Petőfi Népe, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

XL Más életritmus A vízügy közkatonái Kissé szokatlan volt számom­ra Lengyelországban az egészen más életritmus, amely jelentő­sen elüt a mienktől. Az üze­mekben 10 óra körül leáll a munka, ekkor van a reggeli idő. A poznani élelmdszer-koncentrá- ló üzemben azzal fogadtak: fog­laljon helyet, ilyenkor nehéz megtalálni a vezetőket, mert mindenki reggelizik. Legtöbben persze a büfében vannak. Ugyanazt tapasztaltam a War- szava autógyárban is. A hivata­lokban általában délután 3-ig, fél 4-ig van munkaidő, ezután van az ebéd. A városokban az éttermek déltájban elég üresek, a nagy forgalom délután 4 óra körül van. Ilyenkor hatalmas tömeg hullámzik az utcákon is, mindenki siet haza, vagy bevá­sárolni. — És mikor vacsoráznak ná­latok — kérdeztem lengyel kol­légáimat. — Hét-nyolc óra körül. menühöz. Egészséges, változatos étrendjük van. Mint mondják, kevés is náluk az étrendi be­tegség. Ha arra gondoltam, hogy nálunk, a mi vendéglőnkben csupán 2—3 féle köretet ismer­nek, bizony meghajtottam a fe­jem a lengyel konyha előtt. Ét­rendjük annyiból Is sajátos, hogy kenyeret általában nem fogyasztanak, legfeljebb a leves mellé, a második fogáshoz nem. A sokféle köret szerintem nem is teszi szükségessé. Természe­tesen szokás dolga is ez. Még néhány szót a lengyelek öltözködéséről. Mindinkább tért hódít a konfekció, amelynek minősége is egyre inkább javul. Az árak általában azonosak a mienkével. A lengyelek jó íz­léssel, nagyon elegánsan öltöz­ködnek. A műszaki cikkek árai is, ki­véve a villanyborotvát, a televí­ziót, a motort és a gépkocsit, ál­Rohcinnak a személygép­kocsik, dübörögnek a vontatók a Solt és Harta közötti védgá­ton. Lenn, a töltés aljában pe­dig, az avarból szökkenő nyárfa­csoporton túl. a reggel hidegét még őrző ’ földeken tizen ketten foglalatoskodnak: az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság ka­locsai szakaszmérnökségének munkásai. Fűz- és nyárcseme­téket ültetnek árvízvédelmi céllal. Most éppen a hartai Bé­ke Tsz-től kisajátított földsá­von dolgoznak. — Első feladatunk voft a töltés melletti 50 méteres sávon a csemetegödrök kiásása — ma­gyarázza Béleczki Emil, a bri­gád vezetője. — Minden gödö­rért 61 fillér a bérünk. Egyéb­ként a talaj minősége dönti el, mennyire „haladós” ez a mun­ka. A csemeték földbe rakása már valamivel könnyebb. Na­ponta és fejenként 200 cseme­tét kell elültetnünk, s ezek da­rabjáért 36 fillér jár. A hartai Schmél Mátyás kisebb-nagyobb megszakítások­kal már hatodik éve a vízügy dolgozója. A brigád nagy része dunaszentbenedeki. Szállítóesz­közről az igazgatóság gondosko­dik, az egész heti kosztról pe­dig ők maguk. Schmél bácsi a több éves szakmai gyakorlat birtokában tájékoztat bennün­ket: — A 118-as vízügyi kilomé­tertől a 125-ösig végezzük az ültetést. Hektáronként két és fél ezer fűz- és nyárfacsemete ke­rül majd a földbe. Jó szolgála­tot tesznek árvíz esetén, a hul­lámverés csökkentésében, vala­mint a jégképződés megakadá­lyozásában. Az idősebb fákat — mutat végig a töltés mentén lombjukat hullató nyárakon — kitermeljük. A gát lábánál levő nagy fák gyökérzete ugyanis rongálja a védgátat. — De jó előre gondosko­dunk a pótlásról is, mint lát­ják — avatkozik a beszélgetés­be a brigádvezető, aki alig fél esztendeje „vízügyes'’, de lévén ő is szentbenedeki, nagy gya­korlata van az erdősítésben. — Szükség van a fára, mert ha nem ültetnénk, csak vágnánk, mi jutna az utódoknak? — Meddig dolgozik itt a bri­gád? — Egy hónap óta tart e mun­kánk. Még legalább két hét jó idő kellene. Ha a fagy nem fog meg bennünket, megcsináljuk. Másképp tavaszra marad. Pe­dig előnyösebb az őszi ültetés, a csemeték magukba szívják a hóiét, jobb az eredésük, mint a tavasszal telepítetteké. Tizenkétezer csemete gondja az övék. Dolgoznak látástól va- kulásig, amíg az idő engedi, míg kezüknek a fagyok nem parancsolnak zord „megálljt”. A gátak védelmének, a zúduló áradat elleni csöndes küzdelemnek szürke, hétköznapi katonái ők. J. T. Több mint 30 figyelmeztetés egy hét alatt Hóeltakarítási tapasztalatok — tél elején Délután 4 órától kezdve na­gyobb a forgalom a cukrász­dákban, presszókban is. Véle­ményem szerint sokkal ízlése­sebbek, hangulatosabbak a cuk­rászdáik, kávéházaik még vi­déken is, mint nálunk. A kollé­gák elvittek néhány ilyen ked­ves kis helyre Poznanban is. Ittuk a kapucinert. Az idő­sebb olvasó erre a szóra bizo­nyára felüti a fejét, hiszen ná­lunk csak a háború előtt volt divatos a fekete mellé egy ke­vés tej, vagy tejszín, amit aztán beleöntöttek a kávéba. Krúdy ír­ja valahol: A legtöbb pesti ká­véháznak meg volt a maga író­ja, aki éjfélkor a kapuciner mellé tintát és tollat rendelt. A kapuciner egyébként nem min­denütt divat Lengyelországban, csak egyes városokban, kávé há­zakban, presszókban. Az első nap, amikor Poznan­ba érkeztem feltűnt, hogy a pékségek előtt végtelen sorok állnak. Lehgyel barátaim el­mondták, hogy Márton kalá­csért állnak sorba. Azelőtt Már­ton napján tartották a vásárt, a sátrakban sütötték a finom kelt kalácsot. Poznanban most már nemzetközi vásár van min­den nyáron. A Márton napi ka­lácssütés azonban megmaradt. Ilyenkor mindenki ismerősének, rokonának viszi ajándékba a Márton kalácsot, amely külön­böző töltelékkel készüli mazso­la, kakaó stb. Tetejét jól meg­cukrozzák. Körülbelül úgy le­hetnek a lengyelek a Márton kaláccsal, mint mi a karácsonyi beiglivel. Ügy összegyűlik a sok ajándékkalács, hogy napo­kig eszik utána. A lengyelek nyugodtabb ideg- zelűek, mint mi. Ezt akkor ta­pasztaltam legjobban, amikor a poznani operában egy musi­cal előadása után, amely zsúfolt nézőtér előtt zajlott le, a ruha­tárhoz mentünk. Nyoma sem volt az idegeskedésnek, sorban álltak az emberek, gyorsabban is ment a kabátok kiadása, mint nálunk. Szólni érdemes a lengyel ét­rendről. Ahogy a lengyelek mondják, január 1-től decem­ber 31-ig egyformán étkeznek, vagyis a hús mellé sokféle kö­retet fogyasztanak, és rengeteg zöldségfélét tálalnak. Kötelező szinte a zöldségköret minden falában azonosak a nálunk ki­alakult árakkal. Az előbb em­lítettek kétszer annyiba kerül­nek, mint nálunk. Nehéz volt elbúcsúzni ettől a szép országtól, a tengertől, az erdőktől, az őszi balti tájtól, a városoktól és főként az új ba­rátoktól. Lengyel tájak, lengyel embe­rek. Remélem, még viszontlát­juk egymást. Kereskedő Sándor A Kecskeméti Városi Tanács építési és közlekedési osztályán ifjú Bányi Tivadar közlekedési előadótól kértünk tájékoztatást arról, hogy mit tapasztaltak az elmúlt napokban az útak és járdák tisztaságát ellenőrző kőr­útjaikon. — Kecskeméten a legtöbb he­lyen elvégezték a hóeltakarí­tást, a járdák és utak felszó­Két kedves kép a lengyel tengerpartról, Fent a felnőttek a si­rályokat etetik. Lent ez a kislány a verebekről sem feledkezik meg, amelyek a lengyel tengerparton annyira megszokták az embereket, hogy meg is lehet simogatni őket. rását — kezdte ifjú Bányi Ti­vadar —, de igen sok kifogást is találtunk. Emiatt több mint 30 esetben kellett felszólítani az ingatlantulajdonosokat és kozületeket kötelességük telje­sítésére. — Példáid kiket? — Ruhus Ferenc, Kőhíd u. 17. Iványosi Szabó Ilona, Kossuth körút 49., Iván Gábor, Lugosi István u. 14. szám alatti lako­sokat. Szabó Imrén kívül még hat Klapka utcai lakosnak is küldtünk felszólítást. Erre azért is nagy szükség volt, mert óvo­da, napközi otthon és bölcsőde is van a Klapka utcában. A figyelmeztetések nyomán az érintettek nagyrészt gondoskod­tak a hóeltakarításról. Azok ellen, akik továbbra is elhanya­golják ezt a munkát, szabály­sértési eljárást indíttatunk. Vo­natkozik ez az ingatlantulajdo­nosokra éppenúgy, mint azokra, akiknek pl. a MESZÖV-székház, a megyei építőipari vállalat és egyéb vállalatok, közületek előtti útszakasz tisztántartása a fel­adata, mert, sajnos, nemcsak háztulajdonosokat kellett fi­gyelmeztetni az elmúlt napok­ban e kötelességre. Az út és utcafelügyelők természetesen továbbra is folytatják a rend­szeres ellenőrzést. A hó elszállítási, s a vá'rható nagyobb méretű hóeltakarítási munkáról ezt mondta a közle­kedési előadó: — A megyeszékhelyen, a Nagykőrösi út mentén, a Nyo­mási iskola mellett jelöltük ki a hógyűjtő helyet. Ha nagyobb mennyiségű hó esik, a magá­nyosoknak és a közületeknek csak ide szabad szállítani a ha­vat. Ha 15 centinél vastagabb hóréteg esik, a városi tanács építési és közlekedési osztálya hómunkásokat vesz fel. Jelent­kezés: Nyíl utca 1. szám alatt. A felvételekről minden esetben plakátokon is értesítjük a la­kosságot. B. Gy. KLUBDÉLUTÁNNAL egy­bekötött Télapó-ünnepséget ren­dezett a kissolti 3193. számú Vécsey Károly úttörőcsapat. A megjelent pajtásoknak a nagy subába öltözött „Télapó” — az iskola legidősebb úttörője — ajándékcsomagokkal kedveske­dett. A jól sikerült kis ünnep­séget december 24-én — a fe- nyőfaiinnepség keretében — meg­ismétlik. (Németh Erzsébet tu­dósító.) * X Az őszi idényre tervezett sport- oktatás befejeződött a kiskuinmaj- sai Petőfi Sándor úttörőcsapatnál. Ebben az évszakban az úttörőrajok; illetve őrsök kézilabdában, labda­rúgásban és négytusában mérték össze tudásukat. Sőt, a közelmúlt­ban — évadzáróként — Szánk. Köm- * pöc és Petőfiszállás úttörőinek rész­vételével kézilabdatornát is ren-* deztek. Sok száz kisdobos pajtásé avattak úttörővé az utóbbi he­tekben szerte a megyében. Ké­pünk a császártöltési úttörőün­nepségről készült, * d Játék-délelőtlöket rendez­nek vasárnapokat a dávodi 859. számú Táncsics Mihály úttörő- csapatnál. Legutóbb például filmvetítést is tartottak. Kiss Júlia tanárnő, az úttörőcsapat vezetője a Tamás bátya kuny­hója című diafilmet vetítette a pajtásoknak, majd utána közö­sen megtekintették a televízió­ban a Foxi-Maxi kalandjait. * = pályaválasztási ta­nácsadó. A nyolcadik általá­nos most végző pajtásoknak bi­zony sok esetben okoz fejtö­rést. hogy a számtalan tovább­tanulási lehetőség közül melyi­ket válasszák. A megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő megyei Pályaválasztási Tanácsadó — hasonlóan a múlt esztendőhöz — ebben az évben is kiad egy tájékoztató füzetet, mely hasznos útmutatásokat nyújt a különböző középfokú és szakmai tanulási lehetőségek­ről, és arról, hogy egy-egy ok­tatási intézménybe miképp le­het felvételt nyerni. « « ,i“/vv^.-inArirmrirLivuvwvrfvnTAnnAJ PETŐFI NfiPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: őr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint--------------------------------t________ Bá cs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065,

Next

/
Thumbnails
Contents