Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-25 / 276. szám

A két bajai AB I-es csapat az MA IC döntőjébe jutott Az elmúlt hét végén, szom­baton és vasárnap rendezte meg a Magyar Kosárlabda Szö­vetség a Népköztársasági Ku­pa középdöntőjét, amelyen me­gyénkből már csak a két bajai NB I-es csapat, valamint a Kecskeméti Dózsa női csapata vett részt. A középdöntőt egy­szerre hat helyen rendezték meg és abból a csoportok első helyezettjei az 1—6. helyért ját­szandó döntőbe, míg a máso­dik helyezettjei a 7—12. helyet eldöntő „kisdöntőbe” kerültek. Megyénk csapatai közül a legszebb sikert a Bajai Bácska Posztó férfi együttese érte el, mert csoportjában, amely Bu­dapesten a Klapka utaai Hon­véd-teremben játszotta mérkő­zéseit, biztosan első lett. A bajai lányok sem szerepel­tek rosszul, mert a Komlón játszó csoportban az egyik leg­jobb magyar női együttes a Székesfehérvári Vasas mögött megszerezték a második helyet és ezzel a jogot a 7—12. helyért való küzdelemhez. Nem jutottak ugyan tovább, de szép sikert értek el a kecs­keméti női kosarasok is. Cso­portjukban két erős NB I-es csapattal a Csepel és a TF együttesével vették fel a küz­delmet. A Csepel ellen 14 per­cig vezetett a Dózsa, végül az NB I-es csapatnak sikerült fe­lülkerekednie. Szombaton dél­után a TF ellen még az utolsó percekben is csak 2 pont volt a TF-esek előnye és csak ha­talmas küzdelem után tudták legyőzni a Dózsát. Ennek a tornának érdekessége volt, hogy mindhárom ellenfél csapatában szerepelt olyan játékos, aki a Dózsából került Budapestre. (így a TF-be Kiss Mária és Bild, a Csepelben Fodor, az OSC-ben Szekeres szerepelt ki­tűnően, nem is beszélve a ba­jai Rátvai Katiról.) EREDMÉNYEK: Férfiak: Klapka utcai cso­port: Bajai Bácska Posztó—Köz- gazdasági Egyetem 88:62, Ba­jai Bácska Posztó—Miskolc 82:74, Bajai Bácska Posztó— DVTK 68:65. Végeredmény: 1. Bajai Bácska Posztó 6 pont, 2. DVTK 5 pont, 3. Közgazdaság! Egyetem 4 pont, 4. Miskolc 3 pont. Nők: Komlói csoport: Bajai MTE—Szigetvár 51:41, Bajai Megyei ökölvívó-rangadó — mérkőzés nélkül KKFÉLEGYHÁZI HONVÉD—KISKUNHALASI MEDOSZ 20:0 Kiskunfélegyháza, 700 néző, vezette: Erős és Kohajda. Nagy csalódást okozott a szép számú közönségnek, hogy a várt izgalmas megyei rang­adó helyett csak barátságos ta­lálkozóra került sor. A halasi együttes hét versenyzővel érke­zett meg, s abból is a harmat­súlyú Deák átesett a súlyhatá­ron. A barátságos találkozót a hazaiak 10:4 arányban nyerték. A félegyháziak győzelmeit: Gál, Turzai, Sápi, Nagy és Kéri szerezték, míg a halasiakét Obendorf és Kiss. Elmaradt a BEAC—Kecskeméti VM NB II-s női asztalitenisz-mér­kőzés, mert a BEAC a kecske­métiek 25 perces „késése” mi­att nem volt hajlandó kiállni a találkozóra. Már magában a ki nem ál­lás is nagyfokú sportszerűtlen­ségre vall, de még súlyosabb sportszerűtlenség mutatkozik meg a mérkőzés időpontjának a kitűzésében. A BEAC a mér­kőzés kezdetét vasárnap de. fél 10 órára kérte, pontosan akkorra, amikor a kecskeméti­ek vonatja a fővárosba érkezik. A vonat tényleg meg is érke­zett pár perccel fél tíz után, és kb. tíz óra lett, mire a kecske­métiek odaérkeztek a mérkő­zés színhelyére. Itt érte őket a meglepetés, mert a BEAC a „szabályokra” (nem a sportszerűségre) hivat­kozva nem volt hajlandó kiáll­ni. Reméljük, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség a sport- szerűség alapján dönt a mér­kőzés sorsáról úgy, hogy a Kecskeméti Vörös Meteor tel­jes elégtételt kap. Döntetlenül végződött Magyarország—USA mérkőzés Tel-Avívban az utolsó előtti fordulót bonyolították le a sakkolimpián. A magyar csa­patnak az amerikai együttes volt az ellenfele. A találkozó 2:2 arányú döntetlen eredmény­nyel végződött. Magyarország— Egyesült Államok 2:2 Portisch—Reshevsky döntetlen. Szabó—Saidy 1:0. LAKATOS SZAKMUNKÁST, ÁLTALÁNOS ÉS RÁDIÖMÜSZERÉSZT azonnali belépéssel felve­szünk. Jelentkezés: Klapka u. 9. szám alatt. Kecske­méti Szolgáltató Javító és Vegyesipari Vállalat. 5540 Forintos—Bisguier döntetlen. Flesch—Addison 0:1. Az A-csoport állása az utolsó forduló előtt: Szovjetunió 34 pont. NSZK 28,5 (1 függő). Jugoszlávia 27,5 (2 függő). Magyarország 27,5 pont. Csehszlovákia 25,5 (2 függő). Egyesült Államok 25 pont. Az utolsó fordulóban a má­sodik helyre esélyes jugoszláv csapat Kanada ellen mérkőzik, s nagy a valószínűsége annak, hogy le is győzi ellenfelét. A magyar csapatnak abban az esetben lenne esélye a dobogós helyezésre, ha nagy arányban le tudná győzni az NSZK csa­patát. Az már eldőlt, hogy ismét a kiváló szovjet együttes nyerte az olimpiai bajnokságot — elő­nye már behozhatatlan —, s az is csaknem biztosra vehető, hogy az A-csoportban Izrael lesz az utolsó. A további he­lyeken még sokféle változás bekövetkezhet. (MTI) MTE—Székesfehérvári Építők 58:55, Székesfehérvári Vasas— Bajai Építők 68:44. VÉGEREDMÉNY: 1. Székes- fehérvári Vasas 6 pont, 2. Ba­jai MTE 5 pont, 3. Szigetvári V. M. 4 pont, 4. Székesfehérvá­ri Építők 3 pont. Budapest, Szentkirályi utca: Csepel—Kecskeméti Dózsa 67:48, TF—Kecskeméti Dózsa 62:56, Kecskeméti Dózsa—OSC 53:43, Végeredmény: 1. Csepel 6 pont, 2. TF 5 pont, 3. Kecskeméti Dó­zsa 4 pont, 4. OSC 3 pont. A kosárlabda Kecskemét vá­rosi bajnokság eredményei: Férfiak: K. Petőfi—K. Dózsa 66:50 (38:22), Kertészeti—Köz- gazdasági 56:44 (35:20), Katona J. Gimn.—Piár 41:36 (17:16). A Kertészeti—Közgazdasági városi bajnoki kosárlabda-mér­kőzésen Beck, (Kertészeti) vilá­gos mezben a legtöbb pontot szerezte csapatának. Képünk éppen az egyik kosárszerzés pil­lanata. •Halasi tekésők között Az egyik este, amint a Kis­kunhalasi Állami Gazdaság kul­túrtermében jártam, a szomszéd teremből kuglibabák csörömpö­lését hallva betértem a ME­DOSZ tekézői közé. A tekecsapat tagjai házi ver­seny keretében végezték edzé­süket, készültek a bajnoki mér­kőzéseikre. Rögtönzött interjú­ban Sebők Géza intéző a teke­sport lelkes barátja mondta el, hogy a MEDOSZ tekecsapata a most folyó 1964. évi megyei bajnokságban jó teljesítmény- nyel jelenleg a 6. helyen áll, s bíznak, hogy ezt a helyezést tartani tudják. Véleménye sze­rint a csapat még jobb helye­zésre is képes, de többször elő­fordult, hogy főként a vidéken játszott mérkőzésekre csak tar­talékos csapattal tudtak elutaz­ni versenyzőik munkakörülmé­nyeik miatt. Bízik abban, hogy a tehetséges fiatalok fejlődése már a jövő évi bajnokságban gyümölcsöző lesz, és meghozza a várt sikert, s még talán a bajnokság kérdésébe is bele­szólhatnak. Az 1964. évi megyei spartakiádversenyeken a ME­DOSZ csapata a 3. helyen vég­zett, a tartalékcsapat nagy fö­lénnyel nyerte a városok kö­zötti vetélkedőt, Gyura István és Hidegh József az egyéni bajnokságban értek el szép he­lyezést. Az edzéseken állandóan 18— 20 versenyző vesz részt, s a szorgalmas munka láttán nem kétséges, hogy a jövő évi baj­nokságban ott lesznek az elsők között. Szalai László tartalékos csapat — váratlan vereség MÁZ A-SZÄSZ VÁRI BÁNYÁSZ—KALOCSAI KINIZSI 4:2 (1:1) Szászvár, 200 néző, vezette: Horváth Zoltán. Kai. Kinizsi: Sáfrán — Miskei, Vatai, Szabadi — Ta­mási, Débics — Páncsity, Sipos II., Boda, Farkas, Vörös. Edző: Molnár II. Ferenc. Negyedórás váltakozó me- zőnpjáték után a 16. percben a hazaiaknak adódott jó helyze­tük, de a balösszekötőjük sze­rencsére fölé lőtt. Két perc múl­va Farkas nagy lövését bravú­rosan védte a mázai kapus. A 31. percben gyors bal oldali ha­zai támadás. A balszélső jól adott közép­re, ahol az összekötője véd- hetetlen lövéssel megsze­rezte a vezetést. 1:0! Rögtön a kezdés után Tamási ügyesen kiugrott, és közvetlenül az elmozduló kapus mellett a bálóba ta­lált. 1:1! Az utolsó tíz percben nem volt különösebb esemény. Szünet után a 4. percben a mázai jobbszélső erős lövéssel újra vezetést szerzett csapatá­nak. 2:1! A 10. percben Vörös hagyott ki nagy helyzetet, kö­zelről a kapusba lőtt. Egyenlíté­si alkalom volt. A 21. percben kapushiba miatt eldőlt a mér­kőzés sorsa. A mázai jobbösszekötő aránylag gyenge lövése Sáf­rán hasa alatt a hálóba jutott. 3:1! A 33. percben Szabadi rövidre sikerült ha­zaadását a mázai balössze­kötő elcsípte, és máris 4:1! A 35. percben egy gyors jobb oldali támadás során Sipos II. szép helyezett lö­véssel javított az eredmé­nyen. 4:2! A 42. percben a Kinizsi tovább javíthatott volna. Sipos hatal­mas lövést eresztett a mázai ka­pura. A kapus kiejtette, és a befutó Miskei újra a kapusba lőtt. A sérülések és betegségek miatt tartalékos és felforgatott csapattal felálló Kinizsi nem tudta megismételni múlt heti jó játékát. A csapatból különö­sebben senkit sem lehet ki­emelni. 17. — Hát, már elég régen. De nem is ez a lényeg. — Nem mindenki olyan szép lélek, mint te vagy. Tán nem megérdemelnéd annyi szolgálati év után, hogy magasabb kate­góriába soroljanak? Na, látod, ugye erre te sem tudsz szólni. Majd lesz rá gondunk, hogy ne így bánjanak el a hozzád ha­sonló, komoly szakemberekkel. — Bocsássatok meg, de én sosem szoktam kimaradni. A háziasszonyom, ha észreveszi, hogy eltűntem, talán még a rendőrségen is kerestet — állt fel Karsai. Kitört a hahota. Kovács tré­fásan hátba ütögette: — No, no, öregem, a végén még majd behálóz az a kis töl­tött galamb. Őszinte legyek? Nem is csináltál rossz vásárt, hiszen elég jól szituált őnagy- sága. Hát, akkor nem tartunk fel. Hanem, ha az a taknyos jelentkezne, billentsd fenéken, de amúgy magyarosan. Parolázni kellett mindenkivel. Czakó fölényesen, Hézinger za­vartan fogott vele kezet. S még az ajtóban is hallatszott utána a társaság vidám, gondtalan ka- egása. Mintha valami nagy ün­nepre készülődnének, — csak egyelőre még nem közlik az avatatlanokkal. Hogy vállon ve­regették, hogy húzták volna maguk közé! Utálatos a fölé­nyességük. De mégsem mert ve­lük nyíltad szembeszállni. Gyen­geség volt ez, vagy csak óva­tosság, nem tudta magának megmagyarázni. Talán a kettő együtt. Hiszen olyan ez az egész, mint valami ködös masz- sza, az ember csak tapogatódzik és nem is sejti, hogy hova lép. Valami szilárd támpont kelle­ne. Keserves dolog ez így. Egye­dül. Teljesen "egyedül. Nincs senki, akivel teljes bizalommal megoszthatná a gondolatait. Vajon Horváth Laci kinevetné-e az aggodalmaskodásért? „Az öreg értelmiségi vívódásai” — biztosan azt gondolná magában és még nevetne is a háta mö­gött. Romsics bácsi is egy egé­szen más világ. Talán, ha ré­gebb óta ismerné, de egy-egy beszélgetés után ... Különben is, azóta már elutaztak. A párt- bizottság? Igen, ott még ég a lámpa. A kapuban valami őr­féle álldogál. Mit is mondana, ha megkérdezné: mit akar? Különben is csak az utcáról, eg'y-két gyűlésről ismeri a vá­rosi párttitkárt. Sovány* be­húzott nyakú férfi. Azt mond­ják, nem mindig fogadja az emberek köszönését. Mogorva* zárkózott típus. Nem, semmi kedve tőle kérni tanácsot. Tán szóba sem állna vele. Hirtelen hiányérzet fogta el. Iván! Hol van ez a gyerek? Lám, róla majdnem megfeled­kezett a cukrászdái lelkes fo­gadtatás után. Csak rója itt az utcát, lassan már gyanús lesz* a sarki rendőr is errefelé fi­gyel. Nincs más hátra, haza kell indulni. Ez a fiú, úgy lát­szik, máris hiányzik neki. A lakótárs. Még egy macskája sem volt soha. S ahhoz sem volt hozzászokva, hogy egy szo­bában aludjon valakivel. „Re­mete. Mint valami remete, úgy élek” — gondolta nekikesered­ve. De aztán eszébe jutott me­gint a fiú és hálásan gondolt az apjára, hogy nála hagyta. Hiszen erőltetni sem kellett, tényleg szívesen adott neki he­lyet. Hogy elküldje, pláne ki­rúgja, ahogy Kovácsék mond­ták? Szó sem lehet róla. Baj érheti miatta? Hát istenem, de ugyan mi baj érhetné? Vagy már ez is bűn? Óvatosan nyitotta ki az ajtót, nehogy Csajáginé megszimatol­ja, hogy oda volt valahol. „Hol­nap úgyis megérzi rajtam a dohányfüstöt” — mosolygott magában. Olyan orra van, hogy csoda. Akkor aztán kürtölheti tovább, mesélheti a szomszé­doknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents