Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
Í964. december 4, péntek 3. olíaJ A három „beloruszos" és társaik A Kalocsától Szaíkmár felé vivő műút mentén — alig néhány kilométernyire a várostól, a negyvenszállási határrészen — meg-meg újuló gépzaj veri fel a télies „divatszínt” öltő táj csendjét. A szüntelenül támadó szél felkapja az erőgépek zakatolását, s odavágja az árokpart kopasz eperfáihoz, meg a közelben szerénykedő vasúti őrház sárga falához. A kalocsai Iszkra Tsz szántóbrigádját várjuk a tábla túlsó végéről, de ott még némán rostokol a három, rozsdaszínű belorusz. Ketten a vetőgépnél — Ebédelnek Greksáék — mondja Vörös Albert gépfaros, aki „pilótájával”, a másik Vörössel, Istvánnal együtt a közelben álló pótkocsiról leemel egy vetőmaggal teli zsákot és megtölti a gép tartályát. — Hogyan haladnak a vetéssel? — kérdezzük. — Nincs panasz: szapora a munka, nagyok a tábláink. Napjában 25 hold körüli területen végzi el feladatát egy-egy gép. Legfőbb ideje is, hogy befejezzük a vetést, amivel az esők miatt késtünk meg. És már indulnak is, meg a messzeségből is közeledik felénk egyelőre két MTZ, mellettünk pedig — „oldalvédként” — egy zetor. — A szántó traktorok is húznak egy-egy fogast, de hogy alaposabb legyen a munka, a zetor még külön is fogasol a vetőgépek előtt — tájékoztat bennünket az ifjabbik Vörös. A néhány perc múlva előttünk lestoppoló B. Kovács Gábor, a Greksa-brigádnak korban a középső tagja, ott folytatja, ahol az imént Albert bácsi abbahagyta: — Az ősszel sok volt a csapadék, nehéz a talaj. Az ekekerék nem fordul, elül. Ilyen körülmények közt is iparkodunk azonban, hogy a munkával‘mielőbb végezzünk. A „második félidő" küszöbén — A mélyszántásban hol tartanak? —- Eddig a felét teljesítettük a csaknem kétezer holdas tervünknek — mondja B. Kovács. — Segít a gépállomás négy Dut- rája. Közülük a nagyobbak „ha- jazzák” a mi 32 centis szántásunkat is. A másik gépről ekkor kászolódik le a brigád benjáminja, az öcsinek becézett 23 éves Szigeti Sándor. — Lerobbant a brigadéros — mondja —, azért késik. Csavarszakadása van a gépének, azzal bíbelődik túlnan — mutat a távolba. Greksa Ignác azonban csakhamar megreparálja a hibát, s a gép a tereppel küszködve, im- bolyogva jön egyre közelebb, majd „lehorgonyoz”. Végre együtt van a három „testvér”, így nevezik önmagukat, de a gazdák, meg a vezetőség is elégedetten emlegeti a brigád tagjai közt honos példás összhangot, együttműködést. Március óta dolgoznak együtt, s mint mondják, gondosan ügyelnek a munka minőségért s ami ezzel együttjár, a teljesítményre. A keresetük sohasem esik a két és fél ezer alá, sőt, szeptemberben volt, aki 3100 forintot vitt közülük haza. A „huszonnégyezők" — A munka szempontjából a szeptember a leghálásabb hónap. Hosszúak ilyenkor a napok, de mi meg is toldottuk őket: huszonnégyeztünk. Mint később kiderül, a „hu- szonnégyezés” igen szerény kifejezés, hiszen előfordult nemegyszer, hogy péntek reggel fél 6-tól a szombat déli karbantartásig egyfolytában mélyítették a barázdákat. A közös gazdaság 27 erőgépéből egyébként 23 vesz részt — nyújtott műszakban — az őszi munkákban, ami ugyanany- nyi traktorost, valamint két- három állandó tartalékot jelent. Egy részük, — így a Greksa-bri- gád is — párhuzamosan, váltakozva végzi a vető-, és az őszi mélyszántást, többségük kizárólag ez utóbbi munkán foglalatoskodik, néhány gép pedig a gabonát veti. A 660 hold búzavetéstervnek már eleget tettek, de az időbeli késedelem miatt ezt még 42 holddal „megfejelik”. Amikor e sorokat papírra vetjük, a kalocsai Iszkra Tsz központjában, a szokásos déli beszámoló alkalmával már elhangzott a vetőbrigád vezetőjének jelentése: „Elnök elvtárs, feladatunkat a „rátartással” együtt becsülettel teljesítettük, minden mag a földben van!” És talán nem árulunk el titkot, ha beszámolunk arról is, hogy az elnök megsúgta: a munkák elvégzése után a három beloruszos és társaik számára a jól megérdemelt jutalom sem marad el... Jóba Tibor Nehéz munka Két libanevelő-társulás Bugacon Bugacon a földművesszövetkezet két líbanevelő- és hizlalótársulást szervezett, amelyek működésének alapszabályát a kecskeméti járási tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt hetekben hagyta jóvá. A Reménység és az Egyetértés néven szereplő társulások legfontosabb feladata, hogy a jelenlegi libaállományt a nagyobb tojáshozamú rajnai lúdra kicseréljék, emellett az 1963. évi létszámot 25 százalékkal növeljék. A társulások az fmsz segítségével beszerzik a kislibákat, s ezeket a tagok nevelik fel. Az átadott súly beleszámít az fmsz felvásárlási tervébe, s a nyereség egy része a részjegyalapot növeli. A társulások megalakulása előtt libatömési bemutatót rendeztek, amelyen az Agrártudományi Egyetem egyik szakembere előadást tartott a legmodernebb tömőgépek kezeléséről. Válaszol az illetékes Előbb a víznyerő telepet keli bővíteni „Miért nem kell a társadalmi munkánk?” — vetik fel a szerkesztőségünknek küldött panaszos levélben a kecskeméti Vásárhelyi Pál utca lakosai. Majd így folytatódik a levél: „A város mély fekvésű, szeméttel fel- töltött, vizenyős területén építkeztünk, a volt cigányváros melletti részen. Igen drága volt emiatt az alapozási munka. Ezenkívül nagy sártengerben járunk nap nap után. Ettől függetlenül társadalmi munka felajánlása és a költségek 15 százalékának vállalása mellett kértük a városi tanács vb építési osztályától a víz bevezetését, ■ mert saját ivóvizes kutat nem lehet építeni, vagy pedig tetemes költségbe kerülne. Felajánlásunkat azonban figyelmen kívül hagyták.” Mivel panaszuk nem egyedi, hasonló gond több kecskeméti lakost is foglalkoztat, panaszuk ügyében a városi tanács vb illetékeseihez fordultunk tájékoztatásért, s a következőket tudtuk meg: 1 Noha Kecskeméten utoljára 1916-ban fúrtak kutat, 1950-ig nem volt a városban vízvezeték. 1950-től napjainkig 85 kilométeres hálózat épült meg. A vízfogyasztás a csúcsidőszakban napi 150—200 ezer hektoliter. Az egyre növekvő vízigényt a régi vízműtelep nem győzi kielégíteni, a berendezések elavultak, újjáépítésre szorulnak. Ezért indult meg a Kisfái II. számú víznyerőtelep építése, ami nyolcmillió forintos költséggel 1965-ben részben befejeződik. Ezzel párhuzamosan kezdődött meg hét és fél millió forint ráfordítással a régi víznyerőtelep rekonstrukciója is. Jelenleg tehát nincs mód a vízvezetékhálózat jelentősebb bővítésére, hiszen a meglevőnek vízzel való ellátása is gondot okoz. Ezért nem kerülhetett sor a tanácstagok által, vagy a lakosság részéről közvetlenül jelzett kérések teljesítésére még jelentős társadalmi munka és készpénz felajánlása mellett sem. A harmadik ötéves terv során további 30 millió forintos költséggel bővül a víznyerőtelep, s ekkor lehetőség nyílik a további vízvezetékek építésére, további háztartásoknak a vízellátásba való bekapcsolására. Eddig két keltetőgépet vásároltak, hogy a bevált fajták el- szaporítása érdekében helyben keltethessenek. Kudlik Imre Bodzabogyó — külföldre A Kecskeméti Hűtőházban az idén is tároltak bodzabogyót. E vadnövényből a tavalyinál jóval kevesebbet gyűjtöttek be, ezért mindössze két és fél vagonra való került a hűtőházba. így a feldolgozásával már végeztek, s az utolsó rakományt is előkészítették a megrendelő nyugatnémeteknek, akik ezt a festékgyártásnál használják fel. Négy vontatóval szállítják a termést a mélykúti Üj Élet Tsz cukorrépatábláiról. Van mit az átvevőhelyre juttatni, — az átlagtermés megközelítette a kétszáz mázsát. A fejlett répák pótkocsira rakása — amint képünk is tanúsítja — próbára teszi a szövetkezeti gazdák fizikai erejét. Rendelkezés a decemberi és a januári bérfizetésekről A karácsonyi és újévi munkaszüneti napokra való tekintettel a pénzügyminiszter, a Szak- szervezetek Országos Tanácsával egyetértésben szabályozta a decemberi és januári bérfizetések időpontját. A rendelkezésnek megfelelően a december 21-én, 22-én és 23-án esedékes béreket december 21-re, a december 24-én és 25-én járó béreket december 22-re, a december 26-i és 27-i bérfizetési napokat december 23-ára hozták hozták előre. A december 29-én és 30-án esedékes béreket december 29-én fizetik, a december 31-i, a január 1-i, 2-i és 3-i bérfizetési napokat pedig december 30-ra hozták előre. A többi bérfizetési nap változatlan, azokat előrehozni, vagy a bérre előleget folyósítani nem szabad. A bérfizetés szabályozása egyébként nem érinti az állami és szövetkezeti építőipar december 23-i részfizetési napját, amely változatlan. A baleset oka: ittasság Megyénk három járásában két hónap alatt — októberben és novemberben — közel száz közúti baleset történt. A szerencsétlenségek sérülés szerinti megoszlása a következő: 22 ember vesztette életét, 68-an súlyosan, négyen pedig könnyebben sebesültek meg. A helyszíni rendőrjárőr, valamint a további nyomozás szinte valamennyi esetben megállapította: az ittasság közvetve, vagy közvetlenül részese volt a szerencsétlenségek bekövetkezésének. Másfél liter bor Manapság is „divat” még, hogy tüzelő, termény, vagy más egyéb szállításánál a gépkocsi- vezetőt a gazda itallal kínálja. Nem fizetségből, hanem udvariasságból, vendégszeretetből. Ezek a sokszor sértődöttségig szíves emberek talán nem is gondolják, hogy ezzel a cselekedetükkel halálba küldhetik embertársaikat. Nézzünk erre néhány példát. Rózsa Pál traktorvezető egyik este az ötös számú főútvonalon a rendőrjárőr találta meg a volánra borulva. A hosszas keltegetés után a traktorvezető elmondta, terményt szállított egyik tsz-gazda lakására és ott másfél liter bort ivott. Elindulás után néhány perccel előzni akart, de nem sikerült, s még volt any- nyi ereje, hogy megállítsa járművét és azután elaludt. S ez még a jobbik eset. Kiskunfélegyháza határában egy másik alkalommal, szintén az ötös számú főútvonalon a rendőrjárőr igazoltatta az EB 27—25 rendszámú* motorkerékpár vezetőjét, Kiss Józsefet, akit még kellett bilincselni, mert a rendőrnek támadt. Nem csoda, 16 deci bor hevítette a motorkerékpár vezetőjét. Megállás nélkül A közúti balesetek általános vázlata a következőképpen alakul: a vezető szeszesitalt fogyaszt, nem tartja be a közlekedési előírásokat, amely végső soron a balesethez vezet. Sé- hercz János csak a második kritériumig jutott el. A 10. számú AKÖV YB 71—51 rendzsá- mú tehergépkocsiját 60 kilométeres sebességgel vezette Kecskeméten. Az „Állj, elsőb- ségadás kötelező” jelzőtáblát figyelmen kívül hagyva, megállás nélkül robogott át az útkereszteződésen. Csak a szerencsén múlott, hogy nem következett be a baleset. Ide kívánkozik, hogy 7 deci bort ivott elindulás előtt. Kecskeméten történt a következő eset is. A város belterületén hasonló szabálysértés miatt igazoltatták Pintér Ferencet, a Kecskeméti Ültetvénytervező Vállalat technikusát. Miért szabálytalankodott Pintér Ferenc? Azért, mert mielőtt motorkerékpárjára ráült volna, 1 liter bort fogyasztott! A fenti példák, amellett hogy bűncselekmények, mégsem jártak közúti szerencsétlenséggel. Nézzünk most olyan eseteket, amikor, az ittasság már balesetbe torkollott. Kovács István, a Kecskeméti Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat dolgozója világítás nélkül közlekedett az EP 27—94 rendszámú motorkerékpárjával és elütötte az útpadkán szabályosan közlekedő gyalogost. Hogyan került a motor az útpadkára, miért indult el világítás nélkül? A magyarázat, 9 deci bort fogyasztott indulás előtt. Ennél súlyosabb kimenetelű baleset történt nem is olyan régen a kecskeméti vasúti aluljáróban. Kiss Miklós, a budapesti 1/4. AKÖV gépkocsivezetője egy lovaskocsinak vezette az XY 41—08 rendszámú tehergépkocsit. Egy ember súlyos sérülést szenvedett. Az ok ismét az ital. Kiss Miklós 1 liter bort ivott a jármű vezetése közben. Egyre szigorúbban Balesetek, amelyek életeket oltanak ki, tesznek nyomorékká embereket! S ezeknek a szerencsétlenségeknek a hátterében mindig ott a szeszesital, amelyet vagy a balesetet okozó, vagy az áldozat fogyasztott. A rendőrség ellenőrzése egyre szigorúbb lesz, a technikai felkészültség az ittasság megállapítására is javult. Mégsem az ellenőrzésnek kell elsősorban megszüntetnie az ittas vezetést, hanem maguknak a járművezetőknek. A józan ítélőképesség, a helyzet felmérése, a reflexek gyors működése nemcsak embertársaink, hanem önmagunk életét is megóvja. Gémes Gábor