Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
1964. december 24, csütörtök 3. oldal VETÖMAQQYÁR Rövid tenyészidejű kukorica Csehszlovákiának és a% D/DK-nah Véres december A megszárított és lemorzsolt szemek minőségét ellenőrzi Horváth Sándor műszakvezető és Erdész József szelektoros. A szelektáló gép kétfelé válogatja a magot: 6,5—8,5 mm-es és 8,5—10,5 mm-es nagyságúakra. A vetőmaggal teli zsákokat Kiss József, András Károly és Rádóczi János a raktárba tolja. Törődjük egymással Alikor a rendőrség is kiszállt... Azóta is folyton fenyegetőzik: Így leüttet, úgy elintéztet. Félünk. Ezért megyek most is a rendőrségre... Ma az ablakot törték ránk... — Jöjjön majd vissza, Fehér elvtárs. Mondja el, mit intéztek — kértem őt. Kicsit szabódott. — Esetleg, ha megint erre hoz az utam... Erről nem érdemes írni. Ne mondják, hogy azért foglalkoznak az öreg Fehérrel, mert veterán kommunista. ... Elszaladt egy év. Ez esztendő november 17-én járt ismét nálunk Fehér József Kgrskémét, Kupa u. 15. sz. alatti lakos. Többek között ezeket újságolta. A háziasszony azóta sem hagy békén bennünket. Tegnap az ablakon át menekültem el a lakásból, a rendőrségre. A gondozóm se mert otthon maradni. Ma kora reggeltől a vasúti váróteremben töltöttem az időt. Mióta ittjártam, már engem is megütött bottal. Öt is, a fiát is többször előállították a rendőrségen, tanúkat hallgattak ki, helyszíni vizsgálat is volt nálunk, szigorúan figyelmeztették őket, nem használ... Direkt gúnyolódik velünk: „Mehetnek, ahová tetszik. Hallotta valaki, mit mondtam? Látta valaki, mit tettem? Rendőrség, bíróság, ügyészség, tanács egyaránt foglalkozott már velük. Adóeltitkolásért is büntették az asszonyt __ Mo st a bíróságra megyek tanácsot kérni. ... Legutóbb a IV. kerületi pártalap- szérvezet vezetőség-újjáválasztó taggyűlésen esett szó Fehér József elvtárs rossz körülményeiről. Ketten is felszólaltak az érdekében, s ő is kérte ßz elvtársak segítségét, hogy a Kupa utcai környezetből kiszabadulhasson. Ma már ott tart, hogy a pontosan fizetett lakás mellett 150 forintért ágyrajáró a Toldi utcában. Gondozója ugyancsak máshol kénytelen lakni... ... A napokban munkahelyén kerestük fel Novotny Károly elvtársat, a IV. kerületi alapszervezet párttitkárát. Érdeklődtünk, mi történt eddig az idős elvtárs ügyében? — Az egész alapszervezet ismeri Fehér József helyzetét — mondotta. Azon a bizonyos taggyűlésen megyei, városi vezető elvtársak is jelen voltak. Erdélyi Ignác, Reile Géza, Mező Mihály elvtárs egyaránt kezébe vette a veterán Fehér bácsi ügyét. Gondoskodunk róla, hogy megfelelő körülmények közé kerüljön. Az ö sorsún is okulva még fontosabbnak tartjuk annak a bizottságnak a szerepét, melyet az alapszervezetnél éppen az idős elvtársakkal való nagyobb törődés érdekében alakítottunk. Figyelemmel kísérjük életüket, látogatjuk őket, segítünk, ha arra van szükség. Kapcsolatot tart ez a bizottság az üzemekkel, inézményekkel. Arra ösztönzik az ottaniakat, hogy akik tőlük nyugdíjba vonulnak, idős korukban is magukhoz tartozónak tekintsék őket. Tartsák rajtuk szemüket, hívják meg rendezvényeikre a nyugdíjasokat, könnyítsenek gondjaikon, ha rászorulnak... Érezzék megbecsülésüket akkor is, ha kezükből már kihullt a kalapács. Tóth Islváu ) Alacsony, fehér hajú, idős bácsi látogatott be egy esztendővel ezelőtt a i szerkesztőségbe Fekete ünneplő nagykabát volt rajta. Kalapját már belépte- kor kezében tartotta, úgy jött szinte fél- ) zseg szerénységgel az íróasztalhoz. Fe- j hér, kerek arcán ismerős volt a nyájas- ; ság’ de még ismerősebb kék szeme de- í rűje. ' — Nem tetszik emlékezni rám? — kérdezte. I — Fehér bácsi! — szaladt ki ugyan- ; abban a pillanatban a számon. Eszem- • bejutott, hogy régi munkáslevelező áll előttem. Bizony, jó tíz éve már, hogy , találkoztunk. Mondtam is: — Régen írt nekünk, Fehér elvtárs. í — Eljár az idő... Nem vagyok már úgy benne a napi eseményekben. Mint kisegítő nyugdíjas dolgozom a reszelőgyárban . .. Erre jártam, gondoltam, benézek már a szerkesztőségbe... A rendőrségre megyek... — Rendőrségre?! Mi dolga akadt ott, Fehér bácsi? — Ä, szennyes ügy... Régen húzódik, sehogyse jut dűlőre. A háziasszonytól nem nyughatunk. Szeretné kiadni jó- pénzért a lakást, ezért zaklat, háborgat gondozómmal együtt. Nem gondoltam, , hogy ezt érem meg 72 évemmel... Élet- \ veszélyesen fenyeget bennünket. Részeges fiát is többször ránk uszította már. '( Két ismerős mentett meg bennünket a > bánalmazástól, amikor a tavaszon ko- i váeskalapáccsal ránk törték az ajtót.. A vetésre kiválogatott kukorica az osztályozóba kerül, ahonnan gumiszalag viszi a nyolc szárítókamrába. A szállítószalag mellett Matusek Jánosné látható. Az NDK részére 30 vagon fémzárolt vetőmagot készítettek elő, a Schindelmaiser-hibrid fajtából. Ez a rövid tenyészidej ű kukorica az északabbra fekvő, hűvösebb talajú vidékeken is jó termést hoz. Megyénk déli községeinek közös gazdaságaiban termesztették az alapanyag többségét. Ezután az MV—42-es fajtából készítettek elő 21 vagonnál, amelyből tizenötöt exportálnak. Jelenleg az MV—48-as van „műsoron”. A szárítás, morzso- lás és a tisztítás után másfél száz vagon szem pereg a zsákokba. Ennek kétharmadát ugyancsak az ország határain túl vetik el, — főként Csehszlovákiába és az NDK-ba szállítják. A vetőmagot megyénk állami gazdaságaiban termesztették. Végül, hazai felhasználás céljára, 50 vagon MV—1-es vetőmagot készítenék elő. Az üzem éjjel-nappal működik. Naponta 600 mázsa tengerit szárítanak meg a Campbell- féle berendezésekkel. A szárító kamrákban, 45 Celsius-fok álA megtöltött zsákok száját Mi- hálovics Rozália varr ja be és ellátja őket fémzárral, s címkével Műszakonként 300 zsák adjusZ' tálasát végzi el. munkások vezetői közé tartozott. Ö indította meg a vasasifik között a szervezkedést a fegyveres ellenállásra. Megren- dítően emberi búcsúlevelében az öntudatos harcos keménységével fejezte ki hitét. Édesapjától és édesanyjától így búcsúzott: „Halálra ítéltek. Utolsó gondolatom Ti vagytok ... Anyám, 'ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg és gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre... Apám, öreg fiú, tudom, nagyon szerettél és fáj .Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, amelyért érdemes élni és dolgozni ... Azt érzem, köztetek vagyok és beszélgetünk ...” Kreutz Róbert, a harmadik vértanú — éveken át küzdött a yasas-ifjúsági mozgalomban. Kortársai a következőket jegyezték fel róla még 1945 végén: „A németek bejövetele után utasítást kapott fegyverek szerzésére. Az utolsó beszámolóy amelyet a mozgalom vezetőségének tartott, már szép számú fegyverről szólt. Hogy honnan szerezte, arról a beszámoló nem beszélt, de bizonyos, hogy jó néhány német és nyilas harapott a főbe, amikor elvették tőle. Nem voltak lágy szívűek a magyar nép ellenségeivel szemben. És amikor elfogta őket a defenzívosztály, nem sokat teketóriáztak velük. Ha egy magyar munkásnál fegyvert találtak, az már elég bizonyíték volt arra, hogy az illető a szabadság híve volt. Ezért pedig akkor halál járt.” Pesti Barnabás, Pataki István és Kreutz Róbert — együtt dolgozott. Nem féltették ragyogó ifjú életüket. Petőfi szavaival élve volt elvük és hitük. Tudatosan éltek, hősként haltak meg. Két évtizede immár, hogy nemes szívük megszűnt dobogni. A budapesti Kerepesi temetőben alusszák örök álmukat. A hálás magyar ifjúság temette el ott őket. De csak azt, ami múlandó volt bennük. Példamutatásuk él, tettük az egész felszabadult nép dicsősége... A véres december elmúlt, eltemette az idők hava. Tavasz következett azonban, s új élet fakadt a kiontott vérből. Ez az új élet pedig a végtelen fejlődés útján menetel feltartóztathatatlanul. .. Nemzeti történelmünk viharos évszázadai a szabadságért és társadalmi haladásért küzdő tragikus hősök hosszú sorának nagyszerű példamutatásával tanítanak bennünket ma is tiszta emberségre. A fényes és véres lapok sorában külön figyelmet érdemel a 20 esztendővel ezelőtti december. Véres ez a december, hazánk kiváló fiai hullottak el ékkor ádáz küzdelemben. Húsz évvel ezelőtt, december 9-én végezték ki Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tarcsay Vilmos századost, a katonai ellenállási vonal szervezőit. Gyilkosaik azt hitték, hogy gaztettükkel „példát statuálnak”. Ehelyett örök időkre a gyalázat bélyegét ütötték a saját homlokukra. 1944. december 24-én, a szeretet ünnepén, minden tisztességet megcsúfolva, Dachauban gyilkolták meg Kulich Gyulát, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét. Csupa szívember volt ő, bátor és harcos kommunista, ezer meg ezer ifjúmunkás szeretett példaképe, a modern-humanizmus feledhetetlen alakjai között is a jelesek egyike. Ugyanezen a napon véres sortűz dördült el Sopronkőhidán. A hírhedt fegyház udvarán négy embert állítottak a falhoz a nyilas pribékek. Mind a négyen tántoríthatatlan hívei voltak a magyar szabadságnak. Bátran haltak meg, szemükből a megvetés tüze lövelt a velük szembenálló fegyveres hóhérokra. Ök akkor vonultak be mindörökre a nemzeti panteonba. Rajcsy-Zsilinszky Endre volt az egyik áldozatuk. Bajcsy-Zsi- linsziky, a Függetlenségi Front egyik vezéralakja volt. Messziről jött — képletesen szólva — de megérkezett és szilárd maradt élete utolsó pillanatáig. Három sorstársa — csupa ifjú ember — kommunista volt. Pesti Barnabás a háború idején jött haza Franciaországból. Fizikai munkát végzett az egyik gyárban, résztvett a németellenes földalatti mozgalomban és hamarosan a Kommunista Ifjúsági Szövetség kiváló harcosa lett. Lebukása után állati sza- dizmussal vallatták. Nem vallott, a nevét sem árulta el. Fogsága idején lelket öntött társaiba. Utolsó percéig mosolygott. Pataki István a vasas-ifjúCsattogás, zúgás a magasban. Gőzfélhők tolulnak kifelé az ablakokon. Fordul a szállítószalag, viszi felfelé az aranycsövű tengerit. Vontatós pótkocsik telnek és ürülnek. Teljes kapacitással működik a Bajai Állami Gazdaság hibridüzeme. A kukorica törése után mindjárt hozzáláttak a munkához. landó hőmérsékleten, 50—60 órai „tartózkodás” után a tengeri 26 százalékos víztartalma mintegy a félére csökken. Ezután a morzsolás, a több soron való tisztítás és a szemek kü- lönválogatása, végül a fémzárolt zsákokban történő elhelyezése következik. (Hatvani — Pásztor)
