Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

Í984. JfeeemSer 16, szerda

5. oldal

TT'i « i i_ I/WE2. lö 1Egy ember ára

ZIHÁLÓ tüdővel rohangálnak a játékosok a pályán. Eltorzult arcok, villámló tekintetek, bemocskolt mez ... Valami végtelenül ostoba és undorító kavargás tarul a néző szeme elé.

Az indító képsor egy csapásra megteremti azt az atmoszférát, amelyben ez a kegyetlen törtéa kitartó ragaszkodás láttán — az asszony megadja magát.

És Frank ekkor ébred rá, hogy erővel, pénzzel talán mindent megkaphat, csak a szere- tetet nem. Ezzel együtt rádöbben arra is, hogy valójában kiszolgáltatott ember. Erővel csak ideig-óráig verekedheti ki

Jelenet a filmből.

net lezajlik. A voltaképpeni cselekmény egy brutális ökölcsapással kezdődik. Frank Ma- chin, az ünnepelt rugby sztár ezzel kiesik a további küzdelemből. És amikor az orvos ráteszi a műtőben az álarcot, Frank emlékezni kezd. Kábult képekben felidézi, hogyan jutott ide.

Felvillan a bánya mélye. A fúró erőlködve nyomul a fekete szénfalba. Frank dolgozik.

Ez a darabos, faragatlan fickó a nyers erő embere. Ebből él, más eszköze nincs, amivel érvényesülhetne. Csak ebben bízhat.

Hónapok óta szereti a szállásadónőjét. Vagy talán nem is szereti, csak birtokba akarja venni. (Olyan ember, mint Frank, nem tud különbséget tenni a kettő között.) Ez a vágy megsokszorozza erejét, elhatározásra készteti, hogy ne csak elkívánkozzék a bányából, de tegyen is valamit a sorsa megváltoztatásáért. Jelentkezik a híres rugby csapatba és tüneményes karriert csinál.

PÉNZE VAN, autót vesz, ünnepelt sztár, úgy érzi, ostromának nem állhat többé ellen az asszony. S valóban — ha nem is a pénz miatt, hanem inkább

a sikert, de megbecsülést nem szerezhet, s erejét is csak addig fizetik meg gazdái, míg szükségük van rá. Egy rideg világban biztonság és jövő nélkül áll. Mindannak, ami emberi érték, itt nincs becsülete. Még ára sincs.

A FILM második felében a cselekmény lelassul. Hősünk további sorsa érdektelenné válik. Hiszen Lindsay Anderson rendező nem is akar mást mondani, mint a véleményét a világról. De mi úgy érezhetjük — joggal —, hogy kizárólag a kapitalista világról beszél. Ezért értékes számunkra elsősorban ez a film. Anderson kitűnő rendező, az új angol realista törekvések nagy ígérete. Az Egy ember ára első filmje, de már ebben is markáns egyéniségnek, határozott koncepciójú művésznek bizonyul, akinek rendkívüli tehetségéhez nagy szakmai felkészültség párosul.

A főszerepben pedig olyan színészt ismerhettünk meg, mint Richard Harris. A tavalyi cannesi filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki. Játéka egészen rendkívüli élmény.

M. L.

ENSZ-szel, hogy vegyes nemzetközi rendfenntartó osztagok jöjjenek a helyükre. Nagy Imre átvette a külügyi tárcát, és máris felmondta a Varsói Szerződést. Szóval nyugalom és hidegvér, az oroszok itt már csak formailag vannak jelen, semmibe bele nem avatkozhatnak. A forradalmi bizottságok és a nemzetőrség helyi parancsnokságai saját belátásuk szerint intézkedjenek minden kérdésben. Rövidesen sor kerül a közigazgatás és a fegyveres erők ügyének országos rendezésére.

Hartai százados úr mosolyogva fogadta a megyei parancsnokság két megbízottját, akik katonásan bejelentkeztek.

— Csak semmi formaság uraim! — nyújtotta kezét a fiatalabb küldöttnek, aki főhadnagyi rendfokozatot viselt. A másik csak tiszthelyettes volt. de neki is előlegezte a baráti kézfogást, hiszen ilyen időkben nagyon sokat jelentenek a demokratikus formaságok. Az ital is kéznél volt, s bár szabódtak, egy-egy pohárba finom Cherry- Brandyt meg kellett inniuk.

A megbízólevelüket átfutotta és kényszeredetten gyűrte zsebre. Sohasem szerette a hivatalos ceremóniát. A hadseregben is elegáns nagyvonalúságáról volt híres, s csak amikor a rendőrséghez került át. még a harmincas években, ott súlykoló- dott bele a kínos és sokszor nyűgnek érzett precizitás. De most ilyen forradalmi időkben, amikor minden pezseg és mozog, jól esett átvenni újra a régi honvédtiszti hangnemet.

— Örülök, hogy megismerhettelek, kérlek. Remélem, van egy-két jó híred a számunkra.

— Óh, hogyne — szívélyes- kedett a csillogó szemű, eleven kis főhadnagy, aki fehér gumikesztyűjét szórakozottan csapkodta a térdéhez. — Azt hiszem, rövidesen megérkeznek az új kinevezések, előléptetések. Konszolidálódik a helyzet az egész vonalon.

— S a kormány, az is szilárd? — pislogott hunyorogva, jelentőségteljesen a százados, mintha csak próbára akarná tenni.

— A kormány? — nézett vissza ró a nyílt tekintetű főhadnagy. aki a jó hangzású Le- tenyei néven mutatkozott be. s volt valami arisztokratikus könnyedség a viselkedésében. — Hát az, hogy is mondjam... őszinte legyek?... Nem hiszem, hogy szilárd... még kiegészítésre szorul, sőt, lehet, hogy... No de értesz, ugye. százados uram?

A százados harsányan nevetett és megölelte a főhadnagyot.

— Öreg róka vagyok én, hogyne érteném. De megisztok még egy pohárral, ugye?

— No, ne! Isten ments! —

Kodály Zol fán 82 éves

1882. december 16-án született Kecskeméten a magyar nép egyik legnagyobb művészfia, Kodály Zoltán. Neve, életműve ma már világszerte ismert, s nemcsak a magyar szellemi életet, hanem a század haladó törekvéseit, a nép életerejének győzelmét is reprezentálja.

Művész és tudós, költő és nevelő Kodály Zoltán. Hosszú és nehéz utat futott be. Közönnyel, értetlenséggel, ellenséges indulatokkal kellett megküzdenie, míg barátjával és nagy kortársával, Bartók Bélával kivívta az igazi magyar népdal egyenjogúságát, az új magyar zeneművészet létjogát.

A felszabadulás idején már világhírű művész és tudós. Régi tervei és kezdeményezései új lendületet kapnak. Hosszú ideig vezető tisztséget töltött be a művészeti és a tudományos

életben. Előbb a Művészeti Tanács elnöke, majd a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Háromszor tüntették ki

Kossuth-díjjal. 1962-ben, nyolcvanadik születésnapján hazájával együtt az egész művelt világ ünnepelte. A magyar zene európai hivatása valósággá vált az ő művészete által.

Kodály Zoltán ma, 82 esztendős korában is dolgozik. Alkot mint tudós és zeneszerző, hallatja szavát a szellemi élet legfontosabb kérdéseiben, s járja a világot, Nyugaton és Keleten képviseli a magyar kultúrát.

Kecskemét nagy fia, ha a múltban ott érezhette maga mögött és magában népe, a névtelen milliók roppant életerejét, ma láthatja ennek az életerőnek kivirágzását, az egész megújhodott Magyarországot. Üj, szebb hazáját, amely forró szeretettel és odaadó hálával néz fel reá, nagy művész- fiára és tanítójára.

Több mint 50 éve száll a dal a solti kórus tagjainak ajkáról. Ezt élő tanú bizonyítja.

— Már 1895-ben összeverődött 12 férfi Solton, dalegyletet alakítottak —, beszéli el Molnár Pál cipész. — Gyerek voltam én ebben az időben, de még emlékszem rá. Három-három tagból állt a dalárda minden szólama. Nem volt ez afféle hivatalos egyesület, inkább csak a dal kedvéért, maguk szórakoztatására, énekeltek. Közös vacsorák, a szőlőhegyi pincéknél rendezett táncmulatságok, ezek voltak programon.

A három honvéd sír jártál

De a dal tulajdonképpen mélyebbről fakadt.

Az elbukott szabadságharc hamu alatti zsarátnoka a Kos- suth-nótákban izzott tovább, ezeket adta szájról szájra a nép, ezt fújta a kórus is hazafias alkalmakkor, és egyébkor is, ha tehette.

Minden esztendőben március Idusán feketébe öltöztek és felsorakoztak a solti temetőben az ott nyugvó három negyvennyolcas honvéd sírjánál. Köröttük a község apraja-nagyja. És szállt a dal, a szabadság ébresztése...

Csendben, hazafiasán és szépen énekelgettek ezek az úttörők, a György Józsefek, Schandl

tiltakozott a fiatal tiszt — Szolgálatban vagyunk. És mennünk is kell. — Az órájára nézett. — Hűha! Nemsokára várnak bennünket. Még azt hiszik, hogy bajunk esett — s felállt, jelezve, hogy be kell fejeznie a beszélgetést.

— Százados uram, légy szíves elővezettetni ezt a négy embert. Kik is ezek tulajdonképpen?

— A volt járási titkár, a városi tanácselnök, egy diák meg egy tanár, az előbbi kettő értékes zsákíhány, emezeket viszont nem érdemes felvinni, de ha az őrnagy úr úgy intézkedett, semmi kifogásunk ellene. Valamit azok is elköphetnek. Már intézkedtem, mehetünk is. Jó, hogy előre ide szóltatok telefonon.

Az alsó folyosón már vezették elő a négy foglyot, a hato6 cella lakóit.

— Ez beteg? — lepődött meg a főhadnagy a tanár láttán.

— Egy kicsit beverte a fejét a kőtalapzatba, amikor az emlékmű ledöntése ellen ágált — nevetett erőltetetten Hartai, mert nem tudta, hogy a központ miként fogja föl ennek a kórházból kihozott embernek az ittlétét. De aztán megnyugodott, amikor a főhadnagy cinkosan kacsintott rá.

— Majd meggyógyul, lesz neki ideje rál

Vincék, Terelmes Károlyok. Legtöbbjük sírját már a solti temetőben kuszálja be a rep- kény. Molnár Pál még emlékezik a dalostársakra.

1914-ben indult meg a kórus tulajdonképpeni szervezése. Tanítók, kántorok vették kézbe a munkát, ám alighogy felzengett a dal, hamarosan el is némult. Csaknem valamennyi énekesüket elszólította a háború. De a csend nem sokáig tartott. Győré Béla kántortanító kevesebb taggal ugyan, de összekovácsolta a dalegyletet. A karnagyot azonban máshová helyezték, így a kórus ismét válságba került.

„Másképpen lesz holnap ..

Több személyi változás, majd Juhász István, a szocialista érzelmű református kántor veszi kézbe a szervezést. Az új idők első jele, hogy a kórus elsőnek tanulta be Ady Endre dalát: „Másképpen lesz végre...”

Ez már nemcsak dalkultúra volt, hanem valóságos politikai agitáció. Műsoraikon gyakran szerepelt az Intemacionálé és egyéb más munkás, forradalmi dalok. Juhász István nem is sokáig vezethette a kórust. Az ellenforradalom csendőrei halálra

A négy megkötözött kezű ember a cella sötétsége után összehúzott szemekkel bámult a levegőbe. Nem tudták, hová viszik őket és miért, s tele voltak balsejtelemmel, rossz érzéssel. Csóka bácsi, az őr. aki idáig vezette őket, csak annyit súgott, hogy „Fel a fejjel!” — s nagyon szégyellték volna, ha az ijedtségnek csak szikrája is látszik az arcukon.

Küszöb tántorogva ment a kísérők között.

— Azt hiszem, lázam van — mondta a többieknek még bent a cellában, s azok aggódva figyelték rajta a láz jeleit.

— Nincsenek ezek tekintettel semmire, az átkozottak — lihegte Halasi elég hallhatóan, amikor felkapaszkodott a gépkocsira.

Szinte belökték őket a ponyva alá, ahonnét még egy fegyveres ember bújt elő. Középre tuszkolták őket, két oldalt két fegyveres, elöl pedig a főhadnagy foglalt helyet.

A járókelők részvéttel nézték a jelenetet, de sokáig senki sem mert ácsorogni a környéken. Sok embert elnyelt ez a ház mostanában, nem tanácsos a közelében lenni.

A motor felbúgott, Hartai még kiabált valamit a kapu alól, nyilván jó kívánság félét az útra, de ezt már nem hallották.

(Folytatása következik.}

kínozták, amiért részt vállalt az énekkar szervezésében, vezetésében.

Támadt azonban utódja Fü- zessi Frigyes személyében, aki erélyesen, dacolva minden ellenállással, kezébe vette a kórus ügyét. Alapszabállyal működő egyesületté szervezte, ekkor vette fel a kórus a Solti Iparos Dalegylet címet.

Nem volt hazafias ünnepség* ahol ne szerepeltek volna. Orbán János kőműves volt a szónok, és Vajda Antal szabómester — a ma is élő veterán — a szavaló. Komoly testület volt ekkor már a kórus, fellépéseiért anyagi juttatást is kapott. Így némi anyagi alapot gyűjthetett, kottákat vásárolt és tagjainak vörösbordó egyensapkát.

— Ezért — mondja Kun Károly tanító —, gyakran neveztek bennünket kommunistáknak. A kórus anyagi eredményeit azonban az 1928-as solti mozitűz pár perc alatt elemésztette, minden vagyona odaveszett.

„Forr a világ ..

Hosszas huzavona, pörlekedés után a biztosító megtérítette a kárt. Így újból feltámadt az egylet.

A felszabadulás után két évig szünetelt a kórus tevékenysége. Abban az időben nehezen lehetett összeszedni a tagokat. De végül dr. Nagy Bélának, az egyik helybeli iskola mostani igazgatójának mégis sikerült. Ebben az időben avatták fel Dunavecsén a Petőfi-emlékmű- vet. A szobor avatásán mutatkozott be az újjá alakult kórus. „Forr a világ..-.” — ez volt a? első száma.

Azóta száll az ének a kórustagok ajkán. Erősen, zengően, messzehangzóan. Immár nem férfikórus, hanem vegyeskar, két férfi- és két női szólammal.

1957 óta, amikor Gyukity Bódog vette át a kórus vezetését, először mint a földművesszövetkezet kultúrcsoportja, majd mint a művelődési ház énekkara minden megyei seregszemlén részt vesz és nem is eredmény nélkül. Ahol eddig hallatta a hangját, ott mindenütt az első sorokba „énekelte be” magát. Az 1964-es országos minősítő versenyen bronzérmet szerzett. Ez a tény önmagáért beszél.

A napokban a kórus ötvenedik jubileuma a község szocialista kultúrájának kimagasló ünnepe volt.

Balogh József

iALL A DALooa