Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-11 / 264. szám
1964. november II, szerda Két nehéz év utón A szántóföldek a Dunáig terjednek. Feketén csillog a 40 centi mélyen forgatott föld. Ide kukorica kerül a tavasszal. Amott már zöld tenger az őszi árpa. Jólesik végignézni a du- napataji Új Élet Tsz 5600 holdas területén. — Most már nekünk is — mondja mosolyogva Bévárdi Pál, a tsz elnöke. Aztán elko- morodva hozzáteszi: — Nem úgy, mint két évvel ezelőtt... Igen. két évvel ezelőtt... Mi is volt itt akkor? Az elnök 1962 nyarán került a tsz élére. Pár hónappal később követte Tamás Károly elnökhelyettes és Papp István fő- agronómus. Mindketten agrármérnökök. Az elnök jelenleg a Kiskunhalasi Felsőfokú Kertészeti Technikum levelező tagozatán tanul. — Azelőtt legalább tizenöt helyen tartották a közös baromfit — emlékezik Tamás Károly. — A földre öntötték a tápot. A sertésólakat „elfelejtették” té- liesíteni, a malacok háromnegyed része elhullott. Százötven holdas kertészetet létesítettek, amikor a szántóföldre sem jutott elegendő munkaerő. Több mint negyvenféle növényt termesztettek. A valóságtól elrugaszkodott terv készült tehát az 1962-es évre — a korábbi vezetés és a gazdák közötti együttműködés hiányának következményeképp. A munkaegységenkénti húsz forintos előleget szeptembertől leállította a járási bankfiók, és az évet több mint hárommillió forintos mérleghiánnyal zárták. A „végkifejlődést“ az új vezetés nem tudta megakadályozni, de a tavalyi évet már új alapokról kezdhették. Ebben a (helyzetben a bajokon segítő eszköznek leginkább a százalékos művelés bevezetése látszott. Alkalmazták is, egjfottal egynegyedére csökkentették a növényfélék számát. Megszüntették a kertészetet, s az ipari növények közül is csak a fűszer- paprikát, a cukorrépát és a napraforgót termesztették. Minél jobban gépesíteni a növénytermesztést — ez volt a vezetőség másik törekvése. Van is a tsz-nek már 16 erőgépe, két tehergépkocsija, meg sokféle munkagépe, köztük szervestrá- gyaszórója is. És a mérleghiány a tavalyi zárszámadáskor 232 ezer forintra apadt. Ám ez is „belső tartozás”, a gazdák részére még ki nem fizetett földjáradék. Az idei évet pedig már pár százezer forintos — pozitív mérleggel zárják. Az irodában előkerülnek a kimutatások. Mekkora volt a gazdálkodásban a fejlődés? — Tavalyelőtt a fűszerpaprika 9, tavaly majdnem 35 mázsás átlaggál fizetett — sorolja Vékony Csaba főkönyvelő. — Hasonló „ugrás” volt a kukoricánál. Az idén is jó* fizettek a kapások, de a kalászosok is. Tíz vagon kenyérgabonát értékesítettünk terven felül. A juhok száma jelenleg majdnem ötezer. Tavasz óta „üzemel” a korszerű, 600 férőhelyes sertéshizlaldánk, amelyben jövőre már ezer sertést (hizlalunk meg. A bevétel nagyobb hányadát az állat- tenyésztés adja. Munkaerővel azonban nem áll jól a szövetkezet, noha az idén a családtagokkal együtt majdnem háromszázan vettek részt a közös munkában. Az átlagéletkor ugyanis — (hatvan év. Vincze Károly dunapataji tanácselnök számítása szerint a 60 éven felüliek aránya az Üj Életben 41 százalékos — az országos 32,3 százalékkal szemben. A 30 éven aluliak csupán 4 százalékot képviselnek. A fekete lobogó gyakorta a székház homlokzatára kerül, jelezvén egy-egy idős szövetkezeti gazda elhalálozását. A fiatalok elmentek az iparba. Kalocsa közel van. de jól elérhető Dunaújváros, sőt, Budapest is. Az elvándorlás nem mai keletű, dívott az egyéni gazdálkodás koréban is. A szomszédos Ihartaiak évről évre nagyobb területet béreltek Du- napataj határában. Az átszervezés ennek véget vetett — s a munkaerő helyzetében szinte vákuum keletkezett. A pár év előtti, nem éppen példamutató gazdálkodás csak súlyosbította ezt az állapotot. — Meggyőződésem, ha a tsz rendszeresen osztana előleget, több fiatal kérné ide a felvételét — vélekedik Nyúl János bácsi, a szövetkezet idős párttitkára. — Bár halvány érdeklődés így is mutatkozik már, például abban, hogy a traktoros tanfolyamra jóval többen jelentkeztek. mint tavaly. Két nehéz év után csak éppen hogy helyrerázódott az Üj Élet Tsz zilált helyzete —. a vezetők megfeszített munkája eredményeképp is. Míg a szerencsésebb indítású szövetkezetek nagyot léptek előre, itt a fő erőt a Ihibák kijavítására kellett fordítani. És ezt még nem sikerült befejezniök. Látják ezt a vezetők is, de ígérik: jövőre bevezetik például az előlegosztást. Ám van más gond is. Az egy gazda által évenként teljesítendő 60 munkaegység, amely feltétele a százalékos részesedésnek — kevés. Magasabbra kell emelni a mércét, ami a családtagok további bevonására is ösztönözne. A jól termő dunapataji földeket szemlélve akaratlanul is a jövő távlatait kutatjuk. A teljes gépesítéshez még 15 traktorra lenne szükségünk — így az elnökhelyettes. — De nem hatféle típusra, mint amilyeneket eddig vásároltunk, s amelyekhez folyton hiányzik ez vagy az az alkatrész. Másrészt intenzívebbé kell tennünk a gazdálkodást. Vegyszerezzük a kukoricát, öntözés céljára cső- kutakat fúratunk. Több takarmányt termesztünk, hiszen a korszerű juhászat és sertéstenyésztés megteremtésére törekszünk. S később, ha jobban állunk a munkaerővel, a még jövedelmezőbb kultúrákkal, így a zöldségtermesztéssel is megpróbálkozunk. Nagyon nehéz volt az elmúlt két esztendő, de megerősíteni sem lesz könnyű a szövetkezetét. A vezetők és a gazdák összefogása azonban sikerrel koronázza az eddigi erőfeszítéseket Hatvani Dániel Társadalmi munka a kalocsai műanyaggyárban A Kalocsai Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat KISZ- szervezete a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusa tiszteletére az üzemben társa- dalmimunka-mozgalmat kezdeményezett a műhelyek és környékének rendben tartására, az éves tervek teljesítésére. A mozgalom kibontakoztatását segítette az üzemi pártszervezet és szakszervezet is. A vállalat kalocsai telepén 87, a dunapataji üzemegységben 18 fiatal ajánlott fel az év hátralevő részében heti egy órai társadalmi munkát. Mint arról értesültünk, a vállalat adminisztratív dolgozói is hasonló felajánlásra készülnek. Kártevők inváziója Ebben az évben igen nagy pusztítást végzett megyénk o-zántóföldjein a mezei pocok. Főként, a kötött talajú járásokban, a bajaiban, a kalocsaiban és a dunavecseiben okozott hatalmas károkat. E járásokban — az említett sorrendben — 18, 6, illetve másfél millió forint értékű terményt semmisített meg. A hazánkban másutt is tapasztalható erős mértékű fertőzésre való tekintettel a földművelésügyi miniszter veszélyes kártevőnek nyilvánította a mezei pockot, s az évelő pillangósok. az őszi kalászosok területén, valamint a fiatal gyümölcsösökben ez év október 1-én r Elet a csarnokban Alig több mint egy éve még arról írtunk, milyen példásan szervezte meg a munkát a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat bajai építésvezetősége, hogy az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gépüzeme határidőre felépüljön. Ma már „öreg” a kész csarnok, amelyben úgy dolgoznak a nehézgépszerelők, lakatosok és autószerelők, mintha más műhelyt nem ismertek volna. Pedig a gépüzem megépítése előtt hosz- szú időn át kis barakkokban folyt a munka, s bizony volt eset, mikor télvíz idején szabad ég alatt is kellett szerelni. Egyszerűen nem fértek a szűk műhelyekben, hiszen ha például 3 gépet szétszedtek valamelyikben, s véletlenül alkatrész- hiány miatt meg kellett állni, hiába tudtak volna hozzáfogni más gépek javításához — nem volt helyiség. Egy év múlva, ugyanerről a helyről fényképezve, ismét más képet lát majd az olvasó. Jövőre szereli be a hatalmas csarnokba a Ganz-MÁVAG az öttonnás futódarut, amellyel könnyebbé, termékenyebbé válik a munka. (Pásztor Zoltán felvétele.) Házgyárak épülnek Budapesten és vidéken Az óbudai házgyárban már szerelik a gépeket AZ ELMÚLT ÉVEKBEN — különösen az MSZMP VIII. kongresszusa óta — országszerte meggyorsult a lakóházak építésének üteme. Az igények és a szükségletek szerint még gyorsabb ütemre van szükség: ezért az illetékesek úgy határoztak, hogy nagykapacitású házgyárakat is üzembe kell helyezni. Az Építésügyi Minisztériumban elmondták, hogy a közeljövőben a Szovjetunióból öt, a legkorszerűbb technikával üzemelő házgyárat vásárolunk. Ezeket Budapesten, Győrött, Miskolcon, Debrecenben és Szegeden állítják fel. Jelentőségük, hogy az időjárástól csaknem függetlenül tevékenykedhetnek majd; a zárt csarnokokban az eső vagy a hideg nem zavarja különösebben a termelést. A házgyárban — a falak külső és belső burkolásától kezdve a víz-, a villany-, a központi fűtésű és egyéb szerelési munkákig — mindent korszerű gépek végeznek. A gyárilag készült épületrészeket speciális gépek szállítják a helyszínre az emelődaruk alá. A munkahelyen a hagyományos és a jelenleg is alkalmazott blokképítéstől eltérően már csak az összeszerelésre kerül sor; a szobák festését vagy tapétázását természetesen a lakások összeszerelése után végzik el. A SZOVJETUNIÓBAN a gyakorlati alkalmazás során jól bevált házgyárak alkalmazása remélhetőleg lényeges fejlődést hoz a mi építőiparunkban is, hiszen a lakásépítés gyári jellegének meghonosításával építőiparunk sikerrel növelheti a termelékenységet. A házgyárakat — az Építésügyi Minisztérium kívánságára — a szovjet ipar úgy szállítja, hogy azok segítségével a nálunk népszerű összkomfortos lakások készülhessenek. A „gyári lakóházak” általában 10 vagy ennél több emeletesek lesznek. Működésük természetesen nemcsak a „telephelyükre”, vagyis az említett városok területére terjed majd ki; 50—80 kilométeres körzetben segítik majd — a legkorszerűbb nagyüzemi módszerekkel — a lakásépítkezést. AZ ORSZÁG első házgyárában, Óbudán már szerelik azokat a hatalmas gépeket, amelyek évente 1800 lakás falelemeit fogják elkészíteni. Az új üzemben a jövő év közepén kerül sor a próbatermelésre. Addig előkészítik a gyári termékek felhasználásának helyét, az óbudai házgyár esetében a 30 ezer lakosra tervezett kelenföldi új városrész építési területét. A változatos városkép kialakításáért a tervezett 7740 lakásból 5220 otthont 10 emeletes házgyári épületekben, a többi lakást pedig 15 emeletes, vagy — esetleg még ennél is magasabb toronyházakban helyezik majd el. ű« & kötelezően elrendelte ellene a védekezést. Megyei növényvédelmi szerveink azonban megállapították, hogy nem egy helyütt az a tévhit kapott lábra: az esőzések úgyis elpusztítják az igen szapora mezei egereket, s ezért nincs szükség irtásukra. Sajnos, az októberi langyos esők korántsem végeztek olyan egérirtást, mint általában remélték, sőt, a pocokinvázió —1 bár a szóban levő járásokhoz képest kisebb mértékben —* megindult a homokos területű járások pillangós növényeinek a földjeire is. Megállapítást nyert, hogy megyénkben a kalászosok vetésterületéből 61 ezer. a pillangósok területéből 34 ezer, a gyümölcsösökből ötezer, s az egyéb területekből (árokparton, töltés- oldalakon) mintegy 1400 holdon ütötte fel fejét a kártevő. A pillangósok fenti területének a 70 százaléka erősen fertőzött,- ami azt jelenti, (hogy négyzet- méterenként 10—15 — egy-egy holdon tehát jóval több mint félszázezer — egérlyuk található. Nem egy helyütt hatszor- hétszer, van olyan hely, ahol hússzor is több a földeken az egér, mint tavaly. A mezei pocok most vonul telelőre, de a partoldalakon, lucernásokban felütött tanyájáról átvándorol az őszi vetésekre, s ritkítja azokat. Ha a jelzett mennyiségben sikerül áttelelnie, a szakemberek szerint jövőre teljesen tönkreteheti lucernásainkat, s a kalászosok vetéseiben is 40—50 százalékos kárt okozhat. Mindez hangsúlyozottan megköveteli irtását. Bár igaz, az esőzések nagyban hatástalanítják a vegyszert, leleményességgel azonban ennek elejét lehet venni. Az egérirtást kitűnően megszervező tassi Rákóczi Tsz- ben például a verések szegélyén 20 méterenként kukorica- szár-kévéket (helyeztek el, s ezek alá rakták az egérirtószert, az Arvalint. A szár alatt búvóhelyet kereső rágcsálót elpusztítja az esőtől megvédett szer. Ahhoz, (hogy a pocokinvázió elleni küzdelem megyeszerte eredménnyel járjon, az szükséges, hogy egyetlen fertőzött helyen sem hanyagolják el a védekezést. Akár egy hanyag gazdaság területéről is „betelepülhetnek’' ugyanis az egerek a tőlük lelkiismeretes munkával megszabadított szomszédos földekre. A siker érdekében illetékes szerveink minden intézkedést megtettek: elegendő egérij- tószer, Arvalin és Dieldrin ki rendelkezésre, s a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya nemcsak a mezőgazdasági • üzemeket látta el az egérirtás módját tartalmazó utasítással, hanem felkérte az abban foglaltak végrehajtására a vasúti töltések, árokpartok, gátoldalak felügyeleti szerveit is. A jövő évi termést fenyegető veszély nagysága remélhetően fokozott védekezésre sarkall a mezei egerek ellen mindenkit, akit illet. T. I
