Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

Tisztségújítás elült a KPVDSZ szervezetei A Magyar Szakszervezetek alapszabálya értelmében két­évenként újra kell választani az alapszervek vezetőségeit — a bizalmiaktól kezdve a szakszer­vezeti bizottságokig. — A KPVDSZ több mint tízezer tag­ja január 1-től február 28-ig zajló gyűléseken mintegy 1800 szakszervezeti tisztségviselőre adja le szavazatát. Ezr^termé- szetesen gondos szervezeti, po­litikai és technikai előkészítés előzi meg, aminek eredményes­ségéhez a szakszervezeti tagok, szervek, bizalmiak, aktívák se­gítségén kívül nagy szükség van a helyi pártszervezetek irány- mutatására, és a gazdasági ve­zetők támogatására is. Az előkészítési munka és a taggyűlési beszámolók £ő irány­vonalát az MSZMP VIII., a szakszervezetek XX., — és a KPVDSZ XXIX. kongresszusá­nak határozatai szabják meg, amelyek végrehajtása ez adott gazdasági, pénzügyi, szociális és politikai feladatok megvalósítá­sával lehetséges. Visszatekintve az elmúlt két év alatt elvégzett munkára, úgy érezzük, az ered­mények miatt nem kell szé­gyenkeznünk. A KPVDSZ szer­vezetei, aktívái és tagjai pél­dául a földművesszövetkezetek szervezeti, gazdasági megszilár­dításának segítségével is hozzá­járultak a népgazdaság erősíté­séhez. A gazdasági munka szín­vonalának javítását szolgálták a szocialista munkaverseny kü­lönböző formáinak, a szocialista brigádmozgalomnak a sikerei is. Kedvezően befolyásolták a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit az új munkavé­delmi törvény, a pénzinté­zeti dolgozók körében vég­rehajtott eredményes bér­rendezés. Nagy szerepet játszottak dolgo­zóink szocialista tudatának ki­alakításában a szakszervezeti politikai iskolák, a szakmai to­vábbképző tanfolyamok és az immár hagyományossá vált KPVDSZ kulturális napok. A különböző szakszervezeti ren­dezvényeken, taggyűléseken a tagság nyolcvan százaléka részt vett, s jó részük bekapcsolódott ezek szervezésébe is. Az eredmények mellett szá­mos probléma is foglalkoztatja a KPVDSZ tagságát. Többek között a gazdasági munka ösz­tönzői, a jutalék-, a nyereség- részesedés rendelkezéseinek ért­hetőbb, világosabb , alkalmazása, A PLAKÁT ELŐTT Színes plakátok jelentek meg a házak falán, a középületek folyósóin: „Adj vért — életet adsz!” S a plakátszövegek mellett rátád híradás: 1964. november 15-én Vöröskeresztes nap lesz Császártöltésen. E nap fő eseménye az önkéntes i éradás. Mun­kába sietve az emberek futó pillantást vetnek a sorokra, s azok mindenkiben más-más gondolatot, esetleg emléket ébresztenek. Én is megálltam a plakát előtt... a belkereskedelmi dolgozók más szakmákhoz viszonyított ala­csony bérezése, (ami miatt igen nagy számban mennek el a jó szakemberek a kereskedelem­ből). Gondot okoznak nődolgo­zóinknak például a szűkös nap­közi otthonok. Sokoldalú igé­nyek ezek, de a helyi gazdasági veze­tés és a szakszervezeti bi­zottság bátrabb kezdemé­nyezéssel sokat tehetne meg­valósulásukért. A vezetőségválasztó taggyűlé­sek előkészítése, a választások lebonyolítása időszakában — és természetesen, később is — fon­tos feladata a szakszervezeték­nek, az aktíváknak, hogy meg­alapozott, helyes válaszokat ad­janak a dolgozókat foglalkoztató országos jellegű problémákra, a helyi gondokat pedig a gazda­sági vezetéssel együtt, közös erővel igyekezzenek megoldani. Szóljanak bátran a taggyűlések beszámolóiban az eredmények­ről és a gondokról. Célszerű tö­rekedni színes, érdekes beszá­molók készítésére; arra, hogy a dicséretek és a bírálatok névre szólóak legyenek. Szükségesnek tartjuk, hogy a beszámolók témáját, rész­leteit — a bizalmiak közve­títésével — idejében meg­ismerje a tagság, mert csak így biztosítható, hogy a gyű­léseken termékeny vita ala­kuljon ki. Fontos mozzanata a választá­sok előkészítésének a jelölő bi­zottságok felelősségteljes mun­kája. E bizottságokat november 25-ig minden osztálynál, szak- szervezeti bizottságnál összehív­ják, hogy a párt és gazdasági szervek, a dolgozók véleménye alapján elkészítsék a jelöltek listáját, azbkét, akik szakmai, politikai ismereteik, gazdasági beosztásuk mellett és rátermett­ségüknél fogva, képesek a szak- szervezeti munka megnöveke­dett feladatainak ellátására. — Emellett példát mutatnak a gazdasá­gi, a társadalmi munkában, élvezik a dolgozók bizalmát, szívesen dolgoznak a közös­ség, a szakszervezeti tagság érdekében. Köznapi gondok Még egyszer az útviszonyokról Baján, a Martinovics utcában van a g.yermekorvosi'-rendelő, amelyet naponta sok mama ke­res fel kicsinyével. Az utcában — körülbelül négy héttel ez­előtt — felszedték az úttest kö­vezetét és mintegy méteres mélységű árkot ástak, valószí­nűleg azért, hogy csöveket fek­tessenek le. Az árok kiásásá­val, úgy látszik, a munka befe­jeződött, mert azóta sem csi­náltak ott semmit. A rengeteg kiásott föld elborítja az egész úttestet, s így a járműközleke- dés a járdán bonyolódik le. Hogy ez milyen baleseti ve­szélyt jelent, annak igazolására elég, ha az egyik kisgyermekes anyára hivatkozom: csak haj­szálon múlott, amikor az aj­tón kilépett, hogy nem került az éppen akkor ott elrobogó motor kerekei alá. (Ezt egyéb­ként szemtanúk is igazolhat­ják.) Ideje lenne tehát a fél­behagyott munkát befej ezni* még mielőtt végzetes baleset történnék a gyermekrendelő előtt. Újvári Istvánná Baja „Gondolom, szükségtelen túlságosan részleteznem Kecske­mét és környéke útviszonyait — kezdi levelét panaszosunk, Horváth Sándor belsőnyíri laíkos —, hiszen éppen elég cikk jelenik meg erről a lapban. Felháborító, hogy ennek ellenére is mindig akadnak olyan vállalati dolgozók, akik — ha valahol felbontják a már meglevő jó utat — eszük ágában sincs azt helyreállítani. Ez történt a hetényegyházi úton is, ahol az útat keresztező vasúti síneket cserélték ki, illetve helyezték át — körülbelül két hónappal ezelőtt! A MÁV-pályafenntartás dol­gozói, végezvén a maguk munkájával, úgy hagyták a feltört, felásott útszakaszt, mintha. nem is ők dolgoztak volna ott. Most, az esős idő beálltóval, egy víz alá „rejtőző” kátyú kelet­kezett ezen a helyen, ami bizony, nagyon könnyen balesetet is okozhat. Jó lenne — zárja levelét Horváth Sándor —, ha az illetékesek mielőbbi intézkedésükkel ezt megelőznék.” ... és a buszközlekedésről A boltban, ha kifogást talál i vásárló, leakasztja a panasz- lönyvet, s bejegyzi az észrevé- elét. Az autóbuszon azonban üncs panaszkönyv. Mit tehet iát a bosszús utazó? A leg- ’yakrabban talán a szerkesztő- éghez fordul. Mint legutóbb egnap. — Kérem szépen, tegyék szó­ra ... — hangzott a vonal túl- ó végéről, majd a következő­iét panaszolta el F. N. kecs­keméti lakos: Hétfőn, november 9-én ne- ;yed kettőkor több jelzés nélküli lutóbusz állt a tanácsháza mel- etti állomáson. A várakozók söpört jai találomra rohamoz- áik, foglalták el a járműveket, ászén például a hatosra várók lyen útbaigazítást kaptak az gyik kalauznőtől: „Az egyik . hatos.” Aztán egyik buszról bereket, míg végül — a hatos esetében — harmadjára akad­tak rá az igazira. Persze nem mindannyian, mert közben olya­nok is felszálltak már, akiknek más volt az úticéljuk. S mire ezek „lekeveredtek” a hatos­ról, a többi busznak már csak hűlt helyét találták, és a ki­adós esőben várakozhattak a következő indítási időpontig. Az újabb bosszúság aztán ugyancsak a hatoson, a reál­iskolai megállónál következett, ahol négy kis elemista vára­kozott a járműre. Néhány fel­nőtt leszállt, de az autóbuszra igyekvő négy kis emberpalánta előtt becsukódott az ajtó — a kalauznak talán ilyen meggon­dolásából: elvégre gyerekek, van idejük és még a növeke­désben is segíti őket, ha még óra hosszat áznak a következő busz érkezéséig... * * * * * FEBRUÁRI havas, téli éjsza­Yáltozás a kecskeméti 2-es autóbuszjárat menetvonalán ka. Egy férfi kopogtat az abla­kon: — Doktor úr, a feleségem rosszul lett, nagyon rosszul van — hangzik a segítségkérés. A járdákon térdig érő hó. — Harminc kilométer a legköze­lebbi kórház. Mentőt hívni szinte lehetetlen. A szobában halottsápadt asz- szony fekszik az ágyon. Szülés után fellépő súlyos vérzés miatt a pulzusa nem tapintható, esz­méletlen. A hallgatóval még észlelhető a szívdobogás. Még él! De meddig? — Vér kell, de nagyon sürgősen! — kapja az utasítást a szülésznő. És a kül­világtól elvágott falu másik, behavazott utcájában a kopog­tatásra néhány perc múlva vi­lágosság gyűl az egyik „B”-cso- portú véradó házának ablakán. Pillanatok alatt elkészül, s ott terem az életveszélyben levő ágya mellett. Míg az élet-halál közt lebeg, a szoba másik sar­kában édesen alszik a gyerek­ágyban a hatév körüli fiúcska. Egyenletes szuszogása és a má­sik ágyba „betelepített” újszü­lött fel-fel síró hangja az élet­nek követeli vissza a haldokló édesanyát. Mi lenne nélküle a kicsikkel? ... Nyugtalanító kér­dések, képek villannak fel, s tűnnek tova az életmentő elő­készületek szigorúan szűkrasza- bott perceiben. S aztán megin­dul a vér. Halvány pír jelenik meg az asszony ajkán, pulzusa rendetlenül, majd egyre tapint- hatóbban, szabályosabban tér vissza. Szemét felnyitja. Ma­gához tér... Él! S a szomszéd utcabeli véradó megkönnyeb­bülten nyúl a feléje nyújtott tea után ... ***** AZ ÉJSZAKA sötétjében mo­torkerékpáros halad a köves- úto-n. Nem megy parsán, hisz. épp le akar állni. Leveszi a reflektorfényt, s várja, hogy a motor „kifussa” lendületét. És ekikor — nem látja csak érzi, hogy — a sötétben valami na­gyon közel került hozzá. Fé­kezne, de már késő ... Nagy koppanás, megfordul minden a tengelye körül, még egy ütő- dés — és csend. A rövidesen megérkező orvos nagy vértócsában, vértől lucs­kos ruhában szétnyílt arcú, esz­méletlen férfit talál. Még él. Nincs idő mentőt hívni. Injek­ció —, s az orvos Moszkvicsa már rohan a harminc kilomé­terre levő kórház felé. Másod­percek harca ez. A kilométeróra száz körül jár. Szerencse, hogy éjszaka nem forgalmas ez az útszakasz. A „gépkocsivezető’' jobbkeze most pillanatra hát­ranyúl, a sérült pulzusát kere­si. Még tapintható, nem kell megállni újabb injekcióra. Kö­zelednek a város fényei. Sietni kell! Sok vérre lesz szükség. S mikor az elveszett több li­ternyi vér pótlására a kórházi műtőasztalon megindul útjára az elgyengült beteg ereibe az első csepp, életet adó, konzer­vált vér, a szomszéd falvakban, vagy talán az ország túlsó vé­gén már az igazak nyugodt és mély álmát alussza az a nyolc­tíz ember, aki névtelenül adta életmentésre saját vérének két- három decileterét.., ***** A plakát előtt újabb járó­kelő áll meg. Lassan, nyugod­tan olvassa a felírást. Néhány pillanatra ő is elrévedezik. Azt hiszem találkozhattak gondola­taink, mert távozáskor ezzel búcsúzik: — Akkor viszontlá­tásra, november 15-én. Dr. Scheib) József körzeti orvos Az adott vállalat, szövetkezet, vagy pénzintézet dolgozóinak szakmai összetételét is tükröz­nie kell az újjáválasztott szak- szervezeti bizottságnak, s he­lyes, ha a régi szakszervezeti munkások mellett fiatalokat és nőket is megválasztanak. Végül arról sem szabad megfeledkez­ni, hogy csak akkor lesz teljes értékű az előkészítő tevékeny­ség, ha ezzel is hozzájárul a szakszervezet az éves tervfel­adatok teljesítéséhez, a jövő évi munkák zökkenőmentes meg­kezdéséhez. Végh Pál, a KPVDSZ megyei titkára A napokban megkezdődött Kecs­keméten a Halasi út átépítése. Emiatt az építés Idejére a Halasi út a járműforgalom elől teljesen el lesz zárva. A leninvárosi lakosság, illetve a távolabbi üzemek dolgozói­nak és a Rendőrfalu lakóinak autó­buszközlekedését a 9. sz. AKÖV a következőképpen oldja meg: Hétfőtől, azaz november 16-től kezdődően 2/A jelzéssel járatot in­dít, amely reggel 5 óra IS perctől 8 óráig 20 percenként, 8-tól 16 óráig óránként, majd ezt követően 19 óráig 20 percenként, 19 órától 21 óráig óránként közlekedik. A járat útvonala: Tanács-háza — Batthyány u. — Rávágy tér — Szegedi út — Szultán u. — Alsó-pályaudvar ál­lomásépülete, mint végállomás, ahol fel- és leszállás után hurokkal és azonos útvonalon tér vissza a ta- nácsházához. A 2-es járat a továbbiakban a 7-es számú járat útvonalán a Sze­gedi út sarkáig megállás nélkül közlekedik, a Szegedi út sarkától Szegedi út — Külső körút — Mat- kói út — Téglagyár megálló, majd onnan Rendőrfalu iskola — Külső körúton az előbb említett útvona­lon halad a tanácsházáig, úgyhogy a Szegedi út saroktól a 7-es útvo­nalon levő megállókban nem áll meg, kivéve, ha leszálló utas je­lentkezik. A 2/A járat tehát elsősorban a Leninváros és környéke, míg a 2-es járat a külső városrész lakóinak, dolgozóinak elszállítását fogja meg­oldani. Az AKÖV reméli, hogy az intézkedés valamelyest enyhít a je­lenlegi gondokon (sorompók miatti menetidőzavar stb.), s kéri a lakos­ság támogatását az új menetvona­lak fentiek szerinti igénybevételé­hez. PETŐFI N£PB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. FeleLős kiadó: Mezei István ígazgatf Szerkeszt 3ség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesltőkn éL Előfizetést díj ! hónapra 13 tonm Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85. Index; 25 965. Autóverseny, hullámvasút, Vnsnrnnni nnnkÖ7Í építőkocka, társasjáték és még YQbamapi napKOZI számtalan más érdekes játék kerül az asztalokéi vasárna­ponként a petőfiszállási művelődési házban. Itt tartják ugyanis a hét végi napközi otthon foglalkozásait. Ezeken a délelőttökön harmincnégy ven gyerek tölti önfeledt szórakozással az ünnepet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents