Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-03 / 283. szám

1994. december 3. csütörtök

3. oldal

Beszélgetések - orgoványi gondokról

Orgoványon a napokban fejeződött be a szüret. Az idén dús terméssel fizetett a sárfehér.

— Étkezési célra mi is 3600 mázsát értékesítettünk — újságolja Aszalai János, a Sallai Tsz főkönyvelője, s egyszemély- ben elnökhelyettese. — Majdnem másfélezer mázsával többet a tervezettnél.

Nemcsak szőlőből tettek szert terven felüli bevételre. S ha már itt tartunk, érdemes summázni a szövetkezet idei gazdálkodásának eredményét.

Kevesebb növényféle

A korábbihoz képest csökkentették a növényfélék számát. A szőlőn, gyümölcsön, gabonán kívül csak takarmányféléket termesztettek. Az utóbbiakból is jó volt a termés, és így nem csoda, ha állatállományuk szépen gyarapodott. Főleg a juhászat fejlődött. Jelenleg 1200 az anyajuhok és 200 a bárányok száma. Szépen fizetett a gyapjú, — a tehenészetben pedig az idén eléri a 2500 litert az átlagos tej hozam. Ez még mindig közepes eredmény, de lényeges javulást jelent a tavalyi kétezren aluli átlaghoz képest.

Segíti az állattenyésztést az 1200 holdas legelő is. Ennek legalább a felén — műtrágyázással — jövőre nagyszabású javítást végeznek. Tervezgetéseik közepette felkészültek a téli nagy munkára, a nádaratásra is. A közös gazdaságnak 400 hold nádasa van, s legalább másfél százezer kéve nádat ■„szüretelnek” majd.

— A mostani évet mérleghiány nélkül sikerül zárnunk — jelenti ki a főkönyvelő. — Ez nagy dolog. Ám kétségtelenül sokat köszönhetünk az Izsáki Állami Gazdaságnak, amely gépekkel, sőt olykor emberi munkaerővel is a segítségükre sietett. Igazgatója, Borsodi Miklós, egyébként társadalmi munkában látja el nálunk az elnöki tisztséget.

Miért nem „háztáji" a háztáji?

Beszélgetésünk során kiderült, hogy amíg a közös észrevehetően gyarapodott a tsz-ben, addig a háztáji gazdálkodás nem mondható megnyugtatónak.

— Községünkben az idei terv 280 mázsa baromfi felvásárlását írja elő — tájékoztat Csikós Imre, a helybeli földművesszövetkezet elnöke. — De csak 255 mázsára sikerült szerződést kötnünk...

Az okot azzal magyarázza, hogy a termelőszövetkezet területén — a tanyákon — lakó gazdák részére a vezetőség nem a ház mellett, hanem jóval távolabb adta ki a háztáji földeket. Nyilván azzal a meggondolással, hogy a nagy táblákba ne ékelődjenek parcellák, amelyek esetleg akadályozzák a gépi munkát. Csakhogy így a háztáji állattartásnak csökkentették a létfeltételeit.

Mellesleg a földművesszövetkezeti felvásárlásnak más természetű nehézségei is vannak. Mindössze 60 mázsa befogadó- képességű, nagyon korszerűtlen raktárral rendelkezik! Legalább egy csővázas színre lenne szüksége. Nem a tojás és a baromfifélék, hanem elsősorban a gyümölcs, a szőlő miatt. Ez utóbbiak nagy tömegben kerülnek felvásárlásra ... Bár szamócából az idén például 600 mázsával kevesebbet vettek át a tervezettnél. E gyümölcsféle nagyobb mérvű telepítése célszerű lenne a község határában.

Ne csak sárfehért

— Ha lenne a szedéshez elegendő munkaerő — véli Magó Ferenc, a tanács vb-elnöke. — De nincs. Ez a mi nagy problémánk. Nemcsak a termelőszövetkezetben, a három tszcs-ben is kevés az ember.

S ezzel kiszélesül a problémák köre.

A három csoport együttes területe 7500 hold, ami hozzávetőleg fele a község határának. Van 200 hold nagyüzemi, közös telepítésű szőlőjük és 45 hold gyümölcsösük. És a három gazdaság összesen 9 traktorral és egy tehergépkocsival rendelkezik. Ennyi nyilvánvalóan kevés. Ez az oka annak, hogy a közös művelésű terület, bár évről évre növekszik, ám meglehetősen lassan.

A 200 hold új szőlőben csak sárfehért termesztenek. A további ültetvények megmunkálása csak a gépesítés nagyfokú fejlesztésével oldható meg. Ami a szőlőt illeti, nem ajánlatos tovább növelniük a sárfehér arányát. Célszerűbb, ha csemege- szőlőt, de legalább is minőségi borszőlőt telepítenek. Most öszszel egyébként — elismerésre méltóan — főként őszibarackost létesítenek a telepítés során.

Gond, probléma bőven akad tehát Orgoványon, de vannak egyre sokasodó szép eredmények is. S az utóbbiak alapján bizton lehet remélni, hogy mielőbb megszűnnek az előbbiek.

H. D.

M-ijoránna-Pséplés

Venyingi András Miskén, háza végének a kertjében, száz négyszögölön évek óta majoránnát termeszt. Az idén különösen jól fizetett az errefelé közkedvelt fűszernövény: a mostani, második aratással együtt 60 kiló magot nyertek. Több mint egy évtizede egyébként Venyingi András honosította meg a községben a majoránnát.

Felvételünkön a házigazda és neje kicsépeli a növény magját.

tagadhatnék, még az asszony is ezt mondta, amikor hazaérkeztünk. Tizenhárom éves korom óta dolgozom, s az izmok már kezdtek nyavalyogni. Itt fájt, ott fájt. Most meg úgy érzem, talán soha nem volt reumám.

— Máskor is elmenne üdülni?

— El is megyek' Jövőre viszem az asszonyt is.

— Igaza van, Laci bácsi. így kerek a világ. Én is az asszonynyal voltam. Hanem, hadd pletykáljam már el Simó Pistáról, hogy ő meg majdnem új asz- szonnyal jött haza.

A fiatal könyvelő fülig pirul, tiltakozni próbál, de a többiek közbevágnak:

— Simó Pista, te csak hallgass! Láttuk, amit láttunk. Hol az a szép kislány?

Dista azonban hallgat, mint ■ a sír, őrzi szíve titkát.

Bazsó László, a raktáros már- csak foglalkozásából eredően is pontos, precíz ember. Bekecsben, kucsmában, csizmában ül az asztal sarkának

— Megszámoltam, pontosan tudom — kezdi —, háromszázhatvan lépcső vezet a mária- gyűdi templomhoz. Elfáradtunk, amíg felmásztunk, a Duna—Tisza közi embernek szokatlan a kapaszkodó, de megérte. Különös épület. Hát Siklós várát látta-e már? Nem? Igazán kár. Gyönyörű, s a többiek is megmondhatják, hogy milyen szép

Juliska néni haragja

Emlékek Harkányból...

J

uliska néni még mindig

mérges:

— Csak feküdtem, feküdtem és nem kelhettem fel. Nyolc óráig mindenkinek ágyban kell maradni! — így szólt a szigorú parancs, s én meg szinte belebetegedtem a tétlenségbe. Hát nem borzasztó? Én, aki mióta eszemet tudom, legalább ötkor kelek, ezt szoktam meg. Idegesített az is, vajon mit csinál odahaza a hat gyerek, ellátják-e a jószágot, mi újság a tsz-ben? Most megenyhül:

— A végére azért már kezdtem belejönni... Nem is olyan kibírhatatlan a nyolc ói-ai kelés — gondoltam egyik alkalommal —, amikor előző este elég sokáig csárdásóztunk. Még a fiatalok is megforgattak!

Az uszódi Egyetértés Tsz irodájában derülnek a jelenlevők. Ki tudja, hányadszor hallják a libatömő asszony, Anszló Istvánná harkányfürdői emlékeit, dehogy lehet ezt unni! Juliska néni ugyanis tizedmagával indult a közelmúltban Harkány- fürdőre, ahol — életük első üdülésén — tíz felejthetetlen napot töltöttek.

Csaknem mind a tíz üdülő tsz-tag itt ül velem szemben a szövetkezet központjának egyik irodájában. Akad köztük kovács, növénytermesztő, állattenyésztő, raktáros, könyvelő. A nászutasok: Holló Mátyás és szép, fiatal hitvese azonban kinn dolgoznak a földeken, így helyettük ismét Juliska néni mesél az ő egykori „nászútjá- rói”.

Amikor én férjhez men- *■ tem, nagyon szegények voltunk az urammal. Legyen mit felvenni, mielőbb fedelet húzzunk fejünk fölé, s akadjon egy kis harapnivaló a kamrában — ennyi volt a kívánságunk, mert azt hittük, ez a boldogság. Nászút? Eszünkbe se jutott, azt se tudtuk, hogy ilyen is létezik. Lám. a mai fiatalok már tudják, igénylik, de hál nekik könnyebb is sokkal.

— A Baranya-szállóban laktunk — veszi át a =zót Ács I.aci bácsi, aki a harkányi gyógyvíztől — mint mondotta — egy kerek évtizedet fiatalodott.

— Hány évesnek gondol? — fordult hozzám kedvenc „be- ugratós”-kérdésévei a kemény kötésű uszódi kovácsmester.

— Nem nézem többnek öt X-nél.

Boldog elégedettséggel csillan a szeme. És büszkén mondja:

— Melléfogott! Ötvennyolc vagyok, de tizet nyugodtan leK öcs mát vagy állomást?

A velőkig ható őszi eső úgy hull, hogy az emberben elhal a reménység. Talán soha többé nem lesz már jó idő. Ember, áilat fedél alá húzódik. Jól mondom: az állat is, mert itt a fülöpszállási MÁV-barakkban még a juhász pulija is meghúzza magát a kopogó eső elől.

A barakkon túl a vasút mellett való nyárfásban csatangol a nyáj, párszáz darab kövér birka. Még legelni sincs kedvük, oly rút az idő. Mennek, mennek a fejük után, bérűiről, a barakkból a kunsüvegés juhász vigyázza őket.

A barakkon kívül csúnya most a világ. De idebent is. Ebben az állomást helyettesítő faépületben úgy esik az eső, hogy a beszorult utasok egyik helyről a másikra keresnek menedéket. Nem is jól mondom, hogy esik, sugárban folyik a víz a fatető nyílásain.

Első feltekintésre is legalább 80—100 utas riadozik a bezúduló víztől. Kisgyerekes anyák, öregek, fiatalok. Utasok, akiknek nincs hova menni, amíg a vonatra várnak. Csak ide, ebbe a hodályba.

Keservünkben mit tehetünk mást, beszélgetünk, éspedig az állomásépületről, ami nincsen Fülöpszálláson és a barakkról, ami van. Húsz év óta van és csak ez van ezen a nagyforgalmú MÁV-állomáson. A juhász, aki bennszülött, egyik szemével a bolygó birkákat figyeli, a másikkal a tető lyukait vizslatja. Tempósan mondja a magáét:

— A háború alatt lebombázták az állomásépületet. Akkor állították fel ezt a fabarakkot. Azt mondták, nemsokára felépítik az állomást. Itt nagy forgalom van, fővonal ez, kérem. Ez a szobányi barakk az állomás most, ebben szoronganak az utasok. Tisztára fából van. Tűzveszélyes, nem is volna szabad

Gáspár Sándor előadása az MSZMP Politikai Bkadémiáján

vasút szomszédságában ilyet építeni. Mégis itt áll, romlik, a tetején rengeteg lyuk. Mi lesz itt a télen, rossz rágondolni.

Való igaz, ehhez nincs mit hozzátenni.

Mivel már bőrig áztam a fa- hodályban, átmentem az átel- lenben épült csinos utasellátóba. Ott meleg van, fűtenek és a barátságos ital is tüzeli az átázott utast. De a söntés vezetője is, aki imigyen dicsekszik:

— A napokban itt járt egy bizottság, felmérték a helyzetet. Már kész a terv: reprezentatív utasellátó helyiséget építenek, korszerűt, minden igényt kielégítő. Hűtőpult, krémpresszógép, meg ami kell egy ilyen helyiségbe. Mert ez a mostani már nem felel meg az utasok igényeinek.

Hát ez érdekes. És elbűvölő. Hogy úgy mondjam, nagyfokú szociális érzékről tanúskodó elgondolás.

Ám hadd jegyezzük meg: örülünk annak, ha a vendéglátó- ipar fejlődik, korszerűsödik. Ez helyénvaló. Ám de nem az volna ésszerű, hogy ha húsz év elmúltával végre a fülöpszállási állomásépület felépítését terveznék, nem pedig a reprezentatív utasellátóét? Ki fog vajon a korszerű vendéglátó üzemben vendégeskedni, ha az állomás- épület helyén éktelenkedő fabarakk továbbra is a helyén marad?

Figyelmébe ajánljuk a MÁV- nak, hogy Fülöpszálláson tulajdonképpen nincsen állomásépület. Vagy ezt eddig nem tudták?

Balogh József

Szalai Károly, a Bács—Szolnok megyei Vas-Műszaki

Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában, szerdán Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja előadást tartott „A párt vezető szerepe, növekedésének és munkastílusának egyes kérdései” címmel. Az előadás részletes ismertetésére visszatérünk. (MTI)

Pécs városa, ott a Mecsek alján. Voltunk múzeumban, pincékben (arrafelé is tüzesek ám a borok!), s jártunk azon a helyen, ahol a Tenkes kapitányát forgatta a televízió. Sokat tanultunk, mert a kultúros kislányunk mindent türelmesen elmagyarázott — akár többször is.

S jönnek, áradnak az emlékek: a süppedő szőnyegekkel borított Baranya-szálló szobáiról, a kellemes gyógyvízről, a bőséges kosztról, az esti tv-né- zésekről, műsoros rendezvényekről, táncmulatságokról.

— Nagyon kedves volt a gondnok elvtárs is — emlékezik ismét a tsz-kovács, mert amikor a közvéleménykutató kártyán cigányzenét kértünk, három nap alatt ez is megvolt. S a cigányok minden este nekünk húzták és azt, amit kértünk.

A Termelőszövetkezeti Ta- gok Biztosítási és Önsegélyező Csoportjának keretében az uszódiakon kívül jánoshalmi, homokmégyi, öregcsertői, miskei, foktői, mélykúti tsz-tagok is üdültek megyénkből Har- kányfürdőn. S a Tolna, Baranya, Csongrád megyei szövetkezeti gazdákkal is jó barátságba kerültek a tíz felejthetetlen nap alatt a Bács-Kiskun megyeiek. Így köszöntek el egymástól: Viszontlátásra, egy év múlva — ugyanitt!

Bubor Gyula

— Halló! Szalai elvtárs! A decemberi csúcsforgalom indulása előtt mindenkit érdekel, hogy milyen lesz az áruellátás, mire számíthatnak az ajándékvásárlók?

— Könnyen válaszolhatok, mert éppen az imént fejeztük be az ünnep előtti utolsó „taktikai” megbeszélést a kiskereskedelem képviselőivel.

— Vegyük akkor sorra a legkedveltebb ajándékcikkeket.

— Rendben van. Kezdjük talán a rádióval és a televízióval. Ezekből általában kielégítő a választék.

— Tranzisztoros zsebrádió is lesz elég?

— Ezt sajnos, nem merném állítani. A napokban kaptunk újabb szállítmányt, de figyelembe véve milyen nagy a kereslet, azt ajánlhatjuk a vevőknek, hogy igyekezzenek mielőbb beszerezni a készüléket. Sajnos, az újtípusú Favorit tv-böl sem érkezett, pedig ezt is igen keresik. Ajánlhatjuk viszont a jól bevált Carmen készüléket. OTP hitellevélre is vásárolható, s mindössze 500 forint készpénz kell hozzá.

— Milyen újdonságok kerülnek a boltokba?

— Biztosan örömmel fogadják majd a vásárlók a kétszemélyes autó-kávéfőzőt, amely 6 vagy 12 voltos akkumulátorra kapcsolva működik. Szép ajándék a dobozolt külföldi evőeszköz, a villanyborotvt, és a hajszárító is. Ezenkívül számos újszerű műanyag háztartási cikket szállítottunk az elmúlt napokban a boltoknak.

— Azt hisszük ízelítőül eny- nyi elég is. Aki alaposabban akar tájékozódni, az nézzen körül a boltok polcain. Köszönjük, és sok vevőt kívánunk az ünnepekre! Viszonthallásra!

— Köszönjük. Viszonthallásra.

—S — ö