Petőfi Népe, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

T964. november 22. vasárnap 3. oldal A mezsgyefától a lápföldig Egy jól gazdálkodó tsz gondjai Köznapi gondok Egy interpelláció nyomában A hajdan mezsgyefának ülte­tett szomorúf'iz több mint egy kilométerről nézve is óriásként emelkedik ki a síkságból. A fa legalább másfél száz éves. Való­színű, bogy a szanki futóho­mok első és elszánt honfoglalói ültették. A távolba vesző fehéf-villo­gásé tanyákkal együtt teljes a múlt látomása. Mi azonban a jelent kutatjuk most, s még inkább a jövő lehe­tőségeit. fis mit találunk a Ha­ladás Tsz majorságában? Ütött- kopott, nem túl nagy nádtetős istállókat. Ezeket is régi épü­letekből „pofozták át” az el­múlt pár év alatt. Rozzant férőhelyek Kimondottan homoki gazdasá­got állattenyésztésire alapozni — merész elgondolás volt. A Kovács László elnök vezetésé­vel működő szövetkezet gaz­dáiból azonban nem hiányzik a merészség. Bizonyítja ezt, hogy a 2600 holdas összterület­hez 220 szarvasmarhát, 1150 ju­hot, 400 sertést és 14 ezer ba­romfit tartanak. Elegendő ta­karmányt termesztenek, egyebek közt még nyúlszapukát is. A tavalyi három és fél millió fo­rint összbevételüknek több mint a kétharmadát az állattenyész­tés adta. S a talajerőben sze­gény homokra évente 15 ezer mázsa szervestrágyát tudnak szórni. Ám a férőhely gondja egyre nyomasztóbb. — Rosszak a lehetőségek — panaszkodik az elnök. — Arra még nem vagyunk képesek, hogy saját erőnkből építsünk modem istállókat. Már csak azért sem, mert Szánkon még olyan kőműves sincs, aki is­mémé például a betonjászol elkészítésének a módját. Meg kell elégednünk azzal, hogy az idén műhelyeket és gépszínt építünk. — A járás nem segít? — Azt mondják, mi jól ál­lunk. Mivel a munkaegység értéke most is eléri a negyven forintot. — S kis hallgatás után hozzáteszi: „Csakhogy mi­képpen lesz ezután? ...” Későn jövő gépek A szanki Haladás Tsz-ben — nem kis részben az elnök köz­reműködésével — bebizonyítot­ták, hogy a munkában becsü­lettel helytállnak. Most har­madszor is szeretnék elnyerni a szocialista címet. Tudják, hogy nem méltó ehhez az ivá- szat, s megkezdték ellene a küzdelmet. Hirsch János bri­gádtagot, a legnagyobb ivót si­került rávenniük, hogy elvonó­kúrára menjen. Hiba azonban, hogy a művezető kivételezik, és az egyik italos brigádnak többet elnéz, mint a másiknak. Ezután mások is beleszóltak a tanácskozásba. Kár volt, hogy csupán Szűcs József minden­áron való védelmére szorítkoz­tak. — Lehet, hogy nem jó a kap­csolat a brigádvezető és Szűcs elvtárs között. Azt is meg kell azonban érteni, hogy nagy fe­lelősség hárul a munkavezetők­re, és az ittas emberekkel ha­marább történik baleset. Ugyan­akkor gondosabban bánjanak a gépekkel is a brigádtagok. Ne gondolják, hogy a művezető mindenben ellenkezni akar ve­lük, vegyék figyelembe, hogy az építkezések és a termelés fo­lyamatossága értelmében a vál­lalat vezetőinek utasításait hajt­ja végre. Szót kért Szűcs József is, aki eddig csendesen ült helyén. Hangoztatta, hogy ő meghall­gatja a brigádtagok kívánsá­gait, panaszait, ugyanakkor fel­adata a munkafegyelemre * ták, hogy a rossz adottságok kö­zepette is lehet eredményesen gazdálkodni. Ügy, hogy alkal­mazzák az ösztönző jövedelem- elosztást, s az állattenyésztést „előléptették” fő üzemággá. Ám a nehézségek sem szűn­tek meg, sőt, itt-ott növeked­tek. Az alig másfél száz szö­vetkezeti gazdának az egyh ar­mada nyugdíjas. Hogy boldo­guljanak, gépesíteniük kell. A négy traktor azonban igen ke­vés, legalább kétszer ennyi kel­lene. Közbevetem, hogy van gép­állomás is. — Persze, hogy van — bó­lint az elnök. — Csakhogy szét­szabdalt a területünk, s az ap­rószemcséjű homokban sül­lyednek a kerekek. Mindkettő olyan ok, ami lassítja a gépi munkát. Ezért a Kiskunmajsai Gépállomás traktorosai több­nyire csak akkor jönnek már hozzánk, amikor máshol már végeztek. Megelőz bennünket Kiskunmajsa, Csólyospálos, Kömpöc és Jászszentlászló. El­ismerjük, hogy a gépállomás­nak meghatározott tervet kell teljesítenie, de a késedelemnek legtöbbször mi valljuk kárát. Mint például most is. Későn kaptuk meg az aprómagcséplőt, s ezért a köles és a napraforgó egy része tönkrement. Olyan gond mindez, amelyen lehetetlen segíteni? Nem való­színű. Zsombékok kincse Bár a homok uralma a jel­lemző, de nem kizárólagos a közös gazdaságban. A síippedé- kes, zsombékos területeken ná­dat zörget az őszi szél. Az idén több csapadék hullott az átla­gosnál, s jó termésre van kilá­tás. (Tavaly nem volt túlságo­san fejlett a növény, mégis 20 ezer kévét értékesítettek belő­le.) A kiskunfélegyházi járás többi közös gazdaságai vásá­rolják meg. Itt létünk alatt a félegyházi Dózsa Tsz tehergép­kocsijai „futottak be”. Ám a nagyobb gazdaság nem a zsomtoék fölött van, hanem — alatta. Mintegy 50 holdnyi területen, átlagosan két méter vastagságban található a láp­föld. Ez a mennyiség mintegy 600 ezer köbméternek felel meg. Micsoda kincs ezen a szerves­anyagban szűkölködő vidéken! ügyelni. Elmondta, hogy sok a gondja, baja. Kellemetlen hely­zetbe hozta a brigádvezető, ami­kor egy többször sürgetett munkára azt mondta neki, hogy már készen van, és ez nem volt igaz. Őszintén hangzottak a szavak* csak a művezető önkritikája hi­ányzott. Talán ez volt az oka hogy este nyolckor is folyt még a szócsata. Akkor este végül is olyan megállapodás történt, hogy mindkét fél igyekszik hibáin változtatni. A brigádtagok meg­fogadták, hogy nem fordul elő többé ivászat a munkahelyen, és nem jönnek részegen dol­gozni. A művezető pedig jobban szervezi a munkát, szigorúbb, de igazságosabb vezető lesz. Másnap mégis úgy látszott, hogy minden kezdődik elölről. Vörös Imre építésvezető kere­sett fel, ugyanis ő nem tudott részt venni a brigáddal folyta­tott vitában. Dr. Csóti And­ráshoz mentünk, s ott került sor újabb, több órán át tartó beszélgetésre, amely ismét alá­támasztotta, hogy a migád is, a művezető is hibás. Az előző napi megállapodás pedig azért került veszélybe, mert Hirsch János brigádtag az éjszaka le­génybúcsúban volt, s részegen ment a telepre dolgozni. Szi­lágyi István brigádtág rövid úton hazatessékelte, azután a szakszervezet megyei bizottsá­Főként a most születő, illetve a pár éves új ültetvények alá. Számoljunk tovább. Egy köb­méter lápföld tíz mázsát tar­talmaz. Ha egy holdra 500 má­zsát számítunk, akkor az emlí­tett mennyiség 12 ezer hold, azaz a járás és székhelyének közös gazdaságaiban az évti­zed során létesítendő összes új ültetvény talajának a megja­vításához elegendő. A kincset azonban elő kell hozni, ki kell bányászni. A Ta­lajjavító Vállalattól már há­romszor kérték a markoló gé­pet, de munkába állításához még ez ideig sem került sor. A cél­ravezető megoldás itt is az lenne, ha saját gépet vásárol­hatnánk. — Háromszázötvenezer fo­rintba kerül egy ilyen masina — szól közbe Tóth István fő­könyvelő. — Ez nagy pénz, még akkor is, ha a kiterme­lendő lápföld 12 millió forin­tot ér. Mi lenne a megoldás? A szer­ves anyagot nemcsak a Hala­dás, de a környező gazdaságok is felhasználnák. Közösen vásá­rolhatnák tehát meg a beren­dezést, s így megoszlanának a ráfordítás terhei... Az Egészségügyi Minisztérium új rendelkezést adott ki a ter­hes nők tüdővizsgálatáról. Esze­rint, ha a terhesgondozáson je­lentkező nő egy évnél nem régebbi tüdőröntgenleletet mu­tat be, ennek eredményét újabb röntgenvizsgálat nélkül el kell fogadni, s azt a törzslapra és a terhesgondozási könyvbe fel kell jegyezni. Ha a lelet egy évnél régebbi, vagy egyáltalán nincs elfogadható lelet, akkora terhesgondozónak az illetékes TBC-gondozóintézettel kell fel­vennie a kapcsolatot. Ha a TBC-gondozóban szükségesnek tartják a röntgenvizsgálatot, ak­kor is csak a terhesség negye­dik-ötödik hónapja után szabad ezt elvégezni. Természetesen — gán elkeseredetten jelentette az esetet. Összegezve a hosszú vitákat, sokan felelősek az események­ért. A vállalat gazdasági veze­tői azért, hogy nem elég körül­tekintően választották ki a mű­vezető személyét. Szűcs József becsületes, szorgalmas, elméle­ti tudással is rendelkező ember, csakhogy gyakorlatlan még, és a legbonyolultabb időszakban, amikor hirtelen növekedett az építkezések száma, akkor bíz­ták meg a művezetői teendők­kel. Ehhez járult az, hogy a bri­gád eleve sem rokonszenvezett vele. Mindez idegessé tette őt, amit fölényes, sértő modorral akart palástolni. Hibás a vállalat szakszerve­zeti bizottsága is, mert az eset azt mutatja, hogy a szocialista brigádmozgalmat csupán sta­tisztikai kimutatásként kezeli, tartalmi vonatkozásait elhanya­golja. A brigád tavasszal nyer­te el a szocialista címet, most harmadszor is meg akarja sze­rezni. Hogy ezt megtehesse, az szb-nek segítséget kell nyújta­nia a brigád belső hibáinak le­küzdéséhez. Elő tanulság a vállalat pártszervezete számára is a Be- ke-brigád kálváriája. A tömeg­szervezetek pártirányítására na­gyobb súlyt kell helyezni. A pártszervezet például hosszú idő óta nem számoltatta be a szakszervezeti bizottságot a szo­„Nincs annál jobb érzés, mint az, ha a választóim ügyes-bajos dolgában segíthetek, ilyen vagy olyan jogos panaszt elintézhe­tek. Ez minden fizetségnél töb­bet ér!...” — jegyeztem le a napokban az egyik, megyei ta­nácstag őszinte vallomását. S talán ez magyarázza, miért olyan élénk rendszerint a me­gyei tanácsülések utolsó napi­rendi pontja, az interpelláció. De mi történjék, ha a jogos kérelemnek, sérelemnek nehéz­ségek állnak az útjában, ha a tanácstag — a lakosság gondjá­nak tolmácsolásán túl — a le­hetőségek korlátozott volta miatt nem tud orvoslást elérni? Erre keresve a választ, indul­junk ki egy, a megyei tanács ülésén már többször elhang­zott interpellációból. Két esztendővel ezelőtt a hó­dunai, karapancsai és a büd­zséid település felsőtagozatos általános iskolásait, hogy jól megalapozott, szakosított okta­tást kapjanak — Hercegszántó­ra „körzetesítették”. Az új iskolapolitikánkkal kapcsolatos intézkedést öröm­mel fogadták a szülők. Csakhogy a körzetesítésnek nem volt adott minden feltéte­le. Legelőbb és a legégetőbb gondként a közlekedés jelentke­zett. A menetrendszerű autó­busz ugyanis reggel fél hatkor indul Hódunáról, s szállítja Ba­lta a klinikai tünetek indokol­ják — orvosi javaslat alapján a terhesség bármely szakában el lehet végezni a röntgenvizsgá­latokat. Az intézkedés rámutat: ügyel­ni kell arra, hogy a terhesség alatt ne végezzenek ismétlődő röntgen-szűrővizsgálatokat, pél­dául munkafelvétel előtt. Ilyen­kor is el kell fogadni az egy évnél nem régebbi szűrővizsgá­lat eredményét. A terhesgondo­zási könyvbe bejegyzett rönt­genlelet alapján a terhes nőt mentesíteni kell az előzetes és időszakos szűrések, valamint egyéb, például közegészségügyi okból tartott vizsgálatok alkal­mával egyébként szükséges rönt­genvizsgálat alól is. (MTI) cialista brigádmozgalom hely­zetéről. Az építésvezetőségnek is le kell vonnia a tanulságokat an­nál is inkább, mert a szocialis­ta építésvezetőség címért küzd. Márpedig ezt csak úgy érheti el, ha a telepen belül valamennyi brigáddal szorosan együttmű­ködik, és ápolja a szocialista címért folyó mozgalom tartal­mi célkitűzéseinek megvalósítá­sát. Ügy véljük a művezető egy életre megtanulta, hogy a ke­mény, de igazságos vezetőnek sokkal nagyobb' a tekintélye, mint aki határozatlan és rész­rehajló. A brigád pedig csak akkor lesz méltó harmadszor is a szocialista címre, ha saját kebelén belül rendet teremt, megszünteti az Iszákosságot, megszilárdítja a munkafegyel­met. Becsületére válik a vál­lalat gazdasági, párt, szakszer­vezeti vezetésének, hogy szinte órákon belül megtették az in­tézkedést. Szűcs Józsefet áthe­lyezték a pozdorjaüzemhez mű­vezetőnek, ami jobban megfe­lel képességeinek. Tóth Gézát, a vasbetonszerelők új műveze­tőjét a brigádtagok szívesen fo­gadták. Azt is reméljük, hogy a brigád ígéretéhez híven foly­tatja harcát az iszákosság ellen, mint azt Hirsch János brigád­tag esetében is tette. Nagy Ottó jára munkába, piacra menőket és a járási székhelyen tanuló középiskolás diákokat. Ugyanez a busz veszi fel Hódunán, Ka- rapancsán és Budzsákon lakó és naponta Hercegszántóra be­járó felsőtagozatos általános is­kolásokat. Nem örömünnep te­hát az utazás, hiszen a jármű­ben szinte egymás hegyén-há- tán szoronganak az emberek és a gyerekek. Az autóbusz reggel fél hatkor ér be Hercegszán­tóra, s különösen a téli időben a buszmegállóig jókorát gya­logló, agyonfázott gyerekek még másfél óráig gazdátlanul csel­lengenek a községben, majd a bejárás viszontagságaitól fárad­tan ülnek be nyolckor a tan­terembe. Délután fél négy óra­kor pedig folytatódik az utazási tortúra visszafelé. — Hetven gyereket érint ez a probléma, melyre a megoldást egy autóbusz-ingajáratban lát­nánk, s ezt elégséges lenne hét órakor, vagy negyed nyolckor indítani — hangzott az ügyben már többször is Filákovity Vi- tályosné megyei tanácstag in­terpellációja. Hazatérése után viszont mind­annyiszor számon is kérték a megbízói: Mi a helyzet? Sike­rű 1-e orvoslást találni? A nyár közepén biztató válasszal tér­hetett haza a tanácstag. A prob­léma kivizsgálására bizottságot küldött ki a tanácsi testület. A bizottság hamarosan a helyszínen tanulmányozta az utazás körülményeit, s mivel kilátás volt a közleke­dési vállalat gépjármű parkjá­nak bővítésére, ígéret is el­hangzott az ingajárat biztosí­tására. Ám beköszöntött az ősz, s az említett gondot nem sikerült megoldani. A hercegszántói probléma a legutóbbi tanács­ülésen újra felvetődött. A ta­nácsi testület ezúttal az ipari állandó bizottságot bízta meg az ügy kézbe vételével. Az ál­landó bizottság eljárt az illeté­kes felsőbb szervnél. Kiderült* hogy, sajnos, a korábbi kilátá­sokkal ellentétben az idén már nincs mód Bács-Kiskun megye autóbuszparkjának bővítéséire. Viszont a megye még a Bajától délre eső községeinél is zsúfol­tabb, menetrendszerű buszjára­tai azt sem teszik lehetővé, hogy bármilyen átcsoportosítás révén segíteni lehessen a Hercegszán­tóra bejáró kisiskolások helyze­tén. Miként, milyen áthidaló meg­oldással lehetne mégis enyhíte­ni az érintett hetven gyerek problémáján? — vetődik fel a kérdés nagyon is jogosan. Az ipari állandó bizottság ezt a kö­vetkezőkben látja: A korán keléstől — a busz esetleges későbbi indításával — sajnos, nem lehet megkímélni az iskolásokat. Ez ugyanis a munkába utazókat és a bajai középiskolákba járó diákokat érintené hátrányosan. Márpe­dig ők is szép számmal vannak. De hogy az időjárás viszontag­ságainak ne legyenek kitéve, hogy reggel fél héttől ne az italboltban, vagy az élelmiszer- üzletben keressenek menedéket a hideg ellen, azon lehet és kell is segíteni. Mindössze az szük­séges hozzá, hogy fél hétkor meleg tanterem és nevelői felügyelet fogad­ja őket. Ez a feladat a tantestületre vár. Sőt, még talán egy csésze forró tea biztosítása a gyerekek szá­mára sem ütközne különösebb nehézségbe. Jelenleg ez lenne hát az át­hidaló megoldás. A megyei ta­nács ipari állandó bizottsága azonban tovább kutatja a gond megnyugtató, végleges elintézé­sének a lehetőségét, s erről de­cember közepe táján, a megyei tanácstaggal együtt a helyszí­nen tájékoztatják az érdekelt lakosságot. P. I. H. D. W Uj rendelet a terhes nők tüdővizsgálatáról

Next

/
Thumbnails
Contents