Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

1904. december 10, szerda 3. oldal Baromfigyárban - indulás előtt A hatalmas termek festését már a múlt hónap közepén be­fejezték. A takarítóasszpnyok p>edig fényesre súrolták a ce- mentkockapadlót. A tágas, most tisztított ablaktáblákon belopa­* t' m iV-> -v tm A húsz darab, egyenként 10 ezer tojás befogadására alkal­mas keltetőgép végső műszaki ellenőrzése nagyon fontos. Eset­leges rejtett hibák több százezer forintos kárt okozhatnak az ál­lomásnak, a népgazdaságnak. — Az elmúlt kilenehónapos termelési időszak alatt 1 millió 300 ezer nap>osbaromfit adtunk a termelőszövetkezeteknek és a háztáji gazdaságoknak. Állomá­sunk így ellátja naposcsibével, libával, gyöngytyúkkal, pulyká­badszállás, Tass, Dunavecse, Szalkszentmárton mintegy más­fél ezer háztáji gazdasága fog­lalkozik nagybani baromfite­nyésztéssel. A jövő év szeptemberéig — mivel jelentősen megnövekedett a naposbaromfi-igény — össze­sen 1 millió 320 ezer csirkét, gyöngytyúkot és kacsát adunk át továbbtenyésztésre. .. A dunavecsei baromfigyár te­hát jól felkészült az 1964/65. évi keltetési idényre. Az automata kapcsolószekré­nyek ellenőrzését végzi Ágoston István, az állomás műszaki vezetője. kodó decemberi napsugár fénye meg-megcsillan a krémszínűre mázolt gépsorokon. — December 17-én indul meg „gyárunkban” a termelés — mondja Papp László, a Duna­vecsei Keltetőállomás vezetője, miközben a jól fűtött teremben kalauzol. — A karbantartók már több nappal ezelőtt befe­jezték a munkát, és most mű­szaki kollektívánk az automa­tagépek ellenőrzését végzi. A párologtató tepsiket tisztítja és Bódis val és kacsával a dunavecsei járás és Bács-Kiskun megye északi részének baromfitenyész­tőit. A keltetőállomásnak — bár még csupán kétéves múltra te­kinthet vissza — állandó vásár­lóköre alakult ki. A dunavecsei járásban 16 közös gazdaság — többi között a hartai Üj Élet és a Lenin, a szabadszállási Lenin, Mathiász, József Attila és a Zöldmező, a dunavecsei Virágzó, a kunadacsi Parasztbecsület Tsz és Harta, Solt, Apostag, Sza­Tóth Károlyné, Bolega Imréné Károlyné. ££ Fehér lapostányér, s rajta ak- korácska ebédfejadag, amelyből egy egerészni rest macska ép- penhogy jóllakna. Pici halom makaróni, sárgarépaszín már­tással „díszítve”, s mellette a kunkori kis marhaszelet — ha hiszik, ha nem — aligha éri el a két dekát. A kecskeméti AGROKER Vál­lalat egyik dolgozója tette ezt a korpuszt a Népi Ellenőrzési Bi­zottság asztalára, magyarázat­ként hozzáfűzve, hogy a minő­ség ellen ezen a napon nem volt kifogás, s a tarhonyalevesből ez­úttal néhány tányérba még a karimáig is jutott. Ez a szokatlan jelenet egy közel két hete lezajlott NEB- vizsgálat utójátéka. Nézzük azonban az előzményeket. Az AGROKER Vállalat dol­gozóit korábban a reszelőgyár üzemi konyhája látta el ebéd­del, mígnem a megszaporodott helyi igények miatt a vendégek ellátását nem győzte kapacitás­sal a konyha. Négy hónap óta ezért az Aranyhomokból hord­ják az ebédet az AGROKER harmincnégy dolgozója számára. A kihordás taxival történik, az ételt két dolgozó adagolja szét (kivéve a húst, amit szeletek­ben kapnak). Az étkezők 6,80 forintot fizetnek egy ebédért, s ebből a vállalat 1,58 forintot térít. Mindez rendjén is volna, ha az étel mennyiségével és minő­ségével nem lenne baj. Csak­hogy azzal bizony nincs min­den rendben. A levesek ízetle­nek, legtöbbször égetett olaj ízűek, a második fogás válasz­téka szegényes — leginkább bab, tészta és káposzta válto­gatják egymást —, a minősége pedig egyáltalán nem növeli az Macska-fejadag a NEB asztalán Aranyhomok jó hírét Ti\>b mint három hónapi türelmi idő után ezért fordultak hát az AGROKER Vállalat dolgozói a Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. S íme, egy-két részlet a hely­színi vizsgálat megállapításaiból: „A vizsgálat napján tarhonya­leves volt és valószínűleg szé­kelykáposztának szánt ételféle­ség, továbbá minőségileg kifo­gástalan piskótatekercs szelet. A leves erősen hagymaízű, igen zsírtalan, híg... A káposzta szinte levesnek beillett, olyan híg, savanyú és hústalan volt... A menü második fogásának személyenként legalább a kö­vetkezőket kellett volna tartal­maznia: 10 dkg húst, 3 dkg rizst, 20 dkg káposztát, 1 dkg zsírt, sót, paprikát, aminek együttes értéke körülbelül há­rom forint. Megállapítottuk, hogy mindezek igen hiányosan voltak az ételben, rizst egyálta­lán nem tartalmazott, s az ösz- szekevert 34 fejadagban alig fél kilogramm húst találtunk. A vizsgálat napján biztosított menü a norma értékét meg sem közelítette.. Azt hihetné az ember, hogy a vizsgálatot követően megjavult az ellátás. Annál is inkább, mert az ellenőrzés megállapí­tásairól értesítést kaptak az Aranyhomok illetékesei. Egyelő­re mégsincs változás. Azaz, hogy valami mégis történt: a korábbi szakácsnőt más mun­kakörbe helyezték. A fejadagok azonban talán még a korábbiak­nál is szűkebbre szabottak, s az AGROKER dolgozóinak pana­sza azóta is szinte mindennapos. Lehet, hogy nem is a sza­kácsnőben volt a hiba? Harmincnyolc Celsius-fokos víz­ben „vizsgáztatja” a hőmérőket Papp László, az állomás vezető­je. A megbízható hőmérőket ez­után a keltető szekrényekbe helyezik. A TETTEK IDEJE... (T. I.) December elejéig szö­vetkezeti gazdaságaink pártszer­vezeteiben is lezajlottak a ve­zetőségválasztó taggyűlések. A titkári beszámolók, s az azokat követő hozzászólások, viták, ál­talában megfelelően tükrözték a közös termelés eredményeit, hiányosságait, a közösségi élet problémáit. Helyesen mutattak rá az eredmények fokozásának, a hibák kijavításának, a prob­lémák megoldásának módjára, lehetőségére, ami a határoza­tokban nyert tömör megfogal­mazást. A vezetőségválasztó taggyű­lések azonban csupán a kezde­tét jelentik a tsz-ekben folyó pártmunka új szakaszának. Örömmel tapasztaljuk, hogy a tsz-pártszervezetek többségé­ben mindezt jól tudják, s szá­mos helyütt az újjáválasztott vezetőség már arról értekezett, miképpen hajtsák végre a tag­gyűlési határozatban rögzített, soron levő feladatokat. Sőt, né­hol már taggyűlésen is napi­rendre kerültek mindezek. A továbbiakban rajta kell lenniük, hogy e kezdeti fellen­dülés fokozódjék, hiszen a szö­vetkezeti gazdálkodás differen­ciálódása egyre bonyolultabb követelményeket támaszt, ame­lyeknek eleget tenni, a sokrétű feladatokat megoldani, csakis az elvi irányítást, a termelés ellenőrzését is magában foglaló pártmunka magasabb szintre emelésével lehetséges. Különben megcáfol h atatlan tény, hogy azokban a szövetke­zetekben, amelyekben bajok vannak a gazdálkodással, lany­hán tevékenykedik a pártszer­vezet is. Ez az igazság megfor­dítva is áll — mint ahogy az is igaz, hogy a jól működő párt- szervezetek sikereihez mind jobb és jobb termelési eredmé­nyek társulnak. A gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ek jó néhányában szeretik túlhangsú­lyozni a termelés objektív ne­hézségeit, hogy ezzel elfedjék a pártmunka gyengeségét is. E nézet, magatartás helytelenségé­re azokban a szövetkezetekben már frappáns választ adtak, amelyekben egy-két éve szin­tén hasonló volt a helyzet, de a pártmunka megjavításával ug­rásszerűen javultak a termelési eredmények — jóllehet válto­zatlan objektív körülmények között. Mindebből logikusan követke­zik, hogy a ma még gyengén gazdálkodó tsz-ekben különös­képpen nagy szükség van a kommunisták tevékenységének fokozására, a pártmunka javí­tására, a vezetőségválasztó tag­gyűlésen hozott határozat ma­radéktalan végrehajtására. Az általános feladat most szö­vetkezeti pártszervezeteinkben a gazdasági év sikeres zárásának segítése. Többször írtunk már róla, hogy a zárszámadás csak akkor felel meg céljának, ha annak munkájában a tsz-tagság egésze részt vesz. Az elnöki, párttitkári, s az ellenőrző bi­zottsági beszámolóknak tükröz­niük kell a szövetkezeti gazdák véleményét is. Az egész évi kö­zös munka eredményeinek és hibáinak az összegezésén, helyes elemzésén kívül a jövő év sok­rétű megalapozásához is hatha­tós segítséget nyújtanak szö­vetkezeti gazdáinknak a zár-, számadással kapcsolatos javas­latai, hiszen a zárszámadás nem végső pont az együttes erőfe­szítések végén, hanem kiinduló állomás is a közös tevékenység folyamatának útján. Nos, tsz-eink kommunistáinak időszerű kötelessége tehát, a szövetkezeti gazdák vélemény­nyilvánításának lehetővé tétele mind az egyéni, mind a cso­portos beszélgetések alkalmá­nak megteremtésével. Ezzel a szövetkezeti demokrácia érvé­nyesülését szolgálják, ami nél­kül közös feladatokat hiányta­lanul megoldani nem lehet. A szövetkezeti demokrácia érvényre juttatása egyébként nem csupán mostani, hanem állandó „napirendi feladat”. Nemcsak a fejlődés ezzel kap­csolatban is magasabb követel­ményei miatt, hanem azért is, mert nem egy közös gazdasá­gunkban nem jelentéktelen hi­bákat vétenek még ellene. Leggyakoribb hiba az, hogy a tsz-vezetők olyan "ügyekben is döntenek, amelyek nem a ve­zetőségi ülés, hanem a közgyű­lés hatáskörébe tartoznak. Csor­bítják tehát, a tagság vélemény­nyilvánításának jogát. Ugyan­ilyen „horderejű” hiba az is, hogy a tsz-gazdák nem kis há­nyada a szövetkezeti demokrá­ciának csak azt az oldalát is­meri — és tegyük hozzá: ked­veli —, amelyik a jogait fog- lálja magában — azzal azonban már kevésbé van tisztában, hogy a társadalom, az állam iránti kötelezettség is a demokrácia fogalmába tartozik. Meggyőző szóval, érveléssel, kitartó nevelőmunkával a tsz- pártszervezeteknek kell e tekin­tetben is rendet teremteniük — rendet a fejekben és a szívek­ben. Hogy e feladatukat, s a meg­számlálhatatlan többit is, hiány­talanul megoldhassák, nem fé­kezni, hanem fokozni kell a ve­zetőségválasztó taggyűlésen ka­pott lendületüket. Fejlődésü^^, a szocializmus építésének köve­telményei szükségelik így! Két év alatt az ipari termeiés 22 százalékkal, a közös gazdaságok vagyona 36 százalékkal növekedett Járási pártértekezlet Kiskunfélegyházán Az MSZMP kiskunfélegyházi járási pártértekezlete mintegy száz résztvevővel tegnap, de­cember 15-én a városi tanács nagytermében tartotta tanács­kozását. Az értekezlet elnöksé­gében foglalt helyet: Erdősi Jó­zsef, a megyei pártbizottság tit­kára, Túrt József, a járási-városi pártbizottság első titkára, dr. Laczkó Tibor, a járási pártbi­zottság titkára, Ispánovits Már­ton, a járási tanács vb elnöke, Sztanojev András, a jb. osztály- vezétője, Fekete Pálné ország- gyűlési képviselő, Baunoch György, a járási tanács vb osz­tályvezetője. Túri József terjesztette elő a pártbizottság beszámolóját. Be­vezetői szavaiban bejelentette, hogy mostantól kezdve a köz- igazgatási beosztásnak megfe­lelően ismét külön járási és kü­lön városi pártbizottság műkö­dik majd Kiskunfélegyházán. Ezután a legutóbbi pártérte­kezlet óta eltelt két esztendő eredményeit, a politikai, a gaz­dasági és a kulturális munka tapasztalatait elemezte a beszá­moló. Az ipari termelés értéke az idén Kiskunfélegyházán és a já­rásban eléri a 725 millió' forin­tot, ami 130 millióval, vagyis 22,6 százalékkal több mint két évvel ezelőtt volt. Az ipari üze­mek és vállalatok jelenleg 5800 munkást és alkalmazottat fog­lalkoztatnak, 16 százalékkal töb­bet, mint a legutóbbi pártérte­kezlet idején. A közös gazdaságok munká­járól és feladatairól szólva a beszámoló megállapította, hogy a terméshozamok a legfonto­sabb növényféleségeknél emel­kedtek. Ennek eredményeként kenyérgabonából a felvásárlás több mint 80 százalékkal emel­kedett, a legutóbbi két eszten­dőben. A közös gazdaságok tisz­ta vagyona az említett időszak­ban 36,4 százalékkal gyarapo­dott és meghaladja a 126 mil­lió forintot. Egy szövetkezeti gazdára jutó átlagjövedelem két évvel ezelőtt 6356 forint volt, most pedig meghaladja a 9 ezer forintot. A továbbiakban a pártélet kérdéseivel és a tömegszerveze­tek pártirányításával foglalko­zott a járási pártbizottság be­számolója. Az előadást vita követte, me­lyen felszólalt Erdősi József elv­társ is, majd a küldöttértekezlet résztvevői titkos szavazással megválasztották a járási pártbi­zottság 39 tagját, 11 póttagját és a revíziós bizottság kilenc tagját. A járási pártbizottsáe első titkárává ismét Túri Jó­zsefet, titkárává pedig dr. Lacz­kó Tibort választották meg. A revíziós bizottság elnöke Bau­noch György, a fegyelmi bizott­ság elnöke Vali Pál lett.

Next

/
Thumbnails
Contents