az a hír, amelyet hétfői számában feltűnően nagy címbetűkkel közölt a New York Times. A tudósító értesülése szerint de Gaulle francia elnök a napokban tudatta az amerikai kormányzattal, hogy ellenzi a többoldalú NATO-atomerő mind amerikai, mind pedig angol változatának tervét, s amennyiben Nyugat-Németországnak lehetővé teszik, hogy részit vegyen a programban, úgy kormánya felmondja a francia—nyugatnémet együttműködési szerződést. A tudósító megkérdezett magasrangú NATO-vezetőket is. Ezek véleménye szerint de Gaulle fenti nézeteiről már a múlt héten értesítette Charles Bohlen párizsi amerikai nagykövetet. A nagykövetség igen gyorsan reagált az újságcikkre, és mivel úgy látszik korainak tartották még ennek az értesülésnek a kommentálását, a nagykövetség szóvivője kijelentette: De Gaulle és Bohlen megbeszélésein nem érintették sem azt a kérdést, hogy Francia- ország esetleg kilép a NATO-ból, sem pedig azt, hogy Franciaország bizonyos körülmények között felmondaná a francia—nyugatnémet szerződést. ANTONIO SEGNI olasz köztársasági elnök — jelentette a Reuter — vasárnap este betegsége miatt lemondott tisztségéről. Az olasz hivatalos lap rendkívüli kiadásban hozta nyilvánosságra a lemondást, mely egyúttal Segni nyilatkozatát is tartalmazta. A súlyosan beteg 73 éves kereszténydemokrata párti politikust — mint ismeretes — négy hónappal ezelőtt .súlyos agyvérzés érte, amely megbénította a bal oldalát. Az utóbbi napokban némi javulás következett be, így képes volt arra, hogy a lemondó nyilatkozatot most már aláírja. Aldo Maró miniszterelnök a köztársasági elnöki tisztséget betöltő Merzagora szenátorral és a képviselőház elnökével egy időEGYNAP A KÜLPOLITIKÁBAN ben vette át a lemondást tartalmazó okiratot. Az olasz alkotmány szerint 15 napon belül meg kell választani az új elnököt, a képviselőház elnöke tehát, december 16-ára összehívta a parlament mindkét házát. Nyugati értesülések szerint a színfalak mögött máris éles harc folyik a leendő elnök személye körül. Az AP szerint magában a kereszténydemokrata pártban is megoszlanak a nézetek, az egyik csoport Fanfani volt miniszterelnököt, az úgynevezett „középbal” irányzat úttörőjét, a másik Leone ugyancsak volt miniszterelnököt jelölné. A nem katolikus pártok jelöltje Saragat, a szocialista demokrata párt vezetője, és esetleg esélyesnek minősítik Merzagora szenátort is. TAYLOR amerikai nagykövet magával vitte Dél-Vietnamba Johnson elnök „feltételes" jóváhagyását a laoszi területek ellen intézendő légitámadásokhoz — írják az amerikai lapok azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok saigoni nagykövete washingtoni tárgyalásai után visszaérkezett állomáshelyére. A kilátásba helyezett támadások tapasztalatait akarják felhasználni a VDK elleni akciókra. Előbb azonban a saigoni bábkormánynak teljesítenie kellene Washington néhány kívánságát: Biztosítani kellene többek között, hogy a dél-vietnami partizánok ne zavarják az amerikai hadműveleteket. A legsúlyosabb feltétel az, hogy a Tran Van Huong-kor- mány állítsa helyre és tartsa fenn az egységet Dél-Vietnamon belül. Ezt a rendkívül népszerűtlen diktátor aligha tudja teljesíteni, mint ezt a lakosság egy hete lezajlott heves kormányellenes tüntetései megmutatták. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Saigonban készültségbe helyezték a hadsereget, mert a jelek arra mutatnak, hogy az egymással marakodó tábornokok valamelyik csoportja a hatalom megragadására készül. Összeült Berlinben a Béke-vllágianács Elnöksége Megnyílt a JKSZ Vili. kongresszusa Vasárnap a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában összeült a Béke-vil ágtanács Elnöksége, hogy megvitassa a nemzetközi békemozgalom soron következő feladatait. A tanácskozáson szó lesz a mai nemzetközi helyzetről és ezen belül mindazokról a körülményekről, amelyek veszélyeztetik a világ békéjét. A tanácskozás résztvevői egyben előkészítik a jövő esztendőben megtartandó nemzetközi Békekongresszust. A résztvevők meghallgatták John Bemal professzornak, a Béke-világtanács ügyvezető elnökének beszámolóját a nemzetközi helyzetről. A szónok elemezte a béke-világmozgalom feladatait a sokoldalú NATO- atomhaderő létrehozása ellen, a dél-vietnami és a kongói imperialista agresszió megfékezéséért vívott harcban. Bemal professzor hangsúlyozta, hogy a leszerelés megvalósítása és az atomfegyverek betiltása érdekében meg kell teremteni a békeszerető erők egységét. Az ülés résztvevői meghallgatták a BVT megbízásából Vietnamban, Kubában, Cipruson és Kongóban járt küldöttségek beszámolóját. Wilson Washingtonban Harold Wilson brit miniszter- elnök Washingtonba érkezett, hogy megkezdje tárgyalássorozatát Johnson elnökkel, az Atlanti Szövetség^ problémáiról. A Pravda Wilson látogatását kommentálva megállapítja, hogy szigorúan titokban tartják azokat a konkrét terveket, amelyeket a miniszterelnök magával vitt Washingtonba. Az angol sajtóban azonban gyakran látnak napvilágot olyan kommentárok, amelyek szerint a munkáspárti kormány mind jobban eltér a sokoldalú NATO-atomerő kérdésében elfoglalt eredeti álláspontját. Az amerikai sajtóban — mutat rá a Pravda — most olyan híresztelések olvashatók, melyek szerint az Egyesült Államok hosszúlejáratú hitelt ajánl fel a brit kormánynak, hogy javítson pénzügyi helyzetén, ha a Wilson-kormány lemond a választások előtt tett ígéretéről, és elfogadja a sokoldalú NATO- atomerő amerikai—nyugatnémet tervét. A Pravda utal rá: Megfigyelők felteszik a kérdést: Nem ismétlődik-e meg a történelem, vajon a Wilson-kormány nem éri-e ugyan az a sors, mint munkáspárti elődeit. BELGRAD (MTI) Márkus Gyula, az MTI belgrádi különtudósítója jelenti: Belgrádban, a Szakszervezetek Székházának nagytermében hétfőn reggel megnyílt a JKSZ VIII. kongresszusa. A tanácskozáson mintegy 1500 szavazásra jogosult küldött vesz részt, s meghívott vendégként több mint 30 külföldi pártküldöttség — köztük az MSZMP küldöttsége — van jelen. A küldöttség vezetője Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, tagjai: dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Bács-Kiskun megyei párt- bizottság első titkára és Venéczi János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára. A kongresszust Joszip Broz Tito főtitkár nyitotta meg. Joszip Broz Tito, a párt főtitkára beszámolójának bevezető részében a nemzetközi helyzet általános értékelésével és a nemzetközi munkásmozgalom helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy a JKSZ VII. és VIII. kongresszusa közti időszakban (vagyis 1958 óta) a nemzetközi fejlődésben komoly változások történtek a béke erői, a békére törekvő, konstruktív politika, a békés egymás mellett élés aktív politikája javára. Az erőpolitika — amelyről az imperializmus legreakció- sabb körei még mindig nem mondtak le — egyre kevesebb támogatóra talál. A főtitkár elítélte az imperialisták külföldi katonai támaszpontrendszerének fenntartását és síkraszállt atomfegyvermentes övezetek megteremtése mellett. Rámutatott, hogy Laosz, Az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Béketanács hétfőn afroázsiai szolidaritási nagygyűlést rendezett a Láng Gépgyárban. Megjelent, s az elnökségben foglalt helyet Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a tömegszervezetek, valamint a Magyar- országon tanuló külföldi diákok képviselői. Rostás István, az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Karakas László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára lépett a mikrofonhoz— Kongóban és Dél-Vietnam- ban a technika minden vívmányával felszerelt, imperialista zsoldosok tizedelik a hős szabadságharcosok sorait — kezdte beszédét, majd ecsetelte a mérhetetlen szenvedéseket, melyeDél-Vietnam, Kambodzsa, Ciprus, Kongó és Angola olyan tűzfészkek, amelyek egy újabb háború súlyos veszélyét rejtik magukban, mert az említett országok belügyeibe külső reakciós gyarmatosító erők avatkoznak be. Tito Jugoszlávia támogatásáról biztosította a nemzeti felszabadulásukért küzdő népeket és hangoztatta, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolása nincs már messze. A szónok rámutatott: A két kongresszus közötti időszakban jelentősen fejlődtek kapcsolataink minden szocialista országgal — kivéve Kínát, Albániát, Észak-Koreát és Észak-Vietna- mot —, mégpedig a szocializmus és a világbéke építésének hosszútávlatú közös érdekei alapján. E tekintetben különösen fontosak a Szovjetűnió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának határozatai által sugalmazott pozitív folyamatok. Az, amit az utóbbi egy-két év alatt tettünk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével a gazdasági, politikai és kulturális együttműködés terén, jóval túlszárnyalja mindazt, amit korábban sokkal hosszabb idő alatt elértünk. Kapcsolataink egészséges alapokon, az egyenjogúságon, a kölcsönös érdekeken és barátságon nyugszanak, ami teljesen megfelel népeink törekvéseinek. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítésekkel továbbra is ezen az úton kell haladnunk, ingadozás és megtorpanás nélkül. Kifejtette a JKSZ álláspontját a Kínai Kommunista Párttal folyó vitában, s elítélte a kínai vezetők sértő támadásait, rágalmait. két Csőmbe zsoldosai zúdítottak a kongói népre. Ezután arról beszélt, hogy az agresszió világméretű tiltakozást váltott ki. amely meghátrálásra, az ejtőernyősök kivonására kényszerítette az agresszorokat. A monopóliumok urai azonban mindent elkövetnek, hogy Afrikában és másutt feltartóztassák a szabadságharcosokat. Meg akarják állítani az angolai, a portugál-guineai 'hazafiakat, hátráltatni akarják az adeni nép hős harcát, fokozzák aknamunkájukat a brazzaville-i Kongói Köztársaság ellen, melynek népe az antiimperialista forradalom útját választotta. A 14 millió lakosú Dél-Vietnam- ban 600 000-es hadsereget tartanak fenn, 11 nagy hadikikötőt és 111 katonai repülőteret építettek. hogy letörjék a nép szabadságmozgalmát. Az egymást váltó lakájkormányok tűzzel- vassal irtják a hazafiakat. De Dél-Vietnam hős népe ellenáll és nagy áldozatokat vállalva új meg új győzelmet arat a függetlenségi harc ütközeteiben— A magyar szervezett dolgozók felemelik szavukat a hős kongói nép, az afrikai földrész 1 üggetlenségéért, és a szabadságukért küzdő milliók mellett. Együttérzünk a fajgyűlölő gyarmatosítók ellen hősiesen küzdő dél-afrikai és dél-rhodesiai hazafiakkal. — E nagygyűlésről is forró szolidaritásunkról és együttérzésünkről biztosítjuk a függetlenségükért küzdő afrikai és ázsiai népeket. Egyek vagyunk velük harcukban és abban a meggyőződésben. hogy igazságos küzdelmük győzelemmel ér véget. El a kezekkel Kongótól, Dél- Vietnamtól! Éljen a népek szabadsága. éljen a béke! — fejezte be a nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa közben Karakas LászlóEzután dr. Dezséry László, az Országos Béketanács főtitkára mondott beszédet, cmtd Airip úu hírek mögött \kÁJX Csőmbe véres cirkusza A külpolitikának vannak eseményei, amelyeket a mai híradás nem tesz ad acta. Némelyik történés tanulságai annyira megráznak és hosszúlejáratúak, hogy lehetetlenség napirendre térni fölöttük. Elfelejthető-e például az a gazság, ami legújabban Stanleyville-ben történt? Csőmbe zsoldosai egybetereltek mintegy ötvenezer lakost a város sporttelepére. Azután hátrakötözött kézzel ebbe az arénába behurcoltak sok száz foglyot. Az első sorokban „tetemre hívott” stanleyville-i férfiak és nők ültek. Egytől-egyik a Csombe-zsoldosok eszközei. És amint elvonultafták előttük a megkötözött, magatehetetlen áldozatokat. a tanúnak kiáltaniuk kellett: „Ez is lázadó!” Ezt követően a zsoldosok ott a helyszínen, ötvenezer néző előtt, rostává lőtték a „felismert bűnösöket”! Se vádló, se bíró, se védő: gyalázatos és nyilvános önkény. Ez a véres színjáték Néró arénáira emlékezteti a világot. Csakhogy sok idő eltelt azóta, s az emberiség nem a nérói zsarnokok világa után vágyakozik már? Ha mégis ezzel trak- tálják, fel kell tenni a kérdést, miért lehetséges ez, kik az értelmi szerzők és milyen célok szolgálatában Csőmbe, ez az Afrika-szerte gyűlölt dezentőr, saját népének árulója és hóhéra, a legkihívóbb arcátlansággal jelenti ki: „Tűzzel és vassal letöröm a lázadást!” Ez a szörnyeteg egyáltalán nem törődik azzal, hogy nemcsak saját fajtájának legjobbjai vetik meg, hanem szerte a világon milliók és milliók. E sorok írásakor már 22 állam képviselői követelik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgősen tárgyalja meg a kongói véres eseményeket. Csőmbe véres cirkuszában egyetlen óra leforgása alatt — a saját bevallásuk szerint — nyolcvan embert mészároltak le. Bizonyíték nem volt egyetlen egy „vádlott” ellen sem. Közfelkiáltással folyt a tömegmészárlás a tömeg előtt. Világos: meg akarták félemlíteni az aréna nézőit. Példát akartak statuálni, azt akarták a fejükbe verni: „így jártok mind, egytől egyig, ha Csőmbe akarata ellen lázadni merészeltek!’ Ez világos beszéd. És mocskos. És felháborító. De mindezt még tetézi maga Csőmbe. Nyugat-európai útján kijelentette Párizsban: „Demokrata vagyok. Hamarosan elrendelem a demokratikus választásokat. Ennek, persze, az a feltétele, hogy a lázadást leverjem, hogy egyetlen lázadó se zavarja többé a kongói rendet.” Ez is világos beszéd. Majd elrendeli a „demokratikus” választásokat, ha előbb kivégezte a demokratákat, a hazafiakat. A népjog, a népszabadság és az antiimperializmus utolsó harcosát is. És Csőmbe igazán azt hiszi, hogy ez sikerülhet neki? Tulajdonképpen az már régen nem érdekes, mit hisz Csőmbe. A világ közvéleményét sokkal inkább az foglalkoztatja, mit akarnak elérni Csőmbe igazi urai. Mert Csőmbe épp olyan zsoldos, mint a többi idegen, aki Kongóban garázdálkodik. Nem Csőmbe a főnök, hiszen ő maga is parancsra cselekszik. Nos, Csőmbe cirkuszában folyik a vér. Ezért a gaztettért azonban felelni kell. És a történelem lapjaira az igazi gyilkosok nevét beírják. Múlhatatlanul, Letartóztatták Lumumba fivérét Louis Lumumbát, a mártírhalált halt első kongói miniszterelnök fivérét a LeopoLlvillc-i repülőtérre történt megérkezése után fegyveres katonák vették körül, és letartóztatták. Letartóztatása után ismeretlen helyre vitáéfe Afroázsiai szolidaritási nagygyűlés a Láng Gépgyárban
