Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

Mit jelent a sportolóknak november 7-e?

U egyvenhetedik születésnap- 11 ját ünnepelj ük a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Sok millió embernek ez a diadalmas október adott lehetőséget arra, is, hogy mindabban az-örömben, szépségben részesüljön, amit a sport és a testnevelés nyújt az embereknek. És a sportolók éltek is a lehetőségekkel. Ezt mindennél ékesebben bizonyítja, hogy annak az országnak fiai — arhely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt számottevő sporteredményekkel soha sem di-' csekedhettek — küzdelmes negyvenhét esztendő során most már az élen járnak, a világ legjobbjai között küzdenek, s útjukat olimpiai és világbajnokságok sorozatai jelzik.

A magyar sportolóknak is " van mit ünnepelniük ezen a napon. Büszkén tekinthetünk vissza arra az útra, amelyet a felszabadulás óta megtettünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg a lehetőséget arra, hogy a sport és a testnevelés felszabadult életünk szerves részévé váljék.

Ma már sikerrel befejezzük a sportnak és a testnevelésnek — e hatalmas társadalmi formáinak kiépítését. Most az élsport további fejlesztése mellett a munkásmozgalom évtizedeken át hirdetett harci programjának megfelelően a testnevelés további nagyarányú tömegesítését tűztük ki célul.

C portolóink legutóbb a to- ** kiói olimpián bizonyították be, hogy miként lehet előbbre lépni a korszérű felkészítésben és nagyszerű helytállásukkal tették emlékezetessé ezt az olimpiát is a sport történetében.

Mindezek az eredmények a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak is köszönhetők, mert a tömegsport feltételei csak így teremtődtek meg.

A diadalmas Október fénye " röppenő rakétaként szállt az évék viharain át. A 47 esztendős békedekrétum szelleme ma is törvény — és azok számára, akik október útján haladnak — az is marad.

Lelkesen, szorgalmasan, sportszeretetből

— Így is lehet — mutat a bemelegítő lányokra Bodnár Pál, a KTE női kézilabda-csapatának edzője. Nincs pályánk, így készülünk a bajnokságra. Végül mégis harmadikak lettünk. Közben nagyokat zördül egy- egy lövéstől a kerítés drótja. Kézilabdakapu sincs a városi sporttelepen.

Áprilisban alakult meg a

KTE női kézilabdaegyüttese, pénz, támogatás nélkül. A csapat lelkes edzője, és a legalább olyan lelkes lányok saját költségükön utaztak vidékre edzőmérkőzésekre, mert még erre sem volt keretük. Tavasszal a városi bajnokságban mindenkitől kikaptak, de nem adták fel. Tovább edzettek, éltek a nagyon szerény lehetőségekkel. Ősszel már nem kaptak ki senkitől és végül harmadikak lettek. .Ez röviden a történetük.

Mi változott azóta? Van-e már gazdája az együttesnek? — Ha eredmények vanak, és ezek nem is olyan rosszak, gazda is akad. Persze bizonyos folelkesedéssel, szorgalommal készülnek minden mérkőzésükre.

— A kapug, Hermanovszky Rózsa, az egyik legtehetségesebb játékosunk. Olyan kitűnően védett az őszi bajnokság folyamán, hogy a városi szakemberek is felfigyeltek rá, A mezőny legjobb kapusaként emlegették. Kitűnő játékos még Őri Rózsa, aki sérüléssel játszotta végig a Hírős Kupát, amelyben másodikak lettünk. Vagy itt van Stadler Zsófia, ő a csapat szíve, motorja. De így felsorolhatnám az egész csapat névsorát. Mindannyian tehetségesek, rajtuk múlik, hogy milyen játékosokká válnak.

Még nincs vége az edzésnek, tovább zörög a kaouhálórak kinevezett kerítés. Bár már al- konyodik, néhány játékos most érkezik. Három műszakban dolgoznak, csak most jöhettek. Annál nagyobb lelkesedéssel, szorgalommal kezdenek a bemelegítéshez, pótolni kell az elmaradást.

Kelemen Gábor

Az atag>szervezeteken a ser

A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnökségén az elmúlt hetekben lázas munka folyt: készültek az új kiképzési évre.

— Foglalja össze néhány mondatban a végrehajtásra váró feladatokat — erre kértük Bala- bán Sándor őrnagyot, a szövetség megyei elnökét.

— Az országos elnökség május 23-i határozata előírja számunkra a legfőbb feladatokat. Ezt a határozatot megyei elnökségünk időben megtárgyalta, s ennek alapján készítettük el az 1964/65-ös kiképzési év terveit. Most az alapszervezeteken a sor. Elsősorban azok sikeres munkája lesz az alapja, további előbbrelépésünknek.

— Milyen tapasztalataik vannak az első néhány hét után?

— Jó. — Határozottan jó! Elsőnek említem az ifjúság megnövekedett érdeklődését. Jónak mondható a kiképzési osztályok felkészültsége. Javult a propagandamunka is. Egy másik dolog, aminek nagyon örülünk, hogy sikerült minőségileg javítani a kiképzést. Számszerű eredményekre idéig sem panaszkodhattunk. Annál több kívánni valót hagyott maga után a foglalkozások, az előadások színvonala, s ami ezekkel összefügg: a kiképzés alatti szocialista szellemű nevelő munka.

— Hogyan próbálnak ezen javítani

— Nem könnyű. A legfontosabb, hogy találjunk minden egyes kör, klub és kiképzési csoport élére olyan sokoldalúan képzett, minden szempontból megbízható, lelkes vezetőt, akit a fiatalok ismernek, szeretnék, s aki lelkesedését át tudja vinni másokra.

— A tapasztalatok szerint melyik járás végzi a legjobb munkát?

— A bajai járás. És Baja város, valamint a kiskunhalasi járás és Kecskemét város. Egykét községet is érdemes a jók között megemlíteni. Elsősorban Jánoshalmát és Nagybaracskát lehet példaképül állítani a többi község elé.

— És a legrosszabb?

— A kalocsai járás. Sajnos, egész sor község van, ahol elhanyagolják a honvédelmi munkát. Egy példát mondok: Az elmúlt heti ellenőrzésünkön több

községben nem tartották meg a tervezett foglalkozásokat. Olyan is volt, hogy a fiatalok zárt ajtóra találtak, a vezetők nem gondoskodtak a művelődési otthon kinyittatásáról, sőt, ők maguk el sem mentek oda.

Az MHS-székház udvarán legalább száz embert láttunk csoportokba verődve beszélgetni. Kik ezek?

— Szövetségünk egy új

feladatot kapott. El kell végezni a lakosság légoltalmi oktatását. Ez nagyon fontos állami és társadalmi feladat. Igyekszünk jól elvégezni, tudatában vagyunk annak, hogy ebben a munkában minden kis mulasztás nagy hibát jelent.

Végezetül egy kérdés:

— Milyen főbb területei'Vannak az MHS-munkának?

— A mi munkánk nagyon

sokféle. Ez teszi széppé. Az ország védelmének nagy és szép ügye nagyszerűen kapcsolódik össze a játékkal, sporttal, különféle tanulással és nemes szórakozással. A katonai elő- és utóképzés, s a már említett légoltalmi oktatás mellett foglalkozunk még a sportlövészet, a modellezés, az ejtőernyőzés, rádiózás és más sportággal, technikai, műszaki oktatással, egyszóval sok-sok olyan területe van a mi munkánknak, ami a fiatalokat érdekli, ami leköti őket, vonzóvá teszi előttük szövetségünket.

Az elmondottakhoz azt

tenném még hozzá, hogy ott eredményes a munka, ahol az alapszervezet elnöksége és a KISZ-vezetőség együttesen gazdái a kiképzésnek.

Varga Mihály

Vasárnap játsszák az NB II-s és az NB IIZ-as labdarugó-mérkőzéseket

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk pénteki számában az ünnepi sportműsorban közölt

valamennyi NB II-s és NB II-aa labdarúgó-mérkőzést du. 2 órai kezdettel játsszák.

Sportvezetők kitüntetése

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából a Magyar Testnevelési és Sportszövetség megyei sportvezetőket, edzőket tüntetett ki. A kitüntetéseket csütörtökön délelőtt a Dózsa-klubban adta át Borszéki Lajos, a megyei TS elnöke.

A „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapták: Borbély Lajos, a Kecskeméti Petőfi Sportkör elnöke, Mészáros István, a Kiskunfélegyházi Járási TS elnökségi tagja, Adamik Ferenc testnevelő tanár, a Kecskeméti Dózsa női kosárlabda-szakosztályának edzője, Soltész Dezső testnevelő tanár, Papp László, a Bajai Járási TS gazdasági vezetője.

A „Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetést kapták Gáncsi Varga Agnes, a Kiskunfélegyházi Fáklya SK gazdasági felelőse, Gelencsér György, a soltszentimred sportkör elnöke, Tóth György, a Kiskunfélegyházi Honvéd ökölvívó-szakosztályának edzője, Gimes György, a megyei TS gazdasági előadója, Rigó László, a Kecskeméti Vízmű Sportkör úszöedzője, László József, a Kecskeméti Városi TS elnöke, Tatár Miklós, a Dunavecsei Járási TS elnöke, Varga Béla, a Kecskeméti Spartacus Sportkör elnökségi tagja, ifj. Mészáros Lajos, a Kecskeméti Járási Sakkszövetség elnöke, Faragó János, a dunapataji sportkör elnökségi tagja, Drevenka Márton, a Kalocsai I. István Gimnázium testnevelő tanára, Nagy Lajos, a lajosmizsei sportkör elnökségi tagja,

A fentieken kívül a Kilián Testnevelési Mozgalomban kifejtett jó szervező munkáért 'nyolcán „Kilián emlékérmet”, a megyei és járási sportszövetségekben végzett elismerésre méltó munkáért harmincán „Díszoklevelet” kaptak.

kig érthető ez, hiszen senki sem akar zsákbamacskát venni. De a kezdéshez szükséges minimális segítséget mi is megérdemeltük volna. Játékosaink többsége a konzervgyárban dolgozik. Nemrégiben tőlük, és a városi sporttanácstól kaptunk pénz, amiből felszerelést vásárolhattunk. A bajnokság befejezése után már a KTE is tudomást szerzett rólunk, és talán ezentúl nem leszünk mostohagyerekek.

— Megígérték, hogy kapunk pályát, itt a Városi Sporttelepen. Persze ezt társadalmi munkával is építeni fogjuk, így reméljük, hogy tavasszal a bajnoki rajtra elkészül. Addig is tornatermi edzéseket tartunk, mert jövőre a megyei I. osztályban indulunk. Nem akarunk szégyent vallani, remélem, hogy ott is megálljuk majd helyünket.

Milyen képességű a csapat?

— í»em akarom túldícsérni a fiatalokat, de az a vélemé- nyem, hogy a KTE kézilabdás lányai idővel olyan ütőképes együttest alkothatnak, hogy később magasabb osztályú csapat gerincét alkothatják. Persze ez nagyon sok edzés és idő kérdése. A szorgalomról szándékosan nem beszélek, mert ez szerencsére adva van. Határtalan

A magyarok „GulliverjeLátogatás Kozma István olimpiai bajnokunknál

Nem szereti a levest. Helyette spenótot kér. Azonnal hozzák, zsírosán, barna pörkölt lében csillogóan.

— Kár, hogy nyakon öntötték — mondja Kozma István és várakozóan a pincérre néz, tekintetében szelíd, csendes kérés egy másik tálért, amelyben tisztán, spenótzölden, soványan, saját levében maradhat a parajfőzelék. A pincér boldog, hogy a rettentő nagy ember apró kívánságát teljesítheti, hiszen büszke is rá, mert a tíz aranyérem közül 6, a kétméteres óriás szerezte az egyiket. Beszalad a konyhába.

A megkívánt spenót másodpercek alatt elfogy a jénai üvegtálból. Kozma ismét rendel.

— Kétszemélyes fatányérost kérek és két nagy málnát.

Zuglóban vagyunk, a fehér falú vadászteremben, délutáni homályban ülünk, odakint őszi, sárgult fényben az Erzsébet királyné útja, az éles kanyarban csikorgóan visító 67-es, a töltésen gyorsvonat kattog a Nyugatiba, a házakon túl a BVSC sporttelepe. Innen már irdatlan messze. 16 ezer kilométerre fekszik Tokió — onnan jött haza Kozma István. Az aranyérmes percek már csak emlékek, pillanatképek.

. — Egy óra hosszat tartott nekem a nyolc perc. Először „becsaptam” egy szaltót. Ros- csin arra gondolt, hogy megint a bíró, mert neki az is számított. A szünet után óriási erővel jött. A hetedik percben — még rágondolni is rossz! — erős hányinger fogott el. Talán azért, mert a verseny előtt megfáztam. Meg az idegesség.«. A nyolcadik pecebén Roscsin széttárta a karját, mint aki azt mondja:

hiába, nem sikerült.

Annál inkább Kozmának. Olimpiai bajnok lett. Roscsin az ünnepség után bement a magyarok öltözőjébe és gratulált Kozmának, aki sorra legyőzte nagy ellenfeleit: a török Káplánt, a német Dietrichet, a csehszlovák Kment és a szovjet Roscsint. Az a bizonyos hétfői nap volt a legnehezebb: Dietrich, Kmen. Roscsin állt előtte. Kment kétszer 25 másodperc alatt tussal megverte. Talán ez a pont döntött . •.

Édesanyja nem érhette meg ezt a szép győzelmet, a fogadtatás felemelő perceit: meghalt a nyáron. Apja máshol él. A repülőtéren a Zománcipari Művektől, munkatársai, a nővére és volt edzője, jelenlegi nevelője. Keresztes Lajos, az 1928-as amszterdami olimpiai bajnok fogadta, várta.

Kozma István 136 kilóval ül a vadászterem karcsú, nyikorgó székén.

— Ezt a szalonnát elpusztítom, mert nagyon szeretem... — mondja. — Végre itthoni koszt! Keresztesék gulyáslevessel fogadtak. Téliszalámit, kolbászt ettem, igaz, nem sokat. Én csak akkor eszem bőségesen, ha erőre gyűjtök. Ebédelni az edzések, a versenyek miatt nem szoktam. Ellenben mindig kiadósán vacsorázom. Négy szele rántott húst, tejfeles gombát, sovány pörköltet kérek. Kedvenc csemegém: a madártej... Abból egy j,vajdling”- gal jöhet...

FELÁLLUNK. Közeledik a négy óra. kezdődik a csapatbajnokság: A Vasas-birkózók a BVSC-sekkel mérkőznek először, indulni kell az első hazai Összecsapásra. — jxár nap Után

máris szőnyegre lép Kozma István, az olimpiai bajnok. Ütközben az óriást mindenki felismeri, az emberek mosolyognak, az autóbusz lelassít, a futballpályáról levonuló labdarúgók megállnak, úgy nézik, csípőre tett kézzel a magyar „Gulliver”-t.

Nem hallják, hogy Kozma István miket tervez. Még két olimpiai bajnokságra számít. Azt mondja: a páros évszámmal eddig mindig szerencséje volt: 1962. Toledo világbajnok, 1964: Tokió, olimpiai győzelem. 1968: Mexikó. Ott is fel akar állni a dobogó legfelső fokára. De ma mindenekelőtt szőnyegre, mert a csapatbajnokság a legfontosabb. Levetkőzik melegítőre, leül a kispadra és biztatja Vasas-társait: „Ne engedd el a lábát. Húzd magad alá!” Azután ő következik. A bíró a szőnyeg közepére Rendeli a két nehézsúlyú birkózót és így szól a közönséghez:

— Bemutatom Kozma Istvánt, a Magyar Nép- köztársaság olimpiai bajnokát és Lengyel Bélát. a BVSC sportolóját.

A bemutatás teljesen formai dolog, a tapsvihar viszont őszinte, elismerő, szokatlanul erős. Kozma ellenfelén is látszik az elfogódottság. Kissé sápadtan, köhécselve indul fogásra. A küzdelem, a verseny néhány másodperces csupán. Kozma iszonyatos erővel vágta földre Lengyelt, alulról vasabroncsként kulcsolja át tarkóját, egyet dob a nehéz testen, és* tus.

Liheg még, amikor ismét a kispadra ül, és mondja, hogy a jövő héten súlyemeléssel kezdi az edzéseket, 60, 70, 110. 120 kilókkal. De még ennél is nehezebb következik jövőre: felvételi vizsgát akar tenni az egyetemen. Jogra készül.

LEVELET húz ki a melegítő zsebéből. Volt iskolájának osztályfőnöke, Bartos Mihály tanár írta: „Gyermekeink várnak. A sürgönyünket is bizonyára megkaptad. Élménybeszámolóra kérünk, várunk; november 10-ig kellene megtartani. Hozzál magaddal képeket, felvételeket — a faliújságra is kifüggesztjük — az aranyjelvényt, mindent. Gyere sürgősen, vár az egész iskola.’’

Békés AíüU*