Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
WM. december 6. vasárnap 3. oldal Itt a Télapó Hosszú hófehér szakálla, fehér prémes sapkája, kabátja akaratlanul a havas tájakat idézi. Néhány napja még azt hittük, hogy az idén e szép ünnepi háttér elmarad, s Télapó „szárazlábbal” érkezik, aztán váratlanul mégis hóesést hozott a hét közepe, ízelítőül a közelgő téli időszakból. De azért mégsem ez volt a legfontosabb a gyerekseregnek. Az a fő, hogy a puttonya tele legyen cukorral, édességekkel, márpedig ebben ezúttal sem volt hiány. Sok-sok óvodába, napközibe, üzemi bölcsődébe látogatott el a derék öregúr, s a£ apróságok ujjongó örömmel fogadták. S talán hangjának kedves, ismerős csengése okozta, hogy még azok sem féltek tőle, akik pedig virgácsra számítottak ebben az esztendőben. Szőlőtartósítási kísérletek Kecskeméten Kecskemét határában a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász János telepén, a második éve kísérleteznek a csemegeszőlő tartósításával. Ehhez kései érésű, újonnan nemesített fajták, hibridek állnak rendelkezésükre. Tavaly a hűtőházi kísérletek már némi eredménnyel jártak. A megfelelő hő- és páratartalmú hűtőházban még januárban is friss, ropogós maradt néhány szőlőfajta. Az idén kilenc féle tartósítási eljárást figyeltek meg. Fűrészporba, forgács, reszelt torma közé és különböző csomagolási eljárással raktak el szőlőt. Az értékelést a napokban tartották meg, s megállapították, hogy néhány tartósítási eljárás további figyelmet igényel. Így például a légmentesen zárt polietilén zacskóban a kénporral befújt szőlő alig vesztett frissességéből, még a kocsánya is zöld maradt. A kartondobozba rakott és fóliával zárt szőlő is egészséges még. Nem vált be viszont a „tormás kísérlet”, mert így megrothadtak a szemek. Még kétszer kerül sor értékelésre a február elején_záruló kísérleti szakaszban. Ekkor döntik majd el, hogy melyik az a tartósítási eljárás, amely további megfigyelést érdemel. Ú2ABB REKORD Az udvaron új gépek, berendezések sorakoznak. A háttérben építkezés, a t második emeletet falazzák már a munkások. Bővítik, korszerűsítik az Országos Baromfifeldolgozó Vállalat kecskeméti gyárát, ám a termelés egy pillanatra sem szünetel. Éjjel-nappal érkezik az alapanyag. Teherautók futnak be a gyárudvarra csirkékkel, kacsákkal, libákkal, pulykákkal. Az iparvágányon vagonok állnak, ott már a készárut rakják be. A nagyarányú építkezés közepette is 200 vagon termékkel növelte az idén termelését az üzem. Egy fiatal rakodómunkás, Tóth József gyors mozdulatokkal ránt néhányat a „béka” fogantyúján, s a rakodólapra helyezett, gondosan csomagolt tisztított baromfi máris derék- magasságra emelkedik. Azután ugyanezzel a fogantyúval irányítva a targoncát, máris eltűnik a hűtőraktár belsejében. Márton József brigádvezető elégedetten nézi embereit. Reggel arról tárgyaltak, hogy plusz nyolc fokot mondott a rádió, az árunak mielőbb a hűtőbe kell kerülni, különben tönkremegy. A szocialista brigádnak nemsokat kellett magyarázni, azonnal megértették miről van szó. Major János igazgató közeledik. Arca gondterhelt. Papp Balázs, a hűtőüzem vezetője lép hozzá. — Reggel 8 órától délután 3-ig 1300 láda készárut szállítottunk át a Hűtőipari Vállalathoz. Az igazgató arca felderül, kezet ráz az üzemvezetővel. — Bravó, ez újabb rekord. Mondja meg az embereknek, derék munka volt. Bent az üzemiroda falán a kiváló oklevéllel, jelvénnyel kitüntetett dolgozók képei. Ungvári József, Márton József, Bo~ zsik Sándor, Szabó Sándor mellé rövidesen felkerül Ács László raktári dolgozó képe is. Lehet számítani a brigádra. Tavaly még fordult elő fegyelmezetlenség. néhány embert el kellett tanácsolni. Az idén már nem történt ilyesmi, öntudatos, jól összekovácsolódott törzsgárda alakult ki. Szeretik az üzemet, áldozatra is készek érte. És néha erre szükség van. A napokban például azt mondta munkaidő végén Papp Balázs a brigádnak; estére sürgős irányvonatot kell indítani, fél 9 órakor kezdenék a rakodást. És a brigád együtt volt este. Talán azért is megértik, hogy szükség van erre a plusz munkára, mert az üzemvezető, az igazgató ugyanúgy ott van este, mint ők. Ezenkívül az anyagi megbecsülés sem marad el. A havi átlagkeresetük 2000 —3000 forint között mozog. Évközben is többször kaptak már prémiumot, jutalmait. Bent a csirkeüzemben sebesen járnak a szalagok. Az ötven tagú Beke-brigád van éppen műszakban, ök arról nevezetesek, hogy mindig teljesítik a tervüket. Most éppen a vonólánc akadozik. A művezető, Kállai Árpádné máris jelenti az esetet. Az intézkedés azonnal megtörténik: A megnyúlt vonóláncot a TMK az éjjel cserélje ki. A szocialista üzem cím megtartásáért küzdő kollektíva megnyugodva veszi tudomásul a gyors döntést. Major János igazgatóval a gyárudvaron beszélgetünk. Nem mondja, de látszik rajta, hogy szeretné már egyszer jól kialudni magát. Január közepéig azonban lesz még egy pár álmatlan éjszakája, előreláthatólag ugyanis addig tart az idény. — Kétszáz munkás hiányunk van — mondja az igazgató. — A termeléssel valahogy azért csak megbirkózunk. A minőség azonban nemcsak tőlünk, a mezőgazdaságtól is függ. Az exportőrök pedig csak az elsőrendű árut veszik át. Mi azt kérjük, hogy a termelők — háztáji gazdaságok, tsz-ek, akikkel szerződtünk baromfira — etessék fel az állam által adott takarmányt. Nagy károkat okoz ugyanis, ha a termelők egy része elspórolja a kukoricát, s emiatt színtelen, tokos, súlyhatáron aluli baromfikat kell levágnunk. Éppen indulok kifelé, amikor a csdrkeüzemben Kiss Ferenc művezető irányításával a második műszak kezdi a munkát. A szalag elindul, egy pillanatra sem pihen a gyár. Nagy Ottó Az olvasó köszöntése — Kétarcú gazdaság a miénk — mondja Soós Vince, a tisza- kécskei Szabadság Tsz elnöke. — Hatezer holdnyi területünk egyik fele a határ Nagykőrös felé eső részén fekszik, ahol a homok az uralkodó. A másik fele viszont kitűnő szántóföld, s minthogy a Tisza mentén terül el, sok száz hold öntözésére van lehetőségünk. Az adottságok tehát változatosak és kedvezőek. Mégis, éveken át a gazdálkodás egy helyben topogott, a közös alig gyarapodott. Az utóbbi másfél-két év alatt azonban sikerült megváltoztatniok a helyzetet: a premizálással, a százalékos műveléssel közvetlenül is érdekeltté tették a gazdákat a nagyobb hozamok elérésében, s az idén a munkaegység értéke is nem sokkal marad a 40 forint alatt. Az eredményekben nagy szerepe van annak, hogy a szövetkezet pártalapszervezeté- nek tevékenysége is _(W. D.) „A lap a mi otthonunkban már családtagnak számit” — írja az egyik olvasó válaszul érdeklődésünkre, hogy mi a véleménye a Petőfi Népéről. A közvélemény-kutató lapon talált feljegyzést — éppen a sajtó napján — azért idézzük, mert ebben — mint cseppben a tengert — tükröződni látjuk olvasó és művelődő népünk elismerését egy olyan napilap iránt, amely a 46 évvel előbb megjelent Vörös Újságot vallja elődjének. A sajtó napja természetesen feleleveníti a megyei hagyományokat is, hiszen a Vörös Újsággal egy időben vagy nem sokkal később megszülettek a vidéki „kistestvérek” is, amelyek az évszázados elnyomástól megszabadulni akaró Duna— Tisza közi nép vágyait először szedték nyomtatott sorokba. Ilyenek voltak: Kecskeméten a Magyar Alföld, a Halasi Munkás, a Halasi Vörös Újság, a Kiskőrös és Járása, a Kalocsai Néplap, majd később a Proletár és a Félegyházi Proletár. Az idei sajtónapi megemlé- zés nagyjából egybeesik a megye felszabadulásának 20. évfordulójával és azoknak az. első újságoknak a megjelenésével is, amelyek az ellenforradalom negyedszázados nyomasztó légköre és a háborús szenvedések után először fordultak igaz szóval az emberekhez, buzdították a csügge- dőket, és a reménytelenségből megmutatták a kivezető útat. A magyar sajtó kétévtizedes munkája és fejlődése együtt haladt a szocialista építéssel: magán viselte jegyeit a soksok sikernek, az átmeneti hibáknak, de végeredményben — különösen az utóbbi esztendőkben — nagyot lépett előre. A mi lapunk körül is megtöbbszöröződött az olvasótábor, és elmondható, hogy a Petőfi Népe jelentős tömegbefolyással rendelkezik. Vajon honnan származik az újságok — közöttük a mi lapunk — egyre növekvő népszerűsége? Miért adózik közvéleményünk mind nagyobb és nagyobb elismeréssel a magyar sajtónak? Ennek titka a párt helyes és következetes politikájában rejlik. Az újságok olvasottságának állandó növekedése jó barométer a párt politikája tömegtámögatásának méréséhez. Ha az emberek az újságok hasábjain sorsukat érintő cikkekkel találkoznak, ha eligazítást kapnak kétségeikben és feleletet kérdéseikre, akkor mindezt elismerésükkel honorálják. Éppen ez a magyarázata annak is, hogy manapság az olvasó nem egyszerűen csak olvasó, hanem más szolgálatot is vállal a lap körül. Sok külső munkatársunk az élet legkülönbözőbb területeiről ad nagy jártasságot tanúsító és érdeket írásokat. Az állandó tudósítók híradásai, levelezők, alkalmi panaszosok, közérdekű kérdésekben javaslattevők egész serege segít az újságnak abban, hogy egyre jobban betöltse hivatását: az emberről az embernek szóljon! A községek és városok jelentős részében állandó olvasóink arra is vállalkoztak, hogy megalakítsák a Petőfi Népe Baráti Kört és így testületként hallassák szavukat a lappal kapcsolatban, véleményt mondjanak, témajavaslatokat adjanak és a lap állandó népszerűsítésével, alkalmasint a terjesztési tennivalókba való bekapcsolódással a lap rendelkezésére álljanak. A vidéki sajtónak ez az egészen új vonása is jól igazolja az újság és az olvasó egyre meghittebb kapcsolatát. Milyen további igényeket támaszt az olvasó a lappal szemben; az' újság legyen olyan színes és sokoldalú, mint maga az élet. Ennek megfelelni annyit jelent, hogy az újságírás előtt naponként nagyobbodó feladatok tornyosulnak, hogy szinte naponként kell tanulmányozni a politikai, gazdasági és társadalmi problémákat, biztosítani a teljes életközelséget. Cikkeink csak így orientálhatnak megfelelően, csak így szerezhetik meg a közvélemény helyeslését. Éppen ezért az újságírás a jövőben még inkább a sokoldalú és nagyfokú felkészültség, a tudatosság, a felelősség, a lelkesedés és egyben a józan mértéktartás, az állhatatosság és bátorság mind együttlevő ötvözete. A sajtó napján köszöntjük mindazokat, akik lehetővé teszik a lap előállítását és az olvasóhoz juttatását. Köszöntjük a nyomdászokat: a betű mestereit, a postásokat: az újság terjesztőit. De legfőképpen köszöntjük az olvasót, akik több tízezren, naponként megújuló és felénk áradó bizalommal támogatják munkánkat. Ezren együtt nagymértékben megjavult. — Alapszervezetünknek hatvanegy tagja van sorolja örömmel Kerekes Gábor, a tsz párttitkára. — Ebben az évben tizenkét fővel növekedett a kommunisták száma. S több tagjelöltünk is van. A pártoktatásban hetvenen vesznek részt, jó néhány pár- tonkívüli is van közöttük. Figyelemre méltó, hogy a pártalapszer- vezet a taggyűléseket a vezetőket, az elnököt, Deák István fő- agronómust és Med- gyesi Mihály főkönyvelőt, rendszeresen beszámoltatja az eredményekről, tevékenységükről. Pár hónappal ez előtt még sokat foglalkoztak a KlSZ-szerve- zet életének tartalmasabbá tételével. Ennek gondja azóta megszűnt; a „civilben” tanár Angyal János, újonnan megválasztott KISZ-titkár irányitásával gazdag program szerint tevékenykednek a fiatalok. (Minden szerdán este például Ki mit tud műsort rendeznek a tsz klubhelyiségében.) — Igen, a fiatalság most kezd igazán bekapcsolódni a szövetkezet vérkeringésébe — vallja Varga György, 42 éves raktári munkás, aki egyik legaktívabb tagja a pártalap- szervezetnek. Határozott véleménye van arról is, hogy miben lehetne még javítani a gazdálkodásban. — Önköltségszámítást kell végeznünk — mondja —, hogy lássuk: mit, hol lehetne lefaragni a ráfordításokból. Fontos, hogy minél olcsóbban állítsuk elő terményeinket. Éhhez a legcélravezetőbb út a gépesítés. Az alapszervezettel kapcsolatos bíráló véleményét sem rejti véka alá: — Annak ellenére, hogy a kommunisták tevékenységében jelentős előrehaladás tapasztalható, még nincs minden rendben. A titkárunknak, Kerekes elvtársnak, sokat köszönhetünk, de többször felkereshetne bennünket munka közben is. A taggyűléseken kívül is volna mit megbeszélnünk. Egyszóval: ahhoz, hogy a szövetkezet több mint ezer gazdájával minél inkább összeforjunk, együtt legyünk, elsőrendűen fontos, hogy mi, kommunisták, még közelebb kerüljünk egymáshoz. Megszívlelendő megállapítás. A gazdálkodás, s általában az élet, sok olyan problémát vet fel, amelyek megoldásával nem lehet várni a legközelebbi taggyűlésig. Eddigi fejlődése alapján azonban bizton lehet remélni a Szabadság Tsz pártalapszerveze- tétől, hogy a közös gazdaságban olyan hajtóerővé, „motorrá” válik, amely egyetlen pillanatra sem hagy majd ki. H. D.
