Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-28 / 279. szám
m It A „megtalált” 5,6 millió forint Beszélgetés a megyei pénzügyőrség helyettes parancsnokával EGY BETŰ.,. Az öles tábla a község főterén az őszi megyei könyvhónapra hívja fel a figyelmet. Alcíme imigyen buzdít: „Könyvet minden falusi házban!” Ez a felesleges „n” többletbetű talán azért szúrt nekem annyira szemet, mert a táblától 200 méternyire született a világirodalom legnagyobb lírikusa. * ÖCÁK. Egy csecsemő-kőhají- tásnyira az előbbitől már remekbe szabott terzina figyelmeztet, miszerint: „Elmúlik a főzés gondja, ha ebédjét, vacsoráját étteremből haza hordja!” Érdekes ...Ki gondolna erre? Be valóban van lenne valami. Kapásból, ott helyben megpróbáltam hasonló formában hasonlóképp fontos tényekre felhívni embertársaim figyelmét — addig, amíg nem késő. ,,Könnyen nézik agglegénynek, ha nem visel jegygyűrűt, vagy nem szerez egy feleséget!” „Kedvetlen lesz, fáradt, beteg, s tán hulla is; begubózik, hogyha nem vesz lélegzetet!!?’ íme, az ízelítők. S hogy emberbaráti voltomról mindenkit meggyőzzek, még egy hasznos jó tanács: „Ha valami bántja gyomrát: ne könyvtárban, gyógyszertárban kérjen szódabikarbónát.” * REZIGNÁC1Ó. Reggelenként az autóbuszban az ülőhelyek többségét általános iskolás korú csecsemők, valamint 16—20 év körüli matrónák tartják megszállva. Hosszas fejtörés után levontam a tanulságot: A magam korú ember hovatovább már csak akkor ülhet, ha előzőleg sikkaszt, vagy kerékpárt lop... * UDVARIASSÁG. Húsz évvel idősebb nagynéném bemutat valakinek: — Ugye, drágám, még nem ismered az unokabátyámat? — Nem — horkanok föl, édes- deden mosolygok. Már megtanultam: a nőnek, ha húszéves elmúlt, kizárólag bátyja van. • NYELVVIZSGA. Pusztádon németül tanul. — Sok szól tudsz már? — kérdi barátja, Pálpusztai. — Legalább kétszázat! — Nos, hogy hangzik germánul ez a szó: a méh? — Die Biene. __ Rendben. De fogadjunk, az t nem tudod németül mon dani: a MEK! 4 % A pénzügyőrség megyei parancsnokságának szobáiban zöldruhás emberek hajolnak a kimutatásokkal megrakott asztalok fölé. Kopognak az írógépek, cseng a telefon, vagyis teljes lendülettel folyik a munka. Marjai Albert századoshoz, a megyei parancsnok helyetteséhez kopogtattunk be, s megkérjük, tájékoztasson bennünket a pénzügyőrség munkájáról. — Van-e idényjellege az itteni munkának és a szüretek idején mi a pénzügy- őrség legfontosabb feladata? — Idényről nem lehet beszélni — kezdi Marjai elvtárs. — Egész évben nagyon sok a munkánk, hiszen például a borfel- vótellel kapcsolatos teendőink már kora tavasszal jelentkeznek. Különösen fontos, hogy tájékoztatókat adjunk ki a termelőknek arról, milyen kötede- zetttségeik vannak az állammal szemben. Ezenkívül munkát jelentenek szeszfőzdék, a helyszíni ellenőrzések, a statisztikai kimutatások. — A kérdés második részére válaszolva el kell mondanunk — folytatja Marjai Albert —, hogy a szürettel kapcsolatban jelentkezik a legbonyolultabb feladatunk. A bormennyiség mielőbbi nyilvántartásba vétele népgazdasági érdek. Nem mindegy, hogy október végén, vagy decemberben végezzük-e ezt el. Pénzügyőreink állandóan úton vannak, hogy a bejelentett mennyiséget a helyszínen is ellenőrizzék. — Találkoztak-e olyan esetekkel, hogy a termelő elrejtette a termést, vagy annak egy részét? — Sajnos, még mindig akadnak, akik ilyen módon akarják kijátszani a rendeleteket, s ezáltal megkárosítani a népgazdaságot, a társadalmat. Ellenőreink több ilyet találtak a megyében. K. J. kecskeméti lakos például 743 liter mustot jelentett be. Két nap múlva, amikor a pénzügyőr ellenőrzést tartott, Út mentén Az utak mentén mindig ezernyi látnivaló csábit. Földet művelő óriásgépek, tarka ember- csoport — vagy éppen a táj szépsége. A fák már lombjukat vesztetten, téli álmukat alusz- szák — egyedül a zizegő nát as pompázik a késői fényben. (Tóth Sándor felvétele.) még négy hektót talált elrejtve. Sokszor nagyon ravasz módszerhez folyamodnak, mint Sz. V. ladánybenei lakos, aki 33 hektoliter bort a szántóföldjén ásott el. Mikor felfedeztük, már zöldellt fölötte a vetés. A leleplezés tudomására jutott Sz. B. ugyancsak ladánybenei lakosnak, s mielőtt ő is hasonlóképpen járt volna, közölte velünk, hogy szintén elásott 27 hektolitert a búzaföldbe. Az idei őszön a bejelentett mustmeny- nyiségen kívül a nyilvántartásba vétel alól elvont készletek felderítésével 5,6 millió forint adóalapot biztosítottunk a népgazdaságnak. — Az ilyen emberek természetesen, nem részesülhetnek a fogyasztási kedvezményben, de ezen túl szabálysértési eljárást is folytatunk le ellenük, s a büntetés — a körülményektől függően — 20 forinttól 5000 forintig terjedhet. — Mi a helyzet a borforgalmi hátralékokkal, hogyan jár el a pénzügyőrség a tiltott és tilosán kezelt, vagyis köznyelven szólva, a tab- lettázott és a műborok készítőivel, s mi a sorsa a megromlott boroknak? — Megyénk lakosságának döntő többsége — itt csak a bortermelőkről beszélünk — becsületesen teljesíti kötelezettségét. Vannak azonban, akik mindent elkövetnek, hogy kibújjanak a fizetés alól. Itt hivatkozom újra a beszélgetés elején elmondottakra: a felvilágosító munkára, az emberek meggyőzésének fontosságára. — Hasonló terület az úgynevezett műborok és különböző párlatok kérdése is. Nem azt mondom, hogy sok ilyennel találkozunk, de akad. Ezeket elkobozza a pénzügyőrség. Egy ideig az a helytelen gyakorlat volt a megromlott borokkal kapcsolatban, hogy kiöntötték azokat. A mi kezdeményezésünkre sikerült elérni, hogy pálinkát főzzenek belőlük. A feladattal a kiskőrösi szeszfőzdét" bíztuk meg. Hogy ez milyen nagy jelentőségű, arra példa az idei év. Még a tavalyi termésből 2000 hektoliter megromlott, kifőzték, s 140 hektoliter pálinka lett belőle. Szeretnénk, azonban elérni — s bizonyára a termelők is —, hogy minél kevesebb legyen a megromlott bor — fejezte be tájékoztatóját a megyei pénzügyőrség helyettes parancsnoka. G. S. A jövő szakmunkásainak védelmében Levél egy magánkisiparoshoz MESTER ÚR! Látszólag apróság, amiért most a sok ezres olvasótábor színe előtt szólok Önhöz. Nem is tennék így, ha az, amiről ebben a levélben szó lesz, egyed.üli eset lenne. Sajnos, nem az. Mi az hát — kérdezhetné most —, ami miatt szót emelek? Megmondom. Az ön tanulója tehetséges szavaló, s szabad idejében szívesen részt venne az iparitanuló-iskola irodalmi színpadának munkájában- De nem teheti. Nem teheti azért, mert ön nem engedi. Azt mondta neki jó néhányszor már, hogy nem művészeket akar nevelni, hanem szakembert. Ez így nagyon szépen hangzik annak, aki a kultúrát, a művészetet nem szereti. De felháborodással hall ilyeneket minden haladó gondolkodású ember, aki tudja, hogy a szocialista jövőben mekkora szerepe lesz az emberi műveltségnek! Hadd nyugtatom meg mindjárt, hogy az Ön tanulója nem akar művész lenni. Esze ágában sincs! Mást akar ő. A szakma megszeretése és fokozatos elsajátítása mellett kulturált körülmények között akar élni, szabad idejében hasznos szórakozással, nemes időtöltéssel gazdagítani életét- De az ön tanulójának nincsen szabad ideje! NINCSEN, mert az Ön tanulója szinte „látástól vakulásig” dolgozik, pedig szocialista államunk rendeletileg szabályozza a munkaidőt. Csakhogy Ön fity- tyet hány a rendeletre. Elfelejti, hogy a történelemben léptünk néhányat előre, s ma már nálunk büntetlenül nem zsákmányolhatja ki egyik ember a másikat. Azt mondtam ennek a levélnek az elején, hogy nem egyedüli eset az Öné. Hadd soroljak Tízezer forint könyvek vásárlására A Eátyai Községi Tanács V. B. és egységes párt vb az 1965. évi költségvetést, valamint a kö'Zségfejlesztési alap felhasználását tárgyalta meg. A tanácstagi beszámolók alapján már korábban megszületett a terv arra vonatkozóan, hogy a községfejlesztési alapból 1966— 1967-ben kultúrházat építenek. Erre az idén — és jövőre is — 340 ezer forintot tartalékoltak a községfejlesztési alapból. A fennmaradó összeget a járdák építésére, a sport támogatására és a parkok beültetésére fordítják. A pártvezetőség javaslatára a jelenleg 2500 kötettel rendelkező községi könyvtár újabb könyvek beszerzésére 1965-ben tízezer forintot kap. Ez azt is jelenti, hogy Bátyán kév év alatt minden lakosra jut majd egy könyv. Ugyancsak jövőre kerül sor a mozi korszerűsítésére is. A költségekhez a községi tanács végrehajtóbiizottsága 100 ezer forint hozzájárulást javasolt, illetve hagyott jóvá. Miskei Jánosné Ünnepel a Munkásőrség zenekara Fennállásának hetedik évfordulóját ünnepelte tegnap a Bács-Kiskun megyei Munkásőrség kecskeméti fúvószenekara. A megyeszékhelyen megrendezett ünnepségen -Jámbor Pál, a Munkásőrség megyei parancsnoka ■ 35 zenészt tüntetett ki a „Kiváló zenekari tag” jelvénynyel. A találkozó során jubileumi plakettet és oklevelet adtak át Dankó Géza karnagynak, aki fél évszázada foglalkozik a zenekultúra terjesztésével, és a két legidősebb zenekari tagnak — Fodor Ádámnak és Kovács Mihálynak —, akik harminc éve játszanak fúvószenekarban. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: dr. Weither Daniel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgat Szerkeszt 5ség: Kecskemét, városi Tanacsha? Szerkesztőségi telefonközpon 26-19. 25-16. Kiadóhivatalt * Kecskemét. Szabadság tér i Telefon: [7-09. Terjeszti a Magyat Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl: ' hónapra 13 fon: Bács-Kiskun megyei Nyomda \ Kecskemét — Telefon: a-85. lades: 34 065, fel itt néhány példát, egyelőre neveti említése nélkülAz egyik tanulót a nyelvművelő szakkör foglalkozására nem engedi el a mestere, pedig a foglalkozás délután ötkor kezdődik. Ez a tanuló reggel hétre megy munkába! A másik, aki harmadéves, két év óta egyetlen fillér fizetést nem kapott a mesterétől, s egyetlen nap nyári szabadsága sem volt! Egy harmadik tanulót háztartási munkára 'használnak fel rendszeresen. A negyedik nem vehetett részt a KISZ küldöttválasztó taggyűlésen, mert a mestere nem engedte el. De sorolhatnánk a példákat tovább. MIVEL előre tudom a vádat, ami e sorok olvasása közben önben megfogalmazódik, sietek megjegyezni: nem vagyok kisiparos-ellenes. Sőt, egyenesen hasznosnak tartom, hogy kormányzatunk a szükséges támogatást megadja e társadalmi rétegnek- Azt is vallom, hogy a kisiparosok többsége becsületes, aki a tanulót is embernek tekinti, s úgy is bánik vele, mint ahogy bánnia kell. Azt is tudom tapasztalatból, hogy a legtöbb kisiparos mélyen elítéli a kapzsi pénzsóvárságot, az önzést, s embertelen cselekedetnek tartja a fentieket. Végezetül hadd említsem meg önnek, hogy a magánkisiparosoknál dolgozó tanulók helyzetét felülvizsgálják a közeljövőben. A társadalom tehát közbeszól, s megvédi az arra rászorulókat. TANULÓJÁNAK a könnyeit látva — megígértem, hogy nem árulom el az ön nevét. Pedig szívesen ide írtam volna. Engedje meg, hogy változást reméljek: Varga Mihály
