Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

1964. december 24, csütörtök

5. oldal

Megyénkben nagyon sok magángyűjtő van. Matus Gyula dr. szabadszállási főorvos például hosszú évek óta foglalkozik népi kerámia gyűjtésével. Lakásának minden zuga zsúfolva van az ország minden részéből származó fazekas-remekekkel. Gyűjteményében több olyan darab van, amely becses emléke a múlt századok népi díszítő művészetének.

Magas a mérce

Felszabadulási kulturális emlékverseny a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban

A KECSKEMÉTI Katona József Gimnázium Mező Imre KISZ-szervezete az idén is megrendezte a hagyományos seregszemlét. Különös rangot adott az eseménynek, hogy egyben a hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára való készülődéssel. A KISZ-szervezet ugyanis úgy határozott, hogy a kiemelkedő műsorral szereplő osztályokat nevezi a februári városi kultú- rális seregszemlére. Ezért rendezték most — tavasz helyett — decemberben a vetélkedőt.

Mércéül a tavalyi eredmények szolgáltak. Az akkori magas szintet túlszárnyalni nem sikerült ugyah, de visszaesésről sem beszélhetünk. Két-három osztálynál határozott javulás, néhol, visszaesés mutatkozott. Az elsősök mezőnye is kiegyensúlyozott volt, mindössze egy osztály műsorát mondhattuk hevenyészettnek, kevésbé átgondoltnak.

Érdekessége volt a seregszemlének a műfaji változatosság. Klasszikus értelemben vett irodalmi színpadi összeállítások, oratóriumszerű feldolgozások, pantomim jelenetek, színműrészletek, önálló dramatizálások, táncos jelenetek váltogatták egymást.

AZ EGÉSZ mezőnyből kiemelkedett a Il/'b osztály Osborne: Dühöngő ifjúság című drámája záró képének bemutatásával, Jenei Ilona és Györgyi Mária kitűnő színészi alakításával. A további legsikeresebb számok: a Ill/b osztály Akszjonov: Kol- légák-ból vett jeleneteket vitt színre ötletesen, hatásosan. Kitűnően játszott Bogdanovics Endre és Karikó Sándor. A Ill/e osztály a hazánk felszabadulását megelőző néhány hónap eseményeit illesztette klasz- szikus irodalmi műsorba. Élményszerű vers-, illetve prózamondással remekelt Kun Zsuzsa, Németh Béla és Varga Judit. Kitűnő volt az I/e osztály színes táncjelenete. Dicséret illeti az I/f osztályt műsorának eszmeisége, a IÍI/f osztályt a műsor finom, precíz kidolgozása miatt. Említésre méltó Hujber Ágnes rendezői munkája, Dara Edit és Káposztás János rendezői munkája és színészi játéka.

A KULTURÁLIS szemle mindkét napon zsúfolt nézőtért vonzott.

Somogyi György

42.

A röplapok tartalmát már ismerte. Ismeretlen egyének az éjszaka már teleszórták vele a várost, s néhány helyen a kerítéseken is megjelent a meszelt telirat: „Le az ellenforradalmi bitangokkal! Éljen a Kádár-kormány!” A tulajdonosok ijedten mosták le a meszelést, féltek a fegyveres nemzetőröktől.

Valami láthatatlan fesz iltség izzott, sistergett a levegőben, mintha villamos szikrákkal telt volna meg a lég. Az err berek nem járkáltak lehajtott fejjel, sunyító, rejtekező tekintettel, hanem mindent jól szerrügyre vettek, mintha csak a röplapok gazdáit, elindítóit, vagy azok képviselőit keresnék.

S ezek az emberek ví lóban úton voltak már mindenfelé.

Tegnap a gépállomásra is híre jött, hogy az új kői mány Szolnokon van. Sziki rögtön motoros futárt küldött, sze -ezzen valami értesülést. S az éj, el kimerülve, de megjött a futár: valóban ott a kormány, de máris indulnak. A fővárosban megkezdődött a harc az ellenforradalmárok teljes szétverésére.

— Kádár elvtárs személyes üzenetét hozom, azt üzeni, lássunk munkához elvtársak — újságolta a telt képű kis traktoros örömmel, s elmondta, hogy a Szolnok megyei pártbizottságon hogyan találkozott az új kormány tagjaival. Egy köteg röplapot és újságot dobott az asztalra.

— Ezt küldik máris az elvtársak!

— No, ha ezzel nyakon csípnek! — mondta Sziki elismerően.

— Nem kellett félni, szovjet tankok vonultak Pest felé, aki ellenforradalmár, aligha merészkedik ki ilyen időben.

S olvasták a kormány biztató szavait az újságból, amin újra ott díszlett a felirat: „A megyei pártbizottság lapja.”

„Lakásaikból és búvóhelyeikÁ magyar színészet megteremtője

150 évvel ezelőtt halt meg Kelemen László

Kelemen Lászlóról, az első magyar színigazgatóról Lugosi Döme, életének legalaposabb búvárlója állapította meg A szegedi színészet vázlatos története című munkájában, hogy „A magyar színészetet Kelemen László teremtette meg a semmiből, küzdve a rosszakarat, a nemtörődömség és a végzet ellen:’

Ha Kelemen László itt-ott még mindig talányos homályba vesző, de ismert részleteiben igen küzdelemes és regényes életének tanulmányozásába mé- lyedünk, el kell ismernünk, hogy Lugosi igen találóan jellemezte ezzel az egyetlen mondattal Kelemen pályafutását.

A kecskeméti barátok temploma kántorának fia szülővárosából az ízes magyar szó zamatét viszi további útjára. Ennek a zengő szónak emléke kíséri apja pesti hivataloskodása idején, amikor a német kultúrára fogott fővárosban az idegen idióma buktatóival kell birkóznia. Bizonyára többször is visszarándult szülőföldjére. Hiszen abban az időben sűrűn fordultak meg áruszállító szekerek a két város között. A Kecskeméti utca végén nyíló városkapu meg egyenesen a szülőváros felé mutatott.

Amint a küzdelemben fáradó Anteusznak a szülőföld érintése adott új meg új erőt, így adott Kecskemét Kelemen Lászlónak is. Amikor a nemzet jobbjai, a feudális arisztokrácia előjogaival szembeszálló politikusok, a nemzet nyelvét pallérozó költők és írók összefognak az osztatlan magyar érdekek védelmére, Kelemen László is ráébred a maga hivatására. A németnyelvű fővárosban, a német kultúrát szolgáló német színház mellett templomot akar emelni a magyar nyelv szolgálatára. Nincs hozzá semmije, csak határtalan bizalma és akarata. Kecskeméti ismerősök lépnek a szegénység örök fogadalmával létesülő társulat tagjai közé. Kecskeméti szerzők: Simái Kristóf, Mátyási József írják többek közt a társulat első darabjait. Küzdenek a népiét konkurren- cia és bürokrácia rosszakaratú gáncsoskodása. ellen. Ostromolják szóval, hittel a közönyt. Mindent leküzdenek, csak a sorstragédia végzetével szemben bizonyulnak erőtleneknek. Intrika bontja meg soraikat. De Kelemen László a legsúlyosabb megpróbáltatások között sem

ről újból napfényre jöhettek a szocializmus ügyének hű harcosai. ..” „Álljon munkába mindenki a maga helyén!”

És reggel elindultak a parancsot végrehajtani, hogy újra vérkeringést vigyenek a szét- kúszált közigazgatásba, életet a leállt üzemekbe, biztatást a szo- rongóknak, s valahogy szabadulást a bebörtönzött elvtársaknak.

— Este a pártháznál találkozunk! — ezzel köszönt el Sziki mindannyiuktól, s külön is adott mindenkinek valami megbízást.

Ha lehetne egy kis helyzetképet kapni a diákságról, az iskolaindítás lehetőségéről — mondta Kársainak, s az bólintott, szíve szerinti feladatot kapott.

A kis utcákon át szerencsésen haza is ért.

A háziasszonya megrökönyödve fogadta:

— Szent isten, maga itt? És milyen állapotban! Hogy kerül ide? Jaj, nem fél, hogy... jöjjön gyorsan, mielőtt meglátja valaki —, s nem lehetett tudni, hogy a tanárt, vagy a saját biztonságát félti.

A tanár csak mosolygott a

nagy ijedelmen, egy csöppet sem félt, amióta megismerte a

csügged el végképp. Ha leteríti

is végzete, nem marad kedve- szegetten, magát megadva, le- győzöttségét elismerve, tétlen. Minden csapás után erőt gyűjt, hivatását újra meg újra kezdi.

A pesti-budai kudarcok után vidéki színjátszásba kezd Kecskeméten. Várad, Debrecen, Kolozsvár színi életének megteremtésén buzgólkodik. Aztán

Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön keresztül a XIX. század első évében új rohamra indul Pest művészi meghódításáért.

Ez a próbálkozása sem jár sikerrel. De Kelemen László nem adja meg magát. Aki időt nyer, életet nyerhet. Anyagi körülményeinek megfelelő kenyéradó pályát keres. Ügyvédi oklevele volt — mondja Lugosi —, de nem volt anyagi ereje a pálya megkezdéséhez. Gyermekkorában apja mellett segéd- kántoroskodott. Színészkedés alatt továbbfejlesztette zenei tudáSát. A kántorsághoz nem kellett anyagi befektetés. Elvállalta, mint legelső kínálkozó alkalmat, a nyugodt megélhetést ígérő ráckevei kántori állást.

Zavartalan körülmények között folyik egy ideig élete. Hivatalának és családjának él. De az üldöző végzet nyomában van. 1806-ban leég Ráckeve. A templom, a papiak és a kántortényleges erőviszonyokat. Tudta, hogy nincs egyedül, s ha este nem jelentkezik ott a pártháznál, lesz, aki a keresésére induljon. Iván is hozzá volt beosztva, s ő egyenest a fiúkhoz, azaz előbb még Katicához indult, aki most az összekötő szerepét kellett, hogy betöltse. Ügy beszélték meg, hogy holnap délelőtt találkoznak a fiúkkal valahol. Az értesítést valamelyik gyerek hordja széjjel, s estére Ivánnal mindent részletesen megtárgyalnak a pártházban, sőt, Kovácsot is ‘hívja el, ha tudja.

A háziasszony rémületét látva, nem volt kedve odahaza máradni. Még a végén a nyakára hozza a nemzetőrséget a fecsegésével. Csak ez kellene! De hova menjen? Hiszen még ismerőse sincs a városban, azaz, hogy... S megdobbant a szíve. Mi lenne, ha...

Egy kis táskára való fehérneműt pakolt össze, és már el is köszönt.

— Pár napra elutazom — vetette oda az ámuló Csajáginénak.

— De hiszen a vonatok se járnak —, csodálkozott az még mindig.

(Folytatása következik.)

ház is. Kelemenéknek új otthont kell keresniük. Jó messze Ráckevétól, a Maros mellett, Makón kezdik újra az életet. Itt ismerős a Kelemen név. Kelemen László apja volt itt orgonista-kántor. A szokásos jövedelmen kívül lakás és kert is jár az állással. Kelemen László a kántor, a színész, az ügyvéd gazdálkodásba fog.

A végzet keze azonban itt is eléri. Pereskedni kezd anyja rokonaival valami szőlőbirto- kocska miatt. Megnyeri a pert, de elveszti a rokonok jóindulatát. Áskálódni kezdenek ellene. Elkeseredik. Lemond kántori állásáról, leveri a port ügyvédi diplomájáról. Most mór van anyagi lehetősége. Irodát nyit. De sehogysem jelentkeznek a pörös felek. Lugosi egyetlen port említ, amelynek aktáján Kelemen László aláírása alatt a prókátor szó szerepel. A kántorkodásból származó tartalék fogyogat. Kelemen László bezárja az ügyvédi irodát, Csa- nádpalotára szegődik el iskolamester-kántornak.

Három évig működött új helyén. Már kezdett egyenesbe jönni, amikor a végzet keze megint utánanyúlt. 1814-ben, karácsony idején, hivatása teljesítésére kocsin kellett kisebb útra mennie. Kocsisa kissé korán vett előleget az ünnep örömeiből. Italosán ült a bakra. Nem bírt lovaival, amelyek vé- ■ gül megbokrosodtak és felborították a kocsit. Kelemen László földre zuhant és rövid haláltusa után meghalt, özvegyét idő múltán utóda vette feleségül, és az gondoskodott árváinak felneveléséről.

De a végzet még mindig nem fejezte be játékait a kalandos sorsú emberrel. Sírjának helye feledésbe merült. Egyik utóda három évig kutatott a sírja után a temető behorpadt, jeltelen halmai között, míg megtalálta korhadt fakeresztjét. 1888-ban családja állított sírjára márványsírkövet a következő felirattal: Itt nyugszik Kelemen László ügyvéd, színműíró, első magyar színigazgató, kántor-tanító. Az Országos Színész Egyesület pedig Csanád- palota főterén emlékoszlopot emeltetett érdemeinek megörökítésére.

Kesckeméten, a Katona József Színházban, a halálának 150 éves évfordulója alkalmából felállított mellszobor, Imre Gábor szobrászművész alkotása, őrzi emlékét.

Joós Ferenc

Kdeimen László társulatának színlapja 1792-ből.