Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-14 / 267. szám
5. oldal Az új bőgi doktor 1964. november 14, szombat Munkaidőben kerestük fel Csorvári Júliát, a Kalocsai Ruhaipari Vállalat társadalmi könyvtárosát. És éppen „könyvtára” előtt találtuk, asszonyok gyűrűjében. A „könyvtár” mindössze egyetlen szekrényre való 250 kötet, az üzemben pedig közel 500 nő dolgozik. Ráadásul „irodisták” a legszorgalmasabb olvasói. Miért csak ők, mi az oka annak, hogy alig egykét kötet jut el a többi dolgozó közé? — Több oka van. Nagy konkurenciát jelent például a járási könyvtár. Nekem sincs időm, hogy a könyvek terjesztésével, az olvasók toborzásával foglalkozzam. Nem ez a fő foglalkozásom, tanulok is. Nálunk egyébként mindenki elfoglalt, a dolgozók fele tanul, sokan inkább megvásárolják a könyveket. Különféle sorozatokra hetvenen fizettek elő. — Az üzem könyvtárát milyen gyakra frissítik? — Amit lehet megvásárolunk, de nem tudjuk hová tenni. Külön helyiség kellene, több szekrény. Ezit bizony máris kinőttük — mutat a tömött szekrényre. — Műszaki könyvtár? Az külön van. Inkább a vezetők olvassák. Nem ártana, persze a dolgozóknak is. Ha ráérnének, de a könyvtárosok elsősorban dolgozók — mondja Fazekas Istvánná, az SZMT Központi Könyvtárának vezetője — és csak másodsorban könyvtárosok. Figyelmüket, idejüket nehezen tudják termelő és társadalmi munkájuk között megosztani. Ennek ellenére nagyon sokan közülük érzik a felelősséget, valóban áldozatos munkát végeznek. Mégis egészen más volna a helyzet, ha tudnánk részükre tiszteletdíjat, vagy részfizetést biztosítani. _ Egyelőre nincs rá mód, rendelet. Már az is szép eredménynek számít, hogy minden 100 dolgozónál többet foglalkoztató üzemben működik külön könyvtár. Megyénkben 143 üzemi, 6 körzeti és egy központi könyvtár található. Könyvállományuk meghaladja a százezer kötetet. Kérdés, hogy a gazdag választékot nyújtó, korszerűen felszerelt tanácsi könyvtárak szomszédságában szükség van-e üzemi könyvtárakra is? — Feltétlenül. Sokan szívesebben barátkoznak a könyvekkel, ha nem kell messzire gyalogolni értük, munka után. Különben is az üzemek egyik fon— De hiszen ezt nem a tanári testület dönti el, a felsőbb szervek dolga ... Legfeljebb kikérik a véleményünket. — Ne felejtsd el, a felsőbb szerveknél is valami hasonló zajlik le a jelen pillanatban. Azért mondom, hogy én félek. Attól félek, hogy nem tudják a nehéz, robogó kocsit visszafogni a lejtőn. Hallottad volna, hogy milyen csevegés folyt itt nyolc óra előtt a folyosón. A gyerekeket alig tudtam rávenni az órák megkezdésére. Sajnos, némelyik kollega együtt trécselt, politizált a gyerekekkel. — Azt hiszem, már hamarább is kellett volna. Az igazgató kérdően nézett rá. — Nagyon elszeparáltuk őket. Én is csak most akartam velük beszélgetni mai kérdésekről. — Sajnos, elkéstem vele. Azt hiszem, most már bajosan hallgatnak rám. — Idáig se nagyon, különösen az utóbbi hetekben — célzott az igazgató a legutóbbi incidensre. _ Ez igaz — vörösödött el Kü szöb egy pillanatra, s alig tudta kinyögni: — De azelőtt igen. Amíg rend és fegyelem volt. — Ne haragudj, én megyek — mondta az igazgató. — A helyemet nem hagyom el egykönnyen, de ezt az egészet jelentenem kell a pártbizottságtos kulturális feladata: minél több dolgozóval megszerettetni a könyvet, az olvasást. Fokozni az általános műveltséghez hozzátartozó irodalmi tájékozottságot. Most már sikerrel is dicsekedhetünk. Tíz üzemben végeztünk minőségi felmérést. Az eredmény: megnőtt az érdeklődés a mai írók művei iránt, emelkedett az ismeretterjesztő könyvek forgalma, csupán a műszaki könyvtárakat nem ártana jobban népszerűsíteni. Most újításai próbálkoznak. Néhány helyen összevonják az üzem műszaki és szakszervezeti könyvtárát. Ahol ez már sikerült, — Kecskeméten, az Építőipari Vállalat munkásszállásán és a Lakatosipari Vállalatnál — ott szép eredmények születtek, az olvasók száma ugrásszerűen megnövekedett. A szakszervezeti könyvtárak léte mellett még egy nyomós érv dönt. Vegyünk például a megye 96 letéti könyvtárát. Negyedévenkénti cserénél 100 dolgozóra jut 200 könyv Egy év alatt ez már 800—1000 kötetet jelent. Ennyit egy vállalat sem tudna könyvekre költeni, a dolgozóknak pedig ott helyben alkalma nyílik a megfelelő mennyiségű és minőségű olvasmány kiválogatására. A minőség meghatározása azonban — könyvpropaganda, tartalom- ismertetés, ajánlás — ismét csak a könyvtárosok feladata. — Megint visszakanyarodtunk oda, hogy hiányzik a függetlenített könyvtáros, aki nemcsak idővel, hanem megfelelő szakismerettel is rendelkezik. A bajon tanfolyamokkal igyekszünk segíteni, tavaly pedig versenynak. Talán ők tudnak mondani valami okosat. De lehet, hogy csak azt, amit szoktak: „Oldjátok meg elvtársak, nekünk van elég bajunk a termelőszövetkezetekkel. Most el is hiszem, hogy ott még nagyobb bajok vannak. No, szervusz Béci. Maradsz még? Nyugodtan hazamehetsz, mára betegállományba vettünk. — Még maradok. Szeretnék beszélni a gyerekeimmel. — Hát csak beszélj, ha tudsz. Ha szóhoz engednek jutni — mondta az igazgató és kilépett az iroda ajtaján. IX. Csengettek. Vége volt az első órának. A gyerekek kitódultak a folyosóra. A kisebbek mindjárt az udvarra futottak és játszani kezdtek. Volt, aki az ablakmélyedésbe húzódott, és miközben a tízóraiját majszolta, csendesen bámult a zsivajgó társaira A felsőbb osztályosok azonban ezúttal nem szaladtak a kapushoz a bőrlabdáért. Egy részük a tanteremben maradt, a padokon ülve, az ablakon kibámészkodva beszélgettek. Egy kisebb csoport a tanári szoba ajtaja előtt gyülekezett,« kitörő lelkesedéssel fogadták a most érkező Kovács tápár urat. Az szinte fürdött a hirtelen kerekedett népszerűségben. Edmozgalmat indítottunk a könyvtárosok között. A cél nem az olvasók számának gyarapítása volt, hanem a velük való elmélyült foglalkozás. A mozgalom eredményesen zárult. A versenyben első lett a Permetezőgépgyár szakszervezeti könyvtárosa, aki jutalmul Moszkvába utazhatott. A könyvtárosok zöme egyre inkább szívügyének tekinti feladatát. Sokkal nagyobb baj, hogy az üzemek vezetői vonják meg — jó néhány helyen — a támogatást. — Igen, az üzemek, vállalatok vezetőinek sokkal többet kellene azzal törődni, hogy a tárgyi feltételek — helyiség, szekrény — biztosítva legyenek. A megyében 16 helyen kapott külön szobát az üzemi könyvtár. Másutt nemcsak, hogy az iroda, vagy a folyosó sarkába szorultak a könyvek, hanem például a szekrény felső részét a könyvtáros használja, alsó részét a főkönyvelő. A vezetők is megérthetnék: az üzemnek csak hasznára válik, ha a dolgozók szakmai és általános műveltsége, olvasottsága emelkedik. Tavaly 7900-an iratkoztak be a szakszervezeti könyvtárakba, az idén már eddig jóval több az üzemi olvasó. A dolgozók tehát érdeklődnek. Most már csak arra van szükség, hogy minél több üzemben kapjon helyet egy barátságos, korszerű könyvtárhelyiség, és a vezetők megértő támogatásával még tartalmasabb legyen üzemeinkben a könyvtári felvilágosító-nevelő munka, minden dolgozó kezébe jusson el a könyv. Legyen számukra nélkülözhetetlen szükséglet — az olvasás... dig ugyanis nem volt nagyon népszerű ember. Tanárok, diákok nem nagyon szívlelték. — Volt valami savanyú pesszimizmus, életuntság a modorában, ami — ha szólt valakihez — szinte pillanatok alatt fagyossá tette a levegőt. Az a hír járta róla, hogy nem veti meg a nőket, a fiatal diáklányokat sem. A megyeszékhelyről állítólag éppen egy ilyen kalandja miatt helyezték át a kisvárosi gimnáziumba. De itt idáig még megbecsülte magát. Ügy látszik, nem akart a tanári oklevéllel játszani. Néha ugyan látták éjszakai környezetben, de megbotránkozásra nem adott okot. Az igazgató ugyan egy alkalommal figyelmeztette ba- rátilag, hogy ne járjon a Zita néven ismert hölggyel, de semmi több. Nem szolgáltatott újabb feddésre alkalmat. Küszöbbel — talán ellentétes egyéniségük folytán — nem szívlelhették egymást. De mivel a munkájuk során nem volt szükség különösebb kapcsolatra, megőrizték a tisztes köszönő viszonyt, minden összeütközés nélkül. Karsai különben is soha nem volt veszekedős lélek. Ha netán alkalma nyílt volna erre, inkább félreállt. Kovács — a kisportolt tornatanár, aki enyhén szólva nem túlságosan kedvelte a megerőltető szellemi tevékenységet — Festeni sem lehetne szebb családi képet. Két kisgyerek, egy bájos fiatalasszony, duruzsoló kályha a kellemes szobában. Aztán az udvaron motorzúgás, majd a szobába lép a doktor. Éppen betegtől jött, fél órával előbb szólították el, valahová tanyára. Hédiké, a harmadfél éves kislány nyakába ugrik, Lacika, a másfél éves, csak a sarokból pislog apja felé. Dr. Bákóczay László, az újbögi tanyavilág orvosa. Nézzük, hogyan alakult a sorsa! Rossz helyen van a rendelő — Nem volna itt semmi baj — mondja — csakhogy ez a rendelő nagyon alkalmatlan helyen épült. Nagyok a távolságok. Sárhalom például hozzám tartozik. Ha onnét egy beteg bejön rendelésre, akkor Kécskéig bevonatozik, majd onnan kijön gyalog hozzám. Ez tizenöt kilométeres távolság! Hát, ez nem észszerű beceztás. Mi, Kécskéhez tartozunk, én vagyok a négyesszámú kécskei körzeti orvos. Ez a helyzet sokszor valóban kellemetlen problémákat vet fel. Elmondotta, hogy az egyetem utolsó három esztendejét társadalmi ösztöndíjjal végezte. Családi körülményei olyanok voltak, hogy az ösztöndíj — havi 600 forint — nagyon jól jött, ez segítette a diplomához. A kecskeméti kórházban dolgozott, mint belgyógyász segédorvos. Nős volt, megjött az első gyerek, Hédiké is. Aztán elvállalta az újbögi körzetet. Az első félév nagyon nehéz volt a családnak, mert a doktort behívták katonának. Az asszonyka egyedül maradt a kislánnyal. Rászakadt az ismeretlenség, a magány. Aztán, ahogy a férje hazajött, kezdett az életük rendes kerékvágásba lendülni. Az ügyelet Dr. Bakóczay László, a kécskei 4-es körzeti orvos, bizony hátrányos helyzetben van a többi három orvossal szemben, akik bent laknak a faluban. Havonta egyszer kerül rá a 36 órás ügyeleti szolgálat. Ezt Kécskén kell teljesíteni az egészségházban, szombat déltől hétfő reggelig. Az egészségház berendezése kezdetleges, kényelmetlen az éjjeli fekhely. A töbtalán le is nézte a strandra sohasem merészkedő Kársait, akinek feltehetőleg pipaszár lábai és puha, fehér vádlijai voltak. Nem is beszélve a nők iránti gyáva viselkedéséről, amit un- szimpátiával igyekszik magyarázni. Küszöb — ha férfiasán be akarta vallani — egy kicsit irigyelte ezt a jó mozgású, a nőkkel láthatóan fölényes, de a világgal szemben is kissé cinikus, magabiztos fiatalembert, akinek nem volták gátlásai, és a heti egy-két szerelmi kalandon túl talán nem is várt egyebet az élettől. „Milyen üres fajankó” —gondolta megvetően. Csak amikor társaságban látta, vagy az utcán sétálgatva ismerősök és a kisváros szépei között, akkor szorult össze a szíve egy pillanatra. S ha észrevette a fiatal diáklányok rajta felejtett pillantását, gondolatban még ezt is hozzátette: „A gazember!” Mire lenne az ilyen egyén képes, ha szabadjára engednék! Még szerencse, hogy az iskola, a kötelező erkölcsi normáknak legalább a külső látszata, úgy, ahogy, határok közé szorítják. De most mintha teljesen kicserélték volna. Elemében volt. A cinikus mosoly energikus vonássá mélyült a szája szögletén. (Folytatása kivetkezik..) bi három orvos a lakásán rendel az ügyelet alatt. Ha a három doktor közül valaki szabadságon van, akkor — ha ő helyettesít — neki be kell járnia Kécskére. Ha azonban ő van szabadságon, és valaki a három közül őt helyettesíti, az ő betegeinek Kécskére kell bemenni a helyettes rendelésére. Felvetődött a kérdés: Nem volna-e helyes — a Sárhalomról és környékéről, tehát a 10—15 kilométerről ide „zarándokló” betegek kedvéért — ezt a rendelőt is Kécskére bevinni? Különben sem jó ez a kihelyezett- ség, mert a doktornál csak kézi patika van, gyógyszerért Kécskére kell a betegnek bemenni; A felülvizsgálat színhelye is Kécskén van. Bizonytalan tárlatok — Hogy szokta meg a tanyai életet? — kérdeztem a fiatal doktort. — Megszoktam és megszerettem — válaszolta. — De annyit elárulhatok, hogy itt kint a tanyán nincs aranyélete az orvosnak. Autóra még nem telt, pedig nagyon kellene. Mopeden megyek a betegekhez. Esetleg a tsz ad szekeret. Sokszor órá' kig kell a latyakban zötyögni egy-egy beteghez. Még az a jó, hogy az OTP letelepedéskor adott berendezésre kölcsönt. Magánbeteg nincs, csak a biztosítottakból lehet élni. Az pedig éppen hogy elég a megélhetéshez. — És a távlatok? — Én megszerettem ezt a helyet és az embereket is. De persze, ha a gyerekek nőnek, megoldandó lesz az iskoláztatás. Aztán meg Hédikének gerincferdülése van, Pestre kell vinni kezelésre. Ezek a gondok bizony, szót érdemelnek és segítséget, támogatást. Sőt, még a jövő negyedórája is bizonytalan. Most jött egy legény és kéri: Azonnal menjen, mert eszméletlen az édesanyja. A doktor veszi a táskát és megy azonnal. Kívül hideg cseppekben zuhog az őszi eső. Balogh József Ifjúsági klubok alakulnak Kecskeméten Több cikkben szóvá tettük, hogy megoldatlan Kecskeméten az ifjúság foglalkoztatásának, nevelésének ügye. És örömmel hallottuk, hogy a klubmoz- gaiom erősítését sürgető viták nem zajlottak le eredménytelenül. Elsőnek három KlSZ-alap- szervezet — a kecskeméti nyomdáé, a cipőgyáré és a honvédségé — fogott össze és megalakította a Trencséri József ifjúsági klubot. A városi KISZ- bizottság és a Városi Művelődési Ház a Szilády Károly utcai épületben biztosított helyet számukra. Ugyancsak itt jutottak helyiséghez a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum és az Óvónőképző fiataljai is. A lelkes és tettre kész diákok már kész tervrajzokkal keresték fel jövendő klubjukat, amelynek csinosítása érdekében minden munkára vállalkoznak, a bútorépítéstől egészen a falfestésig. A Szilády Károly utca 6. sz. alatti helyiségekben rövidesen munkához lát az ifjúság. Az eddig itt működő varrótanfolyamok és egyéb szakkörök pedig átköltöznek a Rákóczi út 3. szám alá. A jó példa úgy látszik ragadós. Ifjúsági klub létesült a Kecskeméti Reszelőgyárban is, amelyet a fiatalok rendeztek be nagy örömmel és lelkesedéssel. Klubjuk rövidesen új tagokkal bővül. Munkájukba szeretnék bevonni a Rádiótechnikai Gyár fiataljait is. V. Zs. KÖNYVEK A SAROKBAN Könyvkölcsönzés a Kalocsai Ruhaipari Vállalatnál.
