Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

1964. november 3, kedd 5. oldal a g^^jBgäisisjä; Egy szándék megvalósult Sok szó esett mostanában ar- róV: hogyan, milyen formában kellene megoldani az ifjúság szórakoztatását, összekapcsolva a vidámságot a komoly műve­lődési programmal, hatékony nevelési feladatokkal. A szenve­délyesen fellángoló viták azt bi­zonyítják, hogy az ifjúság meg­felelő foglalkoztatása fontos, időszerű feladat, mégis kevés helyen történt konkrét, a felve­tett, sokszor nagyon épkézláb ja­vaslatokat megvalósító intézke­dés. Mindazoknak, akik határoza­toknál tovább mindeddig nem jutottak, figyelmébe ajánljuk a KISZ Kiskunhalasi Városi-Járá­si Bizottságának kezdeményezé­sét. Diákklubot létesítettek a bizottság iskolai-társadalmi osz­tályának szervezésében. Az öt­let már tavaly 'megszületett. Akkor még nem sikerült elhá­rítani a diákklub útjában álló akadályokat. Most aztán — bár a klubnak akadnak ellenzői is — úgy látszik, sikerült... Az állami gazdaság kultúrter­mében otthont kapott diákklub célja: a szabad idő jobb kihasz­nálása. a KISZ KB határozatai szerint. A diákok november 1- től május 1-ig hetenként egy­szer délután 4—8-ig tölthetik a klubban szabad idejüket. A klubban nincs szeszes ital, do­hányzás, szerencsejáték. A he­lyiséget csak ízlésesen öltözött, kulturáltan viselkedő és klub­igazolvánnyal rendelkező fiata­lok látogathatják, zenéről a Szilády Áron Gimánzium tánc­zenekara gondoskodik. Táncolni tehát lehet — persze ízlésesen —, de nemcsak a tán­colást alkalmak biztosítása me­ríti ki a klub célkitűzéseit. Mű­sorukban megfelelő arányban kaptak helyet különféle rendez­vények, öntevékeny előadások, szavalóversenyek. A tagsági dí­jakból vendégszerepelni hívnak meg hivatásos művészeket, va­lamint a tv és a KISZ KB Ki mit tud? vetélkedőinek győzte­seit. És nem feledkeztek meg olyan fontos, az ifjúság nevelé­sében jól hasznosítható foglal­kozások szervezéséről sem, mint esetenként egy-egy ifjúsági sportna, tábortűz, közös kirán­dulás. A tervek sok jót ígérnek. Re­méljük, sikerül valóra váltani valamennyit. Mert akkor azok is belátják, akik ma még aggá­lyoskodnak, hogy a klubra igen­is szükség van. Megléte nem vonja el a diákokat a tanulás­tól, sőt, eredményesen egészíti ki az otthoni és az iskolai ne­velést. —-s —a Iskolapadból — igazgatói székbe A szó legteljesebb értelmé- ben az iskolapadból került a nagybaracskai művelődési ház igazgatói székébe Takács Kata­lin. Ez év június 12-én érettsé­gizett és 15-én már átvette a művelődési ház vezetését. Ö a legfiatalabb kultúrigazgató a járásbah. De lehet, hogy a me­gyében is. Ahogy az ember így négy- szemközt beszélget vele, azt hi- hetné, hogy fiatal doktornő, vagy gimnáziumi osztályfőnök. Komoly, megfontolt beszéde és határozott fellépése az első pil­lanatokban elfeledteti, hogy ez a kislány csak 18 esztendős. Kati — így ismeri a községben mindenki. Édesanyja a helyi posta vezetője. Eennszülött te­hát. — Hogyan történt? — kérde­zem tőle. — Hogyan jutott eszé­be, hogy a művelődési házat vá­lassza életpályának. — Állítólag jó rajzoló vagyok és jelentkeztem a Képzőművé­szeti Főiskolába felvételire. Ki­rakatrendező is akartam lenni. Időközben, ahogy leérettségiz­tem, mindjárt a harmadik na­pon megtettek igazgatónak a kultúrházba. Megjött a behívó a képzőművészéti felvételire is. Nagy gondba estem. A művelő­dési munkát nagyon szeretem. Ezt választottam. Most legyek hozzá hűtlen, mindjárt az ele­jén? Nem mentem el a felvéte­lire. Lemondtam arról, hogy raj­zoló legyek. Lemondtam a kira­katrendezésről is. Elhatároz­tam, hogy itt maradok. Készségesen megmutatta mun­kahelyét, a félig kész művelő­dési házat, amelyet már évek óta csinálgatnak, de még min­dig nem érteik a végére. Nyolc- százezerre tervezték a költsége­ket, de már túlhaladták a mil­liót is. És még kétséges, hogy december 3-ra, amikor a Déry­né Színház szereplése lenne so­ron, át tudják adni a műve­lődési házat. Fe^ig nagyon szép terveik vannak. Takács Kati kezembe adta a község művelődési mun­katervét. Húsz gépelt oldal, ő szerkesztette, állította össze — persze az „öregek” is segítettek. Ez a terv egy kisebb fajta vá­rosnak is díszére válna. Fel­öleli mindazt, amit el kellene végezni és kiemeli azt, ami biz­tosan elvégezhető. Terveibe be­lekalkulálja az iskolát, a könyv­tárat, a különféle tanfolyamo­kat. Jóformán a község vala­mennyi lakosának akar adni valamit, nem is keveset. Üröm forgatni ezt a szép tervet. Hogy mennyi lesz belőle va­lóság? Azt még nehéz megmon­dani. Nagy akadályokat kell a fiatal igazgatónőnek áthidalni. Ö maga is érzi ezt. „Több ta­pasztalat kellene”' — mondja, de ha kudarc éri, nem keseredik el. Segítenek neki az időseb­bek, tanácsiak, pedagógusok. Mindenki segít neki. Szeretik mindenfelé. És ismerik kislány kora óta. A most vajúdó és reméljük, nemsokára kész művelődési há­zat szeretné már teljesen mű­ködésbe hozni. Most vasárnap volt az első rendezvénye: szü­reti bál. Jól sikerült, nem fi­zettek rá. És ez nagy szó a szü­ret és a mezőgazdasági munkák hajrája idején, amikor minden­ki a mezőn van vasárnap is. Most marxista középiskolát végez. Jövőre az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre megy, a magyar-népművelés szakot vég­zi levelezési fokon. És: itt ma­rad továbbra is. Élete céljának tekinti a népművelést. így, ti­zennyolc évesen is. Balogh József Újabb irodalmi színpad ala­kult Kecskeméten! Egy hónapja működik a SZÖVOSZ Berkes Ferenc Közgazdasági Techniku­ma diákjait és a MÉSZÖV dol­gozóit tömörítő „Berkes” irodal­mi színpad. A huszonöt tagú, igen lelkes gárda először no­vember 7-én lép közönség elé, a közgazdasági technikumban. Egyszerre három darabot is tanulnak. Az első a már emlí­tett november 7-i emlékműsor. Másfél A becsület tragikomédiája — talán ez a legmegfelelőbb kife­jezés Palásthy György új film­jére, melynek a forgatókönyvét a rendezővel közösen Tabi Lász­ló írta. Miről is szól tehát a Másfél millió? Tóth bácsiról, aki szinte már mesébe illően be­csületes. Negyven éve éjjeliőr egy fatelepen és a nyugdíjazása előtti utolsó éjszakán — életé­ben először — elalszik. Mire felébred — a telep porig ég. A vétke mindöss-e annyi, hogy el­aludt. Az idős ember azonban mégis felelősnek érzi magát, és mikor megtudja, hogy másfél milliót nyert a lottón — éppen ennyi a tűzesetből származó kár összege is — úgy dönt: be­csületét csak akkor nyerheti vissza, ha nyereményével meg­téríti a kárt. Itt kezdődik Tóth Mihály kálváriája. Hiába viszi be ugyanis vállalatához a másfél milliót, az igazgató nem veheti át. A kárt a minisztériumban jóváírták, az nem tétel többé. Egyszerűen nincs. A miniszté­riumi előadónőtől pedig azt A másodikkal a kulturális szemlére készülnék. Ez a Sysy- p!hus és a halál című egyfelvo- násos irodalmi játék. A harma­dikkal a jövő év májusában Bé­késcsabán megrendezésre kerülő Erkel Ferenc diáknapokon sze­retnének fellépni. Ennek címe: Levél a XXX. századba. Ez egy irodalmi összeállítás mai írók, költők műveiből. A soron következő esemé­nyekre nagyon szorgalmasan készül az együttes. millió hallja, hogy náluk másfél millió szinte bagatell, országos szinten százmilliónál kezdődik az oda­figyelés. Ha pedig Tóth bácsi a becsülete miatt nem tud alud­ni, szedjen Noxiront. Az a leg­jobb altató. Végül is Tóth bá­csinak nincs más választása — öngyilkos lesz. Halála azonban csak furfang — így tudja meg­oldani, hogy végrendeletileg az államra hagyja a számtalanszor visszautasított másfél milliót. — Aztán a hegyek közt várja azt az időt, amikor végre kibújhat a barlangból, mert becsületes­nek lenni élve is lehet. Bizarr ötlet, frappáns dialó­gusok, gördülékeny rendezés. A baj ott kezdődik, hogy a film­készítői maguk sem tudják mit akarnak tulajdonképpen. Kigú­nyolni mindennapi életünk fo­nákságait, vagy a már lehetet­lenségig becsületes hősüket kö­vetendő példaképül állítani a kedves nézők elé, akiknek fel­tételezhetően hasonló körülmé­nyek között sem jelentene lel­kiismereti dilemmát az a lottón nyert másfél millió. így műfajilag is, eszmeileg is két részre szakad a film. Az egyik részt a valóban csípős vígjáték képviseli kitűnően jel­lemzett figurákkal, az emberi gyengeségek jól megformált képviselőivel. Túlzás nélkül hoz­zátehetjük: a nézőkkel, akik ki­csit értetlenül nézik a másik, a tragikusabb hangvételű rész egyetlen képviselőjét, a furcsa, megmosolyogni való öreget. — Mert, ha Tóth bácsiban csak egy röpke gondolat erejéig is felmerülne, hogy ezt a véletlen adta pénzt „önző” módra saját céljaira is fordíthatná, mind­járt közelebb kerülne az élet­Megalakult a „Berkes” irodalmi színpad Jelenet a filmből. A tanító néni beszél tírozott” alám — még az apu­Egyszerű sötétszürke ruhás tanító néni beszél a katedránál. Haja erősen fehéredik már, ar­cán is otthagyta nyomait az idő. Mélyen átérzett szavait nagy csendben hallgatják a „gyerekek”, a jórészt harminc év körüli szülők. Bölcs szemét hol ezen az anyukán, hol ama­zon az apukán nyugtatja meg egy-egy pillanatra. Mintha ta­nulmányozná, elhatolnak-e ta­nácsai oda, ahova szánja azo­kat? — Kérem, nagyon kérem a kedves szülőket, ne csináljanak primadonnákat kilencéves kis­lányukból. Ha látnák, hogy pá- váskodnak, mikor mutogathat­ják a születésnapra ajándékba kapott aranygyűrűt.:. Azoknak, akiknek olyan nincs, mert szü­leik — helyesen — ilyen „isko­lai felszerelésre” nem költenek. Látnák csak kislánykájuk irigy­ségtől sápadt arcocskáját, mikor egy hét múlva kis barátnője aranynyakláncával kényeskedik előtte: „Látod, lefőztelek!” Volt, aki tupírozott hajával „verse­nyezett”. Gondolkozzanak el, kérem, mi lesz ezekkel a kislányokkal öt-hat év múlva? Ki lehet-e őket elégíteni? Azt látják-e ér­téknek ifjú társaikban, ami va­lóban’ értékes az emberben? Őszinte vagyok. Ha az osz­tályban egy radírgumi elvész az órán, magam hajlandó vagyok a gyerekékkel együtt négykéz­láb térdepelve keresni a padok alatt.:. De ha egy aranygyűrű leesik, majd keresse meg szü­netben a gazdája. Azért tanu­lási időben senkit nem engedek zavarni,.. Tudom, az a hírem, hogy szi­gorúan fogom a gyerekeimet, hogy... „boszorkány”-nak tarta­nak... Majd mindjárt mondok is egy esetet.:. Nevet nem említek. Van egy apuka, aki — egyébként magasan kvalifikált értelmiségi — egész arrogánsán visszautasí­totta kifogásomat a múlt tan­évben, mert tiltakoztam, hogy a kisfia fényképezőgépet hord­jon nap mint nap az iskolába. Mikor aztán megmutattam ne­ki a fényképet, amit a gyerek óra alatt titokban csinált ró­lam —, s egy seprűt is „mon­ka vitte fel a hangot. „Hogy ez megtörténhetett, bizonyítja —, hogy rossz a viszony kisfiam meg a tanító néni között” — ok­tatott. Erre kinyitottam neki a tanuló ellenőrző könyvét: szá­molja meg, hány esetben hami­sította át fiacskája az egyest, kettest — négyesre, ötösre;.. Ilyesmi is megtörténik tehát. Es ne haragudjanak, de azt is megmondom: Az én idegeim sincsenek fából; ha valaki a imagas „C”-n kezdi, nem sokáig tudok uralkodni magamon én sem ... Pár nappal ezelőtt az egyik kisfiú otthonhagyta min­den holmiját. Egyedül ő értette félre, mikor megyünk kirándul­ni. Tíz percre laknak innen. Hazaküldtem a táskájáért. Kis- idő múlva beront egy asszony az osztályba — mögötte az előb­bi kisfiú — és a gyerekek előtt rákezdi, ahogy csak a torkán kifér: Hogy tudhatnám, kik a fiú szülei, hogy azok ilyenkor nincsenek odahaza, de hát hal­lotta ő, mennyire kivételezek... Nem lehetett tőle megszabadul­ni. Ö a kisfiúék szomszédasz- szonya volt... Szünetben engem korholt meg az igazgató, ho­gyan engedhettem be idegent óra alatt az osztályba... Mit gondolnak, elfelejtik-e egyhamar a tanulóim, miket ki­abált összevissza rólam az az asszony?.;. De hogy egy kicsit vidámabb témára térjek, megemlítem a televíziót. Legyenek következe­tesek, kedves szülők. Ne enged­jék, hogy Mazsola kalandjai után még fennmaradjanak a ki­csik, s nézzék a többi műsort. Ha látnák, mennyire ásítoznak ezek a kilenc-tízéves kishuták. A múltkor is kérdezem az egyi­ket, mikor az ásításhoz még nyújtózkodott is egy nagyot: „Jó esti műsor volt a tévében, kisfiam?” — Igen! — felelte készségesen; A másik gyerek meg el is aludt a padra borul­va. Szomszédai ébresztgetni akarták; nem engedtem. Ügy sem tudott volna részt venni figyelmesen a közös munká­ban ... Ilyen tanító néni vagyok hát, kedves anyukák, apukák! Lehet, túlszigorúnak látszom, de nem bánom... Majd eszükbe jut egy-két szavam, mikor maguk is ilyen fehér hajúak lesznek,« úgy veszik körül önöket is az unokák, mint engem... Tóth István hez, az emberekhez. így azon­ban túlzottnak, naivnak, sőt kó- tyagosnak tűnik, a becsület bo­londos lovagjának, aki ma már nem szélmalmokkal, hanem a bürokrácia, a kapzsiság hétfejű sárkányával hadakozik. Ott, ahol a film alkotói meg­feledkeznek a tanmeséi célzat­ról, és a becsület valamiféle melankolikus pátoszáról, kitűnő vígjátéki helyzeteket teremte­nek. A szűkre szabott vígjátéki lehetőségekkel bátran élnek a szereplők. Epizódszerepekben is kitűnő alakításokat láthatunk Kiss Manyitól, Gobbi Hildától, Márkus Lászlótól, Sinkovits Im­rétől és Garas Dezsőtől. A fő­szereplő: Makláry Zoltán érde­me, hogy a becsületes éjjeliőr inkább mesébe, mint életbe illő figurájából is elfogadható ka­raktert tudott teremteni. Őszin­tesége, kedves humora feledteti papírosízű szerepének túlzott egyoldalúságát is. Ennek ellené­re a Másfél millió tipikus pél­dája annak, hogyan nem lehet humorba oldani komoly társa­dalmi mondanivalót. Mert az egyik nem zárja ki a másikat, sőt! Csak ismerni kell a célt: mit, miért, hogyan — és a mű­faj szabályait. V. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents