Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-30 / 304. szám
Kél évtized A magyal* mezőgazdaság a szocialista átszervezés óta egészségesen fejlődik. Termelése 1964-ben mintegy 2,5%-kal, az állam számára felvásárolt áruk mennyisége pedig csaknem 4'Vokal haladta meg az 1963. évit. A mezőgazdaság dleget tett egyik igen fontos feladatának: megtermelte az ország kenyérgabonáját. Hosszú ideje ez az első esztendő, amikor az ország kenyerét teljes egészében hazai termésből biztosítjuk. A vetés szerkezete 1964-ben lényegében a terveknek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák aránya, főként a cukorrépa és a dohány vetésterülete. Az állattenyésztés termelési értéke viszonylag jelentősen: 7%-kai nő. Valamennyi állatfajnál számszerű fejlődés figyelhető meg és ezzel egyidejűleg növekedett az egy egységre jutó állati termék is. Számottevő a fejlődés a szarvasmarha- tenyésztés területén. Az állomány számszerű növekedése mellett, nőtt az egy tehénre jutó tejhozam. Ez azt jelenti, hogy 1964-ben az előző évek állománycsökkenése után a szarvasmarha-tenyésztés bruttó termelési értékének országosan 6—7%-os növekedése várható. A termelés összmennyisége pedig meghaladja az 1958—1960. évek átlagát. Lemaradás volt tapasztalható azonban a takarmánygabona, a burgonya, a zöldség, valamint az aprómagvak termesztésében. A rét- és legelőgazdálkodásban sem kielégítő a fejlődés. Főként ezek következményeként nem vólt zökkenőmentes a lakosság ■ellátása elsősorban a'zöídségfé- leségekkel; nagy mennyiségben kell az 1964/1965-ös gazdasági évben burgonyát és takarmány- gabonát importálndnk. Számos aprómagféleségből pedig nem tudunk eleget tenni exportköte- lezettségünknék, s a hazai vetőmagigényt is csak szűkösen tudjuk kielégíteni. Ebben az esztendőben sem tudtuk biztosítani az állatállomány és az abrak- szükséglet összhangját; A mezőgazdaság ez évi eredményei, tapasztalatai tovább erősítették parasztságunkban azt a hitet, hogy helyesen cselekedett, mikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Államunk helyesen teszi, amikor a mezőgazdasággal súlyának megfelelően foglalkozik és jelentős összegeket fordít a mezőgazda- sági termelés gyorsuló ütemű fejlesztésére. A közeli napokban került jóváhagyásra a népgazdaság 1965. évi terve. Ebben is kifejezésre jut: A mezőgazdasági termelés növelése további előrehaladásunk fontos kérdése. Az 1965. évi népgazdasági terv azzal számol, hogy a mezőgazdasági termelés 1965-ben 1963-hoz képest 4,2%-kal, 1964-hez viszonyítva pedig 1,5—2%-ot növekszik. A terv egyik fő célkitűzése változatlanul az, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét ebben az esztendőben ugyancsak nazai termésből kívánjuk biztosítani. Ez év,őszén nagy nehézségek közepette — 2—3 hetes késéssel —, de az előirányzatoknak megfelelő nagyságú területen elvetettük a kenyér- gabonát. A búza közel egynegyede azonban megkésve került a földbe. Ezért a vetések ápolása minden eddiginél nagyobb gondot igényel. Állandóan szemmel tartva fejlődését, különösen a tavaszi fej trágyázás, s a pangó vizek elvezetése érdemel nagy figyelmet. Az állatállomány takarmányszükségletének biztosításában is gyorsabban kell előrehaladnunk az új esztendőben. Főként a kukoricatermesztés fejlesztésére, valamint a rét- és legelőgazdálkodás további javítására helyezzünk súlyt. Az 1965-ös esztendőiben a szőlő- és gyümölcstelepítés üteme valamelyest csökken. Elsődleges feladanak a hiányos telepítések pótlását tekintsük azért is, mert teljesértékű termőfelületet csak ez által kaphatunk. Az is fontos, hogy minél előbb pótoljuk a szőlők és gyümölcsösök gazdaságos termelésében szükséges járulékos- és kiegészítő beruházásokat. Az 1965-ös esztendőben kézzel fogható eredményekre számítunk a zöldség- és burgonyatermelés és ellátás területén. Itt sem a vetésterület növelése fontos elsősorban, hanem a termésátlagok javítása. Az 1965-ös esztendőben az állattenyésztésben az elsődleges feladat nem az állomány számszerű növelése, hanem a hozamok fokozása. Szükség van az anyaállomány szinten tartására, a rendelkezésre álló takarmányok lehető legjobb kihasználására, és mindezek révén a hozamok erőteljesebb fokozására. A takarmányellátottság az utóbbi évek bármelyikénél jobb. Teljesíthetőek azok a feladatok, amelyeket a tervek az állat- és állati termékek termelésére és felvásárlására előirányoztak. Ellenkező esetben a lemaradás súlyos nehézséget okozna a lakosság ellátásában és az export- kötelezettség teljesítésében. A népgazdaság 1965. évi terve nagy lehetőséget biztosít á mezőgazdasági termelés további műszaki- anyagi megalapozására. Szükség van arra, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a meglevő eszközök gondos, céltudatos felhasználására. A mezőgazda- sági üzemek együttes termelőeszköz-értéke jelenleg megközelíti az 50 milliárd forintot. Ennek a hatalmas értéknek gondos és céltudatos felhasználása az 1965. évi termelési és felvásárlási előirányzatok megvalósításának egyik alapvető feltétele. Szükséges továbbá az is, hogy a beruházások tervezésénél, kivitelezésénél az eddigieknél körültekintőbb munka folyjék. A gazdaságosság követelményeit a beruházások elosztásánál, kivitelezésénél az eddigieknél jobban szem előtt kell tartanunk, A gépek gondos javításával, a traktorosok továbbképzésével most kell felkészülnünk a traktorók kétműszakos üzemeltetésére is. Ebben az évben a tsz-k nagy többsége helyesen alkalmazta a személyes anyagi érdekeltség elvét. Ennek további gondos alkalmazása újabb eredmények forrása lehet. Az eddig szerzett tapasztalatok felhasználásával, a most készülő üzemi éves tervek kialakításakor kell megválasztani az 1965-ös esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munkadíjazási formát. Fontos, hogy a különféle formák megállapításakor az eddiginél is jobban vegyük figyelembe a termelési feltételek változását. Ügyeljünk arra, hogy a közös gazdaság érdekeit sértő, a szokásosnál nagyobb részesedést ne állapítsunk meg. Továbbra is megkülönböztetett módon foglalkozzunk a gyenge termelőszövetkezetékkel és mindenütt hasznosítsuk a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeit. E célok elérése komoly erőfeszítést jelent a mezőgazdasági dolgozók számára, mindehhez fokoznunk kell a politikai fel- világosító, szervező munkát. Jobban kell érvényesítenünk a termelőszövetkezeti demokráciát, növelve a tagság érdeklődését és részvételét a közös ügyek intézésében, azok megvalósításában, hogy még általánosabbá váljék a felismerés: A szövetkezeti parasztsággal együtt mindent meg tudunk oldani. Nagyok a mezőgazdaság 1965. évi feladatai, de megoldásához a szükséges feltételek biztosítva vannak, illetve megteremthetők. A tartalékok feltárására és fokozottabb hasznosítása, az elért eredmények megszilárdítása, illetve továbbfejlesztése, olyan lehetőségek, amelyekkel minden gazdaságnak fokozottabban kell számolnia. Ugyanakkor fegyelmezettebb munkára, az eszközök gondos kihasználására van szükség minden szinten. Ha így dolgozunk, a siker az 1965-ös esztendőben sem maradhat el, és a mezőgazdaság dolgozói megtalálhatják számításukat; — A szüret kezdetétől december első napjaiig pincészetünk 90 ezer hektoliter mustot és bort vásárolt fel — tájékoztatott bennünket Lénárt Tibor, a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeme kiskőrösi kirendeltségének vezetője. — Most, a sürgősség sorrendjének figyelembevételével elsősorban a termelők kádban erjesztett borainak, majd a szerződéssel lekötött, illetve az egyszer fejtett boroknak az átvétele van folyamatban. Ami a tárolóteret illeti, a kiskőrösi pincében 48 ezer hektoliter bort lehet elhelyezni. Az átvett must- és bormennyiség egy részét a testvérvállalatokhoz továbbították. Igen sokat dolgozott fel belőle néhány sűrítő üzem, konzervgyár is, de segített az elhelyezési gondokon a százhalombattai szükségtárolóhely is, ahová az áru bizon- nyos hányadát szállították. Pillanatnyilag telített ugyan az üzemünk — folytatja Lénárt Tibor —, de mindig tudunk szükség esetén annyi tárolóteret „teremteni”, hogy az átvételben ne legyen fennakadás. A pincészet egyébként KiskőÜnnepi párttaggyűléseken emlékeztek a közelmúltban városszerte a Magyar Kommunista Párt kecskeméti szervezete megalakulásának 20. évfordulójáról. E megemlékezések alkalmával külön szeretettel köszöntöttük azokat az elvtársakat, akik az alakulástól kezdve, két évtizede hűséges és fáradhatatlan harcosai, tagjai pártunknak. Kecskeméten több mint kétszáz, immáron két évtizedes párttagsággal rendelkező kommunista karoson kívül még Kaskantyú és Akasztó községek bortermését veszi át, de az idei gazdag termés miatt átmenetileg nagyobb területet is a hatáskörébe vont. Az idei borok minősége átlag 18—19 cukorfokos. S miként más években, folyamatos szállítással tekintélyes mennyiséget exportál is. Az 1964—65. gazdasági évre a pincészet 175 ezer hektoliter termés átvételére kötött szerződést az említett három község termelőivel. Ez a korábbi évben szerződött mennyiséget több mint félszázezer hektoliterrel haladja meg, s csaknem a felét már át is adták a gazdák.' Mintegy százezer hektoliter kétszer fejtett bor, amelyet jelenleg a szakszövetkezeti gazdák és az egyéni termelők pincéiben tárolnak, januárban kerül átvételre. — Ez újabb gondot, fejtörést okoz számunkra — mondja befejezésül a kirendeltség vezetője —, de jó szervezéssel, szakmai összefogással remélhetőleg sikerül majd elegendő tárolótérre szert tennünk. pott emléklapot. Közöttük Szakéti Rudolfné, a Parkettagyár dolgozója. Az ünnepi taggyűlés után, a zajos műhelycsarnok egy viszonylag csendes zugában találkoztunk — és emlékeztünk. Hogyan is kezdődött? — Öten voltunk testvérek. Édesapánk odaveszett a második világháborúban. Az édesanyánk — szintén meghalt már szegény — egyedül nevelt bennünket. Mire emlékszem a gyerekkoromból? Sok-sok nélkülözésre. Arra, hogy anya nyaranta mindig epret vacsorázott kenyérrel. .. Azt mondta, hogy ő azt szereti legjobban. Pedig az igazság: kicsi volt a keresete, meg az 50—50 filléres hadisegély az öt gyerek élelmezésére, ruházatára. Magán spórolta meg, amit csak lehetett. Tizenkét éves voltam, amikor én is beálltam mellé dolgozni a gyufagyárba. Mire mindannyian felcseperedtünk — ismét jött a háború. A fasiszták elrendelték a város kiürítését. Kerekegyházára mentünk —, s november első napjaiban tértünk vissza ismét. Néhány hét múlva ismét megindult a munka a gyárban. Nem sokkal később agitátorok jöttek. Az SZDP-nek akarták megnyerni a munkásokat. Nem hallgattam rájuk, s voltunk még jó néhányan így a gyárban. Az előzmények után számomra nem volt kétséges, hova tartozom. .. A kommunista pártba kértem felvételemet... És Szakétiné azóta bátor, hűséges harcosa a pártnak. Az újjáépítés éveiben szóval, tettel agitált, ha kellett éjszaka plakátot ragasztott, járta a falutól is távol eső tanyákat. Egyszóval nem volt olyan pártmegbízatás, amit szívesen ne vállalt és becsülettel ne teljesített volna. Már a gyufagyárban is, de annak megszűnte után új üzemében, a parkettagyárban, a legharcosabb munkástagja volt az alapszervezeti pártvezetőségnek. Most is az, s a pártvezetőség megbízásából a nőfelelős feladatkörét látja el. S e megbízatás teljesítésé sem könnyű. A fiatal üzemben még nagyon sok javítani való van a szociális körülményeken — kicsi a fürdő és öltöző. S ki győzné felsorolni mindazt, amiért harcolni kell — a munkatársak, az üzem, s a tervszerű, gazdaságos termelés érdekében! A jubiláló párttagról végezetül még csak annyit: családon belül sem egyedül ünnepelte a jelentős évfordulót. Húga, Ré- kási Rudolfné, akivel most is együtt dolgozik az üzemben, szintén vele együtt lett tagja az MKP-nek, férje pedig beszélgetésünk napján kapta meg a ZIM-ben a húszéves párttagsággal rendelkezőket megtisztelő emléklapot J. T. — Eddig hányszor üdültek életükben? — Csak áprilisban és most. Előzőleg soha. Az én sorsom az volt, hogy megérjem a 78 évet, amíg végül is eljutok üdülni. Azért tudtunk ebben az évben másodszor is idekerülni, mert más a szövetkezetünkből nem akart jönni. — Akkor áprilisban biztosan nagyon jól érezték itt magukat? — Igen, és most is nagyon elégedettek vagyunk. Csak azt sajnálom nagyon, hogy már 78 éves vagyok, pedig most lenne jó 20—25 évesnek lenni... A fenti beszélgetés Dávid Ferenc, egykori pálmonostori napszámos a Pallavicini birtokon — most tsz-tag és a Népszabadság riportere közöít zajlott A legkönnyebb tantárgy le. Dávid Ferenc feleségével a nagyerdei termelőszövetkezeti üdülőben pihen — 95 beutalt tsz-taggal. Olyanokkal, • akiknek többsége most üdül először. Mindannyian derűs beletörődéssel alkalmazkodnak az üdülő „alapszabályához”. Reggel hétig alszanak és este 10-kor pihenőre térnek. Ismerkednek a várossal, látogatják a múzeumot, átruccannak Hajdúszoboszlóra, fürdenek a nagyerdei gyógyfürdőben, filmet néznek, dalos esteket rendeznek, magnóra énekelnek ... Dávid bácsi vetette fel, hogy a Bács megyei tsz-ek is építhetnének a debrecenihez hasonló üdülőt. Mondta is, hogy Solton lenne erre alkalmas hely. A 78 éves nyugdíjas izsáki tsz-tag is vállalná, amit a Hajdú-Bi- har megyei tsz-ek megtettek: szívesen adna holdanként 20 forintot a termelőszövetkezeti üdülő felépítésére. Jó lenne elgondolkodni az idős tsz-tag ötletén. Tudjuk, a tsz- tagságnak csak kis része juthat még üdüléshez. Sőt, még a beutalót is rá kell erőltetni egyik-másik termelőszövetkezeti tagra, annyira idegenkedik még ettől a „pasz- sziózástól”. így volt ez az üzemi dolgozókkal is. Az ötvenes évek E. É. elején, amikor szap rodni kezdtek a Bal ton partján a vállal ti üdülők, úgy kelle agitálni az embereki hogy hajlandók légy nek egy kis olcsó ny< ralásra.., Azóta me tanulták, mi benne jó. Meg kell tanítani szövetkezeti paraszt kát is arra, hogy é jenek a fejlődésül adta lehetőséggel. Bács megyei termel szövetkezetek is kép sek lennének ann anyagi áldozatra, mi a Hajdú-Bihar m gyeiek. Volna mi összefogással tsz-üdi lő létesítésére, ahol legkönnyebben elsaji títható „tananyag”, nyaralás, piheni üdülés „oktatásán kezdődhetne tan.fi lyam. Három község borainak gyűjtőhe’ye Mezőgazdaságank legfőbb leiadatai Irta: dr, Dimény Imre, a% MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának vezetője
