Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

Járási tornászbajnokságra készülnek Künn az utcáikon hideg, esős idő riasztja el a járókelőket. Itt bent a langyos teremben vi­dáman, kipirult arccal dolgoz­nak a II. Rákóczi Ferenc úttö­rőcsapat leány- és fiútornászai. Egymást váltják a különböző gyakorlatok. Teleki István, a csapatok ve­zetője és edzője elmondta, hogy az idén a tornászok bajnoksága elismeréseként Bácsalmáson ren­dezik meg a járási tornászbaj- nokságot. Az elért eredmények kötelez­nek bennünket — mondta a testnevelő — és nem szeretnénk itthon, hazai környezetben sem szégyent vallani, mert a köz­ség dolgozói körében is igen népszerű lett a torna. A járási bajnokságra tett házat várunk, ami azt jelenti, hogy több száz néző is megtekintené a küzdel­meket —, ha lenne élég hely. A gyerekek nagyon szorgalma­sak. Leányok, fiúk egymást se­gítve dolgoznak, öröm vélük foglalkozni. Közben körénk gyűlnek a kis tornászok. Schaffer Borbála, Rudics Éva, Dorozsmai Zsuzsa, Vincze Imre, Mészáros Jóska és a többiek. Olyanok is vannak itt, akik csak egy-két év múlva jönnek számításba, de máris ke­ményen tanulnak. Közben nagy­szerű talaj gyakorlatok és szek­rényugrások váltják egymást. Az egyik gyakorlatnál különö­sen örül az edző. Meg is kér­dezzük, hogy miért? — Nagyon tehetséges ez a Szuhai Zsolt. Kevés ilyen tanu­ló volt eddig a kezem alatt. Még csak negyedik osztályos, de szorgalma, akaratereje olyan magasra vitte már, hogy ha si­kerül átugrania az ötrészes szekrényt, akkor az idei csapat tagjai között lesz. De most hadd szóljanak né­hány szót a jövő tornászai. — Szeretnénk az idén is na­gyon jól szerepelni. Szüléink és iskolánk örömére a hazai baj­nokságon is az elsők között len­ni — mondja Dimitrievics Mik­lós. — Meg azután kötelez a baj­noki cím is — veszi át a szót Mészáros Jóska. Egy serleg már a miénk, most harcba indulunk a másikért. Szépek tehát a tervek, s meg­valósításukra komoly munka folyik. Bizonyos, hogy az ered­mény nem is marad el. Molnár József A közgyűlések állásáról számoltak ke a járási TS-ek elnökei Pénteken egész napos munka- értekezletet tartottak a megyei TS-nél, melyen a függetlenített dolgozók, a TS elnökhelyettesei és a járási TS-ek elnökei vet­tek részt. A járási elnökök egy­más után számoltak be arról, hogyan halad területükön a közgyűlések, valamint a sport- létesítmények kataszteri felmé­résének munkája. Ezután a me­gyei főelőadók tájékoztatták a TS-ek elnökeit a legközelebbi feladatokról, melyek kö2ül ki­emelkedik az év végi írásos és számszerű statisztikai jelenté­sek elkészítése. Végül Borszéki Lajos megyei TS elnöke foglal­ta össze az elhangzottakat. összegezte a lezajlott közgyű­lések tapasztalatait. Az eddig beütemezett közgyűléseket meg­tartották és azokon a tagság 50 —70 százaléka vett részt. Több­nyire a beszámolók is sikeresek voltak, viszont az ezt követő viták inkább a mindennapi szakmai, helyi, vagy anyagi kér­dések körül zajlottak és az MTS-tömegsportra vonatkozó határozatáról — amelyek me:, tárgyalása a közgyűlések elsőd­leges célja volt — sokkal keve­sebb szó esett. A megyei TS elnökségének jelentését a megye sportéleté­nek problémáiról egy nappal korábban — csütörtökön — tár­gyalta Búdapesten a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Elnöksége. Az itt el­hangzottakat is részletesen is­mertette a megyei TS elnöke. Sportudvar — társadalmi munkából Húsz-huszonkét gyerek az is­kolaudvaron. Köd, sár, hűvös szél, — de­cember. — Mit csinálnak ezek a gye­rekek? — Sportudvar készül. — S ilyen hidegben, rossz időben van kedvük dolgozni ezeknek a fiataloknak? — Kérdezze meg tőlük. Nem kell megkérdeznem. Lát­ni, milyen lelkesek. — Maguknak dolgoznak — magyarázza dr. Kovács Jenőné, a Kecskeméti Ének-Zenei Álta­lános Iskola helyettes igazgató­ja. Vele beszélgetünk itt az új iskola tágas udvarán. — Hogyan született az ötlet? — Az ötlet Farkas Ferenc testnevelő tanáré. 0 készítette a tervet is, S a kivitelezést is irányítja. Látja ezeket a beton ágyakat? A kosár-és kézilabda-, valamint a röplabda- és az at­Hova menjen szegény szurkoló? Amióta elhangzott az utolsó hármas bírói sípszó a futball- pályákon, rossz világ jár a szur­kolókra. Mert ugye — hiába mondogattuk fennhangon ked­venceinknek egy-egy „jól sike­rült” meccse után, hogy — csak egyszer vége legyen a sze­zonnak, fél évig hallani sem akarok a sportról! — Az első „szabad’ vasárnap után, — ami­kor otthon sehol sem találod helyedet — már izgatottan bön­gészed az újság szombati sport- rovatát, — hátha van valami? Pedig sehol semmi! Esetleg városi bajnoki kosárlabda a tartalékcsapatok részére, egy sakk, vagy egy barátságos teke­verseny. Szóval teljes az ubor­kaszezon. létikai pálya helye. Virágágyak­kal, fákkal igyekszünk majd széppé tenni. Nézze azt a ma­gaslatot. Parkosítjuk, padokat teszünk oda, hogy tanulóink­nak egészséges, kellemes pihe­nést tudjunk biztosítani a sza­bad percekre, órákra. — Hány tanuló' vesz részt ezekben a munkálatokban? — Kivétel nélkül minden fel­sőtagozatos. — Idáig mekkora értékű munkát végeztek? — Tíz—tizenkétezer forint le­het. De a végén ennél sokkal többre rúg majd. Tudja, mi az, amire a legbüszkébbek va­gyunk? Hogy ezek a gyerekek a fizikai munkában éppúgy helytállnak, mint a tanulásban, s az éneklés, zenélés mellett a különféle sportok iránt is nagy érdeklődést mutatnak. A tantermekből Bartók- ét Kodály-zene hallatszik. Köd, sár, hűvös szél, decem­ber. A gyerekek munkája nyo­mán átalakul a hatalmas iskola­udvar. Varga Mihály Háromszoros bajnokcsapat Megyénk legeredményesebb csapatai közé tartozik a Bajai III. Béla Gimnázium röplabda1 együttese. Ez évben már har­madszor nyerték el az országos középiskolás bajnokságot jelen­tő „Középiskolás Kupát.” A megyei TS versenynaptárából Sok versenyt rendeznek az asztali teniszezők Egy rosszul sikerült taggyűlés Én megértem a kézilabdázó­kat, meg a kosárlabdázókat, ha megfelelő terem hiányában Bu­dapestre, Szegedre, Tatára, Fél­egyházára járnak mérkőzéseket játszani, de hol vannak a töb­biek? Miért nincsen birkózó, ököl­vívó, súlyemelő, cselgáncs, asz­talitenisz, vagy tornaverseny? Tudtommal ezeknek a versenye­it a kecskeméti tornatermekben is le lehet bonyolítani. A terem- sportok legtöbbjének éppen m.ost van a főszezonja. No — furcsa egy főszezon az, ahol he­teken keresztül semmi sem történik. Ezek a sportágak min­dig arról panaszkodnak, hogy a futball, kosárlabda elveszi elő­lük a nézőket. Most itt az al­kalom, csak ki kellene hasz­nálni. Nem értem a verseny- naptár készítőit sem. Egyeztetik a versenyeket, valójában pedig egyes időszakban azt sem tud­juk hova kapkodjuk a fejün­ket, ilyenkor pedig de jó lenne csak egy kis asztalitenisz vagy bírkózóverseny. Egy ökölvívó­mérkőzés már egyenesen „cse­megének” számítana. Szóval a teremsportágak tisztelt képvi­selői gondoljanak szegény szur­kolókra. Az asztalitenisz az elkövetke­ző esztendőben sem szűkölködik versenyekben. A sportág rende­zi jövőre is a legkorábban a megyei bajnokságot. Január hó 10-én már a járási és városi, január 17-én pedig a megyei egyéni és párosbajnokságokért küzdenek. Mindjárt ezután meg­indul a felnőtt és ifjúsági NB II. és megyei csapatbajnokság, melynek tavaszi fordulója ja­nuár hó 24-től május 30-ig, őszi fordulója pedig szeptember 5- től december 19-ig tart. Január és február hónapban rendezik az asztaliteniszezők téli spartakiád jónak községi, körzeti, majd a járási verse­nyeit. A megyei döntőkre pedig április 4-én kerül sor. Június és július hónapban az asztaliteniszezők nem rendeznek versenyeket. Augusztus 7-én és 8-án lesz Kecskeméten a hagyo­mányos országos vidéki DC-baj- nokság. Az év legnehezebb versenyét a megyei Tízek bajnokságát ok­tóber 16—17-én rendezi meg a megyei asztalitenisz szövetség, mégpedig a felnőtteknek Baján, az ifjúságiak részére pedig Ka­locsán. Jövőre két megyei válogatott mérkőzésre is sor kerül. Április 3—4-én Egerben, november 6— 7-én pedig Kecskeméten talál­kozik Heves megye válogatott­jával Bács-Kiskun megye csa­pata. A következő évben sor kerül — a többi sportág példájára — egy új versenyre, még pedig az ifjúsági csapatok országos tor­nájára. Ennek selejtezőit feb­ruártól májusig rendezik, majd augusztusban Tatán sor kerül az országos középdöntőre és döntőre. Az itt felsorolt, elsősorban megyei jellegű versenyeken kí­vül még számtalan járási, vá­rosi spox*tköri és alapfokú üze­mi és iskolai verseny korül majd megrendezésre. A DUNAPATAJI MHS-szer- vezet taggyűlése rosszul sikerült az elmúlt vasárnap. Már a kez­det kezdetén bajok mutatkoz­tak: Nem jött össze a tagság. Amikor a megyei elnökségtől megérkezett Ferenczi Mihály őr­nagy, akkor kezdtek kapkodni az alapszervezet vezetői. Így tör­tént, hogy fél 9 helyett negyed 12-kor tudták csak megkezdeni a taggyűlést. S így is csupán 40 százaléka volt jelen a tag­ságnak. A hiányos létszámon, s a ké­sői kezdésen túl a rossz előké­szítést mutatta az is, hogy egy erősen elhanyagolt, piszkos te­remben rendezték meg a tag­gyűlést. Ehhez járult még, hogy a helybeli vezetők közül senki nem volt jelen, noha előzőleg meghívták őket is. A honvédel­mi munka ilyen nagyfokú le­becsülése mellett természetes, hogy az alapszervi elnök, s az az egy-két lelkes ember, aki tud is, akar is dolgozni, nem képes eredményt felmutatni! Hogyan is tehetné, ha minde­nütt közömbösségbe ütközik. A KÖZSÉGBEN régebben tudtak eredményt elérni. Hisz a kezdetben hattagú alapszerve­zet tavaly 48-as taglétszámra növekedett, s munkájukkal a megyei vezetők elégedettek vol­tak. Hogy mennyire minden csupán egy emberre, az elnök­re marad, mutatja az is, hogy amikor ő kórházba került, meg­állt a munka. Ez a megyei ki­képzési osztály megállapítása. Az is igaz, hogy a járástól sem­miféle segítséget nem kaptái­dé ez nem menti a helybelieket, mert végső soron nekik kell a saját munkájukat elvégezni. Méghozzá úgy, hogy a helyi párt- és KISZ-szervezet, a Ha­zafias Népfront, s a tanács is nyújtson segítséget az MHS- alapszervnek. A FENTI OKOK játszottak közre aztán abban, hogy egy­két erősen destruktív, öncélúan kötözködő megjegyzésen kívül semilyen érdemleges, hasznos hozzászólás nem volt, kivéve természetesen Ferenczi őrna­gyét, aki a megyei elnökség tá mgoatását ígérte a taggyűlésnél A legfőbb tanulság a dunapatr ji esetből az, hogy csakis o tudnak eredményt felmutatni honvédelmi munkában, ahol ; illetékes szerveik támogatásáv az egész tagságra támaszkod a vezetőség, s a megfelelő kö­rülményeket biztosítják a jé munka végzéséhez. Sz. Z. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents