Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

*9« november 6, p&ttefc 3. oldal Cselédházaktól a tv-antennákig Éppen véget ért a délelőtti tanítás a hódunai iskolában. Amint belépek, egyszerre áll­nak fel és köszönnek a gyere­kek. Harmadikosok és negyedi­kesek, húszán lehetnek össze­sen. Jól öltözöttek és sugárzik róluk az egészség. Mielőtt Horváth Ferenc, a vékony arcú, fiatal pedagógus intene nekik, hogy mehetnek, megkérdem: — Gyerekek, ki tudja közű- letek, hogy ki volt Albrecht főherceg? Csend. A gyerekek kerekre tágult szemmel néznek. Nem értetlenül. Valami motoszkál­hat bennük. Végre az egyik szőke fiú megszólal, hangjában határozottsággal: — Régen ő uralkodott itt, ezen a vidéken.. Cvé volt a falu és az iskola is. — Majd hozzá­teszi : — Édesanyám többszőr beszélt már erről. A zab itt maradt Valóban, nemcsak a 9—ló évesek, de a náluk kétszerte idősebbek is csak hallomásból ismerhetik ezt a nevet. Alb­recht főherceg itt egyet jelent a múlttal. Mondják, 95 ezer holdas volt a birtoka. Hozzátartozott Her­cegszántó határa és a regényes szépségű Karapancsa is. — Ritkán láttuk a „fenséges urat” — emlékezik Horváth István, az itteni Dózsa Tsz ju­hásza. Majd oldalt mutat: — Ott, az erdő melletti legelőn ereszkedett le vele a kis dupla- szárnyú. Évente csak pár hó­napra jött. De a repülőgépének hangárt építtetett. Két évig a parádéskocsisa is voltam. Vele nem sok baja volt a cselédség­nek, annál több az intézőiveL Vagy ahogy magunk között hív­tuk: a pribékjeivel. ... De húsz évvel ezelőtt a főherceg már Kanadában ütöt­te fel tanyáját, s a „pribékjei” is a Dunántúlra szöktek. A fo­lyam mentén fegyverek ropog­tak. — Vártuk már akkor a szov­jeteket. Ilyentájt, hogy elinal­tak a németek, pár nap múlva már a gátőrháznál táboroztak a kozák lovasok. Érdeklődtek, van-e zab a lovaiknak. Van bi­zony, mondtuk, hagyott itt ele­get az úr, s máris befogtunk, hogy takarmányt szállítsunk a partra. Közben a németek a túlsó partról aknázni kezdtek. Szerencsénkre elég pontatlanul céloztak, és jó messzire robban­tak tőlünk a „tojások”. Még akkor ősszel felosztottuk a földet. Horváth István kilenc holdat kapott. Ötven filléres napszám és az árvíz A régi cselédházak egy része még áll, s laknak is bennük. Emitt az üzlet található, a tsz-magtár, amott a közös gaz­daság irodája. De föntebb bá- joc, friss hatású utcasoron akad meg a szeme.... Itt valameny- nyi ház az 1956-os tavaszi ár­víz után épült. A földosztást meg a szem __ Itt valameny­cs elédek sebtében, vályogból ütötték össze házaikat, tanyái­kat. Ezek a pusztító árnak nem tudtak ellentállni. Az egyik sor utolsó házában Hegedűs Péter bácsiék laknak. Hegedűs nénit találjuk otthon, éppen ebédet főz. A lakást nem hivalkodóan, de szépen rendez­ték be. Üj bútor a konyhában. — Huszonkét évig dolgoztunk a főherceg birtokán. Semmire nem jutottunk. Három gyereket neveltem fel. Tízéves korukban már napszámba mentek. Napi ötven fillérért. Negyvenöt után kicsit összeszedtük magunkat, de akkor jött az árvíz. Min­denünk odaveszett. De a gye­rekek felnőttek, segítettek raj­tunk. Családosak, mindnyájan itt laknak Hódunán — mind­egyikük a saját házában. Hegedűs néni nem folytatja De hallgatása is sejteti: ed­digi életének nagy része mek­kora küzdelemmel telt el. Az emberhez méltó életért, amely­ben csak most van része. Aztán Horváth Tstvlán el­mondja még, hogy a főherceg cselédjének mennyi volt az évi kommenciója: egy kishold ku­korica, 12 mázsa búza-rozs ke­verék, 12 űrméter fa, valamint 280 kiló árpa vagy kukorica és 100 pengő. És ezért hajnali fél háromtól késő estig kellett robotolni... A házak tetejéről tv-anten- nák nyúlnak az októberi mély­kék égre. Minden negyedik családra jut egy készülék. Ötven forintos munkaegység Horváth István tavaly 492 egységnyi munkát végzett a tsz-ben, A prémiumokkal együt meghaladta az 55 forintot a munkaegység- értéke, amit teté­zett a háztáji gazdaságából szer­zett jövedelme. A Dózsa Tsz 15 éves és je­lenleg 885 holdon gazdálkodik. A közös föld legnagyobb része szántó, de van egy kevés rét, gyümölcsös, erdő és nádas is. Elnöke kezdettől fogva Vígb József. — Az idén ötven forintos lesz a munkaegység. Prémium is jön rá. Jól fizettek a növények, egyebek között az exportra ter­mesztett vetőmag-kukorica is. A bevétel nagyobb fele az ál­lattenyésztésből származik. Hat KISZ-ista lány nyolcezer csi­bét és pulykát is nevelt az idén.. Fiatalok innen is mentek el dolgozni, de egy-két kivétellel visszatértek. A tsz-ben az át­lagos életkor 40 év. A tsz-akadémia itteni elő­adásainak összesen 714 hallga­tója volt tavaly. Vagyis átla­gosan mindenki három előadást hallgatott végig. Évente mint­egy 80 ismeretterjesztő filmet vetítenek a tsz-ben. Ezenkívül hetente két játékfilmet is, ame­lyeket szintén díjtalanul néz­hetnek meg a hódunaiak. Pon­tosabban: a díjat Hidvégi Pál könyvelő a „szolgáltatások” ro­vatba jegyzi fel, mint ahogy a segítségül elfogadott fogaterő­nek, a háztáji megművelésének, sőt a vasárnapra kimért hús­nak az értékét is. E szolgálta­tások évente átlagosan öt fo­rinttal növelik a munkaegység értékét. Hatvani Dániel Tűreszelők tokban A Kecskeméti Reszelőgyár szereldéjében Szabó Györgyné mutatta be az üzem legújabb termékét, a műanyagtokos tűre- szelő-készletet. Az ügyes kis szerszám a gyár egyik dolgozó­jának újítása. Tokjában hat fajta reszelő lapul, amelyeket tetszés szerint cserélhet az em­ber a nyél fogópofájában. A szerszámból- — amelynek előállítási ára 36 forint — a napokban adták át az első, 2500 darabos szállítmányt a keres­kedelemnek. Az év végéig 10 ezret gyártanak. VzOpoposa mCPCAZDMSMCi Hároméves fejlesztési terv a kiskunfélegyházi járás tszcs-iben A kiskunfélegyházi já­rásban 16 termelőszövetkezeti csoport és egy szőlő-, gyümölcs^ termelő szakszövetkezet elkészí­tette hároméves fejlesztési ter­vét. Ebben a sajátos helyi adott Ságok figyelembevételével meg­határozták' azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása gaz­dáik közös tevékenységének a fokozását jelenti majd. Terveik szerint egyre jobban Készül a mezőgazdasági szakemberek országos katasztere Mintegy 200 vagon almát takarítanak be a hercegszántói közös gazdaságok gyümölcsfái­ról. A termést a MÉK helybeli telepén válogatják, korszerű gépsor segítségével. Naponta 250—300 mázsa almát osztályoz­nak, nagyság szerint bárom, mi­nőségét tekintve hat léié. A Földművelésügyi Miniszté­rium megkezdte a mezőgazda- sági szakemberek első országos kataszterének felállítását. En­nek szükségességét elsősorban a mezőgazdaság növekvő szak­emberigénye indokolja. Az or­szágos nyilvántartás elősegíti, hogy az agrármérnökök elsősor­ban a legfontosabb álláshelyek­re kerüljenek, s mindig pontos képet ad a diplomás munkaerők számáról, helyéről. Segítségével egyúttal azt is megállapíthat­ják, hogy a mezőgazdasági szak­emberek közül hányán és hol dolgoznak, nem szakképzettsé­güknek megfelelő területen. A kataszter révén ellenőrzik majd annak a kormányrendeletnek a végrehajtását is, amely előírja, hogy minden mezőgazdasági mérnöknek időnként és rend­szeresen részt kell vennie az intézményes szakmai tovább­képzésben. Az országos kataszter az elő­zetes számítások szerint mint­egy 25 000 mezőgazdasági, me­ző gaz.dasági gépész- és kertész- mérnök, valamint állatorvos adatait tartalmazza. Közülük mintegy 15 000-en a termelő- szövetkezetekben, állami gazda­ságokban. gépjavító állomáso­kon és a Földművelésügyi Mi­nisztériumhoz tartozó vállala­toknál, intézményeknél dolgoz­nak. A további tízezer mező- gazdasági szakember más nép- gazdasági ágazatokban vagy az államaparátusban működik, döntő többségük agrárképzett­séget igénylő munkakörben. A nyilvántartás a személyi ada­tokon kívül a szakképzettség­re, tudományos fokozatra, a munkaviszonyra és az idegen nyelvismeretre vonatkozó ada­tokat tartalmazza majd. Kísérletként jelenleg Veszp­rém megyében készítik el az ott dolgozó mezőgazdasági szakem­berek kataszterét. Az országos nyilvántartást a próbafelmérés tapasztalatai alapján a jövő év­ben vezetik be. (MTI) növelik a nagyüzemi művelés alatt álló földterületeket. A je­lenlegi 1600 helyett példlául csaknem 8000 holdon termesz­tenek kenyér- és takarmányga­bonát a harmadik évben. Jelen­tős mértekben részt vesznek a szőlő és gyümölcsös nagyüzemi telepítésének munkájában is. Ügy tervezik, hogy az összesen 2500 hold kisüzemi szőlő és gyü­mölcsös mellé kétezer holdon hoznak létre új ültetvényeket, és ezeket közös összefogással, gépekkel művelik meg. Gondjuk van a közös gép­állomány növelésére is. A mos­tani tízzel szemben 45 erőgép­pel kívánnak rendelkezni a szó­ban levő tervidőszak végére. Erő- és munkagépek vásárlásá­ra 9 és fél millió forintot ter­veznek. A gépek nagyban meg­könnyítik majd a tszcs-gazdák munkáját; hozzásegítik őket, hogy az alapvető talajmunká­kat agrotechnikailag a legmeg­felelőbb időben és minőségben végezzék el. A terméshozamok növelése végett műtrágyából a jelenlegi kilencezer helyett 19 ezer má­zsát szándékoznak évente fel­használni. A szervesanyag pót­lására is nagyobb gondot for­dítanak. Jobban élnek a zöld- trágyázás lehetőségeivel. Mindezek eredményeként több árut adnak el az állami felvá­sárlóknak. Amíg például ebben az évben a tszcs-k 29’ vagon kenyérgabonával növelték a köz­ponti készletet, addig három év múlva 3C vagonnal többet értékesítenek. Tervszerűen fejlesztik kö­zös állatállományukat is. Szarvasmarháik és sertéseik szá­mát megkétszerezik, a közös juhállományt pedig csaknem a háromszorosára növelik. Ennek megfelelően saját erejükből, va­lamint állami hitelből — 24 millió forintért — felépítik a szükséges állatférőhelyeket, s a közösen művelt szántóföldön 130 vagon abrakot termelnek. A körültekintően elké­szített terveik megvalósításával a közös gazdálkodásból szárma­zó bevételük évente 10—14 millió forint lesz. Ezt az ösz- szeget kiegészíti a szövetkezeti gazdák aranykoronánként befi­zetendő 10 forintos hozzájáru­lása, ami évente több mint 1 millió 600 ezer forint. Bizonyos tehát, hogy a kiskunfélegyházi járás alacso­nyabb típusú közös gazdaságai­ban — javuló párt- és gazda­ságvezetéssel — a hároméves fejlesztési tervek maradéktala­nul teljesíthetők. Ormándi János Rajztanárok kiállítása Kiskunfélegyházán A Bács-Kiskun megyei Peda­gógus Szakszervezet képzőmű­vészeti tagozata kiállítást ren­dez megyénk rajztanárainak anyagából a Kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére november 7-én délelőtt fél 11-kor megnyíló ki­állítás egyben megünneplése is Kiskunfélegyháza felszabadulá­sa 20. évfordulójának. A kiál­lítást Diószeghy Balázs festő­művész és Lükő Gábor mú­zeumigazgató rendezi. bizottság kérésére — már elvé­gezte az ÉM Építésgazdasági és Szervezési Intézet szakértője. Szerinte valóban elegendő lett volna 360 üzemóra, ha az ala­pozást több műszakban végzik az építők. Az emberek azon­ban csak 8 órát töltöttek ott. A nap hátralevő idejében tehát a szivattyúk azért ették a fo­rintokat — óránként több mint 107-et — mert ha abbahagyják ismét felszökik a víz, kezdhet­tek élőiről az egészet. Még ennél is meglepőbb a szakértő azon megállapítása, hogy 917 órai szivattyúzásra még egy műszakban végzett alapozás esetén sem lett volna szükség. Amennyiben az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat megfelelően szervezi a munkát, elég lett volna 792 üzemóra. Ez a lazaság 13 és fél ezer forintba került. Mind ez önmagáért beszél. De egy körülményre mégis fel kell hívnunk a figyelmet: a szak­értő szerint „az építőiparban ez idő szerint nincs olyan ren­delkezés, amely a több műsza­kos munkát kötelezően előírnak”. Olyan törvény azonban van, amely szerint a beruházásokat a lehető leggazdaságosabban kell megvalósítani. És ez bi­zony nem érvényesült a szóban forgó esetekben. Tudjuk, hogy az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat munkáshi­ánnyal küzd. Ennek ellenére körültekintő munkaszervezéssel bizonyára elérhette volna, hogy az alapozás néhány napja alatt felemelt létszámmal dolgozza­nak az ottani brigádok — több műszakban. Oda vezényelhetett volna néhány embert egy olyan munkáról, amelynél néhány na­pi késedelem nem jelent súlyos ezreket. Békés Dezső Ki tudja hányán és mióta várunk arra, hogy véget ves­sünk az albérleti szobában töl­tött „hét szűk esztendőnek”, vagy elköltözünk a szülők nya­káról. Sok lakás épül, de még mindig nem elegendő, hiszen anyagi erőnk véges. Készülhet­ne azonban több is az erre szánt forintokból, ha olcsób­ban építkeznénk. Ez olyan egyszerű, hogy úgy­mond „a gyerek is tudja”. A kérdés az, hogy miképpen szo­ríthatjuk lentebb a költségeket, hiszen a téglát, betont nem spó­rolhatjuk ki a falakból, az építőmunkásokat fizetni kell stb. Fogas kérdés, mert ha azt mondjuk rá, hogy elsősorban jobb munkaszervezéssel, akkor újabb kérdések következnek, és ezekre már nem lehet általá­nos választ adni. Írásunkban a számtalan „ho­gyan” közül egyetlen egyre ke­resünk választ. A kecskeméti leninvárosi építkezésnél, az N-jelű ház ala­pozásánál 917 órán keresztül dolgoztak a vákuumszivattyúk, hogy megfelelő szinten tartsák a talajvizet addig, amíg az ÉM Bács megyei Építőipari Válla­lat dolgozói befejezik a mun­kát. Az építkezés tervdokumen­tációjában azonban csak 360 üzemórát irányoztak elő erre a célra. Így is szembetűnik, mi­lyen nagy a különbség, hátha még azt is eláruljuk, hogy a pluszként jelentkező 557 üzem­óra közel 60 ezer forinttal emel­te a költségeket. Érdemes meg­vizsgálni, miért úszhat el két, ilyenféle módszerrel végrehaj­tott alapozásnál (az „R” épü­letnél a tervezettnél 30 ezer fo­rinttal került többe a szivaty- tyúzás) egy szolid kislakás ára. Könnyű dolgunk van, mert a vizsgálatot — a megyei döntő­ElszivattyAzott ezrek

Next

/
Thumbnails
Contents