Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-11 / 264. szám

■V .fj fl választások nem a befejezését, Ahol már tél van hanem a kezdetét jelentik a munkának A KISZ kecskeméti járási küldöttérteke&lete előtt Az üzem udvarán keik vászonruhában dolgoznak a munkasofcí de azok, akik a súlyos vasajtók mögül érkeznek, lehajtott prémű meleg sapkát, súlyos halinacsizmát viselnek. Kint enyhe ősz, a termekben csikorgó tél. A Kecskeméti HŰK tőházban vagyunk. Érdekes emberek ezek a nyu­gatnémet tudósok. Már leg­alábbis egy részük. A múltko­riban olvastunk egyről, aki ke­nek fél évszázadig figyelte a világ tyúkfajtáinak nyelveze­tét. Kutatásainak betetőzését jelentette az a végkövetkezte­tés, hogy a tyúkok — éljenek bár a hideg Északon, a Szahara szegélyén avagy Brazília őser­dőiben — megértik egymás vészjeleit. Alig örvendezte ki magát a nagyvilág az élet kutatójának eme módfelétt lényeges felfe­dezésén, íme újabb nyugatné­met tudományos sikernek tap­solhatunk. Winter nyugatnémet tudós az előző kollégával ellentétben nem tyúkokra, hanem egészen kis háziszárnyasok szokásainak vizsgálatára terjesztette ki ku­tatási területét. Ö azt kísérle­tezte ki hosszú és fáradságos munkával, vajon a legyek víz­szintes felületen milyen irány­ban szállnak le. Rendkívüli hatást tett rá, mi­kor megállapította, hogy az említett terepen száz eset kö­zül 90-ben kelet-nyugat, vagy észak-dél irányban landolnak a legyek. Ennél az eredménynél azonban nem állt meg. További kísérletei arra a felismerésre vezettek, hogy onnan adódik a legyeknek ez a pontos irány­meghatározó képessége — mert mindig a Föld mágneses tere szerint tájékozódnak. Az ember egy kissé megren­dül önmagába vetett hitében. Hát ennyire korcsosultunk? Nekünk iránytűre, a fák mo­hos oldaléra vagy a Sarkcsil­lagra van szükségünk, ha hoz­závetőlegesen tájékozódni aka­runk. Egy közönséges légy mindezt előzetes fizikai, csil­lagászati földrajzi tanulmá­nyok nélkül csak úgy kapás­ból elvégzi. A nyugatnémet tudós nagy­szerű felfedezése egyedül a perspektívájában hord némi vigasztalást. A jövőben egyre több lesz a békés családi ott­honokban a sokszor hiánycik­ként mutatkozó iránytű helyett a légy. Mondjuk egyszer csak felnéz a stoppolásból nagyanyó és megkérdi. — Gyerekek merre van észak? Erre a család mély figyelem­be görbül az asztallap körül, s várja mikor száll le rá az el­ső legyecske. Majd a második, illetve annyiadik, amelyik más irányba siklott le, mint az el­ső. S akkor már kész. Egyik irány észak-dél lesz, a másik kelet-nyugat. Hogy melyik az egyik és melyik a másik, vég­telen egyszerű kikísérletezni. Fogjuk a kis házi mágnespat­kót, közelítünk vele a légy fe­lé, és ha azt taszítja a mágnes, annak az iránya lesz észak. (t) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István tgazgatí Szerkeszt 5ség: Kecskeméti Városi Tanáesház Szerkesztőségi telelonközpont; 26-19: 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tót Ua. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető > a helyi postahivataloknál és kézbesltőknéL Előfizetési dl) i hónapra 13 fonni Báes-Kíakun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85. Indes: 25 065. Újabb tudományos diadal TANMESE a kecskeméti „Ilkovics“-ról Hol volt, hol nem volt, a kecskeméti vasúti aluljárón túl, de a Fűzfás közön in­nen egy kacsalábon ugyan nem forgó, de annál nagyobb varázs­erejű butik, amely — miért, miért nem — a környék nagy kiterje­désű szeszrokonságá­tól a „Lócsárda” ne­vet kapta. Telt-múlt az idő (éppen úgy, mint a mesében) — ám egy­szer csak elérkezett a szomorú nap, amikor ez a Lócsárda is — mint a világon min­den ilyenfajta „lény” — az utolsókat rúgta. A szeszrokonság elsi­ratta, elparentálta... Kimúlt. Megszűnt! De csak földi porhüvelye, mert a szelleme nem- sokkal azután átköltö­zött a Csongrádi útra, az egykori Vessely-féle duhajdába, s az itt élő, ugyancsak nagy­kiterjedésű szeszro­konság határozott kí­vánságára az „Ilko- vics” nevet vette fel. Azóta koranyitástól későzáróráig hangos, sőt elég sűrűn túlhan- gos is itt az élet. Egyetlen szál muzsi­kus húzza benne fá­radhatatlanul a sok síró-kacagó nótát, a tenyeret-talpat visz- kettető, hejretyutyu- tyus „magyar tvisztet” — minden szeszroko­nok gyönyörűségére, S amíg tartott a me­leg idő, ha elfáradtak, elkókadtak a cimbo­rák, a kocsma előtti virágágyakba tértek két-három órácskára aludni. Akinek pedig A KISZ VI. kongresszusára készülve a kecskeméti járás 84 KISZ-alapszervezetében is befe­jeződtek a vezetőségválasztások, és ma tartják a KISZ járási küldöttértekezletét. Az alapszer­vezetekben elhangzott beszámo­lók, hozzászólások nagyszerű eredményekről adtak számot, és a taggyűlések iránt széles körű, A KISZ-titkárok 85 száza­lékát újra megválasztották, 30 alapszervezetben új tit­kárt választottak. Közöttük huszonhat értelmisé­git — agronómusokat, pedagó­gusokat, stb. — is találunk. Hét községben KISZ-vezetőséget, Ti- szakécskén, Izsákon és Lajosmi- zsén KISZ-bizottságot válasz­tottak az alapszervezetek mun­kájának jobb összehangolása ér­dekében. Pezsgőbb lett az élet, tartal­masabb, rendszeresebb a mun­ka alapszervezeteinfcben a kong­resszusra való készülődés „fini­sében”. A felajánlások nagy ré­szét, már teljesítették a fiatalok és a 93 ifjúsági brigád, munka­csapat néhány kivétellel, már most eleget tett kötelezettségé­nek. A laikiteleki Szikra Tsz ifjú traktorosai szintén közel állnak ezer normálholddal „meg­fejelt” vállalásuk teljesítéséhez, aminek eredményeként határ­időre befejezték kenyérgabona vetési tervüket. A taggyűlések jelentős részén új vállalások is születtek. Például az izsáki Aranyhomok Tsz fiataljai 100 hold nagyüzemi gyümölcsös egész évi ápolását, a Városföldi Állami G azdaság KISZ-istái pe­dig 2 millió gyökereztetni való szőlővessző begyűjtését aján­lották fel. élénk volt az érdeklődés, hiszen a KISZ-tagság közel 90 százalé­ka részt vett ezeken, a vitában felszólalók száma pedig megha­ladta a négyszázat. Az alapszervi vezetőségekbe 381 KISZ-tagot választottak, akiknek 49 százaléka nő, s több mint fele húsz éven felüli. Ál­talában javult a vezetőségek összetétele. Több mint száz az érettségivel, vagy a magasabb iskolai végzettséggel rendelke­zők száma. Az - alapszervezetek emellett számbelileg is tovább erősödtek, ebben az évben közel hétszáz új tagot vettek fel. Ez is bizo­nyítja a szervezeten kívüli fia­talok fokozódó érdeklődését a KISZ iránt. Pártszervezeteink és vala­mennyi társadalmi szervezet te­vékenységében az utóbbi időben a KISZ, a fiatalok munkájának elemzése, segítése központi fel­adattá vált. Segítséget adtak a beszámolók összeállításához, a feladatok meghatározásához. — Szinte nem is akadt KISZ-tag­gyűlés, melynek előkészítéséből ném kérték volna részt a kom­munista aktívák, s a kongresz- szusi felkészülés időszakában a termelő munkában példát mutató KISZ-isták közül csaknem száz tagjelöltet vet­tek fel pártszervezeteink, akik közül harminchétén szö­vetkezetben dolgoznak. A KISZ megválasztott veze­tőinék tudniuk kell, hogy a vá­lasztások nem a befejezését, ha­nem a kezdetét jelentik a mun­kának. Vagyis: a kongresszusi határozatok végrehajtásáért a továbbiakban még fokozottabb aktivitással, lendülettel kell dol­gozni. Emellett módot kell ta­lálni a vezetőségválasztások idején felszínre került problé­mák megoldására. Néhány gyű­lésen sok volt az általánosság: a helyi igények, adottságok és gondok nem kaptak minden esetben megfelelő teret, súlyt a beszámolóban és a hozzászólá­sokban. A volt ifjúsági vezetők segítségét, tanácsait több helyen mellőzték és akad olyan KISZ- alapszervezet is, amelynek ez idáig nem sikerült kialakítani gyümölcsöző kapcsolatot, együtt­működést valamennyi társadal­mi szervezettel. Pedig a jövő­ben erre is nagy szükség lesz, nagyobb mint eddig bármikor. Az új KISZ-vezetőségek má­sik fontos feladata: kidolgozni és megvalósítani a hosszú téli estéket kitöltő, hasznos prog­ramokat. Nem kevesebb mint 2500 fiatal politikai oktatását kell megszervezni, és elő kell készíteni mintegy ötszáz tanyai fiatal téli tanfo­lyamait is. A felnőtt mezőgaz­dasági szakmunkásképző tanfo­lyamok szintén munkához lát­nak nemsokára, melyekre szí­vesen fogadják, várják az ifjú hallgatókat is. Lelkes szervező munkát igé­nyel emellett a felszabadulá­sunk 20. évfordulójára meghir­detett kulturális szemlére való készülődés, s a községi kiállítá­sok ifjúsági vonatkozású anya­gainak összegyűjtése. Azt vár­juk a fiataloktól: a tél folya­mán és a jövőben is úgy dol­gozzanak, hogy bizonyítsák: Minden fiatal felelősséget érez saját jövője, az egész társada­lom, a szocializmus teljes fel­építése iránt. Ennek a gondo­latnak a jegyében kívánunk ma, a KISZ kecskeméti járási küldöttértekezlete valamennyi részvevőjének eredményes mun­kát. Horváth Ignác, az MSZMP Kecskeméti Járási Bizottságának titkára nem jutott már hely az illatos virágágyak­ban, megelégedett a közeli kis utca. poros akácfáinak hús ár­nyékával is. Itt aztán kedvére húzhatta a lóbőrt —fittyet hány­va a jobb érzésű járó­kelők mélységes meg­botránkozására. Szokott itt történni azonban egyéb fejcsó­válni való dolog is, de ennek leírására nem vállalkozom, no meg úgy sem tűrné a nyomdafesték. Elég, ha csupán annyit jegyzek meg, hogy a színhely elég gyakran hasonlít a Jack London-regé- nyekben oly pompá­san ecsetelt kikötői lebujokhoz... Füst, bűz, kiömlött ital, pi­szok; civakodó, vesze­kedő, sokszor vereke­dő férfiak és nők; ék­telen lárma, utcára hallatszó üvöltözés... A csapos, a pénztá­rosnő persze tehetet­len mindezzel szem­ben. Az udvarias, vagy erélyes felszólítás (it­tas vendéget nem szolgálunk ki — csen­desebben vigadjanak” stb.) csupán falra- hányt borsó. A közelében lakom ennek az erkölcsi fer­tőnek, naponta eljárok előtte, s hallom, amit hallok, látom, amit lá­tok ... Nem kellene érte Pestre menni, ha tegyük fel, még ott is létezhetne az Ilko- vics. Aki nem hiszi, jár­jon utána... De én mégis azt szeretném a legjobban, ha már egyszer végre az ille­tékesek járnának utá­na. Tudomisten, az ő véleményük is az len­ne, ami az enyém: sürgősen meg kell szüntetni ezt a — kecskeméti „Ilkovi- csot”! Pozsonyi István leveléből Az üzem leghidegebb pontja a gyorsfagyasztó alagút, amely­ben mínusz 40 fokos hőmérsékletet is el tudnak érni. Naponta egy vagon exportárut készítenek elő itt a hosszú útra. Varga József és Juhász István éppen most indul a hűtővagonokhoz egy kocsi csontkeményre fagyott sárgabarackkal. A dermesztő klímájú hűtőtermek után jólesik körülnézni a főzőüstök környékén. A termet betölti a hatalmas „fazekakban” rotyogó spenót • illata. Az előfőzés után fél és öt kilogrammos csomagokba pakolják az asszonyok a vitaminban gazdag zöld­ségfélét. Év végéig mintegy 8—10 vagon őszi parajt dolgoznak fel a hűtőházban.

Next

/
Thumbnails
Contents