Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-18 / 296. szám
íMifífÍMi Á tanácsú lég napirendjén A testületi munka és a felelősség A közelmúltban igen érdekés és hasznos napirend megtárgyalására került sor a Kiskőrösi Járási Tanács ülésén. Tömör és tartalmas előterjesztés alapján arról folyt a vita, hogy a községi tanácsok államigazgatási és tömegszervező tevékenysége hogyan alakult az elmúlt időszakban, a legutóbbi tanácsválasztások óta. Az általános és összegező tapasztalatok szerint a tanácsülések munkájának színvonala az előző ciklushoz képest tovább fejlődött, szervezettebbé, tervszerűbbé vált. Nőtt a tanácstagok hozzáértése, tájékozottsága, szakin--': és politikai tudása. A Magyar Népköztársaság nevében... Fontos bírósági ítéletek tsz-tagok ügyeiben Egy tsz-tag rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét elutasították. Az indok az volt, hogy nincs meg a szükséges szolgálati ideje. Az illető pert indított az Országos Nyugdíjintézet ellen. Az ügy törvényességi óvással a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a tsz-tag javára döntött. A határozat indokolása rámutat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében a mezőgazda- sági dolgozók közül a betegségi biztosítás nem terjed ki azokra, akik legalább öt katasztrális hold ingatlanon, illetve egy katasztrális hold kertben, gyümölcsösben vagy szőlőben önálló gazdálkodást folytatnak. Minthogy a tsz-tag 1957—58-ban mint II. típusú termelőszövetkezeti csoport tagja, hét katasztrális holdon önállóan gazdálkodott, betegségi biztosítás aló nem esett. Azonban a SZOT által kiadott ügyviteli utasítás értelmében ez a korlátozó rendelkezés az állami mezőgazda- sági üzemek határozott időre, munkaszerződéssel alkalmazott dolgozóira nem vonatkozik. A Mezőgazdasági Állami Gépjavító Vállalat igazolja, hogy a tsz-tag 1957-ben és 1958-ban kötött cséplési szerződéssel gépállomáson dolgozott, és utána a társadalombiztosítási járulékot lerótták. Tekintve hogy munkaszerződéssel dolgozott, a betegségi biztosítás rá is kiterjedt, noha hét holdon önállóan gazdálkodott. Ezért ezt a körülményt a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni. Az illető 1959-ben termelőszövetkezetbe lépett és négy éven át, míg megrokkant, dolgozó tag volt. így a gépállomással létesített viszonyának megszűnése és a tsz-be lépése között két évet meghaladó megszakítás nincs, tehát a korábbi szolgálati idejét és a tsz-ben töltött négy évét együtt kell számításba venni. 1956-ig — négy éven át — alkalmazta tási viszonyban volt, több mint 12 szolgálati éve van, tehát igazolt rokkantság esetén a járadékra jogosult. * Egy tsz-tag az Állami Biztosítóval termelőszövetkezeti háztáji általános biztosítást kötött. Ennek értelmében, ha meghal, örökösei 7500 forintot kapnak, ha pedig baleset következtében megrokkan, a rokkantság fokának megfelelően 15 ezer forintig terjedő összegre van igénye. Egy nap a szövetkezet egyik lovaskocsija a nagy terheléstől az úton elakadt. Többen, közöttük — munkáját abbahagyva — ő is segítségül sietett, A kocsi emelése közben a teher nagy része rá nehezedett. Nyomban erős fájdalmak léptek fel, kórház került, ahol megállapították, hogy visszérrögösödést kapott; ennek következtében véglegesen 60 százalékban munkaképtelen lett. A biztosító nem akarta a baleseti kártalanítást kifizetni. A perben a központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság etátt a biztosító azzal érveHt, hogy a részleges munkaképtelenség' megerőltető munkától ered, ami nem tekinthető balesetnek: tehát a tsz-tag a biztosítási ösz- szegre nem tarthat igényt. Ezt az érvelést egyik bírói fórum sem fogadta el. és az Állami Biztosítót kötelezték, hogy a tsz-tagnak — 60 százalékos rokkantsági fokának megfelelően — a 15 ezer forint 60 százalékát, vagyis kilencezer forintot fizessen meg. Az ítélet indoklása szerint a biztosítási feltételek értelmében az intézet fizetési kötelezettsége fennáll, ha a hirelen fellépő külső behatás (a baleset) halállal vagy rokkantsággal jár. Ebben az esetben a külső behatás az volt, hogy a megemelt teher a tsz-tagra ránehezedett és ennek következtében megrokkant. Tekintve, hogy nem a saját munkáját végezte, hanem egy bajba jutott dolgozó társának igyekezett segíteni, nem lehet szó megerőltető munkavégzésről. Külső hatásra, hirtelen következett be az egészségromlás, ez pedig a biztosítási szabályzat szerint balesetnek minősül. Az ülések napirendjén időszerű és fontos kérdések szerepeltek, s a határozatok általában alkalmasak a központi és helyi célkitűzések megvalósítására, a tanácsok és a lakosság együttműködésének fokozására. A tanácsüléseket — igen kevés kivételtől eltekintve — rendszeresen megtartják. Határozatképtelenség, s az előkészítés hiányosságai miatt ez évben Kiskőrös, Imrehegy és Fülöp- szállás községekben maradt el tanácsülés. Két évvel ezelőtt Akasztón öt tanácsülést nem tudtak megtartani hasonló okokból, ez évben viszont minden tanácsülésük rendben lefolyt, s a megjelenési arány is jónak volt mondható. Ami általában a tanácstagok részvételét illeti a tanácsüléseken, a százalékos arány kisebb csökkenést mutat, mintegy három százalékkal alacsonyabb, mint az elmúlt esztendőben volt. Javult az arány Csengődön és Tabdin, romlott Kiskőrösön, Imrehegyen, Páhin és még több más községben. Ezeken a helyeken — mint a jelentés megállapította — a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem fordítanak kellő gondot a tanácsülések megszervezésére. Másutt egyes tanácstagok indokolatlanul távoltartják magukat a tanácsülésektől. Bócsán, Fülöp- szálláson, Soltszentimrén, Solt- vadkerten és másutt is akad néhány tanácstag, aki ez évben még egyetlen tanácsülésen sem vetjj részt. Természetesen, sok függ a napirendi pontok helyes kiválasztásától, valóban közérdekű voltától, tartalmasságától, s attól is, hogy arról időben tudomást szereznek-e a tanácstagok. Ke- celen például ez évben már minden tanácsülés előtt annak teljes anyagát előre kiadták a tanácstagoknak, de volt erre példa — egyelőre még csak szórványosan — más községekben is. Nagyon fontos kérdés a taTéli utca s'í«' (Tóth Sándor felvétele.) nácsülések nyilvánosságának megteremtése. Ez még sok helyen nincs megfelelően biztosítva. A tanácsülések idejét és napirendi pontjait nem közlik a lakossággal. Kivétel talán csak Soltszentimre, ahol minden tanácsülésen közel annyi érdeklődő is megjelenik a lakosság köréből, mint a tanácstagok száma. Ugyancsak összefügg a fentiekkel — a látogatottsággal és aktivitással — a tanácsi határozatok végrehajtása. Hiába hoznak ugyanis a községi tanácsok igen jó határozatokat, ha azokat nem, vagy csak kis részben hajtják végre — ezek akaratlanul is a passzivitás irányába hatnak, részvétlenségre, érdektelenségre késztetik a tagságot. Az sem elég mozgósító, ha á határozatok végrehajtásáért majd mir ' n esetben a vb-titkárt vagy e.nököt teszik felelőssé. Az a tapasztalat, hogy még a végrehajtó bizottság sem 'kap elegendő feladatot a tanács határozatainak végrehajtásában. S csak a legritkább esetben jelölik meg felelősnek az állandó bizottságot vagy a tanács valamelyik tagját. Az említett járási tanácsülésen, ahol a fentieket elemezték, az állandó bizottságok munkájáról is sok szó esett. A beszámoló igen önkritikusan és vitára alkalmat adóan tárta fel az e téren fellelhető hiányosságokat is. Például azt, hogy az állandó bizottságok a tervbe vett üléseiket összeségében csak mintegy hatvan százalékban tartották meg. Az a tapasztalat, hogy néhol az állandó bizottságok „nem találnak megfelelő témakört és feladatot” tevékenységükhöz, s ehhez a tanács vb vezetőinek kellene nagyobb segítséget nyújtaniuk. A tanácsok csak ritkán bízzák meg az állandó bizottságokat egy-egy konkrét feladattal, s külön-külön nem számoltatják be azokat tevékenységükről. A bizottságok ennek ellenére gyakran élnek véleményező és javaslattevő jogukkal. Ez azonban a testületi és szervezett munka elmulasztása miatt nem is lehet mindig elég hatékony. A tömegkapcsolat szempontjából is igen jelentős tanácstagi beszámolók megtartásában az elmúlt évhez viszonyítva jelentős eredmények születtek. A tanácstagok nagy többsége eleget tett beszámolási kötelezettségének, s javult a résztvevők számaránya is. A járási tanácsülés újólag ráirányította a községi tanácsok figyelmét az államigazgatási és tömegszervező munka legfontosabb feladataira és jól bevált módszereire. Remélhetőleg, ez az elemzés és a hozott határozatok eredményeként a most következő esztendő során javuló tendenciát mutat majd a testületi munka, s tovább növekszik a tanácstagok és vb- vezetők egyéni és kollektív felelőssége. Hiszen a választópolgárok bizalma is erre épül, s nem kismértékben ezen mérik le a tanács és a végrehajtó bizottság közhasznú munkáját, s a község fejlődését szolgáló tevékenységét. T. P. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1 /a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda Kecskemét — Telefon: 11-85, Index; 35 065. Meddig less géptemető ? Körülbelül egy hónappal ezelőtt történt Miskén, a község főutcájának folytatásaként a termelőszövetkezeti majorokhoz vezető úton, hogy egy traktor- vezető gépe mellett kotorászott a mély sárban. A jármű kerekét kereste, mert eltört a tengely. A fentieket Szabó József, a miskei Aranykalász Tsz agro- nómusa mesélte a napokban a községi tanács egyik szobájában. Akaratlanul is felmerül ezután a kérdés, hogy miért nem javítják meg az utat, amelyen a község három termelőszövetkezetének tagsága, a falu lakóinak 75 százaléka közlekedik, helyesebben mérgelődik, s nem egy esetben elakad. Volt már olyan is, hogy két traitor akart kihúzni egy harmadikat a la<- tyakból, ami sikerült is, de akkorra elsüllyedt egy másik. Az ilyen és ehhez hasonló küzdelmek szinte hetenként, eső- sebb időben naponként megismétlődnek a másfélkilométeres útszakaszon. Ki lehetne számolni, hogy mennyi kárt jelent ez a rengeteg idő és energiaveszteség, és összevetni azzal, amennyibe a szakasz kikövezése, szilárd burkolattal való ellátása kerülne. Az utóbbi másfélmillió forintot tenne ki, ami kétségtelenül nagy összeg. A lakosság már felajánlott 300 ezer forint értékű társadalmi munkát, ami föld hordásból, kőfuvarozásból adódna, ha lenne kő. Az azonban nincs. A járási tanács még a múlt évben kért egy feljegyzést a kérdésről, de azóta nem történt semmi. Érdeklődtünk a megyei tanács illetékes szervénél az úttal kapcsolatban. Ismerik a problémát, de pénzügyi nehézségek miatt egyelőre nem tudnak segíteni rajta. Azt a választ kaptuk, hogy a miskei út megépítésére csak 1966-ban kerülhet sora, de akkor feltétlenül. Addig nem tehetnek mást a miskei termelőszövetkezetek gazdái, a község lakói, minthogy saját erejükből megjavítják a most alig járható utat, társadalmi munkában földet, vagy salakot hordanak oda. A segítség tehát, nem marad el, csupán — mivel hasonló gond még sok helyen van a megyében — várni kell rá körülbelül másfél évig. — gál — Pálinkamúzeum — csak a szemnek Hazánkat a franciákkal együtt pálinkafőző nagyhatalomként emlegetik világszerte. S ez a megtiszteltetés nem is a meny- nyiségnek, hanem a gazdag választéknak, a kitűnő minőségnek, gyümölcspálinkáink utánozhatatlan zamaténak szól. Valaha a walesi herceg is szívesen kóstolgatta, ma pedig már világszerte ismerik a „báráckot” és társait. A Magyar Likőripar vezetői most olyan ötletet valósítanak meg, amellyel hosszú évtizedekig biztosítani kívánják a magyar gyümölcspálinkák verhetetlen zamatét, kitűnő minőségét. A budafoki dombok mélyén, az egyik pince tágas boltozata alatt, a nemes penésszel bevont falak között, pálinka- és likőrmúzeumot rendeznek be. A likőripar államosítása óta az üzemekben évenként félretett és féltve őrzött italok közül választották ki a legjobbakat, mindegyikből 5—6 üveggel. A gyümölcspálinkákon a híres kecskeméti barackon kívül ott lesznek a múzeum polcain a különféle likőrök, s az ipar másik nagy büszkesége, a sok nemzetközi versenyen elismert, aranyérmes Chain Bridge, a Lánchíd Brandy egy-egy évjárata is. A házi múzeum csak a szemnek készül. S bár látogatói a múzeum csodálatos ízeit nem kóstolhatják meg, látványként is szépnek ígérkeznek a tarkacímkés ü vegek ezrei.
