Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek I

xix. évf. 2«5. sz. Ara 60 fillér i%4. nov. tz, csütörtök;

TÍZMILLIÓ ÜGY

Szerelik az automatát

A Bács-Kiskun megyéi Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat kalocsai üzeme 250 grammos termékek készítésére alkalmas fröccsöntő automatát kapott a Budapesti Kábel és Szigetelőanyag Gyártól. Ezzel a géppel a kalocsai üzemben 150 ezer darab műanyag vasúti sínalátétet gyártanak jövőre szovjet polietilénből. Képünkön Zsiga Béla lakatos és Vén Gáspár fröccsöntő a gép összeállításán dolgozik, míg Koncz Lajos villanyszerelő és Pintér István tanuló a vezérlő berendezést állítja be.

Tizenhat vagon szaloncukor, 134- mázsa csokifigura

Új telephelyen a FÜSZERT-kirendeltség

Hivatalos felmérés szerint egy év alatt kerek számban tízmillió ügyet intéznek helyi tanácsaink.

Tízmillió ügy. Érdekes és sok irányú következtetesre ad lehetőséget ez a rendkívül tiszteletre méltó számadat. Nemcsak azt bizonyítja fényesen, hogy milyen nagy a dolgozó nép bizalma az államhatalmat képviselő legfontosabb helyi szervek, legnépesebb tömegszervezetek iránt, hanem azt is, hogy a bizalom, a ragaszkodás indokolt. Tízmillió ügyben csak olyan szervezethez fordulnak az emberek, amelyben megbíznak.

Tízmillió ügy, tízmillió hosz- szabb, rövidebb beszélgetés. Ha csak tíz percet számítunk minden ügyre, pontos számmal kifejezve egymillió hatszázhatvanhatezer hatszázhatvanhat órát tesz ki az az összidő, amit a dolgozók egy év alatt a tanácsi hivatalokban töltenek. Minthogy felnőtt emberek ügyintézéséről van szó, munkaidőnek véve a több mint másfél millió órát, bő lehetőség van arra — lakóházépítés, mezőgazdasági termelés vagy művelődés relációjában értékeljük-e ezt az időt.

Tekintsünk el ezúttal ilyen számitgatásoktól, bár igen szemléletes volna néhány példa annak bizonyítására, mi mást lehetne végezni a tanácsoknál töltött összidő alatt. Azért hangsúlyozzuk, hogy mást, mert a tanácsnál eltöltött idő is produktív tevékenységgel telik, tehát az átszámítások bármennyire is reális példákra vezetnének, mégsem lehetnének valósak.

Az ügyfélnek házhelyre, születési anyakönyvi kivonatra, számos változatban és célra igazolásokra, gyámügyi döntésekre, panaszának orvoslására van szüksége; állampolgári kötelezettségeinek tesz eleget, amikor adóját befizeti — úgy hisszük, szükségtelen sorolni, milyen ügyekben fordul meg az ember a tanácsnál. Ezek elintézése hozzátartozik különböző céljai eléréséhez.

De éppen a hivatalokban eltöltött idő hatalmas összmérté- ke követeli, hogy a tanácsapparátus dolgozói tevékenységüket szüntelen önbírálattal nézzék. Sem az ügyfél, sem a népgazdaság szempontjából nem mindegy, vajon az a több mint másfélmillió hasznos óra úgy telik-e el, hogy annak döntő hányadát érdemi intézkedésre fordítják — vagy felületességből, kényelemből a kelletének duplája megy el felesleges papírmunkára, aktatologatásra. Ha az ügyfél egy sor ide-odaküldözgetés miatt egész délelőttiét kénytelen viszonylag jelentéktelenebb dolgában elfecsérelni, a tanácsi folyosókon való szaladgálás után visz- szás érzésekkel távozik. Egykét fásult' dolgozó rossz hangulata miatt hajlamos az egész apparátusról igazságtalan véleményalkotásra.

Ha a választópolgárt valamelyik tanácsi hivatalban hideg közömbösség fogadja, köszönését írr.mel-ámmal veszik tudomásul, s ráadásul olyan arcot vágnak, mintha az ügyfél nagyon zavarná, mert kizökkentette eket munkájukból — a látogatóban is hasonló ellenérzést támasztanak. Aki érzi, hogy nem szívesen foglalkoznak vele, maga is alig várja a megváltó elintézést, amely után megkönnyebbülve, egyben kellemetlen benyomással köszön el.

Emberek vagyunk, senkitől nem kívánhatjuk, hogy ébrenléte minden percében egyforma nyájas, mosolygós, csevegésre kész legyen. Erre csak valamiféle gép lenne képes, ember aligha. Azt azonban sosem felejtsék el a tanácsapparátus dolgozói, hogy ők a dolgozók legszélesebb rétegei által választott szerv, a tanács alkalmazottai, ennélfogva végrehajtói a választók megbízatásainak. Legyenek büszkék rá, hogy őket tartották érdemesnek erre a megtisztelő hivatásra, de ne tévesszék szem elől azt sem: őket a választópolgárok bizalma ültette az apparátusba, ők vannak az emberekért — hogy a szokott módon beszéljünk erről —, és nem fordítva. Munkájuk éppoly megbecsült, mint az esztergályosé, vagy tsz-gazdáé.

Ahogyan a tanácsi dolgozók kötelességüket végzik, úgy vonnak le következtetéseket a választópolgárok az államhatalomra, saját hatalmukra nézve is. Találóan fejezte ki Dallos Ferénc elvtárs, a Minisztertanács tanácsi szervek osztályának vezetője egyik — nemrég elhangzott előadásában, hogy a tanácsapparátus dolgozói mindig olyan igénnyel, szinte kívülről is szemlélve, vizsgálják saját munkájukat, mintha ők lennének az intézkedést, orvoslást kérő választópolgárok.1

Udvarias, gyors elintézés, barátságos hangú érdeklődés az üggyel kapcsolatban — ez a tanácsi munka stílusa, ez legyen mindenütt a stílusa, mert ez társadalmi-gazdasági rendünk demokratizmusának igazi kifejezője. Ha valamelyik tanácsi osztályon reszkető hangon keresi a szavakat, félszegen kalapját gyűrögeti a — jobbára idős — látogató, ott ne csupán a „maradiságot” csodálják az ügyfélben, hanem egy kicsit magukba is tekintsenek: Eleget tettek-e annak érdekében közvetlen, szolgálat- kész, tapintatos magatartásukkal, hogy a kevesekben még meglevő, az úri világban beivódott alázatosságot eloszlassák?

Tanácsainkat tiszteli, becsüli, szereti dolgozó népünk. Hogy például a mezőgazdaság szocialista átszervezése sikeresen befejeződött, abban a tanácsok hősies fáradozásainak gyümölcsét is látjuk. Tudjuk, oroszlánrészük van az egyre eredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági . nagyüzemek, helyi ipari üzemek elvi és gyakorlati irányításában is. Minden elismerésünk a helyi tanácsokért azért is, hogy községekben és városokban a városfejlesztéstől kezdve, a művelődés- ügyön ót a kulturált környezetig életünk legfontosabb szálait fogják össze.

Legyen a választópolgárok és a tanácsapparátus kapcsolata még melegebb, közvetlenebb. Eljövendő évek tíz-tízmillió ügyének intézőjét fűtse ót mindjobban a legfőbb alapelv: Mindent az emberért!

Tóth István

— Kérek egy egész „vég” két- három centi széles, fehér szalagot, ugyanazt világoskékben, rózsaszínben és legalább ötven méter fehér sújtászsinórt... — hallottuk egy fiatalasszony rendelését a Kecskeméti Állami Áruház rövidáru részlegének pultjánál.

Az eladónőt azonban nem lepte meg.

— Talán már a Mikulás-csomagok készülnek? — kérdezte a vevőtől, akiről később megtudtuk, hogy a kecskeméti Rákóczi úti édességbolt vezetője.

— Bizony azok. Gyorsan peregnek a napok, időben fel kell készülni a kedves vásárlók fogadására ...

De vajon mi kerül a csomagokba? Van-e, lesz-e elegendő idényédességáru a boltokban? — Ezt Csűri Ferenctől, a Csong- rád—Bács-Kiskun megyei Fűszer Nagykereskedelmi Vállalat Bács-Kiskun megyei kirendeltségének vezetőjétől kérdeztük.

— Vállalatunk négy, me- gyénkbeli fiókja éppen a mai nappal fejezte be a piros csomagolású szaloncukor és a csokoládé idényfigurák kiszállítását, minden bolt megkapta a rendelését — kezdte a kirendeltségvezető. — S hogy ez mennyiségben mit jelent?

A különböző télapóformák- ból több mint 100 mázsa — a tavalyi 18 mázsával szemben — vár a vásárló közönségre.

Szaloncukorból összesen 16 vagonnal tárolunk, pontosabban egy része már a boltokban van, s november végéig az egész mennyiség eljut az üzletekbe. A csokifüggelékáruból a múlt évi 125 mázsával szemben az

idén összesen 164 mázsa áll megyénk lakosságának rendelkezésére.

— S hogyan alakul a boltok déligyümölccsel való ellátása?

— Erről nem tudok még kimerítő tájékoztatást adni.

Citrom korlátlan mennyiségben kapható. Fügéből «i napokban várunk egy 15 mázsás szállítmányt, az idei első narancs valószínűleg december elején érkezik.

Azonban a narancs és egyéb déligyümölcs-féleségek mennyiségét illetően kirendeltségünk is csak ezután értesül részletesebben.

Százhetvenhárom évvel ezelőtt, 1791. november 11-én született Kecskeméten a Bánk bán írója, Katona József. Az évforduló alkalmából tegnap koszorúzása ünnepséget tartottak a megyeszékhelyen.

Délelőtt 11 órakor a színház mellett, a Katona-szobornál gyülekezett az ünneplő közönség. Megjelent Madarász László, a megyei tanács vb elnök- helyettese, Fehér Sándor, a városi tanács vb osztályvezetője, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, Újvári Lajos, a városi tanács művelődési osztályának vezetője, valamint Radó Vilmos igazgató vezetésével a színház művészei.

Elhelyezték a kegyelet koszorúit a Katona József GimVégezetül hadd említsünk még egy, a vásárlókat ugyan csak közvetve, de a nagykereskedelmi vállalat megyei kirendeltségét annál közelebbről érintő jó hírt: A szeptember elején elfoglalt, 3600 négyzetméter alapterületű, korszerű, gépesített raktár után

a közelmúlt napokban az új irodaházat is birtokbavet- ték a vállalat dolgozói

a Kiskőrösi úton. S ez nagy öröm a korábbi áldatlan állapotok után, még akkor is, ha a birtokbavételt az építőipar nem minden tekintetben kifogástalan munkája itt-ott keseríti.

názium tanulói is, valamint a Béke téri Általános Iskola úttörőcsapatának küldöttei.

A Katona József Társaság nevében Joós Ferenc, a megyei könyvtár munkatársa mondott ünnepi beszédet, majd szavalat hangzott el.

A város több pontján tartottak még ünnepségeket. A városi tanács épülete előtti Katona József emlékkövet a megyei könyvtár, a vasúti parkban levő szobrot pedig a múzeum dolgozói koszorúzták meg. Az új köztemetőben felállított síremlékre a színház művészei helyezték el a megemlékezés virágait. Délután a Katona József Társaság elnöksége megkoszorúzta az író szülőházának falán elhelyezett emléktáblát.

Megemlékezések Kecskeméten Katona József születésétiek évfordulójón